Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-11-20 / 94. szám

1935 november 20. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 3 — Közművelődési tanfolyam No vember 21 én l/tS órai kezdettel in gyenez közművelődési esti tanfolyam keidődik a Katolikus Körben. A vezetőség kéri a tanfolyamra beirat* kosott, vagy még beiratkoini sein dékosó hallgatókat, hogy fenti napon, helyen ób időben a továbbiak meg- beBBÓlÓBe céljából is megjelenni bbí veskedjenek. A tanfolyamon aa egyes tárgykörökből 10—10 előadást tar­tanak : Gábor Károly káplán: „Ab ember lelki és erkölcsi világa", dr Nagy István orvos: Egéssségtani is «seretek, dr Hencze Béla reálgimn. tanár: Magyar irodalom ssemelvé- nyekkel, Létag Menyhért reálgimn. tanár: Mennyiségtani és Természet- tani ismeretek, dr Balogh Lásaló tanügyi fogalmasó: Gyakorlati jogi ismeretek és dr Varga Gábor reál* ~Áimn. tanár: Történelmi arcképek és Ssülőföld és Honismeret eimen. — Szociális Misszió megismételte Vörösmarty ünnepélyét. A november 14-án délután fél helyárakkal meg­ismételt Vörösmarty ünnepélye a Szo­ciális Misszió Társulatnak fényes ered­ménnyel záródott. Zsúfolt ház előtt adták elő Vörösmarty költeményeit ds mutatták be az ezekhez beállított szebbnél szebb élőképeket. Es a két előadás 300 pengőt juttatott Ssek- zsárd város szegényeinek. A Sserve­zet esuton mond kössönetet úgy azok­nak, kik felülfisetéseikkel, jegy meg­váltással segítették elő az est anyagi sikerét, mint azoknak, kik önzetlen fáradozásukkal az erkölcsi siker ér­dekében közreműködtek. Az Iparos ‘Síékhás Elnökségének külön is kö ssönetet mond a vezetőség amiért a jótékony célra való tekintettel a szék­ház termeit teljesen díjtalanul bocsá­totta rendelkezésre. Da kössönetet mond L u n o v a Jenő iparművész­nek is, aki a remekbe készült lovat teljesen díjtalanul készítette el és ez­zel emelte a Szép Ilonka kép hatását, valamint Steig Jánosnak, aki a jól sikerült és hatásos arcfestést díj­talanul végezte. — Itt említjük meg, hogy a Szervezet jövő kedden, 26 án 'délután 6 órakor a Római Katolikus 'Olvasókör nagytermében teadélutánt rendez a lelkes szereplő gárda meg- vendégelése céljából. A meghívókat közeli napokban bocsátják ki a 'tagoknak, de esuttal is szeretettel hív­nak meg minden érdeklődőt. Tea­jegy 50 fillér. Sfteigertöl Tan a szén, Iá és koksz vjildeg télen fázni nem fogsz I — 3 pengőért 40.000 pengőt nyer­het, ha részt vesz a 65 ik jótékony nélu áKamsorsjátékon. Kapható min­den dohánytőzsdében, bankban, vagy főárusitónál, közvetlenül a Székes­fővárosi Pénzügyigtt«g*tóaá|r Buda­pest, V., Ssalay-u. 10., a pénz. elő- 'Zetes beküldése ellenében megküldi. — Szerdán és csütörtökön Ivan Mosjoukine főszereplésével egy nagy ember és egy kis fiú történetét mu­-1tatja be a Világ- mozi, a címe: Kar­nevál az élet. Közreműködik még Tania Fedor és a kis André. Egy .«gondtalan fiatalember napsütéses haj- *>sálon hazabandukolva, villája küssö- bón talál egy kitett pólyás babát. Ez a lelet alapítja meg boldogságát. — Gazdag világhíredé vezeti be a mű* - aort. i.— Alapszabály jóváhagyások. A m. kir. belügyminiszter a Salgótar­jáni Kőszénbánya Részvénytársulat -szászvári és mázai üsemeinéi foglal­koztatott alkalmazottak Temetkezési és Segélyezési Egyesület Ssászvárott módosított alapszabályait, továbbá a Tamási Lawn Tennisz Ciub alapsza­bályait jóváhagyta. Márvftnylfibla egy dunántúli malmon i ... Repül velem a vonat az októ­beri szürkületben, a Dunántúl szelíd dombos vidékén keresztül, édesapám ssü'őföldje felé. Még soha nem jártam errel Most — 12 évvel apám halála után — a Petőfi Társaság, amelynek fő­titkára, majd alelnöke volt, márvány táblával jelöli meg a szülőházát, a magános kis patakmalmot, ott Bony- hád és Tevel között, a dombosvöl- gyes magányban. A Társaság néhány illusztris tag­jával idesarándokoltam, hogy este Bonyhádon a dissgyttlésen, amelyet Váradi Antal emlékezetének szentel­nek, elmondjak néhányat a versei közül. Másnap délelőtt pedig az em­léktábla leleplezésnél, a szülőháza fe lett az én hangomon keresztül szólal­jon meg az ő költészete, mellyel bosszú évekkel ezelőtt áldást mondott egyik versében erre a kis fehérfalu házra: »áldd meg Uram azt a házat, Áldd meg azt a küszöböt...