Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-01-23 / 7. szám

XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 január 23. (Szerda) 7. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG MIMIKÉNT sJfcTéZER MEGJELENŐ gFRESZTfonr POiinrAt tii TAw&AnATJii ul9 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő PO szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dlfsk és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dila 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 filler. ' Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Első lépés a gazdasági cselédek ügyében. Á felaóház legutóbbi ülésén el­fogadta a gazdasági cselédek szolgá­lati idejéről szóló törvényjavaslatot. A szociális törvényalkotások sorában fontos helyet tölt be ez az intéske- dés. A gasdatársadalom leghűségesebb munkatársai, a mezőgazdasági cselé­dek nyerik vissza ebben a törvény­ben azt a szabad költözködéBi jogot, melyet eddig Szentgyörgy - néptől Szentgyörgy napig kezében tartott a gazda. A múltban a szociális refor­mokból, sajnos, nagyon kevés jutott a mezőgazdasági cselédeknek. A régi törvények keretén bellii, rendeleti utón igyekeztek segíteni helyzetükön, de bizony ez nehezen ment. Pedig ezek az emberek, akik fel­fogásban, erkölcsben és észjárásban nagyon közel járnak a falu kisgaz­dáihoz, valóban megérdemlik a fel­karolást. Hiszen egész Európában nincs jobb mezőgazdasági alkalmazott a magyar gazdasági cselédnél. Nehéz hivatás ez, amely voltaképpen már akkor kezdődik, amikor négyeszten­dős korában először hajtja ki gazda­asszonyának sárgapelyhes libáit a libalegelőre. Ettől az időtől kezdve egész életén keresztül gyönyörű pél­dáját adják ezek az emberek az ön­zetlenségnek, hűségnek s az egyszerű evangéliumi életnek. S van-e gazda ebben az országban, aki előmenetelét ás gyarapodását elsősorban nem a cselédjeinek köszönheti ? * S mégis, milyen messze voltunk megértésüktől, méltánylásuktól 1 Nem várathatnak magukra ez után a tör­vény után a további intézkedések sem. A telepítésnél mindenesetre előnyben kellene részesítenünk az olyan mezőgazdasági cselédet, aki .több esztendőn át hűségesen szolgálta gazdáját. , A gazdasági cseléd ma már a busz* harminc holdas gazdának is első munkatársa. Meg lehet állapítani, hogy a jobb magyar kisgazda és középbirtokos valósággal sorsközös- ségben él cselédeivel, munkásaival, akik mindenkor ott állanak mögötte. Amikor tehát a kormány est a tör­vényjavaslatot elkészítette, azon az utón haladt, amelyen a szegény el­esett embereket fel kell karolni. A költözködési lehetőségnek embersé­gesebb szabályozása tehát a kormány jóindulatáról tanúskodik. Igaza van Darányi Kálmánnak, az uj földmivelésügyi miniszternek, aki felsőházi első beszédében hangoztatta, hogy sokan nem is hiszik, hogy mekkora hordereje van ennek a kér­désnek. Hiszen negyedmillió gazda­sági cseléd van Magyarországon. Ezek között sokan vannak olyanok, akik egy családból többen is szo'gálnak s ha esek családtagjait is számítjuk, bizony, hogy félmilliónál jóval több azoknak a száma, akiket ez a tör­vényjavaslat érdekel. Valóban meg nyugtat tehát mindnyájunkat a mi­niszternek az a kijelentése, hogy mihelyt a gazdasági javulás bizonyos jeleit tapasztaljuk, a további refor­mokra íb sor kerül. Ha egyéb nem is, az mégis bizto­síttatott ennek a törvénynek a kere­tében, hogy a mezők szorgalmas munkásai ne legyenek kénytelenek télviz idején huroolkodni a sáros, fagyos országutakon. Mert mikor az emberiség jórésse az év utolsó