Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-01-26 / 8. szám

4 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 január 26. Itt élt ériig pápassemével örökkön rendetlen, tömött könyvesboltjában a májbajos, gömbölyű kis könyvkeres­kedő, kit vérig lehetett bántani, ha ait mondták neki, hogy ő is csak olyan kereskedő, mint aki fűszerrel vegy ócska vassal kereskedik. Kiker­gette boltjából a vakmerő borügynö­köt, mikor ez Goethe Faustját akarta megvásárolni. Itt élt a kerge lakatos, ki — mint operáció előtt a sebész — órákig el tűnődött, nem lehetne-e nj lakat he lyett inkább kifolt osni a régit s vé­gül alig akart fizetséget elfogadni „ezért a semmiségért0. Itt élt a kárpitos, ki száz évre gondolt előre s kevesebbre nem, csak száz évre varr, töm, feszit,'zsinóron, behúz zsöllyét és matrácot s hiába rendelnél nála csak egy életre eleget. S nyurgán, ölesen itt égeti zománc cserepét Steig Flórián ur, kit neve után hiába keres a Schulverein: ka­puját e német Petőfi Sándor negy­vennyolc arcmásával cserepezte körül dacosan. S fönt a hegyeken is együtt él a szerény mód s a találékony okosság, hosszú tanakodás a csántérfa cseré­jéről, a „mégezévbenmegteszi“ prés­házi nádtetőről: csak félig fö dmives, félig már kézmives Szekszárd szőlős parasztja. Mert végül nála fut össze min­den : szüretkor nincs hivatal, ipa­rost sem kapni s félszemmel pislog a boltos a pult mögött. Alig is maradt egyebük a szekszárdiaknak, mint ez a szüret. Ahhoz, hogy a város mezei iparát, megyekösi for galmát elreteszelje, ahhoz a Duna még elég közel van. Mióta a bajai Dunahid is az átkozott légvonal kedvéért Bátasséknek épült, a szek- szárdkörnyéki gasdanép is többfelé megoszlik, ha vásárolni akar, ha pia­cot keres. A Siótól alig telik több, minthogy mesél a szekszárdiaknak a Balaton álmáról s a Duna híreiről. Jobban csak az ősi medréből felzajló nagy megyei élet, bíróság, iskola, adó s kamat gondja, európai tiszta őrhelyén a tökéletes uj megyekórház és a még Japánból is meg megláto­gatott Belyemtenyésztő központ, ami a szekszárdi idegenforgalmat a falusi fölé emeli. Tokaj árnyéka. Marad, ami marad: az öröm és gond szőlője, a Bzive-lelke Szekszárd- nak. Bogyókék seine, mustos lélek- zete CBudás szeptemberének. Nem kúszik rajnai fellegvárakra a szek­szárdi repkény. Nem néznek e tőkék elbizottan a Cbdteau Yquem bordeauxi tornyaira, nem pihennek puhultan Lafitte palotás terraszán j — még a burgundi borok patriciusi présházai sem várják alázatos szüretünket. Csak tömésházak, hajlott nádtetők. Világhír? Hiszen van belőle. De nem annyi, mint e bor megérdemelné s mit bőven megkapna, ha francia hegyen, vagy a Rajna lankáin terem. Bár 1703 tói, mikor szekszárdi bortól tömegesen gyógyult a tömöttgyomru angol s a köszvényes hollandus, a külföld is jobban emlegeti Szekszár- dot, csak valljuk meg: — azért Tokaj árnyéka ráborul minden más magyar bor világhírére, mint ahogy háládat- lan feladat tanítványnak lenni Michel­angelo mellett. Tokajt éneklik meg az angol és francia költők, Tokajt említik minden más borunk helyett is]a külföldi nagy enciklopédiák. Még a szőlőtőkék plagizátorai is — a XVII, század óta, mikor francia szerzetesek Tokajból vittek vesszőt Cháteau Chalonba — a tokajit igyek­szenek reprodukálni, nem az egrit, badacsonyit, szekszárdit. Szó sincs ró|a: — Tokaj megérdemel minden diadémet s csak kár, hogy királyi trónján is koldus maradt. Ám a hízel­gés, amivel Voltaire Mme Pompa­dour hoz intézett versében Tokaj bo­rának hódol („Ce tokai dönt votre Excellence Dans Etioles me régala, N’a t il pas . quelque ressemblence, Avec le Roi qui le donna ?