Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-04-16 / 30. szám

Szekszárdi 1936 április 16. (Csütörtök.) 30. szám XVIII. évfolyam. Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 v- előfizetési difi Egész évre __ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllmélersoronkéni 10 fillér, /«llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamin! a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A belügyminiszter elégtétele a meghurcolt szekszárdi polgármesternek. Igazat adott vitéz Vendel polgármesternek és Tóth Pál főszámvevönek Fellángolt újra Szekszárdön a választási küzde­lem. A város közönsége f. hó 18 án, szombaton képviselőtestületi tagokat, — vagy amint mondani szokták — városatyákat választ. Végre lezajlik ez az év eleje óta húzódó mozgalom, mert a városi el­lenzék a névjegyzékek összeállítása ellen folytatott küldőimében alaposan alnl maradt, a további huza-vona pedig céltalannak látszott. Parlamenti szünet is van és igy az ellenzéki vezérkar teljes számban vethette min­den erejét a harcba, amely — hiszünk a tárgyilagosan, higgadtan gondolkozó közönség nagy többségében — bizo­nyára a városi párt feltétlen győzel­mével fog végződni. Most, amikor világossá lett, hogy a többezer jogosulatlanul „kifelejtett** választó egyáltalán nem létezik, tisztán láthat a város közönsége és itélkeshetik a támadások felett. Érez­heti, hogy az egész névjegyzékellenes moz­galom csak hangulatkeltés és rosszul sikerült — választási trükk volt Bizonyára eredményeiben jelentő- ségtelen less az a nagy korteBhad- járat is, amelyet az ellenzék a Füg­getlen Kisgazdapárt élharcosaival a húsvéti ünnepek alatt lefolytatott. A privátházaknál megtartott népgyüló- sek programja, a jelöltek és a kor­tesek házról-házr aj árása gondolkozóba •jti a város közönségét, amely hig­gadt megfontolással a szombati napon oda fog nyilatkozni, hogy a jelsza­vaknak és lehetetlen állításoknak többé nem hisz és hogy a városatyák ssemélyébe helyezett közbizalom soha­sem könyöradomány, «— hanem min- dánkor & megtisztelésnek spontán történt megnyilatkozása volt. A városi párt mindenkor a leg­nagyobb gonddal és körültekintéssel igyekezett z város közönsége érde­keit az igazságnak és a méltányos­ságnak megfelelően ssolgálni és ai bünéül nem róható fel, hogy a város polgármesterét ason emberfeletti ered­ményes munkájában, — amellyel az elmaradt Szekszárdot a megye székhelyéhez méltó várossá tette, megfelelően támogatta. A mostani választásnál nem a viz- dij eltörlése a kortesfogás, a jelenben a villangdij került jelszóként az ellenzéki lobogóra. A villanydijnak agyonmérséklését hangoztatta a vasárnapi ellenzéki fő- ssónok anélkül, hogy megmagyarásta 'volna különösen a földmi vés polgár­ságnak ait, hogy ebben az esetben o Bulyos tízezreket fizető közintéz­mények vigadnának a legjobban, mert Az ellenzéki birszolgálat hónapok­kal ezelőtt nemcsak a vármegyét, hanem az egész fővárosi sajtót is tele- kürtölte aszal a hírrel, hogy a szek­szárdi városházán szabálytalanul gaz­dálkodnak az adófizetők pénzével. Az ellenzék .ezt a politikai hangulatkel­tésre és a saját kisded játékainak az elősegítésére, illetve elleplezésére szánt hírét a vármegyének azokra a hatá­rozataira alapozta, amelyek vitéz Vendel István szekszárdi polgár- mestert és Tóth Pál városi főszám- vevőt öt ügyből kifolyóan elmarasz­talta körülbelül 21.000 pengő, a vár­megye felfogása szerint illetéktelenül kiutalt ÖBBzeg megtérítésében. Ismeretes, hogy vitéz Vendel Ist­ván polgármester és Tóth Pál fő- számvevő a vármegyének a szakelő­adók referátuma alapján készült ha tárosatait megfellebbezték a kormány­hoz. Ennek as ügynek az elintézése­képpen a belügyminiszter a polgármester- nek és a főszámvevőnek adott Igazat és a vármegyei határozatot megváltoztatva, nevezetteket a szóbanforgó összegek megtéríté­sének a kötelezettsége alól fel­mentette. Mint végső fórum döntött ebben, sz ellenzék által kortescélokra fel­használt számadási perben a belügy­miniszter és megállapította, hogy vitéz Vendel István polgármester és Tóth Pál főszámvevő nem ’követett el szabálytalanságokat, mert eljárásuk a jogszabályoknak meg­felelő volt. Á belügyminiszteri felmentő ren­delet nagy elégtétel az ország-világ előtt pellengérre állított polgármester­nek és főszámvevőnek. Nem tudja azonban reparálni azt a mérhetetlen kárt, amelyet az elsőfokú határoza­toknak — nyilván politikai célzatok kai — a fővárosi lapokban is történt közzététele a városnak okosott. A városi párt — a