« ... Miért nem jöttem már ide ré­gebben ?.... nem tudom. De úgy rémlik, mégis jártam itten már va­lami formában, ismerem a kedves tájnak minden bokrát... kereszt- utját... apám emlékeiből. Amikor kiszállunk a szakály-hőgyészi állo­máson és autókra ülünk, hogy Bony- hád felé folytassuk utunkat, úgy tetszik nekem, mintha nagy messze­ségből érkeztem volna haza. A barna este ködös bizonytalan­ságából rejtelmes ismerősökként me­rülnek elém Tevel alvó fehér házai... őszi kertek ... kavicsos vízmosások és nagy eperfák, ahogy az autók mellett elsságuldanak az estében ... mintha én is itt lettem volna gyer­mek valamikor... régen ... talán egy másik életben... amelyre csak ködösen emlékszem ..., pedig én nem jártam itt még soha. Apám gyermekévei peregtek le ezen a tájon. Ráismerek. Ott a kőkeresst, me­lyet megénekelt, ahol elfordul az ut a kis patakmalom felé a völgyben, — ahol született, — elém villan egy pillanatra, ahogy fehérsége belevész az őszi eBtbe, — aztán elrobogunk mellette Bonyhád felé. Este a gimnázium zsúfolásig tö­mött nagytermében áhitatoB csönd... mintha mindenki visszafojtaná még a lélegzetét is, mikor a Petőfi Tár­saság nagygyűlése megkezdődik. Kü­lönös, ábrándos tekintetű régi arcok néznek felém a széksorokból, vára­kozva és hangtalanul, mintha tem plombán ülnének. És amikor apám neve előssör elhangzik az elnök aj­káról szívhez szóló megnyitó beszé­dében, ezeket a lelkes szemeket egy­szeribe elfutják a könnyek ... Nézem, nézem őket fentről, a do- j bogóról és megértem, hogy itt, ezek ben a szivekben az apa még ma is él, hogy visszavárták ót ide. És ami­kor elmondom apa versét: »Ez a város, ez az utca Nékem olyan ismerős... Éresem ha végigjárom, Hogy az emlék mily erős...« mintha halk zokogás kelne a tömött sorok közül mint egy vissontlátás meghatottságában. * * * Másnap délelőtt teljes pompájában csillog az ezüstös őszi napfény a bá jós vidék felett. A kék ég ragyogva borul az őszi fák ezer színe fölé, melyeknek sárga, — rőt, — meg piros koronái közül diadalmasan vil lógnak elő az őszi vetések smaragd zöld táblái a hullámzó dombok hátán. ... A szerény kicsi malom, me­szelt falaival, alacsony tetejével és pioi ablakaival ott a hegyborpadás ban, mintha riadt meglepetésben pil­lantana fel a völgyből a feléje kö­zelgő kocsi- és autótömegre, — a sok emberre, akik virágokkal és koszo­rúkkal megrakódva lepik el körülötte lassan az udvart, az utat, a hegy­oldalt ... A cserkészek és leventék feszes mozdulatlanságban álló sorai mintha Bainte megrémítenék... és mintha bámulva hallaná álmodó falai mellett egyszerre megharsanni a Him­nusz ünnepélyes hangjait... És ezekre a szent hangokra mintha egyszerre életre kelne ez az egész néma álmodó táj. A dombok oldalán, a sáros tarlók között hosszú, tarka sorokban közeledik a környező fal< vak lakossága az őszi napfényben. Az asszonyok és lányok széles tarka szoknyái és fejkendői úgy virítanak messsiiől a tarlók előtt, mint óriási mezei virágok. Tarka soraik olyan hatást tesznek a távolról, mintha a kedves táj virágfttzérekkel ékesítene fel hirtelen minden domboldalt erre a nagy napra... És a kis malom fölött — abban a pillanatban, amikor lehull a lepel a fehér márványtábláról ott a szerény, meszelt falba illesztve — fehér ga lambok százai keringenek suhogva a napfényes magasságban körbe, körbe a kis ház fölött, mintegy ünnepiea tüntetésben. És megelevenedik a költő emléke­zete az ajkakon, — a szivekben, a hulló könnyekben, — a költőé, aki ebből a kicsi házból indult el földi útjára —- és aki lelke virágait dalok alakjában hintette el az emberek kö­zött, amíg élt... Talán ez a rejtelmes vetés virult ki ezen ünnepies napon a kis