Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-26 / 8. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 január 26. TUNGSRAM jegyzéke ügyében kiküldött bizottság jelentését. A harmad k végrehajtói állásra vitéz Demeter Ferencet helyettesítette be. Az 1933 ik évi zár számadás ügyében Tolna vármegye alispánjának véghatározatát tudomá «ni vette. Az 1935. évi költségvetés tárgyában Tolnavármegye alispánjának vég« határozata némi vitát váltott ki, de végül is egyszerűen tudomása! véte tett. Ugyanis dr Dalin Jenő reálisabb költségvetés összeállítására, valamint nagyobb mérvű takarékosságra hivta fel a városi vezetőség figyel- mát, egyben az aszíalthátralékok ügyében igen pesszimisztikusan ítélte meg a város helyzetét. Schneider János bizottsági tag cáfolta pontról pontra dr Dalin Jenő ellenvetéseit és kimutatta, hogy a költségvetésbe a forgalmi adónak nagyobb összegben való felvételében nem lát veszedelmet, mert elvégre, ha a pénzügyminiszter a város kedvezőtlen gazdasági helyzetét nem látná be, — amit nem té- telez fel, — agy még mindig ráér a képviselőtestület az abból származó hiány kivetését senki által nem kedvelt adóval pótköltségvetés utján fe dezni. Ami a messzebbmenő takarékosságot illeti a kiadásoknál, ő és társai — mondotta — dr Du’in, dr Miklós és Taksonyi bizottsági tagokkal órákhosszat, sőt több napon át törték fejüket, hogy miként lehetne a kiadásokat apasztani, de nem sikerült, nem látja tehát a kérdésnek oly módon való megoldását, hogy a képviselőtestületi ülésen a további takarékosságot hangoztatjuk, bár tu datában vagyunk, hogy a kiadásokat az eddiginél jobban lesarabolni, éppen a reális költségvetés szempont jából lehetetlen. Végül rámutatott arra, hogy az aszfdttartozást nem tekinti oly veszedelmesnek a város költségvetését illetőleg, mert a Ma gyár Aszfalttársaságnak is, mint minden hitelezőnek, ma nem lehetnek törlesztés szempontjából tulbövetelé- aei és egy ilyirányu próbálkozással ezemben a belügyminiszter és pénzügyminisztérium is védelmére kelne a városnak. Hogy ma nehéz, sőt I «gyes esetekben lehetetlen is a tiz j ds még ennél előbbi időben kivetett } aszfaltdijaknak megfisetése, azt kon cedálja, de hogy esen hátralékok EVEIf*Ell s«k«4-d kereskedés % I B« ■ || B* U Alkotmány-u. 1 Telefon 46. IP 1 MlUAtfll Telefon 46. épUletasyag: Tégla, Mész, Cement, Dunakavics, Homok (saját bányából), Kátránypapir Üzemi és háztartási Bdkkfaszén (saját égetés), Nagyméretű nyers tégla (vályog) nagyban és kicsinyben kapható Magyar-Belga Ásványolaj Bt. lerakata: Pnrfina 01a], Benzin és Petrolenm ► Fióküzlet, megrendelőhely a Hitelbank épületében, Széchenyi-utca fennállaoak és hogy ások nem fisét tettek be kellő időben, sbban nem a város vesetőségének van mulasztása, hanem as egyes fizetni köteleseknek a fisetés elédázására irányuló feleb bezései és fisetui nem akarásai voltak az okai, holott a kivetés idejében még konjunkturális idők voltak és ezen költségek könnyebben elvi- selhetők lettek volna. A legigazságtalanabbnak tartaná, hogy mig egye sek, sőt városrásaek az aszfaltköltsé- get kifizették, az egyesekkel szemben fennálló assfdtkövetelés ismét ugyanezen emberek pótadójával fisat- tetnék ki. Schneider János szakszerű beszédére dr Dalin Jenő reflektált néhány szóval és a polgárm aster világított rá még a takarékosság kérdésére és az aszfaltügyre, amely után, mint fentebb jeleztük, a képviselőtestület az alis páni határozatot tudomásul vette. A gazdasági népiskola számadásának elfogadása után a képviselőtestület kimondotta, hogy az ebadó átengedése ügyében a földmivalésügyi minisztériumhoz előterjesztést tesz. Megállapította továbbá a képviselőtes'ület a műjég árát, a gépkocsik viteldiját, kiküldötte az OFB bérlők érdemességének megállapítása ügyében a bisott ságot, amelynek tagjai Malonyai Ele mér, Taksonyi János és Saücs János. Határozott a Szekszárd Szálló három üzlethelyiségének bérbeadása és a sportpályán történt viafogyasitás ügyében. A város egyes utcáinak seprését továbbra is háaikeselésban tartotta meg. A magánmunkálati dijak elsiámolása váltott ki nagyobb vitát, végül is dr Horvát J anő, Tóth Lajos, Kiss Lijos, Törő József és vitéz Vendd István polgármester felszólalásai után a képviselőtestület úgy határozott, hogy a befolyt dijakból a főorvosnak 50 °/o ot, a közgyámnak 75 o/e ot utal ki, mig a tisztiügyésznek nem utal ki a beszedett dijakból semmit, mert arra a város szabályrendeletében intézkedés nincs. Benkő József és neje elleni perből a tisatiügyésznek, a kiküldött bizottság véleménye alapján, a bíróság által megállapított perköltségek kiutalását mondotta ki a képviselőtestület. Hú- dekker János főmérnököt a VII ik fiietési osztály 3 ik fokozatába léptette elő. özv. Moloár Mihályné nyugdiját megállapította, Gaál E elkának közterületet adott el, Kliegl Lejos főjegyző betegségi segély iránti ké reime ügyében döntést nem hozott. Több apró kérelmet intézett még el a képviselőtestület, amely két órai be ható munka után 6 órakor dött be. Szekszárd Szőlőváros/) Irta: ifj. Leopold Lajos. Sziszifusz a szőlőhegyen. A jegenyés kőut felől, mely az Élő Dunától tizennégy kilométeren visz be a hegylábig, téli derek idején temetőnek látszik a hegyoldal. Bákült- nek, betakartnak. Pedig télen se az. Közelebbről nehezen mozgó kis pontokat látsz, még közelebbről trágyát, töreket cipelő parasztkocsikat, amint a görcsös, síkos szurdikon hegynek kapaszkodnak. Néha bizony OBtornyél is szorítja a nekifeszült istrángot, de arra mentség, hogy a kocsis maga íb ott feszül a hátulsó kerekek mellett, megtoldva a végig tajték mokányok erőlködését. A nagy bor kis árát, mit végül kapni fog, már itt kezdi gyalogszeren megszolgálni: pedibus compensari pecuniam, mint az öregebb Cato tanította a szőlőültető rómaiaknak. Am végül íb célhoz ér a szurdiki fuvar: a paraszt kidöothati a trágyát, töreket a présházi Bárokba, honnan utóbb a tőkék tövébe hordj i széjjel. Hanem az áru'kodó vízmosások, a hegyekről mind újra falisiapolt Sád- patak mutatják, hogy a kapaszkodás lelke hiába volt: rohanó záporok, mesgyei katarakták újra a völgybe rántják a felc'pelt trágyát és lent a rónán kilométerszám széjjelteregetik. A viz haragszik a borra s nem tűri, hogy kedvezzenek neki. Valamit, valamit azért csak meg bir kötni a hegyen a paraszt Sziszifusz: van, *) Megjelent a Budapesti Hírlapban !. évi január 20-án. Annyi szeretetet találtunk e cikkben Szekszárd iránt és oly értékesnek tartalomban és stílusban egyaránt, hogy az illusztris szerzőtől engedélyt kértünk a cikk leközölhetésére. aki puttonyokban hordja fel a tőkék mellé a lemosott iszapot, vagy úgy rendezi, villázza, lapitj*, tapasztja, hogy végül a tőkék gyökerei nem maradnak ki a talajból. így művelhetik a turkmenek íb szőlőterraszai- kát; nem győznek álmélkodni rajtuk a benyomuló oroszok. Hanem a szekszárdi csoda igazában C3ak azon kezdődik, hogy ez, ami itt folyik, nem kezdeti áttörés, nem majd holnap hálás pionirmunka, hanem többezeréves hétköznap, mindig így volt. A „szőlő“ és a „bor“ az ősmagyar szókincs smaragdja és rubinja a mikor ideért vele a honfoglaló Ete a szekszárdi hegy lábához, már itt többszázados szőlők és borkavernák mosolyogtak a jövevény szavakra. Régi, régi, régi Szekszárd- Saxardia. Kelta-római kacér ősnevén: Alisca. A föld kerekén nincB az övé nél ősibb verejték s öregebb mosoly. Bronzkori sarló, római szarkofág, avariszk fibula a sokat látott földben. Keresztény egyháza ezerhatszáz éves. Esztergályosán gömbölyű dombjait Probus császár katonái, de tán már előttük is a bővérű kelták koszoruz- ták meg bortermő borostyánnal. I Béla királyunk, ki Ssekszárdon bencés apátságot alapított s ide temetkezett, már 1061 ben ismert szőlőkről rendelkezik adomáuylevelében: a Hegygerinc szőlőjéről, a vinea Crin ről, Bika és Fövesthelek szőlőhegyekről. Kőből faragott kriptás ország- címerén ma is merenghatsz a megye- I kertben, ám a mélyben alatta uj és j uj szüret mustjait gyűjtik a Várpince { emeletes hordói. Mégy lejjebb és lej- j jebb, grádicsról-grádicsra az őskaver- | érdemel, aki nedves időben átázott láb- fa a 1 jár. Tétessen vízhatlan PALMA OKMA tartóstalpat a cipőjére nák hidegen csepegő, viaszfüstös téglaivei alatt messzire bent a földben, végül a végfalnál — hol nincs tovább — a csavaros gyertya fénye felcsap egy Mária szoborra. A forró borok felett, a várfalakon épült Megyeháza helyén, szőtte Salamon király gyilkos ármányát Gejza ellen, mikor ez gyanutlanut vadászott a szekszárdi „Ingvány“ ban. Már félénken telni kezdtek a korai szőlőbe- gyök, mikor Mohács előtt két héttel itt mosolygott Lajos uto'szor a tolnai tanács s a báttai fohász közt, itt intett igent, fiatal ősz fejével. Régi, régi, régi Szekszárd Saxardia. A legkisebb s a legöregebb magyar városok egyike. Mitől maradt ily kicsiny ? Mitől maradt meg máig ? Már etruszk bárkák kalmárkodtak a Sión s kelták görögös pénzét szorongatják két ölnyi föld alatt a szekszárdi csontmarkok : — hogyan, hogy ily szegény ma is ? S maradék falával mégis hogyan állta a hispán légiét, az avar földvárat, a villongó Árpádokat, Mohács szomszédságát, sarcos Kászon béget, az ebesi szilnél a kuruc elomlást, vesztes Negyvennyolcat, bécsi adószedőt, vörös Megyeházát? Hol hallgatta meg Allah teljesebben a baglyok imáját: „tartsd meg soká Szulejmánt, mert akkor soká lesznek romok, miket meglakhatuuk ?“ Á török megszállás, a kuruc labanc- vonulás majd hogy el nem fajta az Árpád királyok kedvelt városát az ország térképéről : 1572-ben a vita- jeti defter már dák 75 házat említ Szekszárd helyén s két szabót, egy bognárt az 1720 i összeírás ... Ha az utas a vasútállomás felől közeledik az aszfalttal jól megöntö zött s ivlámpáktől világos város felé, két izmos barna kar ölelését látja Szekszárd körül. Hegyek koszorúja védi háromoldalt a város gyenge testét, ám mintha a kezét is lefogná a szoros ölelés. A csatákról elnevezett Csatár, a Bartina, Bakta, Előhegy, Remete, Kopaszhegy vastól veresbarna, szelíd agyagkupjai (a 300 méteres legmagasabb csúcsot Óriáshegynek nevezik a csodálkozó völgyek) keskeny szántók főié szorították be az ős Szőlővárost: igaz, meg is védik a barátságos munkát s a mézizü bogyókat. A Duna odébbáll. Kelet felé nyitott e hegykaréj. Onnan foghatta volna fal a szekszárdi szőlőmüves az Alföld fekete zsírját a szántóföldi szélesedéshez. Csakhogy onnan meg a Duna nyomult be sárközi sárvizi holtágas mocsaraival, melyek kevés göröndjét Szekszárd elől már végig jól megszállták Sárköz ősmagyar pásztorai, védgátutáló kisduuai halászai, ladikázó favágói s szövő-fonó, csipkés, édes asszony - népe. Hogy pedig a félen hagyott, szivárgó lápot eke alá fogja, attól a szekszárdi nép fejcsóválva húzott vissza nádfedeles fellegváraiba. Trágyát, töreket is erről az ártérről a mindig koplaló szőlőkbe fuvarozni: — as a külön kínai Isten kellett