nap­ján, reménnyel telve várja az ujesz- tendőt és iparkodik minden buját- gondját elfelejteni: annak a szegény mezőgazdasági cselédnek éppen esen a napon kellett elhagynia a meleg lakást és apró gyermekeivel együtt > Abba a nagyszabású programmba, amely Ssekszárdot is bekapcsolta a Délvidékről kiűzött magyarok meg­segítésének a munkájába, dr Hagy- mássy Zoltánná főispánná, mint a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövet­sége szekszárdi csoportjának dísz­ei nöke még december elején felve­tette a gondolatot, hogy a megye székhelyen táccmulatsággal egybe­kötött olyan vivóakadémiát kellene rendezni, amelyen résstvenne Jekel- falussy Pillér György, a kardvívás olympiai világbajnoka is. Ez ugyanis olyan érdeklődést biztosítana a ne­vezetes sporteseménynek, hogy a leg­teljesebb sikerrel lehetne számolni. A gondolat megvalósitásánál segítsé­gül sietett gyermekkori játssópajtása, Rády József huszárezredéé, a ma gyár vivógárda európaszerte ismert büszkesége, aki december elején si­keresen interveniált Jekelfalussy- Piller átestőrssásadosnál szekszárdi Ml szereplése érdekében. A főispánná felkérése alapjánjvités Géczy Sándor, Tolna vármegye test- nevelési felügyelője szívesen vállalta a vívó akadémia megrendezését és annak lebonyolítását. Vitéz Géczy Sándor és a tisztikar 'meghívására még december első felében befutott Jekelfalussy-Pillér György sürgönye, hogy résztvess az akadémián s ezt csakhamar követték a többi meghí­vottak sürgönyei, express, ajánlott stb. küldeményei is, jelentve, hogy mind szívesen tesznek eleget a meg­hívásnak. Nemcsak a szives meghívás, ha­nem főként az a cél, hogy a vivás művészetét minél tágabb körben pro pagálni lehessen, adta az impulzust, — ezenfelül természetesen a tiszti­karokban egymás iránt élő nemeB bajtársi érzés is, — hogy oly sok nagynevű vívó sereglett Szekszárdon egybe. Az értesítések alapján, ahol szükséges volt, a rendezőség nevében vitéz Géczy Sándor kérte a Magyar Vívó Szövetség hozzájárulását, hogy | a különféle sportegyr sütetekhez tar- j toző vivók az akadémián résztvehes I senek. A hozzájárulás megszerzése nekivágni a végtelen országutaknak. S ha a jövőben nem is lesz minden nap Szentgyörgy-nsp, de hogy az évi szerződéses cselédség általános költözködésének napja március else­jére tétetett, bizonyos, hogy sok ok­talan szenvedéstől szabadultak meg ezek a derék emberek. A mezőgazdasági munkásság és cselédség sorsa agrár-országban nem lehet közömbös. A magyar kormány­tól várjuk, hogy ne álljon meg, nem is fog megállni ennél a szociális in­tézkedésnél, hanem tovább menjen a megkezdett utón. Viselje szivén a majorok dolgozó népének ügyét, mert ez a nép a mi vérünk. nemcsak, hogy nehézségekbe nem ütközött, hanem Schenker Zoltán ezredes, a Magyar Vívó Szövetség alelnöke maga is fáradságot nem kí­mélve Budapesten működött közre, hogy a vivók Szekszárdon teijes szám­ban megjelenjenek. A Honvéd Tiszti Vívó C'ub tag­jainak részvételét vitéz Géczy meg­hívása alapján vitéz Somogyi Endre vkszt. alezredes, a honvédelmi minisz­ter szárnysegéde, a magyar vivómű vészét ismert nevű lelkes propagálója tette lehetővé szives munkájával. A szereplők. Vitéz Géczy Sándor hamarosan kö zölhette dr Hagymássy Zoltánná fő- ispánnéval, hogy a szekszárdi nő­egyletek rendezésében megtartandó estélyen megjelennek: Jekelfalussy- Pillér György testőrszázados, a kard­vívás olympiai bajnoka, Rajcsányi László Magyarország kardvivó baj­noka, Bogáthy Bogen Erna női tőr- vívó bajnok, Dang Baba és Vargha Ilus az