Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)

1936-03-28 / 25. szám

XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 március 28. (Szombat) 25 szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség 6s kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dlJ» Egész évre _ 12 pengő || Félévre----------6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetés! dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 mlDImétei széles hasábon milltmélersoronként 10 fillér, Allástkeresőknek 60 százalék kedvezmény, j A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint » nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Az uj közoktatásügyi törvény II. rész. Történelmi szükségesség Az uj közoktatásUgyi törvény tör­ténelmi szükségességét a Ráció edu- cacionis, illetőleg az 1790. évi XXVI.' te. őta megindult szétesési folyamat tette indokolttá. Magának a törvénynek a lényege aZ| hogy az országot 8 tankerületre osztja, amelyeknek élén a tankerületi kir. főigazgatók állanak, akik az egye­temek kivételével, az összes magyar­országi iskolák felügyeletét és igaz­gatását látják el. Ezzel kettős célt vél elérni. Mig egyrészt az egységes vezetés által az állami mindenható ság ereje az óvodától az egyetemekig elér, másrészt a minisztériumot fel­szabadítja a személyi és adminisztrá­ciós ügyek dzsungeljéből; az a nagy elvi elgondolások hivatala lett. Magának a javaslatnak a cime igazgatás ugyan, de tulajdonképpen ez az igazgatás csak váz, csak esi köze, illetőleg végrehajtója annak az ideális célnak, amit a törvény, mint a nemzetnevelés egységét emlit. Ezen egységnek ai elérése nem is a szervezeten múlik teljes egészében, hanem esen szervezetet kitöltő ato­mok egyéni akaratán, hitén és ké­pességein, amint knltnsiminiszterttnk mondotta: „a jó tanár problémáján". A jó tanár, tanító problémája pe* dig azon múlik, hogy megértjük-e azon követelményeket, amelyeket a törvény ideális célkitűzéseinek hivnnk. A régi patriarchális kor iskoláiban az oktatók és a tanítványok között minden bizonnyal bensőségesebb vi siony lehetett, mint a háború előtti liberális kor oktatói és gyermekei kösött. Igaz, hogy abban a korban oly nagy, szinte átfoghatatlan isme­retköre nem is volt az akkori idők emberének, mint a mainak és igy az oktatói karnak sem volt az, tehát a nevelés sokkal inkább erkölcsi neve­lés lehetett mint a mai, annál ie in­kább, mivel az akkori világszemlé letet egy mély vallásosság — szinte egyedülvalósága töltötte be, mely szemléletet a liberális kor — mint szemléletén kivül állót — elhanyagolt. A liberális kor embere, ez a tu­dására és ismeretkörére büszke, ön­telt ember, ez a mindent megismer betés embere, aki büszke volt arra, bogy őt dogmák, tradíciók nem kö­tik, egy bizonyos ridegebb, einberiet- lenebb, intellektuális lelkiséget fej­lesztett ki, amely lelkiség egy álta lános világszemléletből fejlődvén ki, az egész nevelési eljárásunkra is rá­nyomta bélyegét. A mindenáron való felvilágosítás és intellektnalizálás el­nyomta az emberibb célt, az erkölcsi erőknek a felszinrehozatalát és ki­fejlesztését. Mivel az oktató is csak ennek a kornak volt a tülekedő em­bere, ő is a tudományosság végtelen szalagjain futva,, inkább tudós ad­minisztrátora lett az iskolájának, mint atyja. A háborn ntán egy eaamei káosz következett be, amelyből csak lassan történik a kibontakozás. Az oktatói kar azonban egyet már láthat, hogy ennek a régi patriarchális kornak emberi szelleme: a cserkész-szellem, kell hogy bevonu'jon a ma iskolá­jába, természetesen a mai idók rop­pant követelményeivel felnagyítva. Amikor a múlt év májusában a törvényjavaslat a képviaelőház elé került letárgyaláara, a szocialista éa a liberális ideológiák képviselői, bár elismerték ezen javaslat korszakalkotó voltát, két kifogást emeltek ellene. Az első kifogás az volt, hogy az egész javaslat egy divatos ideológia szolgálatában áll, a másik kifogás pedig, bogy a javaslat a felekezeti ok­tatás autonómiáját épségben hagyja. Asonban ez az általuk divatosnak nevezett ideológia, olyan korszemlé- let, amely alól Európának egyetlen nemzete sem tudja magát kivonni. Ma a nemietek életében a korpora­tiv eszme, a közösség gondolata kerül előtérbe, amely kollektivum nem le hét osztály, nem lehet felekezetek, sem foglalkosások, hanem az ezek egyedeiből összetevődő egyetemes, gyűjteményes spiritnalitás: a nemzet. A nemzettestnek a mai tagozott- ságát, osztály, felekezetek, hivatások által megkülönböztethető részeit nem szabad úgy tekinteni, mint egymás­sal szemben áliő nemzettényezőket, hanem ngy kell tekinteni őket, mint amelyeket egy összefogó cél: az egye­temes nemset öncálnsága és szívó erde kell, hogy összefoglaljon. Épp azért a másik kifogásuk is elesik ezen osztályérdekképviselők­nek, mert hiszen, ha bekövetkeznék is zzon — a nemzet egyetemessége szempontjából nem kívánatos fejlő­dés, — bogy ezen nemzetrésiek akar­nák megvalósítani önmagákban az öncélnság gondolatát az egyetemesség rovására, éppen az ezen törvényben lefektetett elvek alkalmasak arra, hogy az állami mindenhatóság erejé­vel az ilyen törekvéseket megakadó lyozza. Egyébként is ezen nemzet- részeknek azt is kell tndniok, hogy az ő külön öncéSnságuk hangoztatá­sával, vagy éppen erőssakolásával az egyetemes nemset nj gondolata bnkna el, amelynek elbukásával ők maguk is, ciak annak romjai alá kerülhet­nének. Ez az a közszellem, amely ma a fejlődés stádiumában van és amely nek a szolgálatában kell, hogy álljon a magyar oktatói kar is. Más oktatói kategóriáknak a tör­vény nj szelleme érdekében történő megmozdulásokról nem tndtok, ami­ből természetesen nem következik az, hogy ilyen megmozdulások nem let­tek volna. Ea csak a mi megmoz dnlásnnkról tudok. Es örök dicsősége lesz a mai ma gyár tanítóság emelkedett gondnlko dásmődjának és az idők Bzavát meg­értő tisztnlt világnézetén azon tény, hogy röviddel a törvényjavaslat meg- Bzavasása ntán, 1935 szeptember 5-én az egyetemes tanitóssövetség bitet tett amellett, hogy a törvényben le­fektetett nagy ideális célkitúsést tel­jes egészében megértette. A törvény szellemében ő is meg akarja valósítani a magyar tanítóság egységét, közös világszemlélet alap ján, összeformáló ós minőségi moz­galmat indít, hogy a szellemi maga- sabbrendüség és az erkölcsi emelke­dettség erejével utat nyisson a nép­oktatási kar érvényesülésének éB meg akar szabadulni mindazon kötöttsé­gektől, amelyek a mai magyar éle­tünket válságban tartják. Mivel pedig a magyar tanitókat ma korán juttatják befejezett művelt­séghez, meg akarja értetni a tanítói kar minden egyez tagjával, hogy ezen kényszerű állapoton áttörve, tanulás­sal, önképzéssel minden egyes ma­gyar tanítónak a magyar értelmiség legmagasabb kategóriáiba való fél- emelkedés, parancsoló kötelesség. Meg akarja ismertetni ennek a kis magyar glóbusnak minden sorsprob lémáját, amely problémák a magyar­ság síétsaórt és egyedülálló fsjisága és egyéb széttagoltsága folytán, bo­nyolultabb bármely más európai nem­zeténél. Meg akarja ismertetni a történelem­szemlélet nj irányával és annak ma­gasságaival, hogy ezen földnek, ame­lyen élünk, minden faji, történelmi és egyéni erőit, amelyek még ma is mélyen lesttlyedve a magyar talajba, a kibontakozás minden lehetősége nélkül, mint értékek örökre elvesz nek a magyarság ssámára, hogy eső­ket az értékeket felszínre hozva, azok összetevődése a magyarság aiellemi szintjét emeljék. Ez lenne az a munka, amely az nj törvény életbelép ise óta a magyar tanítóság és tanárság vállára nehe zedik. Es lehetne csak as a munka, amely a magyar vidékek ősi erőit as évszázados tespedésből falemel hetné. Esért van szükség minden kate­góriában egy elmélyedtebb kari egy­ségre és összetartásra és ezért van szükség egy magasabb szellemiség megszerzésére. És azért is, hogy a magyar oktatói kar nivókttlönbségeit megszüntetve s a kötöttük lévő vá lassfalakon áthajolva, egy ugyanazon mentalitású lelki egység megteremté­sének akadályai többé ne lehessenek.. Esen roppant nagy feladatnak a meg­oldása nagy erőfeszítéseket is követel tőlünk. Éi szépségei is vannak ennek a küzdelemnek éa nagyvonalúsága is. Egy kiegyensnlyosott társadalom­nak szinte vegetatív életét lehet z régi jó időknek nevezni, lehat vissza­sírni, lehet kényelmes élet, lehet sz Ip élet, de mindenesetre hiányzik belő­lük az az izgalmas éa fölemelő nagy- stilttség, ami a mai kornak jellem­zője. Izgalmat ad az nj forrnak eresé» sokfélesége között dúló s szinte na­ponként változó elvi harc és nagy- stilttséget pedig a messze éléiről ide- világitó horizontok újszerű magasabb­rendüsége. Ha az Oroszországban a kollektiv kösösségben élők szörnyű nyomorár* és nélkülözéseire gondolnok, vagy hz a hitleri Németország, vagy a fasiszta. Olaszországban élők szinte pihenés nélkü'i szakadatlan munkásságára tekintünk, akkor arra a gondolatra kell kényszerülnünk, hogy ezek az idők átmeneti rendkívüli idők és ezek a rendkívüli idők rendkívüli teljesít­ményeket várnak tőlünk. Vállalnunk kell est a munkát asért is, mert z teremtőd és misstérinmából az ember mint alkotó pozitívum lépett elő, tehát nem a kényelemre, nem reprezentál lásra, hanem mnnkára teremtődött és szakadatlan előretörő fejlődésre. Vállalnunk kell ezt a munkát azért is, mert a magyar oktatói karnak is ott kell lenni annál az nj pajzsra- emelésnél, amely pajzson a vallás, z faj, a nemzet nagy ideái foglalnak helyet s amely pajzsot most emel­getik ki ko'lektiv erők abból a mély­ségből, amelybe a liberális szemlélet lesttlyedni engedte, amely pajzsot most emelik föl azokba a spirituális magasságokba, ahol ezeknek az ideák­nak a helyök van. Vállaljuk tehát ezen munkát egy eljövendő szebb jövő, jobb jövő szilárd bitében. Major Imre. Tolna vármegye állattenyésztése a Budapesti Mezőgazdasági Kiállításon Vármegyénk a pénteken megnyi­tott Budapesti Mezőgazdasági Kiállí­táson ismét imponáló módon szere­pelt és sok dijat nyert. — A dija zás eredményét az alábbiakban kö­zöljük. A Tolnamegyei Sisrvasmarha- teiyésztők cioportos kiállításában di­jakat nyertek: Csoportdijat a Tolna I megyei Szarvasmarhatenyésitő Egye­sület üszőivel és ugyancsak csoport­dijat a teheneivel. I/a dijat nyert Schleier Henrik (Határmajor) üsző­jével, I/b dijat Mä'cz Henrik (Murga) üszőjével, I/c dijat if j. Weiner János (Mnrga) üszőjével, ÍI/a dijat Schön János (Mncsfa) üszőjével, II/a dijat Szieb András (Szekszárd) üszőjével, II/c dijat a Szekszárdi Ónálló Gaz­dasági Népiskola tehenével, II/c di­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents