Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-11-06 / 90. szám

XVII» évfolyam.

Szekszárdi 1935 november 6. (Szerda.)

90. száift

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP

Szerkesztőség és kladófuvátal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefon szám: 85 és 102 Előfizetési difi

Egész éVte — 12 pengő || Félévre----------- 6 pengő

Fe

lelős szerkesztő:

ttLÁZSIK FERENC

Főszerkesztő:

SCHNEIDER JÁNOS

A lap megjelenik minden szerd&n és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | közlemények á szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések Arait

A legkisebb hirdetés dija i‘50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábbn mlllltnélersorónként 10 fillér. Allástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, ,

A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér sörönként 60 fillérbe kertit.

Népművelés

A régi, pröblómáknólkttli és kiegyensúlyozottabb világnak volt a hite, hogy a felnőtt ember kinőtt az iskolából és esiel együtt minden to vábbi művelődésből. De tévedés hinni azt is, hogy a tannláa és az ennek révén elérhető művelődés és erkölcsi tökéletesedés csak a gyermekkorban és az iskola utján történik s annak befejeztével egyszersmiedenkorra véget ér. Szembeötlő szimptomatikus jelenség, hogy ma európaszerte az észkultura uralkodik. A közfelfogást rabul ejti a hatalmas tudás, a technikai élet bámulatos fellendülése s az emberiség minden haladást és tökéletesedést a tudástól, az értelem felvilágosításától vár.

Mai életünk küzdelmes harca is jórészt csak széleskörű tudással, a nagyobb szellemi felkészültség modernebb fegyvereivel víható meg eredményesen. Tankok és bomba- Bzóró repülőgépek korában elültöltő puskákkal hadakozni — reménytelen küzdelem. Éppen ezért, a régi közmondást is át kell értékelnünk: nemcsak a jó papnak, hanem minden embernek holtáig kell tanulnia, ha a népek nagy versenyében nem akar lemaradni, ha nem akarja, hogy az iskolákban régebben kapott jsmeretei elavuljanak, műveltsége továbbképzés hiányában kiszikkadjon, vagy teljesen veszendőbe menjen.

Örök emberi vonás, hogy mindenki szereti magát művelt embernek tartani. Hát mint művelt emberek, vessünk csak egy pillantást Öhmágünkba. Nem kell-e őszintén megdöbbennünk, hogy müveit létünkre az iskolán tuj, tehát életünk jelentékenyen hosszabb részében mi mindent éB hogyan szedünk magunkba? Nem komikusán szomorú dolog- é, hogy amikör aa iskolákban 10—12 óven keresztül minden széppel, jóvál és hasznossal megtöltjük szellemi tarisznyánkat, aztán 40—50 éven át feléje se nézünk. Közönyösen tűrjük, hogy a forgószelek kifújják abból aa annyi fáradsággal szerzett szellemi értékeinket, engedjük, hogy a feledés sötét ködéibe vesszen az iskolának még aa emléke is és bélé törődünk; hogy sóvárgó lelkünk kiéhezzen, hogy aa élet a mai kúsaáltságábán abbahagyott művelődésünk félresikerüljön.

Keserű lélekkel, keserű dolgokat lehétne itt elmondani mindarról, a úrit valamennyien tudunk, órzüdk: hogy fáradtak vagyunk, hogy el vágyunk foglalva ezernyi bajunkkal. Naponta megújuló rohamra keli indulnunk a betevő falatért. Életszükségleteinket is álig túdjuk kielégíteni. Bőssé á gúnyánk, fütetleti a szobánk, sovány a táplálékunk. Mindea lehet gátló körülmény. De mégsem saabad engednünk, hogy a Hideg közöny, a mégnemértés, á nemtörődömség, vagy a mindenbe váló nirv'ánáfl belé nyugvás üthessen tunyát lelkűnkben. Danté

nagyszerű fantáziája a legnagyobb bűnösök szenvedésének helyéül nein az Örök tüzet, háném az örök jegét jélölte meg. Éé igaza van. Mert a hideg, a közöny, a nemtörődömség a megölelje minden tűznek, lángnak, minden kultúrának, haladásnak és dinamikus megmozdulásnak. Pedig nekünk tanulnunk, művelődnünk kell, hogy valóra váljék bennünk a haladás, az erkölcsi tökéletesedés vágya. S ezzel nemcsak a saját, a hazája érdekét is szolgálja az, aki tanul, képezi magát, tökéletesedik. S hazaárulást követ el, aki ezt tenni elmulasztja.

De tanulni, művelődni sokféleképpen lehet. Bizonyos azonban, hogy az iskolánkivüli művelődés, az autó didaxis, ha az nem rendszeresen és vezető igénybevételével történik, az arra fordított idő és energia a leg többször nem lesz arányban az elért eredménnyel. Aki a kezéből iszik, sokat melléje csurgat. Nekünk pedig

sem időnk, Bein pénzünk, dé erőnk sincs ahhoz, hogy pazarölhálbunk. Ezért vátosünk iskolánkivüli népművelési bizottsága, nagy anyagi áldozatok árán is, — méh a kultúra pénzbe, Bök pénzbe kerül, de megéri, — ingyenes népművelési tanfolyamok szervezésével, műsoros előadásokkal kíván módot adni mindenkinek, bogy tiszta pohárból kapja a művelődés italát, hogy hallgatóit sok fáradság ás energiapazarláBtól kímélve meg, készén adhaSsä mindazokat az értékes elméleti és gyakorlati ismereteket, amélyekre mindenkinek szüksége van, amelyeknek a megszerzése mindenkinek a vitális érdeke.

B nemes és tiszteletreméltó törekvéssel szemben pedig nekünk nem lehet más kötelezettségünk, minthogy e tanfolyamokon és előadásokon minél nagyobb számban és minél gyakrabban megjelenjünk.

V. G. dr.

A tolnamegyei gazdaságok és tejszővetkezetek gyűlései

As őszi tejeladások módjának meg* vitatása céljából vármegyénk nagy* és kisgazdái egyaránt rendkívül népes gyűléseket tartottak folyó hó 3 án és 4 én Szekszárdon, a vármegyeház kisgyüléBi termében. A Tolnamegyei Tejszövetkezetek Ssö- vetkezető, mely tagjainak sorában három vármegyéből immár 98 községet számlál, közel háromszáz kiküldött jelenlétében lelkes egyhangn- sággal vette tndomáenl azokat az eladási feltételeket, melyeket közvetlenül a közgyűlés előtt lefolyt igazgatósági ób felügyelőbizottsági gyűlés megállapított.

A feltételek a mennél jobb és lehetőleg egységes értékesítés keresztülvitelét célozzák és ennek el* érésére szolgáló kikötéseket tártál* máznák. — A szövetkezet egyhangú határozatban kimondotta azt a szilárd elhatározását is, hogy áldozatoktól sem fog visszariadni célja elérésére abbofi a nem várt esetben; ha reális kívánságainak teljesülése akadályokba ütköznék és ezért kési egész tejmennyiségét (mintegy 55000 liter) az Országos Magyaf Tejszövetkezeti Központnak átadni és szükség eáétén a minimális árrál is beérni mindaddig, a Inig az értékesítésnek jobb; állandóbb és mindenkit kielégítő módját egyszersmindenkorra bizto sitani nem tudja.

Elhatározta azt is/ hogy. á szervezkedést tovább folytatja, mért országos gazdaérdeket lát abban,' hogy az ittenibe# hasonló szervezetett megyeszerte kiépüljenek.1

Jelenlég Fejér megyében és Bar & nyában áftép Bittérnél folyik ez a szervező muáká, melynek eredménye eiidén 29 község bélépéSé. Hírek I vannak már zalamégyéi községek ‘ csatlakozási izindókáról is. Megható

volt at északbaranyai községek ragaszkodásának egyöntetű meg• nyilatkozása a tolnamegyei szervezet mellett. E községek kiküldöttei egymásután szólaltak fel azon kívánságaikat kifejezve, hogy a bárányé- megyei önálló szervezet kiépülése esetén is a tolnamegyei szövetkezet kötelékében óhajtanának megmaradni.

A nagygazdák igen népes közgyűlése hasonló lelkes hangulatban folyt le és egyhangúlag, teljes mértékben magáévá tette a kisgazdák fent ismertetett határozatát, egyben az Országos Magyar Tej szövetkézéti Központ tagjai sorába való belépését is kimondotta. A nagygazdák gyűlésén gróf Apponyi Károly felsőházi tag, a kisgazdák gyűlésén Micheli Mihály; a Tejtermelők Országos Szövetségének alelnöke elnökölt, mig az előadói tisztet Réiőhmahti Imre és Paulay Ferenc ügyvezétőigázgéfó látták el;

Az összés gyűléseken jelén volt dr Perctél Béla alispán és a tejszövetkezeti közgyűlésen mint a főispán üdvözletének tolmácéolőjá is mély hatást kiváltó buzdító szavakat intó lett a kisgazda közönséghez, mozgalmuk támogatását Ígérve még a jövőfe nézve is. — A Tejtermelők Országoé Szövetségét ÉbtieVf Jenő főtitkár, az OMTK t Régény Gyula igazgató, a Gazdásági Felügyelőségeket Baranya megyéből vitéz HőTiáíb János, Töhnft megyéből Eördőgh Zoltán vezető felügyelők képviselték;

RsméljUk. hogy vármegyénk garda- társadalmának egységes összefogása mőghóÉÉá gyümölcsét éá ezáltal pát { dát tud mufáfiri majd orSé£gs£etÍe | arra, hogy az egységben rejlő erő | mite képes.

Sárköz 6s dl Slő

Sokan és sokát szólták már hézzá a Sió kérdéséhez, pár szóval én iz szeretnék egynémely dologra rámutatni, mert hiszen kinek ez, kinek az jut az eszébe s a szakemberek majd talán ebből íb felhasználhatnak valamit.

De én nem a hajózhatásról, hanem niagáról a vízről akarok szólni, anii itt van előttünk s itt folyik el féléé kihasználatlanul.

Régeb „Sárköz“, nevéhez méltón nemcsak sárban, de viábén is bővelkedett, hiszen a régiek még csónakon jártak a hegyre, volt viz, harmat és eső, a vizek tele hallal és szárnyas vadakkal s a nád, gyékény és káka igen jelentős jövedelmet biz* tositottak nemcsak a köaségeknek, de az egyes embereknek is.

Ma ennek sehol Bemmi nyoma, legföljebb a lecsapoló csatornákban foltonként poshadó víz és a helyenként zöldelő nád mutatják a nyomát an* nak, hogy ott valamikor halban, vadban bővelkedő patakok és állóvizek voltak.

Sárköz mocsárvilága lassan az alföldi kopárlegelőkhöz leBZ hasonló, ha nem történik valami intézkedés az állandó vizlevezetés meggátlására. Oda kell hatni az illetékes tényezőknek, hogy há állandóan nem is, do időszakonkint juttasanak vizet meglevő csatornáinkba, illetve őrizzék azt ott meg akkor, amikor bőven van bennük via és csak a legfeleslegesebb vízmennyiséget szívassák le, mert igy altalajviaünk fokozatos alászállásával mezőgazdasági termelésünk lassan tönkröinegy:

Szomorú tény, hogy a Sárközben, ahol adottság megvan arra, hégy a vizét gyűjthessük, raktározhassuk, esetleg még öntözhessünk is, ott a túlzott vizlévezétéssél annyira kiözá- ritódik a talaj, hogy rétjeink legnagyobb része ma már rétnek néni használható.

Sárköznek két vizkivételi lehetősége váhí a Sió és a Dana. Mindkettő rétidelkózik különösen tavasz- szál annyi vizzél, hogy aggodalom nélkül lehetné Sárköz három meglévÓ csatornáját ellátni vízzel bőségesen i tárolni azt ott á szárazabb időszakra.

Ez a három csatorna a Sárviz, Báta és a Kisdúna, három részre osztja a sárközi síkságot nein is sióivá özednek mellékágairól, mélyek színtan igen jelentős területet ágaznak bé % láthatnának él víziéi. Ez a három csáfofné léé hé hivatva Sárköznek íz- miét vftéi és harmatot adni, ez vijrá- goztattíá fél ismét á pártjain elhúzódó gyümölcsösöket s ez adná vissza a hal- és nádtéfíhést, á megélhetést nem egy szegény embernek és amellett a köZüíeteknek is jelentős hasznot hói* hatná.

( Nem lehetné é vájjon ebben a hí* í rom csatornában, mindén különösebb ■ mérnöki bói^á^dááa; hélktfl, tárolni • a vizet vizbőség idején ol^ módón,

Egyes szám ára 12 fillér.