malom körül, olyan földöntúli pompát fejtve ki Isten kertjében, amilyennel emberi I gazdagság soha nem veheti fel a ver- { senyt ezen a földön ... Váradi Aranka. Utolsó napok ! A M. Kir. Jótékonyoélu Állomsorslűták húzását december 5-én megtartják. Még nem késett el, még vehet sorsjegyet. Kapható minden bank-, sorsjegy- és fő- árusítónál, valamint az összes dohány- tőzsdékben Sorsjegyárak: Esin or. P 3 FII or. P l. — A dombóvári iskolánkivüll nép­művelési bizottság 1935—36. évi nép­művelési előadásnak megnyitója folyó hó 17 én folyt le az alábbi műsor­ral : Himnusz. Énekelte az áll. elemi iskola énekkara Balássyné Tikos Margit tanítónő vezetésével. A meg­nyitót Vér Vencel, a népművelési bi­zottság társelnöke mondotta. Igazsá­got Magyarországnak 1 szavalta Ré­vész József gimnáziumi tanuló. Ének számok, énekelte Kaposi Erzsébet, kisérte Virág György és zenekara. A rossz ssámoló, előadták Fetter Géza és Simon József polg. iskolai tanulók. Ssózat, enekelte az áll. elemi iskola énekkara. A termet a hallga­tóság zsúfolásig töltötte meg. — Megszűnt Járvány. Gerjenben a kanyarójarvany megszűnvén, várme gyénk alispánja a gerjeni iskolák uj bóli megnyitását rendelte el. Hivatalnok, munkás, polgár, Tüzelőért Sfteigerhez Jár! — S2ÖIŐV688ZŐ eladás. A m. kir. földmiveiésügyi minisztérium, mint minden évben, ezúttal is kedvezmé ményes árban nagyobb mennyiségű amerikai fajtájú saőlővesszőt, Éurópa fajtájú sima vesszőt és gyökeres fás csemege szőlőoltványokat árusít ki előnyös árban. — Aki ily vesszőkre igényt tart, annak a földművelésügyi minisztérium Ssőlészeti és Borászati második ügyosztályhoz kell folya­modni legkésőbb fo'yó évi decem­ber hó 10 ig. Ajánljuk a földműve­lésügyi minisztérium ezen szőlővesszó akcióját gazdáink figyelmébe. — Ankéton tárgyalják a fronthar­cos törvénytervezetet. Az Országos Frontharcos Siövetség ál­ltai még 1932-ben benyúj­tott Frontharcos Törvény­tervezet javaslat a külön­böző minisztériumok re- tortáin keresztül az első ér­demi tárgyalás stádiumá­ba jutott. Most tartották az első ankétot a Frontharcos Szö­vetség képviselőivel. Az ankéton an elnöklő dr Sstankay Géza államtit­káron kívül Pruzsinszky Béla minisz­teri tanácsos, Pongrács József m. kir. ezredes, Marnó Iván m. kir. al­ezredes és Bernáth László miniszteri osztálytanáosos, a Frontharcos $**- vétség részéről gróf Tékád József nyug. altábornagy, országgy^ lési képviselő, a frontharcosok orszá­gos elnöke, Engelbach Alajos nyng. ezredes és Kertész Elemér székes­fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, orss. alelnökök és vitéz Martse- kényi Imre országgyűlési képviselő, mint a Frontharcosok Országos In­tézőbizottságának tagja vettek részt. A közel háromórás ankéton, melyep a frontharcosok eredeti tervezet javas­lata alapján folytak a tárgyalások, a legteljesebb összhang, valamint hi­vatalos réssről a frontharcos kíván­ságok iránt abszolút megértés nyil­vánult meg. Az ankétot a hatalmas tárgyalási anyag miatt a jövő hét első napjaiban folytatják. — Nyugalomba vonuló tanárok. Bensőségesen meleg ünneplés kereté­ben vett búcsút Paks nagyközség társadalma Günsz Gábor és Sánek Samu polgári iskolai tanároktól, akik 40 évi tanári működés után váltak ki az aktív közszolgálatból és nyuga­lomba mentek. A község intelligen­ciája a nyugalomba vonuló polgári fiuskolai tanárok tiszteletére banket­tet rendezett, melyre meghívta a paksi polgári fiúiskolát végzettek közül azokat, akik e két tanár nö­vendékei voltak és akik az ország különböző részeiről, ahol már külön­böző állásokban és foglalkozásokban elhelyezkedtek, szép számmal gyűltek egybe, hogy köztiszteletben álló volt tanáraikat nyugalomba vonulásuk al­kalmából még egyszer szívből kö­szöntsék. Hosszú és véget érni alig tudó ünneplés volt ez a bankett, mely e két érdemes tanárnak méltán kijutó elismerést szép szavakban ön­tötte. Különösen kiemelkedő része volt az estének Polgár István fő-

Next

/
Thumbnails
Contents