Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-04-16 / 30. szám
Szekszárdi 1936 április 16. (Csütörtök.) 30. szám XVIII. évfolyam. Szerkesztőség ás kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 v- előfizetési difi Egész évre __ 12 pengő || Félévre-----------6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. előfizetési dl|ak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllmélersoronkéni 10 fillér, /«llástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamin! a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A belügyminiszter elégtétele a meghurcolt szekszárdi polgármesternek. Igazat adott vitéz Vendel polgármesternek és Tóth Pál főszámvevönek Fellángolt újra Szekszárdön a választási küzdelem. A város közönsége f. hó 18 án, szombaton képviselőtestületi tagokat, — vagy amint mondani szokták — városatyákat választ. Végre lezajlik ez az év eleje óta húzódó mozgalom, mert a városi ellenzék a névjegyzékek összeállítása ellen folytatott küldőimében alaposan alnl maradt, a további huza-vona pedig céltalannak látszott. Parlamenti szünet is van és igy az ellenzéki vezérkar teljes számban vethette minden erejét a harcba, amely — hiszünk a tárgyilagosan, higgadtan gondolkozó közönség nagy többségében — bizonyára a városi párt feltétlen győzelmével fog végződni. Most, amikor világossá lett, hogy a többezer jogosulatlanul „kifelejtett** választó egyáltalán nem létezik, tisztán láthat a város közönsége és itélkeshetik a támadások felett. Érezheti, hogy az egész névjegyzékellenes mozgalom csak hangulatkeltés és rosszul sikerült — választási trükk volt Bizonyára eredményeiben jelentő- ségtelen less az a nagy korteBhad- járat is, amelyet az ellenzék a Független Kisgazdapárt élharcosaival a húsvéti ünnepek alatt lefolytatott. A privátházaknál megtartott népgyüló- sek programja, a jelöltek és a kortesek házról-házr aj árása gondolkozóba •jti a város közönségét, amely higgadt megfontolással a szombati napon oda fog nyilatkozni, hogy a jelszavaknak és lehetetlen állításoknak többé nem hisz és hogy a városatyák ssemélyébe helyezett közbizalom sohasem könyöradomány, «— hanem min- dánkor & megtisztelésnek spontán történt megnyilatkozása volt. A városi párt mindenkor a legnagyobb gonddal és körültekintéssel igyekezett z város közönsége érdekeit az igazságnak és a méltányosságnak megfelelően ssolgálni és ai bünéül nem róható fel, hogy a város polgármesterét ason emberfeletti eredményes munkájában, — amellyel az elmaradt Szekszárdot a megye székhelyéhez méltó várossá tette, megfelelően támogatta. A mostani választásnál nem a viz- dij eltörlése a kortesfogás, a jelenben a villangdij került jelszóként az ellenzéki lobogóra. A villanydijnak agyonmérséklését hangoztatta a vasárnapi ellenzéki fő- ssónok anélkül, hogy megmagyarásta 'volna különösen a földmi vés polgárságnak ait, hogy ebben az esetben o Bulyos tízezreket fizető közintézmények vigadnának a legjobban, mert Az ellenzéki birszolgálat hónapokkal ezelőtt nemcsak a vármegyét, hanem az egész fővárosi sajtót is tele- kürtölte aszal a hírrel, hogy a szekszárdi városházán szabálytalanul gazdálkodnak az adófizetők pénzével. Az ellenzék .ezt a politikai hangulatkeltésre és a saját kisded játékainak az elősegítésére, illetve elleplezésére szánt hírét a vármegyének azokra a határozataira alapozta, amelyek vitéz Vendel István szekszárdi polgár- mestert és Tóth Pál városi főszám- vevőt öt ügyből kifolyóan elmarasztalta körülbelül 21.000 pengő, a vármegye felfogása szerint illetéktelenül kiutalt ÖBBzeg megtérítésében. Ismeretes, hogy vitéz Vendel István polgármester és Tóth Pál fő- számvevő a vármegyének a szakelőadók referátuma alapján készült ha tárosatait megfellebbezték a kormányhoz. Ennek as ügynek az elintézéseképpen a belügyminiszter a polgármester- nek és a főszámvevőnek adott Igazat és a vármegyei határozatot megváltoztatva, nevezetteket a szóbanforgó összegek megtérítésének a kötelezettsége alól felmentette. Mint végső fórum döntött ebben, sz ellenzék által kortescélokra felhasznált számadási perben a belügyminiszter és megállapította, hogy vitéz Vendel István polgármester és Tóth Pál főszámvevő nem ’követett el szabálytalanságokat, mert eljárásuk a jogszabályoknak megfelelő volt. Á belügyminiszteri felmentő rendelet nagy elégtétel az ország-világ előtt pellengérre állított polgármesternek és főszámvevőnek. Nem tudja azonban reparálni azt a mérhetetlen kárt, amelyet az elsőfokú határozatoknak — nyilván politikai célzatok kai — a fővárosi