Tolnamegyei Ujság, 1936 (18. évfolyam, 1-102. szám)
1936-03-14 / 21. szám
XVIII. évfolyam. Szekszárdi 1936 március. 14. (Szombat.) 21. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési di|t Egész évre _ 12 pengő || Félévre_ — — 6 pengő Fe lelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS A lap megjelenik minden szerdán ás szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dlla 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 millimeter széles hasábon mllltmélersoronként 10 fillér. /.Ilástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. , A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerlll. Március tizenötödike Irta: dr Magyarász Ferenc. Vannak dátumok, amelyeket nem saabad, de nem is lehet felednünk. Nem szabad, mert ha meg ,nem em lékeznánk róluk, megtagadnék nein* zeti életünknek és történelmünknek legmagasabb erkölcsi értékét. D,e nem is lehet megfeledkeznünk róluk, hi* szén épp e dátumok a nemzeti élet épületének legerősebb és legdíszesebb kövei, amelyeken az ország és a nép jövendője nyugszik. Ilyen dátum a magyar alkotmányos szabadság szülétésnapja, március 15-e is. Nem ez a nap egymagában az alkotmánynak és szabadságnak szerzője. A történelemben nincsenek ug rások, vagy ha voltak, megbosszulták magukat és nyomtalanul eltűntek. Az országok is, mint polgáraik, szerves életet élnek, tehát szervesen fejlőd* nek is. Ne úgy tekintsék tehát március tizenötödikét, mint egy olyan néplélektani és alkotmánytörténet! folyamatnak kezdetét, melynek árja váratlanul és készületlenül zuhant rá a nemzetre. Még a hirtelen kirobbanó forradalom is csak akkor ve-^ szedelmes, csak akkor jelent puszti* tásl és pusztulást, ha nincsen kellőképpen előkészítve, ha néhány politikai kalandor, néhány kétes értékű Catílina* jellem, néhány Szamueily- pribék a maga mindent fölforgató akaratát rá tudja kényszeríteni a tétova tömegekre, A forradalomban is vau jó, de csak, as a jé benne, ami voltaképpen nem is forradalom. Paradox állítás, de igas. Március tizenötödike is. azért tudta magával ragadni aa egész nemzetet,, azért tudott bátor, diadalmas had* sereget, áldozatkész lelkű országgyü* lést, nagyszabású,, európai látókörű politikusokat elővarázsolni a magyar talajból, mert ezt a talajt egy emberélet éta már előkészítették, megmunkálták a nemzet legjobbjai, akik sikra szálltak az ország anyagi és szellemi kultúrájáért, a felekezetek és társadalmi osztályok békéjéért, a polgárok egyenjogúságáért, a régi szabadság és alkotmány igazi sé reime nélküli uj jogokért és köteles Bégekért, a polgárhoz és emberhez egyaránt méltatlan, ósdi kiváltságoknak és az ezekkel szükségképpen együttjáró jogfosztásnak megszűnte téséért, a nemzeti nyelv érvényesüléséért, a nyugati műveltség fölvirá- gozásáért, egyszóval azárt a jobb korért, mely nem áhitatos ima volt csupán, nem meddő vágy volt cbu- pán, hanem történelmünk legnemesebb alakjainak igazi szent akarata. Ebben van március idusának hervadhatatlan jelentősége, ebben a tényben, hogy a fejlődő nemzeti életnek virágfakadása volt. A rügy már mu tatkozott, a bimbó már fesleni kezdett előbb is, a gyümölcs, mely csak azután érlelődött meg. De ez épp a virágnak szerepe a fa életében: éke sen Bzéló bizonysága az életnek, a nedvkeringésnek, az éltető erőaek és ígérete 3 jövendő gyümölcsnek. Da ebben