tényeket ismerve — teljes nyugodtsággal viselkedett a két vezető tisztviselőnek most már a leg­felsőbb hatóság által ia megerősített eljárása felett, nem tudtuk azonban megéiteni azt a mohó kapzsiságot, amellyel az ellenzék a vármegyei határozatra lecsapott és saját magá­nak tőkét kovácsolva iparkodott azt a végső döntés előtt leadni. Csak egyet említünk meg a sok közül, hogy milyen következményekkel járt s milyen kár okozására volt alkal­mas a nagystílű ellenzéki sajtó- beharangozás. Abban az időben kért a város a pénzügyi kormánytól segélyt és ami­Nem tévedünk abban a vélemé­nyünkben, hogy nemcsak Szeksz&rd megyei város, hanem a vármegye egész közönségét is bizonyára érdek­lik azok az indokok, amelyekkel a belügyminiszter a vármegyei véghatá­rozatokat megváltoztatta. Éppen azért ismertetni kívánjuk a miniszteri ren­delet gondolatmenetét, amely fényes igazolása a polgármester eljárásának. A belügyminiszter elsősorban meg­semmisítette a vármegye határozatai­nak azt a részét, amellyel Fodor Ferenc városi kézbesítő ellátásánál mutatkozó évi 50 P 40 fillér és Orbán György altiszt ellátásánál mutatkozó évi 54 P 36 fillér -tulélvezmény meg­térítésében vitéz Vendel István pol­gármestert és Tóth Pál főszámvevőt elmarasztalta. A vármegye ugyanis nevezetteket a szóbanforgó összeg megtérítésében azért marasztalta el, mert a város uj nyugdijssabályren- deletének a szolgálati idő kedvezőbb I számítására vonatkozó részét a vár- ; megye nem hagyta jóvá. Attól eltekintve, — úgymond a kor ezzel egyidejűleg dr Imrédy volt pénzügyminiszter a fővárosi lapokban olvasta a két vezető szekszárdi tiszt­viselő marasztaláséról szóló híreket, ezeket, mondotta: — Az a város, amelyiknek ennyi pénze van, nem szorul segítségre t Csak vitéi Vendel István erélyes közbenjárásának volt köszönhető,hogy a pénzügyminiszter a kellő felvilágo­sítások után az utal vány rendeletet mégis kiadta. Most, a városatyaválasztások kü­szöbén a lovagias érzés is követelné, hogy az ellenzék éppen olyan lendü­lettel tegye közzé a fővárosi lapok­ban is a belügyminiszteri felmentő határozatot, mint amilyen frisseBég- gél igyekezett a vármegyei marasz­talást az országos sajtóban elhelyezni. belügyminiszter • hogy a vármegye közönségének a város uj nyugdíj sza­bályrendelete ügyében hozott határo­zata zz ellene előterjesztett felülvizs­gálati kérelem folytán még kormány­hatósági tárgyalás alatt állvány még nem jogerős és hogy a várme­gye közönségének ebben az ügyben 1932. évben hozott határozata visz- szaható erővel nem bir: a polgár- mester és főszámvevő azt vitatja, hogy úgy Orbán, mint Fodor ellá­tása a vármegye közönsége által már korábban jóváhagyott, tehát jogerőn nyugdijszabályrendelete alapján a vá­rosi képviselőtestület által állapíttatott meg, igy tehát őket ebben a tekin­tetben felelősség nem terheli. Minthogy tehát ugg a polgár- mesternek, mint a főszámvevő­nek a szóban lev5 nyugdíja­zások tekintetében követett ét- járása e nyugdíjazások ide­jén érvényben volt szabály­rendeletbe nem ütközik, ennél• I fogva ebből folyőan velük (Folytatása a 2. oldal II-ik hasábján). e mulatság ára elsősorban Is a kisgazdatársadalomra nehezedő súlyos pótadóemelésből kerülne ki. Könnyű a kamatokkal is dobá- lódzni, de sokkal nehezebb az azok fedezetére vonatkozó és a valóságban kivihető programot és jó tanácsot adni. Ilyet vártunk három esztendőn keresztül az ellenzéktől, sajnos, kri­tikát hallottunk bőven, interpelláció­kat pedig as unalomig, asonban ki­vihető módosítót és célboi vesetó utat megjelölni soha sem láttunk. Szekszárd a múltban már ala- \ posan ráfizetett az ellenzékies­kedésre, annak keserű áldomását isssuk most, a nehesebb idókben. A múltban nem kellett ide katonaság, vonat, a baja— bátasséki híddal pedig lessakitották Szekssárd gasdasági erőforrását: a Sárközt, a vármegye délkeleti részét. | Most, hogy [ a város polgármesterének az itt megforduló idegenek által is elismerten sikerült Szek­szárdot várossá tenni, számoB kösintésmény idetelepítésével a terheket elviselhetővé tenni; most, hogy a múltban elszalaBstott kaszárnya és az OTI székház a közeli időben épülni kezdenek, a szekszárdi hely­őrség pedig befejezettnek tekinthető £ a város közönségének osztatlanul kel­lene a városi párt mellé sorakozni, amely a város polgármestere mellett állott mindenkor, de egyidejűleg an­nak a munkáját a legnagyobb ügyel­temmel és bírálattal is kisérte. Egyes szám ára 12 fillér^ A belügyminiszteri határozat Indokolása

Next

/
Thumbnails
Contents