Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-02-09 / 12. szám
XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 február 9. (Szombat) 12. szám. TOLNAMEGYEI ÜJSAG HŰTŐNKÉNT rtRCTR MEGJELENŐ rBPFSZTibnr potttitat fht TivfunATJin lit Szerkesztésig 6a kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 0 Előfizetési di|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton, Blőflietésl dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija l‘S0 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 Aller. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Utat a Dunához! Sok- sok évvel ezelőtt egy hangulatos röpiratot irt ifj. Leopold Lajos, mir akkor ie jónevü közgazdasági író a senki Danájáról. Ez a röpirat nagy általánosságban érintette a boldog Nagym8gyaroreság idejében, hogy van nekünk, magyaroknak egy ha talmas viziutunk, amely azonban a mi magyar közömbösségünk, mond Itatni élhetetlenségünk miatt kihasználatlan, a „Senki Danája0. Ha több, mint két évtizedes távlatból vtBSzagondolank erre a röpiratra, azt látják, hogy az abban fog Iáit megállapítások ma is ni gyón találóak és aktuálisak. A Fekete erdőtől a Fekete tengerig elhusódó Dana folyam, amelynek legnagyobb része a boldog béke idejében Magyarország területére esett, megközelíthetetlen most is, amikor a trianoni határok ás a békekötés a folyóhoz gravitálő vidékek magyarságát igyekezett megszüntetni. Ha már nem is tadjak felhasználni megmaradt osonka hazánk területét átszelő folyót energiák kitermelésére, annál fontosabb feladatunk volna az, hogy ezt a nemzetközi viziutat, különösen mióta basánkkal és tengerinkkel Olaszország felé gravitálunk, megköselithetőbbé te- gy*k- Hiszen egy métermássa basának Brailába való szállítása a visiut felhasználásával nem kerül többe, mint — mondjak — megyénk déli résiéről a vasúti szállítás Budapestre. Mégis mit látunk ? Azt, hogy bár végre hosszas hírlapi cikkek, kösigazgatási biaottságban elhangzott felszólalások azt eredményezték, hogy főispánunk és alispánunk magákévá tették a keselyűs—gemenci at alig 4Vt km-es szakaszának kiépítésére vonatkozó tervet, a vármegye költségvetésébe ál átépítési programmjába az építés költségei be is állíttattak, mégis ez, a nemcsak egész Sárközre, de még a völgysági járásra is fontos átépítési kérdés levétetett a napirendről, mert Ugyancsak hosszas hírlapi vita után a Sió hajóshatővá tételének kérdése nyomult előtérbe. Igaz, hogy Kállay miniszter válaszának, amelyet 1934 március hó 23 án adott az előtte megjelenő és Tolna, Baranya, Fehér, Somogy, Veszprém és Zala várme gyékből összejött küldöttségnek, bizonyos lehűtő hatása volt, mégis re ménykedtünk abban, hogy a Sió kotrási mankálatainak befejestóvel az országos költségvetésbe egy oly összeg állittatik be, amely lehetővé teszi legalább a Dana torkolatánál lévő duzzasató asilip megépítését és ezzel a Gemenc és Keselyűs, sőt Gemenc—Ssekssárd vámhidig a Sió szakasaa állandóan hajózhatóvá lesz téve és igy megyénknek egy igen tekintélyes réBie a danái hajózás körébe kerül. Természetes ez a megoldás nemesik reánk saekssárdiakra, de Sár- köe vidékére néave is előnyös lett volna, mert a keselyüsi rakodó ki hasinálásával a termények szállításánál 9 km ut lett volna megtakarítható. Ámde ez a reménységünk is ssét- fosslott és amirfl látjuk, a Sió hajóa- hatóvá tételének kérdését és a gemenci at kiépítését elhomályosítják ások a személyes jellegű politikai torzsalkodások, amelyek a nagyobb magyar dicsőség jegyében folynak akkor, amidőn a külföldi nagy tanácskosások feltétlen megkívánnák, hogy itt bent politikai béke lenne és egy egységes tömegbe állnánk a magyar külpolitikai kérdésben egymás kezét fogva. A nagy politikai kérdések megoldása nem a vidéki perifériákra tar- toiik, de az kötelessége a legkisebb magyar embernek is, hogy az ő ki csíny hatáskörében keresse az utat és ragadjon meg minden alkalmat, hogy hazája iránti kötelességét teljesítse aszal, hogy munkáját az ország gazdasági megerősödésének vonalába állítja be. Nekünk tolnamegyeieknek tdva van feladatunk, amikor minden erőnknek és összeköttetésünknek felhasználásával arra kell törekednünk, hogy köaelebb kerülhessünk a saőke viatt Danához. Ne legyen ez a Dana a „Senki Danája0, vagy CBak a nemzetközi nagy áruforgalom lebonyoli litéja anélkül, hogy annak hasznát mi iz érezzük. Ha csalódások is értek bennünket, ha akadályok merültek is fel, ne legyünk kishitüek, ha nem ájult erővel, ismételten és iámé telten fogjnnk hozsá annak a tervnek megvalósításához, amely akár a Sió— Sárvisnek duzzasztó zsilipekkel való hajóshatővá tétele révén, akár a gemenci ut kiépítésével kapcsolatosan, köaelebb visz bennünket a Danához. A földmivelésügy nj vezérembert kapott, aki Balaton vidéke fellendítésének lelkes munkásai közé tartozik. Balaton vidékének érdeke pedig szoros kapcsolatban van a mi Sió— Sárvizünk hajózhatóéi kérdésével. Fel kellene újítanánk tehát az 1934. évi március 23 i depatációzással fáiig lezárt kérdés moigalmát. Tán, mint daoántuti ember, ha nem is nagyobb megértéssel, de nagyobb akaraterővel tudná esen ügyet as aktualitás központjába állítani, mint a Nyírség szülöttje és tissavidáki ember. De előttünk áll az is, hogy a francia— olasz megegyezés alkalmával híreket hallottnak, amelyek bizonyos kül földi hitelforrások megnyitására adtak reményt. Esen hitelforrások megindítása alkalmával nem ssabad összetett készei nézDÜak, hogy az igy hozzánk beszivárgó tőke ismét egy centralizálásra törekvő politika szolgálatába állittassék, Budapest naggyátételére fordittassék és a vidék abból vagy semmit, vagy csak morzsákat kapjon. A Sió—Sárvíz hajóshatóvá tétele egész Daaántulnak az érdeke és e hatal- • más vidéknek a nemzetközi hajó I forgalomba való beállítása nemzeti I érdek. I Kérjük tehát vármegyénk vezetőit, hogy elevenítsék fel a Dana meg közelithetésére vonatkozó kérdést. Ha sikerillt azt bármily csekélységgel is Dr Őrffy Imrét ttduözll Badacsonytomaj. Közöltük, hogy Szekszárd város I kösgyülése milyen szeretettel Unne- ■ pelte dr öiffy Imrét, aki a kerület- j nek tiienöt éve képviselője és a más- I félévtiaed alatt orsságos vonatkozásokban is nagyértékü munkásságának eredményei óríáBi előnnyel jártak Szekszárdrs, valamint a kerület minden községére. Ugyanez alkalom bél Bátassék disspolgárává választotta és az iparosszervezetek az or szág minden részéből üdvözlik, mert a kisiparosság ügyeinek az összes törvényhosók közül ő a leglelkesebb gondozója. Ismeretes, hogy dr őrffy Imra feleségének szólőbirtoka van a Balaton partján Badacsonyban, ahol képviselőnk családjával együtt a nyarat tölteni saokta és ezen a réven benső a kapcsolat köate és Badacsony lakossága köaött. Csak természetes, hogy a nevezetes .esemény alkalmából Badacsony népe is háláé sseretettel gondol dr őrffy Imrére, aki annyit tett a királyi hegy érvényesüléséért és Badacsonytomaj fejlődéséért. Mivel öi ffy késaséges segítője minden badacsonyi és badaosony- borvidéki törekvésnek, melynek érdekvédelmét a történelmi borvidékek védelmével együtt régóta hirdeti: Badacsonytomaj képviselőtestületének, kösgyülése a legszivélyesebben üdvözölte képviselőnket, hogy ezzel még szorosabbá tegye a kaposolatot, amely Badacsony népe és köste fennáll. Szuprics Vendel meghalt. Ssuprics Vendel gerjeni nagybirtokos, Tolna vármegye törvényhatósági bizottságának tagja február hó 6 án életének 60 ik évében váratlanul agyszálhüdésben elhunyt. A megboldogult halálhíre az egész megyé ben nagy részvétet váltott ki, mert igen sokau ismerték, szerették és tisztelték a kiváló jó gazdát és okszerűen takarékos, de mindig figyelmes és ssives házigazdát. Szuprics Vendel a háború kitörése alkalmával önként jelentkezett és hosszú időn keresztül autós szolgáin tot teljesített.— A proletárdiktatúra alatt ellenfordalmi magatartásáért Szegedre kellett menektt'nie. A vörös rémuralom veaetői rettenetes bo sssut álltak családján. Egyik fiát a kalocsai forradalom leverői sttkösdi birtokán elfogták és felakasstották. A vörös borzalmaknak azokban a rettenetes napjaiban Ssuprics Ven- delné átment Silbösdre és legyilkolt fiának a hulláját eltemetés végett ki kérte a kommunistáktól. A szerencsétlen fiatal ember holttestét vörös katonák őrizetével Gsrjenbe szállították és ott csak arra adtak engedélyt a családnak, hogy a temetést a legegyszerűbb módon, gyászközönság nélkül elvégezhessék. Pár kocsiból állott a temetési menet, amely a koporsót Gerjenből a faddi temetőbe kisérte és mindegyik kocain ott ült egy-egy vörös katona is. A temetés végeztével pedig nyomban letartóz tatták a borzalmasan megkínzott lelkű Szupricsnét a leányával, most Muraközy Tibornéval együtt .és mind kettőjüket a tolnai kaszárnyába szállították. • Szerencsére egy emberséges ezred- I orvos volt ott, aki kijelentette, hogy | a két nő idegállapota a szenvedett megrázkódtatások következtében ka^ tasztrofálisan megrongálódott és feltétlenül szükségesnek tartja a két hölgy háai ápolását. Ennek a véleménynek ai alapján Szupricsné é& leánya hetekig voltak dr Siily Géza tolnai ügyvéd és családjának a vendégei és a szeretetteljes bánásmód meg is hozta a lelkileg agyonkinzott anya egésaségének javulását. Jó szivéről és baráti ragasakodá- sáról közismert nagybirtokost folyd hó 7-én délután fél 2 órakor szentelte be vitéz Makray Lajos tolnai plébános Gerjenben, ahonnan hosszt* autó és kocsisor kísérte Faddra ahol örök nyugalomra helyeaték a családi sírboltba. A temetésen megjelent a. vármegye részéről: dr Hagymássy Zoltán főispán ős dr Peresei Bála alispán. Utóbbi a törvényhatósági bizottság nevében koszorút helyezett el a megbo'dogult ravatalára. Ott láttuk a végtisztességet tévők sorában többek köst Kovács Sebestény Endre felsőházi tagot, dr Klein Antal or- ssággyttlési képviselőt, Polgár István főszolgabírót, vitéz Vendel István polgármestert, a Paks—Fadd—Bogyiszlói Armentesitő Társulat küldöttségét, amelynek a megboldogult al- elnöke volt, a környékbeli birtokoscsaládokat, a szekszárdi és tolnai barátokat nagy számban, Gerjen és Fadd községek majdnem egész lakosságát« A megboldogultat felesége, bzüL Samay Anna, Jenő fia és Juliska leánya, Murakösy Tibor ny. tüzérszázados felesége, továbbá testvérei c özv. Fehér Jánosné, ösv. Kolessár Ferencné és özv. Szőke Istvánná, menye Szuprics Jenőná szül. Matat Julianna és veje Murakösy Tibor, | továbbá 5 unokája siratják. — Egyes szám ára 12 fillér. a megoldáshoz közelebb vinni, méltán megérdemlik vármegyénk gazda- közönségének háláját és elismerését« 5.
