Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-08-31 / 71. szám

XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 augusztus 31. (Szombat.) 71. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő _______________ ♦______ Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milllmélersoronként 10 fillér. AÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Harc az egyke ellen Bégen megállapított és elfogadott igazság az, hogy a nemzet igazi jövője, sorsának alakulása és mikénti boldogulása jelentős mértékben függ attól: miképpen védi, ápolja és ol talmazza a nemzet terebélyes fájának legfrisebb, leggyengébb gyümölcseit: a gyermekeket. Mért a nemzet igazi jövője a gyermek, ez az a nagy kincs, amelyre minden nép és minden or­szág gondosan ügyel, mert jól tudja, hogy ez az ifjú nemzedék saját jö­vőjét, a nemzeti élet folytonosságát ób megerősödését jelenti. Ezért van különös fontossága annak az ünnep­ségnek, amelyen az egész magyar közvélemény, élén Magyarország Kor­mányzójával őszinte szeretettel áldo­zott a sokgyermekes magyar anyák­nak, azoknak a magyar asszonyok­nak, akik a legtöbb gyermekkel, a szebb jövendő legtöbb zálogával ajándékozták meg a hazát. Ez a szép ünnepség is tanúbizonysága an­nak, hogy a magyar nemzet féltő gonddal és aggódó szeretettel veszi .körül a magyar gyermekeket, igyek­szik számukra a trianoni sors kese­rűségeit enyhíteni s őket a jövő küzdelmei számára edzeni, erősiteni. A magyar gyermek a nemzet leg­nagyobb kincse 1 Ezt az igazságot ismerte fel és szolgálja következetesen a Gömbös-kormány politikája is. Na­gyon nagy szükségünk van a magyar gyermekre, a magyar gyermekek mi­nél nagyobb számára, mert kétség­telen, hogy a magyar nép csak ak­kor szerezheti vissza a reáváró vezető szerepet a Kárpátok medencéjében, CBak akkor vállalhatja súlyos törté­nelmi feladait, amelyek ezer éven keresztül nemzetünk létét biztosították ha a magyarság állandó szaporodás révén elegendő súllyal, tekintéllyel, hogy úgy mondjuk : feszítőerővel ren­delkezik ahhoz, hogy a történelem által számára kijelölt földrajzi kere­teket kitöltse. Hiába duslakodik a legnagyobb jólétben és gazdagságban valamely nép, ha természetes szapo­rodása csökkenést mutat, ha a halá­lozások száma meghaladja az ólve- születések számát s a körülötte lévő nemzetek erősebb szaporodása állandó félelemben és rettegésben tartja. A legjobb példa erre a hatalmas és gaidag Franciaország, amelynek népe mintha még mindig nem heverte volna ki a. több mint száz év előtti napóleoni háborúk rettenetes vérvesz. teségeit s amelynek lakossága e há­borúk óta úgyszólván alig mutat nö­vekedést. Ez a gyenge szaporodási képesség a francia kormányok és a francia társadalom legnagyobb gondja, mert közben a szomszédok, elsősor­ban Németország lakossága erősen szaporodott s a franciák méltán féltik nemzeti jövendőjüket e nagy népi betegségtől. Ezért képezi a Gömbös-kormány Nemzeti Munkatervének egyik leg­fontosabb részét a magyar gyermekek védelme és különösen a harc a leg­veszedelmesebb népbetegség: az egyke ellen. A kormány földbirtok politikai elgondolásai,amelyek a hitbizományok reformjával, a telepítéssel, paraszt hitbizományok létesitésével szaporítani akarják az önálló és boldogulásra képes magyar földmivescsaládok szá­mát, ezt a célt szolgálják. Erre a körülményre utalt Kormányzó Urunk is az anyák ünnepén elmondott gyö­nyörű beszédében. A kormány szociálpolitikája tehát, amely igazságossá akarja tenni a nemzeti jövedelem eloszlását, köny- nyiteni kíván a dolgozó kisemberek terhein, biztosítani óhajtja a legsze­gényebb családok megélhetését is, mind-mind a magyar gyermekek vé­delmét szolgálja, küzdeni kíván a Vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó csütörtökön délelőtt Mo­hácsra érkezett, ahol a vármegye és a város vezetőségének az élén vitéz Kozma Miklós belügyminiszter fo- gadta. Az államfő résztvett a mohácsi hősi emlékmű leleplezésén, amelyen Albrecht királyi herceg mondotta a felavató beszédet. Mohácsról kíséretével ésVirág Ferenc püspökkel együtt Harkány fürdőbe ment át a kormányzó és oda nagy számban vonattak fel a sokgyermekes baranyai anyák. Több mint 500 anya jelent meg vitéz Horthy Miklós kor­mányzó előtt és ekkor adták át a sokgyermekes anyáknak a jutalma­kat. Az ünnepélyen meghívás folytán - vármegyénk részéről dr Perczel Béla alispán és neje jelentek meg. A harkányi őspark százados fái között hatalmas liget pázsitján ren­dezték a kormányzó előtt a baranyai anyák ünnepét, amelynek megkez­dése előtt Fischer Béla alispán mon­dott beszédet, félhíva a figyelmet a gyermekáldást megvetendő szégyen­nek tartó nemzeti veszedelemre. Ezután kezdődött az ünnepély, amely olyan volt a maga színessé- gével és a nép asszonyainak káprá­zatos ötösékeivel, mint egy csodála­tos