lapokban is történt közzététele a városnak okosott. A városi párt — a tényeket ismerve — teljes nyugodtsággal viselkedett a két vezető tisztviselőnek most már a legfelsőbb hatóság által ia megerősített eljárása felett, nem tudtuk azonban megéiteni azt a mohó kapzsiságot, amellyel az ellenzék a vármegyei határozatra lecsapott és saját magának tőkét kovácsolva iparkodott azt a végső döntés előtt leadni. Csak egyet említünk meg a sok közül, hogy milyen következményekkel járt s milyen kár okozására volt alkalmas a nagystílű ellenzéki sajtó- beharangozás. Abban az időben kért a város a pénzügyi kormánytól segélyt és amiNem tévedünk abban a véleményünkben, hogy nemcsak Szeksz&rd megyei város, hanem a vármegye egész közönségét is bizonyára érdeklik azok az indokok, amelyekkel a belügyminiszter a vármegyei véghatározatokat megváltoztatta. Éppen azért ismertetni kívánjuk a miniszteri rendelet gondolatmenetét, amely fényes igazolása a polgármester eljárásának. A belügyminiszter elsősorban megsemmisítette a vármegye határozatainak azt a részét, amellyel Fodor Ferenc városi kézbesítő ellátásánál mutatkozó évi 50 P 40 fillér és Orbán György altiszt ellátásánál mutatkozó évi 54 P 36 fillér -tulélvezmény megtérítésében vitéz Vendel István polgármestert és Tóth Pál főszámvevőt elmarasztalta. A vármegye ugyanis nevezetteket a szóbanforgó összeg megtérítésében azért marasztalta el, mert a város uj nyugdijssabályren- deletének a szolgálati idő kedvezőbb I számítására vonatkozó részét a vár- ; megye nem hagyta jóvá. Attól eltekintve, — úgymond a kor ezzel egyidejűleg dr Imrédy volt pénzügyminiszter a fővárosi lapokban olvasta a két vezető szekszárdi tisztviselő marasztaláséról szóló híreket, ezeket, mondotta: — Az a város, amelyiknek ennyi pénze van, nem szorul segítségre t Csak vitéi Vendel István erélyes közbenjárásának volt köszönhető,hogy a pénzügyminiszter a kellő felvilágosítások után az utal vány rendeletet mégis kiadta. Most, a városatyaválasztások küszöbén a lovagias érzés is követelné, hogy az ellenzék éppen olyan lendülettel tegye közzé a fővárosi lapokban is a belügyminiszteri felmentő határozatot, mint amilyen frisseBég- gél igyekezett a vármegyei marasztalást az országos sajtóban elhelyezni. belügyminiszter • hogy a vármegye közönségének a város uj nyugdíj szabályrendelete ügyében hozott határozata zz ellene előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán még kormányhatósági tárgyalás alatt állvány még nem jogerős és hogy a vármegye közönségének ebben az ügyben 1932. évben hozott határozata visz- szaható erővel nem bir: a polgár- mester és főszámvevő azt vitatja, hogy úgy Orbán, mint Fodor ellátása a vármegye közönsége által már korábban jóváhagyott, tehát jogerőn nyugdijszabályrendelete alapján a városi képviselőtestület által állapíttatott meg, igy tehát őket ebben a tekintetben felelősség nem terheli. Minthogy tehát ugg a polgár- mesternek, mint a főszámvevőnek a szóban lev5 nyugdíjazások tekintetében követett ét- járása e nyugdíjazások idején érvényben volt szabályrendeletbe nem ütközik, ennél• I fogva ebből folyőan velük (Folytatása a 2. oldal II-ik hasábján). e mulatság ára elsősorban Is a kisgazdatársadalomra nehezedő súlyos pótadóemelésből kerülne ki. Könnyű a kamatokkal is dobá- lódzni, de sokkal nehezebb az azok fedezetére vonatkozó és a valóságban kivihető programot és jó tanácsot adni. Ilyet vártunk három esztendőn keresztül az ellenzéktől, sajnos, kritikát hallottunk bőven, interpellációkat pedig as unalomig, asonban kivihető módosítót és célboi vesetó utat megjelölni soha sem láttunk. Szekszárd a múltban már ala- \ posan ráfizetett az ellenzékieskedésre, annak keserű áldomását isssuk most, a nehesebb idókben. A múltban nem kellett ide katonaság, vonat, a baja— bátasséki híddal pedig lessakitották Szekssárd gasdasági erőforrását: a Sárközt, a vármegye délkeleti részét. | Most, hogy [ a város polgármesterének az itt megforduló idegenek által is elismerten sikerült Szekszárdot várossá tenni, számoB kösintésmény idetelepítésével a terheket elviselhetővé tenni; most, hogy a múltban elszalaBstott kaszárnya és az OTI székház a közeli időben épülni kezdenek, a szekszárdi helyőrség pedig befejezettnek tekinthető £ a város közönségének osztatlanul kellene a városi párt mellé sorakozni, amely a város polgármestere mellett állott mindenkor, de egyidejűleg annak a munkáját a legnagyobb ügyeltemmel és bírálattal is kisérte. Egyes szám ára 12 fillér^ A belügyminiszteri határozat Indokolása