“), mond ván, hogy „nincsen hozzátéve semmi, erős és édes büvital, a szemünk fénye, szivünk varázsa, sohsem váltoaó Jó tevőnk*, azt Szekszárd nagy borairól is elmondhatta volna. Ámde akár rímelnek, akár hallgat­nak róla, Szekszárd türelmes őshegye terem és terem mézédes, pessdülő, vagy vastag, fanyar vörösborokat, mit a régiek virilis nek neveztek, csipős és édes Urmöst, napon feledett különös őszutói aszúkat, melyek izekre váltják fel októberünk színeit, vér- forraló csemege- és pecBenyeborokat, miket félig töltünk kóstolni a vastag falu pohárba, olaszrizlinget, furmintot, decsiszagost, nevető sárfehéret, ma- lagaizü kadarkát, virágszagu mus­kotályt. Terem és terem és terem váltakozó népek puttonyaiba, agyag hordókba, tölgyfadongát abroncsrab ságban vigasztalni, körülölelve háza­kat éB temetőket, dévaj kedvet és bánatot. Itták kecsketömlőből, kő­korsóból, pintesüvegből, csutorából kishitüek és legénykedők, okoskodók és okosak. S itták töröksip és dob pergés, majd cigányzene mellett, vé gül halkuló énekszóra. Itták urak és zsellérek, baráti pohárból éz sarcos ellenségek. Adott szegény sorából méretlen gazdagon, ifjú évet az öre­geknek s megkóstoltatta a fiatalokkal a borongó őszök zamatét. Ez a mi Szekszárdunk, szegény urak földje, zselléreké: — ám az évekből várkastélya van : határa szűk, de rajta az idők Bazilikája. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország -- mennyország I Időjelzés. A szekszárdi meteorológiai állomás 1935 január 17—23-i feljegyzéseiből: Hőmérséklet: maximum:; V2 C° január 17-én. minimum: —12 6 O január 19-én. Csapadék: hó 1*1 mm január 17-én. hó 1'9 mm január 18-án. összesen: 3'0 mm. A levegő nyomása január 23-án csökkenő­ben volt. Este 9 órakor a barometer 1‘8 C} mellett 758‘7 mrn-t mutatott. — Azontúl tö­vét b süllyedt. — Dr Téglássy képviselő kultur- délutánt rendezett Pálién. Dr vitéz Téglássy Béla, a paksi kerület or szággyülési képviselője jóvoltából nem mindennapi élvezetben volt része Pálfa község közönségének, amely­nek a számára igen nivós kultur- előadást szerzett a képviselő, aki — mint ismeretes — elnöke a Budai Polgári Dalkörnek. A képviselő le­vitte magával Pálfára a dalkör 12 tagját, Hollay Béla operaénekest, Wälder és Mohay fővárosi szinmü vészeket, valamint Dénes Jánost, az ismert nevű bűvészmestert, akiknek közreműködésével folyt le az a nagy­szabású előadás, mellyel dr Téglássy a nép szellemi színvonalának emelé­sét kívánta szolgálni. A pompás mű­sort megelőzően Bordács Sándor ve­zető jegyző mondott szép üdvözlő beszédet, majd a kiváló dalosok ad­tak frenetikus sikerrel elő egész se­reg szebbnél-szebb népdalt és nép dalegyveleget, amelyeket Hollay Béla szólóénekszámai és a színművészek I jelenetei tarkitottak. — Az előadás í fénypontja egyébként dr vitéz Tég­lássy beszéde volt, melyben