ismert törvivónők, továbbá a Honvédtiszti Vívó Klub részéről: Idrányi Ferenc, Vályún Béla és Mike Jenő főhadnagyok. Dr Szabó- Pál Zoltán pécsi egyetemi magántanár pedig arról küldött értesítést, hogy a Pécsi Atlétikai Club Hartos-Heluig Frigyesné és Zelms Mária női tőrvivó- kat, a Pécsi Egyetemi Atlétikai Club vivószakosztálya pedig dr Dziobek László klinikai tanársegédet, Király István és Schmelz Dezső orvostan­hallgatókat delegálta az akadémiára. Az akadémia megyeszerte a leg­nagyobb érdeklődést keltette és a nőegyletek által rendezett ezen es­télyre a vármegye ssine-java beje­lentette megjelenési szándékát. Tea a főispánoknál. A szombat délután érkező vívókat és vivónőket a vonatoknál a tiszti­kar és a város képviselői üdvözöl­ték és kalauzolták szállásaikra. Dr I Hagymássy Zoltán főispán és neje ' szombaton délután 6 órakor teát ad- j tak a tiszteletükre. A főispáni lakás impozáns nagy szalonjában fogadták Hagymássyék a vendégeket,ahol a tör­ténelmi időket látott asztalneművel, a főispán dédanyjának, Dózsa Sárának antik kelengyedarabjaival terítettek. A teán a vívókon kívül megjelent gróf Apponyi Rezső ny. főispán ia a nejével, Sztankouánszky Tibor, vitéz Vendel István polgármester, dr Cs. Papp Jenő h. polgármester, m Szekszárdon állomásozó tisztikar egy része és a város kullur- és jótékony- egyesületeinek a vezető f ét fiai. A vendégek természetesen a lehető leg- pompásabban érezték magukat, hisz a főispánná lekötelező szívélyesség­gel arra is ügyelt, hogy a személy­zet a rendelkezésre álló rövid idő alatt is a lehető legpontosabban szol­gálja ki a vendégeket, mert a vivók pontosan 7 órakor rövid látogatásra már dr Perczel Béla alispánékhoa mentek át. Az akadémia. Bár az akadémia csak fél 9 óra­kor kezdődött, a Szekszárd Szálló színházterme már egy félórával előbb megtelt ritkán látott előkelő közön- Béggel, melynek soraiban ott voltak a vidéki földbirtokos- és honoratior- osztály képviselői, a szekszárdi vezető értelmiség tagjai, a tolnai és bajai helyőrségek tiszti küldöttségei is. As ünnepi díszbe öltözött közönség ha­talmas tapsa közben gördült fel a szinpad függönye és a színpadon vivódresazben ott álltak a vivónők és a vivók, akiket vitéz Vendel Ist­ván polgármester lendületes beszéd­ben személyenként aposztrofálva is üdvözölt, különösen kiemelve azt a kulturtörténelmi jelentőségű eseményt, amelynek keretében Szekszárd kö­zönsége falai között üdvözölheti aa olympiai kardvívás magyar világbaj­nokát, Jekelfalussy Pillér György testőrszázadost, akit a közönség per- oekig szinte tomboló lelkesedéssel ün­nepeli A rendezőség nevében Pétery Sándor őrnagy, a hölgyszereplők mindegyikének gyönyörű virágcsok­rot nyújtott át. Ezt követően folyt le az akadémia, melynek első részét dr Griczman Gyula államrendőrségi tanácsos, má­sodikat pedig vitéz Bárdossy Aladár őrnagy vezette le, előzetesen Grios- man tájékoztatta a közönséget a kard-, tőr- és párbajtőr vivás köati különbségről és alapelemeiről. Az aka­démia lefolyása egyébként a követ­kező volt: A mérkőzések. A vivók a vivás művészetének egész skáláját mutatták be epeeben, tőrben s különösen kardban. Szebb­nél-szebb formákat láttunk úgy moz­dulatokban, mint pengevezetésben. Fegyelmezettség, önmérséklet, ötle­tesség jellemezte az egész tornát. A tőrben különösen a hölgyek mutattak tökéleteset. Szép volt Idrányi—Vályán j vívásban láttuk. A budapesti hölgy Országos érdekesség!! esemény volt a szekszárdi vlvóakadémla. Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents