Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-03-02 / 18. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 március 2. (Szombat) _________18. szám. Sz erkesztéséé és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési diji Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronkénl 10 finer. JÁIIástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kertit. üljön el a harci za|! Harci sajtói hangos hetek óta a magyar belpoitikai élet. Beszédek hangzanak el, cikkek jelennek meg, nyilatkozatok látnak napvilágot. Meg indítói nyíltan hirdetik, hogy harcot akarnak. Köszönjük, nem kérünk belőle. Főleg nem teBtvérharcot. Tizenhat év óta ezeréveB történelmének legsúlyosabb korszakát éli az ország. Megfogva és megbénítva, ko romsötét éjszakából kellett kinyújtania karjait, hogy tapogatódzion és lábra állhasson. És amikor hosszas próbál kozás után sikerült ismét felegyene sednie, végigsöpört rajta a világgaz dasági válság orkánja. Megrázta az újonnan épített házat, lesodorta cserepeit, kikezdte fundamentumát. Ha tengeren járó hajó nagy viharba jut, a kapitány kiadja a parancsot: mindenki a fedélzetre 1 Matróz, tiszt és utas között eltűnik minden különbség. Meg kell menteniök a hajót, hogy megmenthessék önmagukat. Ki nem veszi észre, hogy Magyar- ország ma sok tekintetben hasonló helyzetben van? Külpolitikai téren még frissen em< lékezetünkben van az a vad roham, amelyet egy idegen nemzet fiai által, idegen területen elkövetett aljas gyilkosság miatt intéztek ellenünk. Súlyos harc volt, amelyben másodszor akarták leteriteni Magyarországot. Hála Istennek, túlestünk rajta. Megtört a támadás az igazság pajzsán, a magyar kormány józanságán, nagy barátunk támogatásán, a világ közvéleményének bölcsességén. De tudnunk kell, hogy a harc nincs befejezve. Mennél szilárdabban áll nemzetközi helyzetünk, mennél jobban növekszik az ország tekintélye, annál súlyosabbak lesznek a támadások is. Ki az közülünk, aki ne látná be, hogy ebben a helyzetben igazán szükség van a magyar közvélemény egységére. De hasonló a helyzet belpolitikai téren is. Gömbös Gyula miniszter- elnök kormány ralépése alkalmával bejelentette, hogy megkezdi azoknak a nagyjelentőségű belpolitikai reformoknak az előkészítését, amelyek év tizedek óta megoldásra várnak a magyar politikában és amelyek hosszú időre eldönteni hivatottak és minden bizonnyal megjavitani a magyar élet sorsát. A választójog, a telepítés, bitbizományi reform, az egyke ügye, útépítés, tagosítás egytől egyig olyan kérdések, amelyeknek tárgyalásához nem mesterségesen siított viharokra, hanem higgadt légkörre, a jószándé- kok elismerésére és bátor, de tárgyi- lagos, jóindulatú kritikára van szükség. Ezért nem kérünk semmiféle bajkeverésből, Nem kérünk abból a harcból, aminek sem célját, sem tulajdonképpeni okát megmagyarázni nem tudják, legfeljebb egyes csoportok hatalmi féltékenységére és hatalomvágyára gondolhatunk. Azokban a súlyos időkben, ame lyeket tizenhat év óta élünk, a magyarság minden társadalmi rétege példaadó tacujelét adta hősies türel mének. Egyenesen állt a viharban, a jövőbe nézett és dolgozott rendű letlen hittel, önfeláldozással, minden megpróbáltatáson keresztül. Ez a közvélemény joggal kérheti, hogy poli tikusai ilyen nehéz időkben ne tőre kedjenek a nehezen létrehozott rend, nyugalom és békés szellem megbontására. A kormány példaadó módon fáradozik azon, hogy minél szélesebb néprétegek életgondjain könnyitsen, amit igazol legutóbb a mezőgazdák érdekében kiadott rendelete is. Ezt a példát utánozzák a politikusaink. Segítsenek a nép gondjain, bajain azon a helyen, amelyen működni hi vatottak és ne félrevezető ígéretekkel, hanem valósággá váltható tényekkel. Eszel több hasznot hajtanak az országnak, mint azzal az áldatlan harci lármával, amelynek okozását senki sem helyesli ebben az országban és amely mind hatványosabban érezteti hatását külföldi vonatkozásaiban is. A Sió-csatorna ligye. Lapunk állandóan ébrentartja est a fontos kérdést és dr örffy Imre képviselő belátván a Sió hajózhatóvá tételének rendkívüli fontosságát nem csak Szekszárdrz, de Sárköz vidékére is, maga is igen élénken érdek lődik e kérdés iránt és levélben fordult Darányi Kálmán földmivelés- ügyi miniszterhez, aki egyúttal ba- latonmenti képviselő is és felhívta figyelmét, úgy a Balaton vidékét, mint Tolna megyét érdeklő ügyre és annak fontosságára és kérte, hogy a Sió hajózhatóvá tételét, ha egyszerre nem is lehet teljes egészében megoldani az állam kedvezőtlen gazdasági viszonyai következtében, de legalább azt tegye lehetővé, hogy a Sió az alsó szakaszon egy duzzasztó zsilip építésével állandóan hajózhatóvá tétessék. Reméljük, ha ezen kérdést vármegyénk képviselői és vezető emberi állandóan ébrentartják, úgy a földművelésügyi miniszter a korlátolt költségvetési hitel dacára is módot tud találni, hogy egy nagy vidék gazdáit érintő kérdés erős léptekkel vitessék a megvalósítás felé. Mi csak örömmel állepithatjuk meg, hogy dr öiffy Imre ezen ügyet magáévá tette és reméljük, hogy az ő agilitása felkelti nemcsak a politi kai, de közigazgatási és gaidasági érdekképviselőinknek figyelmét is és együttes erővel sikerül különösen a gabona és takarmánytermények olcsóbb szállítását biztositó viziutnak a forgalomba való bekapcsolását elősegíteni. Lehetetlen antantkívánságok. Azt hisszük, nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy a kölcsönös megértés szelleme erőteljesebben nyilvánult meg a közelmúlt napokban, mint bármikor máskor Európában. A római egyezmény, majd a francia-olasz megegyezés, amelyet nyomon követett az osztrák kancellárnak párisi és londoni utazása, közelebb hozták a nagyhatalmakat azokhoz a kis államokhoz, amelyek részvétele nélkül az úgynevezett dunai egyezmény el sem képzelhető. De reméljük, közelebb hozták ugyancsak a nagyhatalmakat a másik európai nagyhatalomhoz, amely legyőzöttsége ellenére is nagyhatalom maradt: Németországhoz. Ebben a légkörben érthető, hogy Páriában mái is sző végezni kezdik a dunai egyezménynek egyes olyan pontoza- tait, amelyek később a tárgyalások anyagát volnának hivatva alkotni. Ebben a kedvezőbbre vált kül politikai légkörben ma talán egyedül a kisantant az, amely mereven kíván ragaszkodni eddigi álláspontjához, amit talán úgy is kifejezhetnénk, hogy továbbra is gúzsba kötve szeretne látni minket. Az az öt pont, amelyben a kisantant megszövegezte a dunai egyezményhez való csatlakozásának feltételeit, legalább is ezt látszik bizonyítani. Azt kívánja ugyanis a kisantant, hogy a dunai egyezmény létesítése előtt azt a bizonyos keleti egyezményt kell megkötni, amely a kisantant egészen különleges óidé keinek védelmét célozná. A második feltétel a Habsburg- restauráció kizárása, a harmadik és negyedik pedig egyenesen nekünk van adresssálva. Ki akar ugyanis zárni a csatlakozásuknak ellenértékeként minden revíziós propagandát. Amint legutóbb az „Echo de Parisu cimü francia újság írja, a kisantant álláspontja szerint a revizionizmus csupán a népszövetségi alapokmány által körvonalazott szűk keretek között engedhető meg. Elutasítanának mondja végül a Magyarország által kívánt kéto'dalu kisebbségi szerződéseket. Az, hogy utolsó feltételként csatlakozását Tőrök őrssé g csatlakozásától teszi függővé, érthető abból a másik követelésből, hogy a dunai egyezményt, amint már mondottuk, a keleti egyezménynek kell megelőznie. A kisantant álláspontja ezek szerint éppen azokban a főkérdésekben változatlanul merev és elutasító maradt, amelyekben mi sem engedhetünk eredeti álláspontunkból. A magyar kormány ugyanis változatlanul azt az elvi álláspontot foglalta és foglalja el, hogy a nemzetek egyenjogúságának, Magyarország jogos területi igényeinek és a nemzeti kisebbségek jogvédelmének biztosítása nélkül lehetetlenség a Dunavölgyének problémáit rendezni és megoldani. Lehetetlenség, hogy jogaiban csonkitott nemzet szövetségi szerződést kössön olyan másik nemzettel, amely ezt a jog- fosztottaágot állandósítani kívánja. Lehetetlenség, hogy Magyarország lemondjon olyan területi igényekről, amelyek őt feltétlenül megilletik és lehetetlenség, hogy a Dunavölgyében békés együttműködést teremthessünk a kisebbségek jogainak megvédelme- zése nélkül. És akkor, amikor a magyar kormány ezt az álláspontot foglalja el, az osztatlan, a teljes egész magyar nemzetre támaszkodik. Nincs a csonkaországban senki, aki ezekből a kívánságokból engedni hajlandó volna, mert ezek a nemzeti lét alappilléreit jelentik. Színészet Szekszárdon. Kedden este zsúfolásig megtelt a Szekszárd Szálló színházterme abból az alkalomból, hogy dr Szedő Miklós operaénekes vendégszerepelt a színtársulatnál. Luxemburg grófja, Lehár Ferencnek ez a bájos, dallamdús operettje volt műsoron és az előadás során minden bravúros áriája után nagy ovációkkal halmozta el a közönség a vendégművészt. Az előadásról magáról nem emlékezhetünk meg azzal a dicsérettel, mint ahogy azt ilyen parádés esemény megérdemelné. Sajnos ugyanis, hogy a szereposztás nem volt szerencsés. Ennek tudható be, hogy Szalai Gyula és Körösi Csöpi énekes szerepükben mint sza- valóművészek mutatkoztak be. Valóságos merénylet volt, amit pé'dául a virtuóz táncos Szalai e darab fülbemászó slágerssáma, a Gimbelem- gombolom gyönyörű szép melódiái ellen elkövetett és csak természetes, hogy Körösi Csöpinek szinte akaratlanul is alkalmazkodni kellett hozzá ebben a fülsértő duettben, ahol hasonlíthatatlanul különb énekes-partnere lehetett volna Burányi László. Dr Szedő Miklós mellett semmi kívánnivalót nem hagyott hátra Antal Nusinak, ennek a sokoldalú művésznőnek a szereplése és vele együtt valóban nagyszerű, bármely szinpadou is helytálló lehetne Siménfalvy hercege. Dr Szedő az előadás után a Mosoly országából és a Montmartrei ibolyákból énekelt tomboló tetszéstől kisérvé egy egy nagy áriát. Erre a darabon kívül való szerepeltetésre nem lett volna szükség, ha a művész neki megEgyes szám ára 12 fillér.