kifejtette és hangsúlyozta, hogy a dalon ke­resztül meg kell nemesedni minden magyar léleknek, hogy meg tudja áilani helyét az elkövetkezendő nagy harcokban. Bézi Sándor ref. tanító szavai zárták be az előadást, amelyet közvacsora követett. Ezen felszólal­tak : dr Heisinger Járos orvos, Sol­tész Jenő nevelő-tanár, Farkas Ist­ván községi biró. Gyurgyev János ny. rk. kántortanitónak a képviselőt üdvözlő beszéde után dr vitéz Tég lássy Béla megköszönve a jókiván Ságokat, óriási tetszést keltve szólt történelmi elhivatottságunk céljairól, valamint azon eszközökről, amelyek biztosítani tudják a magyar nép újabb évezredét. A vacsorát táncmulatság követte, melyről a fővárosi vendé­gek a hajnali vonattal utaztak visz- sza Budapestre. — Arany lakodalom- Majsai István köztiszteletben és közbecsülésben álló szekszárdi kisgazda és neje Töttös Anna e hó 27-én ülik arany lakodat mukat, amely alkalommal délután 4 órakor a szekszárdi ref. templomban Tóth Lajos ref. lelkész áldja meg újból 50 évvel ezelőtt kötött házas ságukat. — Áthelyezés. A vallás és köz oktatásügyi minisztérium Keresztély Gyula tolnai áll. polg. isk. igazgatót a marcali áll. polgári fiú- és leány­iskolái igazgatói állásba, Bartók Já nos marcali polg. isk. tanárt pedig a tolnai áll. polgári iskolához, mint igazgatót kölcsönösen áthelyezte. Ke- resstély Gyulának a tolnai polgári iskola éléről való távozását őszintén sajnáljuk. Keresztéit vármegyénk­höz születése révén feledhetetlen kö­telékek fűzték és ez érezhető volt iskolája és nevelésére bizott gyerme­kek iránti szeretetében is. Nagyobb működési körbe való előlépéséhez sok sikert kívánva veszünk tőle búcsút. — Kjnevezés. Dr Hagymássy Zol­tán főispán dr Regős István várme­gyei fogalmazót kinevezte tisztelet­beli szolgabiróvá. — Elismerés. Dr Peresei Béla alispán, Tolna vármegye testnevelési bizottságának elnöke dr Griczman Gyula m. kir. államrendőrségi taná­csosnak, a szekszárdi kapitányság vezetőjének és vitéz Válay István m. kir. rendőrfelügyelének a Szekszárdi Polgári Lövész Egyesület újonnan történt átszervezése és az egyesületi életnek ébrentartása, de különösen a nemzeti szempontból oly fontos sportág vezetése és irányítása terén végzet buzgó és hazafias munkásságukért és elért szép eredményeikért hálás kö BZÖnetét és elismerését fejezte ki. — Megyery Ella Dombóváron. A múlt héten már megemlékeztünk róla, hogy Megyery Ella, a kiváló újság­írón ő február hó 9-én felolvasást tart a MANSz. dombóvári estélyén. Az európai hirü írónő, akinek a leg­kiválóbb külföldi államférfiakkal, po­litikai és tudományos előkelőségek­kel folytatott interjúi mindig szen­zációszámba mennek, előző nap ér­kezik Dombóvárra, ahol K e n é z y László főszolgabiróék vendége lesz. Az ő felolvasásán kívül szerepelnek a műsoros táncestélyen Pribay Vera és Turóczy Nelly magyar táncrap­szódiával és tánckompozioióval, Lág- ler Olga és Sera Máté tanárok négy­kezes jazz zongoraszámmal, Szendeff Miklósné pedig magyar dalokkal. — Hibaigazítás. Múlt lapszámunk­ban *Szolgabirák áthelyezését cimű közleményünkbe hiba csúszott be, mert a hírben Borsitzky Iván szol- gabiró neve tévesen iBorsitzt-nak volt szedve. — Pletykák. Dr Sztrangaoszkg Sándor a debreceni küldöttség előtt azt a kijelentést tette, mint a fővá­rosi lapokból olvashatjuk, hogy az egyes miniszteri állások betöltésére vonatkozó és kisgazdapárti képvise* lökkel kapcsolatos miniszterségek pletykák. Ugyanis egyesek Hegy. megi Kiss Pál belügyminiszterségét kívánták a debreceni’ köztudatba vinni, ugyanakkor, amikor a sárpilisi kisgazdagyülésen pedig a megyei pártvezérek Eckhardt Tibor belügy- miniszterségét hirdették a legkomo­lyabb formában. Minthogy sokan for­dultak ebben a kérdésben lapunk szerkesztőségéhez is, csak ugyanazt felelhetjük, amit Sztranyavszky a debreceni küldöttségnek mondott, hogy mindez csak pletyka és Göm­bös Gyula miniszterelnök a kabi­net átalakításának kérdésével még egyelőre nem foglalkozik és minden ily irányú híresztelés tényleg csak pletyka. — Az Egyesült Szekszárd—Tolna* megyei Nöegylet február 1-én műsoros táncestélyt tart. A nagysikerűnek ígérkező fényes estély műsora a kö­vetkező: „Üzenet.0 Irta: lászlófalvi Eordögh Zoltánná. Szavalja: Csarnóy Zsuzsika, a) Dvorák : Humoresque, b) Mozart: Törökinduló. Előadja a Szekszárdi Zeneegyesület szimfónikus zenekara. Vezényel: dr Tóth Bála. „A halk szavú nő0. Irta: Lőrincs Miklós. Előadják: Hayt I onka, Ke­rekes Ilonka, Bálint Jenő, b. Pap Tihamér, Létay Menyhért. Spanyol tánc. Táncolják: Boda Magda, Fekete Lili, Hertelendy Ilooa, Jakab Lenke, Komlóssy Margit. Boy:tánc. Táncol­ják: Dicenty Judit, Fekete Magdi, Gavra Boriska, Hertelendy Mária, Horváth Ilonka, Mészáros Marika, Németh Gitta, Tóth Annuska. — Szőlő és borkezelői tanfolyam. Ünnepélyes keretek között nyílt meg folyó hó 21 én a szekszárdi szőlő- művelési és borkezelési tanfolyam! A megnyitó beszédet dr Cs. Papp Jenő közigazgatási tanácsnok, polgármes- terbelyettes tartotta közölve a szá­zat meghaladó, nagyobbára kisgaz­dákból álló hallgatósággal, hogy a földművelési miniszter a tanfolyam időtartamát 6 napban állapította meg, úgyhogy három szőlészeti és három borkezelési előadást engedélyezett. Az előadások megtartásával a miniszter Marton Dénes borászati és szőlészeti főfelügyelőt bízta meg, akit dr <Ds. Papp Jenő üdvözölt kérve őt, hogy úgy a város, mint a tanfolyamon résztvevők nevében a megértő támo­gatásáért hálás köszönetét a földmi- velésttgyi miniszternek jelentse. Kérte a helyettes polgármester a hallgató­ságot, hogy az előadásokon szerzett ismereteket értékesítsék a maguk, és polgártársaik javára. Marton fő­felügyelő érdekes előadásában kiter­jeszkedett a szakszerű és gazdaságos szőlőmüvélésre, a bor- és csemege­szőlők ültetésére. A következő elő­dás e hó 28 án este fél 7 órai kéz* dettel lesz a városháza nagytermében. Népművelés Dombóváron. A Dom­bóvári Népművelési Bizottság folyó hó 13 i előadásán dr Koralewsky Géza orvos, főszerkesztő a gázvéde­lemről beszélt, Balássy Gyuláné ve­zetésével az állami elemi iskola ének­kara énekelt. A leventéknél ugyan­akkor dr Vajda Zsigmond ügyvéd, Csonka Imre reálgimn. tanár és Né­meth László káplán tartott előadást. — Iparostanonciskolai segélyezé­sek. A vallás-.ób közoktatásügyi mi­niszter a dombóvári községi iparos­tanonciskola számára 10Ó0, a szek­szárdinak pedig 300 pengő állami segélyt engedélyezett az 1934—35. tanévre.

Next

/
Thumbnails
Contents