van egyúttal március tizenötödikének kihatása a jelen korra is, mert a gyümölcsből élünk mind- mainapiglan, ezek most sem vesztették el üdeségttket, izüket és tápláló erejüket. Amidőn tehát mainapiglan is hálával és kegyelettel gondolunk viasszá a márciusi napokra és azok hőseire, voltaképpen csak nemzeti életösztönünknek engedelmeskedünk. S a tisztelet, melyet ez emlékek lelMárcius a szabadság hónapja volt. Március Idusa fogalom és a boldog béke szónoki lendületének tartalmat adott. Amennyi virág nyílt tavasszal a határon, annyi szóvirág repült légbe az ajkakról márciusban a szabadságról, a szabadságért folytatott örök magyar küzdelemről, mely békében és háborúban, a harcmezén és a munka mezején, a sirhalmok és bölcsők körül egyaránt tartott és tart. Kösshtb nagy neve legalább aby- nyiszor gyújtotta tűzre a szivekét, ahányszor kiejtették. A nemzet ezen halhatatlan atyja a maga remek pályafutásával nemcsak itthon, hanem I a világtörténelemben is páratlanul künkben keltenek, bizonysága annak, hogy még van bannUnk életerő, van bennünk akarat, maly tűrni, de alkotni is tud, mely nemcsak forradalmi lángokban, hanem türelmes várakozásban és lassú, biztos alkotásokban éli ki magát. Ezért jé, hogy volt ilyen szent nemzeti tavasznak s ezért még jobb, hogy azt még most is meg tudjuk ünnepelni, nem az elaggott emléke zés krónikás adataival, hanem a mindig ujraébredő tavasznak termékeny erejével. Ez az ünnepelni tudás biztosíték arra, hogy lesz még szebb márciusunk is 1 állt és annyira egy volt a magyar általában a szabadság gondolatával, hogy a Britt birodalom müveit népe, vagy az Egyesült Államok polgársága együtt magasztalta velünk éB ünnepelte száműzetése idején. Nem ok nélkül. Azt mondják, hogy ilyen szép történelme egy nemzetnek sem volt, mint a miénk. Való. Ez a történelem széppé és rendkívülivé a magyar márciusok halhatatlan igazságai által lett. Ez a nemzet sohase tűrte el a nemtelen, csúfos dolgokat. Nem vált szégyenére a történelemnek. Mindenkor a legmagasabb eszmények hevítették és küzdelmeit a magasabbrendüség jellemezte. A magyar nemzet a történelem leglovagiasabb nemzete, mert azzá tette őt történelme, elhivatása, helye. Gondoljunk csak arra, hogy a világháború alatt, mi is megtehettük volna azt, amit a nemzetiségek. 1917 ben beszéltek is. arról, hogy legyünk árulói a reánk , kényszerítőit küzdelemnek . . . És nem ! . .'. Az 1848 márciusa Isten kezétől nyert tartalmat. Jézus azt mondja: „Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz titeket.u Gondoljunk arra az időre, mikor az igazságnak ezen Istentől eredő, magyar felismerése áz egész nemzetet odaállította a világtörténelem homlokterébe. Nem az előkelők, nem a nagyok, nem a kiválóak, nem az emlegetettek indultak súlyos küzdelembe. Hanem az egész nemzet. Ott küzdött a pórnép mellett ura, az iparos mellett a tanult ember. Ott a nemzet minden tagja, hogy a törté-, nelmietlen korban megtanulhassák, azt, hogy milyen is hát a magyar nemzet igazi egysége ? Milyen ? Hát milyen? 1,. . Vájjon szép lenne-e a régi március és miudaz a március, amely a magyar szabadságküzdelmek gyűjtő fogalma, ha a szabadságharcok részlegesek, osztály jellegűek, nem a nemzet közös eszményeiért folytatottak, hanem csoportok külön érdekéiért le- pergőek lettek volna? A nemzet eszményei és céljai mindenkor egyetemesek, mindenkor mindenki érdekeit felölelő ak. Ez a megállapítás egyben megállapítása annak is,, hogy ha vaunak e nemzetben mozgalmak, amelyek elszigetelten ütköznek fel egy-egy csoport érdé« kében, ezek a mozgalmak lehetnek lázadások, lehetnek párt, vagy osa- tályharcok, de soha se lehetnek lel- kesitőek, példaadók és történelmiek. Épp ez az, amely a márciusi küzdelem értékét minden más nemzet hasonló küzdelme fölé emeli, mert a múltban más nemzetnél sehol se találtuk meg a harcok, a szabadságra való törekvés egyetemes jellegét, amelyben az egész nemzet, a szó. szoros értelmében még a bölcsők is érdekelve lettek volna, csak nálunk t Csak újabban emelkedett a magyar nemzet magaslatára a finn, az éspt szabadságharc, miért íb ezek a nemzetek azért hirdetik, hogy történelmi rokonság van nemcsak faji szempontból közöttünk, hanem sorsközösség szempontjából is. Minket sohase érdekelt és ne is érdekeljen az, hogy milyen hatalmi formák azok, amelyek irányítják életünket; Nekünk jó a jó. Minket mindenkor a nemzet szabad és független élete érdekéit, mért tudjuk, hogy nem érdemli meg a nemzet nevét az, amelyik rabigába kész görnyedni, más nemzetet, más nyelvet szolgálni, más szellemnek engedelmeskedni, mint A magyar szabadság ünnepén. Irta: Babay Géza Mint minden évben, most is ránk köszönt itt Nagy márciusnak fényes idusa. A néptömeg ma újra itt özönlik S fölzéng a nemzet bűvös himnusza. Egymás mellett áll hívő és hitetlen, Kiket titkon egy érzés összefűz S az életharctól elfásult szivekben Fellángol büszkén forró, égi tűz. Óh de ez a tűz immár nem a régi, Csak pislogó, bús, halavány sugár. Bátrakra valló nagy tett nem kíséri, Felbuzdulásunk szalmaláng csupán. A régi tűz, amelyből tett szülemlék, Maholnap tán már végképp ellobog. Szabadságharcunk már csak drága emlék, Amelynek búja halkán felzokog.. Harsognak még a szent fogadkozások: Rabok többé, haj, sohasem leszünk I De jaj, rajtunk ül a nagy, ősi átok És hapról-napra pusztulunk, veszünk. Az összetartás és az egyetértés Óh, tán örökké szép álom marad És fölvetődik sokszor a nagy kérdés: Mi lesz velünk a hármas bérc alátt 1 Most kéne újból, márciusi ifjak. Magyar szabadság lelkes hősei, Sötét mélyéből trianoni sírnak Érchangotokkal feldübörgeni. S élet-halálharc vészterhes korában, Midőn hitünk is félig sfrba szállt, Hős telketeknek forró mámorával Általhevítni nemzetet s hazát. Szövétnekül most kellene minékünk Kossuth, Petőfi fényes szelleme.. Megállna akkor a viharba’ népünk S nem bfrna könnyen félvilág vele. Jog és igazság, kettős büszke vértünk, Felfogna minden külső lázadást S Hadúr szent karja mutatni minékünk A diadalmas, új feltámadást. De jaj, még mindig nem tudunk okulni, Viszályok dúlják pártos nemzetünk. Nagy problémáknál kis részekre hullni: Ezer év óta gyászos végzetünk. ;A régi jelszó ejt rabul: azért se I És nem törődünk aztán semmivel. Próféták hangját nincs, aki megértse, Megnyugszunk: jöjjön, minek jönni kell 1 Nagy márciusnak bűvös tavaszálma, ölelj át itt ma minden hű szivet, •Hogy míg felettünk zúg viszályok átka, Legyünk hazánkhoz mindvégig hívek. ÍA régi, forró, mámoros, szilaj láz Ne legyen ismét húnyó szalmaláng, Váljék belőle tetterő, kitartás S megérjük még, hogy felvirul hazánk I A régi március tartalma Irta: Jánosi György. Egyes szám ára 12 fillér*
