Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-12-14 / 101. szám
XVII. évfolyam. Szekszárd,193|> december 14. (Szombat.) 101. szánt* TOLNAMEGYEI TJJSÁG HETENKÉNT kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap ■ S— --------------- ---------- — - __________________________________________________ -___________________________ Sz erkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank éptltetében. Telefonszám: 85 és 102 ElOffz'etéSI difi Egész évre _ 12 pengő II Félévre _____6 pengő . MJ„V •<»»««»> , Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait SCHNEIDER JÁNOS BLÁZSIK PERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1'60 pengő, — A hirdetés egy M milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. j\llástkeresőknek 80 százalék kedvezmény, , A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Szociálpolitika és sajióreform Az » gazdasági és politikai nagyhatalom, amelyet köznyelven liberalizmusnak nevesünk, sürü, erős ék szívós szálakkal szőtte át az egésk inagyar életet. Ideje volt rá: évtizedekig uralkodott. És bár a háború fttÜU keservesen ábrán dúllak ki be lile a tömegek, azoknak á szálaknak kiirtása, amelyekkel egéBz gazdásági ék politikái világunkat ügy tartották fogva, mint a pók hálójával a légyét, csak hosszú küzdelem után sikerült. Ügy, kmint Antál István államtitkár jászberényi beszámoló beszédében mondottá, csak ükkor, amikor ü Gömbös- kormány á tavaszi választások után VálÓbkn ür lőtt a saját portáján és elkezdhette zz alkotó munkát a népies, szociális és gazdasági politika jegyében. Elkezdhette a nagy tömegeknek az állkiüéletbén való méltó áthelyezését, gondoskodni kezdhetett azokról i kisemberekről, elsősorban a föld népéről-, akikét a liberalizmus kitászítottákká tett, akikét azok közé a gyámoltalanok közé sörözött, kiknek kizsákmányolása, kihásÉnálása a gazdaságilag erősebbnek Vált jóga. Mért igy tanította ezt annak a liberalizmusnak politikai érkötési kátéja, melyét mbst a kormány végre-válahárZ csakugyan az elavult politikai rekvizitumok lomtárába helyezett. A Sajtófőnöknek jászberényi bé- széde, mély részletesén ismertette a kormány eddigi munkásságát és jövő béli tervét, érdekes képét festette kiég a liberalizmus romjain folyó építkezésnek. A fundamentum ier- mészetesen a gazdasági és szociális politika körébő) való: a népjólét, a birtokpolitika. A gazdaadósságok ren dezése után a hitbizományi reform, majd á telepítés, amelyek utat nyitnak a magyar népnek a földhöz, elhárítják előle mindazokat aa akadályokat, amelyek eddig a kisgazda- porták Bzámának természetes, egész- séges és közérdekű szaporodását lehetetlenné tették. Uj szellem él ebben a munkaprogramban: a nemieti egység esz »éjének szelleme és ezzel szemben az a nagyhangon hirdetett úgynevezett ellenzéki egység, vagy egységes ellenzéki front áll, amely aa államtitkár találó megállapítása szerint tegnap még egymás bordái közé áártógltU a tőrt1, dók pedig közös •rőtéi szeretné ledöfni az uj nemzeti munka látható főpallérját ék tervező jét, a miniszterelnököt. Äs aktivúni- mai szemben áll á passzívum, a puszta zegáció politikája, á személyeskedék, az önkő érdekék féltése ék a haldokló liberálízütúsnak meddő regenerálódási kísérletei. Mintha a hajdani ellensó gek most közős érővel akarnák az ország szekerét továbbra is a sárba ragasztani, belekapaszkodnak és a sikert a fizikának a tehetetlenségről szóló törvényeitől Várják. Ezen a szekéren azonban üj szellőm ül, amely legyőzi a tehetetlenség törvényét íb, hiszen azok, akik hátul belekapasz kodnak, teljesen elvesatették politikai súlyúkat. Érdekes és korunkra fölöttébb jel- lemaő, hogy aa államtitkár jászberényi beszédében a gazdasági és szociális teendők mellett, mint egyik legsürgősebb feladatot, a sajtóreformot jelölte meg. Igaza volt. Ma nálunk — bármennyire különösen hangáik — nagyon rövid ui ut a szociálpolitikától á sajtóreformig. Aki látni akar, világosan láthatja, hogy a liberalizmusnak, a helytelenül megfogalmazóit ée a gyakorlati életben helytelenül alkalmazott szabados ságának egyik legveszedelmesebb megmaradt osökevénye az a sajtó dzsungel, amelyét mindannyian ismerünk és — Valljuk be őszintén —* amelyet mindannyian már régén ki irtásra Ítéltünk. A jászberényi beszéd Világosán körvonalazta á sajtéreform célját: érintetlenül kell hagyni á politikai bírálat szabadságát, dé gon doskodoi kell a sajtó munkásainak erkölcsi és anyagi érdekeiről, végül pedig irgalmat nem ismerve, ki kell irtani azt a zugsajtót, amely bele gásol a családi szentélyekbe, emberi tisitességbe, állami érdekbe s a libe rália fogalmazása sajtószabadság köpönyege alatt egyik kezével mételyt hint, másik kezében a közismert zsaroló revolvert szorongatja. Addig nem lehet Magyarorsságon becsületes szociálpolitikát folytatni, amig a szellemi életet meg nem tisztítottuk a nyomtatott betű parazitái tói. Hiába álszenteskedik, hiába forgatja szemeit ég felé az ellenzéki sajtó: augsajtó igenis van és a zug sajtótól meg kell szabadítani as ország polgárait, a gyermeket, akit mételyre, sőt, akit pellengérre állít, a családot, amelyet szétrombol és a vállalatot, amelyet zsarol. A sajtófőnök-államtitkár világosan jelölte meg a sajtóreform célját. Kétségtelen, hogy a késsülő Bajtóreform nem érinti 'a toll saabadságát és a kritika jogát. Nem akarja elhallgat tatni aa ellenvéleményt, gondolatait a jövőben is mindenki szabadon kifejtheti. Nem a virágos kertet fogja bántani a Reform, hanem ellenkezőleg, a dudvákat fogja onnan kiirtani. rete mellett Massanet: „Meditation", Sarasate: „Cigánydalok“ és Szántó Jénő: „Bölcsődal" című szerzeményét. Frenetikus Bikére volt az oly jól ismert kiváló hegedűművésznek, aki elsőrendű élvezetben részesítetté a hallgatóságot. Polgár Margit bril liáns aongorajátéka csak fokozta a nagyszerű hatást. Est követően lépett á pódiumra dr örffg Imre kincstári főtanácsos és magával ragadó előadásban ismer tette Bök előtanulmányt ób filozófiai elmélyedést igénylő megállapításait a j magyarság olyannyira érdekes ősz- I tálytagozódásáról. sen hibás. Appőbyi Albert által defi niált történelemfilozófia kiindulása szerint a társadalmi fejlődés az emberiség életében mindig azt jelen tette, hogy az emberek nem tudtak belenyugodni a sors, a véletlen igazságtalanságaiba és egyének, osztályok képességük révén a szociális kiegyenlítődés harcát vívták és vívják ma is. Voltak a harcban hosszú, évszázados nyugalmi korszakok, de a harc újból fel-fellángolt és a francia forradalom óta állandónak tekinthető. Az okos államhatalom számol ezael és a forradalomig feszülő alsó erők segítségére siet. E segítséget őiffy nem látja elegendő hatályosnak, különösen társadalmi téren. Sokakat megnyugtat az 1848 jogi egyenlősége, holott az vajiúi kévését ér a szociális ki egyenlítés nélkül. Persze az utóbbinál a végleteket el kell kerülni ■ a bolsevizmus éppen olyan bűn, mint az orthodox liberalizmus, amely aa egyéni erők korlátlan ér vény esü léiét védi b amely a gyengék teljes puiz- tulásáboz vasét. Magyar vonatkozásban igen nzgy baj az, hogy társadalmunk szerkezeti összetétele történelmi okok folytán egészségtelen. A társadalom elkasztosodik és az egyén átütő orejl több akadállyal találkozik, mint at- előtt. A nagy végletek mellett nagy baj aa osztályok kü:ön élete és gőgje, mély talán aa egésa világon nálunk legerősebb. E hibákat fokozzák apók, akik akként élnék, ahogy a beteg szerv paráiiYái szokták a bajt katasztrófává súlyosbítani. E bajiból csak ak Őntüdatés, vezető szerepéről lemondani nem akaró, Önzetlen középosztály mentheti meg a nemzetet. Áz egyes osztályok helyzetére nézve részletes és jellemző adatokat tár fel, elmondva, hogy aa oaztálygóg olyan tulajdonsága a magyarnak, amelyet külföldön lemosolyognak. Kiemelte á falusi szegénység nyomorát és számbelileg is nyomasztó voltátj á városba tódulás veszedelmei a munka- nélküliség idején igen nagyokká válnak, különösen magyar viszonylatban. Egyetlen mentség a bisgazdaoss- tály anyagi és szellemi erősítés^ melynél az államnak és társadkor lomnak egyaránt van szerepe. Ezúttal aa u óbbiról kíván beszélni — Úgymond örffy. A falusi intelligencia tulkevés ennék a Szerepnek a megoldásához. Segítségre van szüksége s örffy e segítség megszervezését tartja a legsürgősebb feladatnak. A Fáin ék GazdaSzöVetség ezen a térén minden körülmények közt sókat tehet. A táplálkozás, lakás és ruházat bárom főszükségieténél a tanítás egymaga is óriási jelentőségű tbhet. A helyi ssociális bajokra térve, sürgősen szükségesnek vélné, ka a közalapítványi birtokok más nagybirtokok részeivel kicseréltetnének, amit ő egyszer már kezdeményezett, mert Saékáaárd és vidékére bénitólag hat éz a vagyonértékben nem érinthető, magaS kultur- cálokat szolgáló ingatlan vagyon, amely lehetetlenné tesz minden jogok birtokpolitikai megoldást. A törpebirtokok szaporítása helyett ás életképes kisbirtokos csaladok erősítése legyen a cél és ebnek során a falut meg kell tanítani termelni. Itt az ipari növényekre kell elsősorban gondolni, ahol a kisgazda az ő családjának olcsóbb munkaerejénél fogva a nagybirtoknál előnyösebb helyzetben van. Meg kell szervezni az éttékesitést is t A középosztály náluak jóformán a tisztviselőkből áll és gazdaságilag gyenge réteg. Mégis reá vár az irányítás és vezetés. Legégetőbb j problémája az ifjúság elhelyeztcedé se I — mely nemzetközi kérdéssé nőtt A magyarság osztálytagozódása. Szerdán délután szihültig megtelt a Vármegyeháza nagyterme, mert Székszárd értelmiségének nagyrésze Ül ég akarta hallgatni azokat ái érté kék és érdekes fejtegetéseket, amelyekét dr órfiy Imre kincstári fő- tanáeaos adott elő a MANSz. kultur délutánja keretében a magyarság oss tálytagozódásáról. Bevezetőnek dr Hencze Béla reál- gimnáziumi tanár adta elő igen nagy hatással Tóth Árpád: „Elegiá egy rekettye bokorhoz" című költeményét, majd vitéz dr Szentlőrinczy Géza bátaszáki orvos, hegedűművész játszotta Polg&r Margit aongorákiséDr őrffy Imre előadásának rövid tartalma A magyar nemzet mai, ideálisnak egyáltalán nem mondható állapotá ban többszáz éves társadalmi fejlődéssel állunk szemben. És éppen azért, mert a helyzet igy nem ma radhat, annak megváltoztatására kell törekednünk. Szem előtt kell tárta nunk, hogy ebben a megváltoztatás ban, melynek módjait ki kell kutatnunk, akként kell eljárnunk, hogy lehetőleg kevés pusztítással lehetőleg minél több eredményt tudjunk elérni. Kérdések megoldását nem az igaz ság szempontja niellett keresni: tü dományos becstelenség. Pedig a társadalom szerkezetének b e szerkezet hibáinak Vizsgálatainál legtöbben aa ját egyéni helyzetük és bo dogulásuk szemszögéből járnak el; vágy nép- • szerűséget, sikert keresnek. Mindkét I eset — úgymond órffy — végzete Egyes szám ára 12 ffilléra