szabadtéri színjáték ezerszinü ragyogó látványossága. Ezertagu da­lárda szerepelt előbb, elénekelve a győztes dalárdák legszebb számait. Minden várakozást felülmúló, magá­val ragadó sikere volt az ezután bemutatott baranyai gyöngyösbokré­tának, amelyen festői keverékben szerepelt Baranya minden népének viselete. Ez alkalommal a kormányzó tulaj­donképpen az egész nemzethez inté­zett alábbi beszédet mondotta: Mélyen átérezve ennek a szép ün­nepségnek nagy erkölcsi jelentőségét, az egész ország tiszteletét, megbecaü- • lését és háláját kívánom tolmácsolni I azoknak a magyar anyáknak, akik nemzet jövőjét sorvasztó egyke ellen. Ugyancsak ezt a nagy nemzeti célt szolgálják a Gömbös-kormánynak azok az intézkedései is, amelyek a magyar falvak elhanyagolt szociális viszonyait, a falusi egészségügyet óhajtják megjavítani. Ha ezek az intézkedések mind megvalósulnak, rendkívüli mértékben fognak hozzá­járulni a csecsemők éB kisgyermekek ma még igen nagy halálozási arány- számának csökkentéséhez. Ez a politika, amely a magyar falvakban kultúrát, egészséges ivó­vizet, jó lakásokat és a modern élet közhasznú vívmányait akarja meg­honosítani, a magyar gyermekeket védi elsősorban és ezen az utón a ! szebb és boldogabb magyar jövendőt I késiül elő. hiven és önfeláldozóén megteszik a maguk kötelességét a ma oly nehe­zen küzködő családdal, a sorsüldözött hazával és a válságoktól megviselt társadalommal szemben. Azoknak a magyar anyáknak, akik tudják, hogy az életnek ma fokozottabb szenve­déseiért is bőven kárpótolják őket az anyai szív mélységes örömei és kü­lönösen azoknak, akik nem tévesztik szem elő), hogy az Isten áldását nem szabad elhárítani maguktól. Szomorúság tölt el, ha arra gon­dolok, hogy az országban sok helyen és különösen ezen a vidéken egész községekben mintegy járványszerüen pusztít egy erkölcsi betegség. E rom­boló irányzat hatása alatt vannak, akik azt képzelik, hogy elég, ha egy gyermekük van, az majd tovább folytatja fajtájukat. Elfelejtik, hogy az emberi élet sorsa Isten kezében van s igen sokszor megesik, hogy az egyetlen gyermek elhal s a szü­lőket öregségükre nem veszik körül a gyermekek és unokák szeretető és gondozása s nem marad egyebük egy puszta fakereBztnél a temetőben, házuk és földjük pedig idegen kézre jut haláluk után, mert nincs, aki pevüket fenntartaná és családjukat tovább vinné. Mindenkinek meg kell tennie kötelességét fajával szemben, ha nem akarja, hogy ősei templo­mának tornyában elnémuljanak a harangok, hogy apáinak házában idegen jövevények üssenek tanyát és hogy a föld, amelyet nemzedékeken át az ő családjának verejtéke öntö­zött, a jövőben másnak hozza a gyü­mölcsöt. Az egész társadalom életének alapja a házasság s annak gyümölcse, a gyermek. A család az a sejt, ame­lyen keresztül a nemzet tovább fej­lődik és ha a sejt beteg, a nemzet is elsorvad. Valamikor a magyar nagysága } egyenlő volt a ma hatalmas nyugati I népekével. A mi nemzetünk azonban itt, a népek országutján, a hatalmi törekvések ütközőpontján, nehéz tör­ténelmi feladatot teljesített, testével fedezte az utat, amelyen keresztül kelet hóditó vágya a müveit nyuga­tot pusztulással fenyegette. Évszáza­dokon át tizedelték a magyar népek a hősies küzdelmek és fajtánk egyre vérzett. Számban kis nemzetté let­tünk. Ha ma mi magunk ritkítjuk Borainkat önzésből, vagy erkölcselle­nes, káros irányzatnak hódolva, köny-; nyen támadhat az a veszély, hogy a pusztulásnak kitett helyeken csu­pán történelmi emlékké válik a ma­gyar név, amelynek pedig fajunk belső értékei, katonai erényei és po­litikai tehetsége nagy megbecsülést szerzett világszerte. Aki elbukik a küzdelemben, az hős, de aki önmaga ítéli pusztulásra saját fajtáját és en­gedi át másnak ősei örökét, az sem szánalomra, sem megbecsülésre nem tarthat számot. A kormány programjába vette azo­kat az intézkedéseket, amelyek * népesség megfelelő szaporodása ér« dekében az azt akadályozó káros irányzatok leküzdésére, továbbá a gyermekegészségügy és nevelés fej­lesztésére szükségesek és ma meg­valósíthatók. Első helyen áll ezek közt az a törvényjavaslat, amely le­hetővé kívánja tenni a kisbirtok— hitbizományok létesítését, hogy a kis­birtokosoknak ne kelljen félniök to­vábbi gyermekáldás esetén földjük felaprózódásától, viszont a többi gyer­mek, aki nem örököl földet, még mindig elhelyezkedhetne akár máa pályán, amely hajlamainak, vagy tanulmányainak megfelel, akár a közép- és nagybirtok mezőgazdasági üzemében. Mindez azonban egyma­gában nem elég, szükség van as egész magyar társadalom közremű­ködésére. Ahol többen kérnek enni otthon, oda könnyebben kerüljön a kenyér és nagyobb darab jusson be­lőle. Mindenkinek, nemcsak az állam­nak és a köztestületeknek, hanem a vállalatoknak és a magánosoknak ia kötelessége, hogy egyenlő alkalmas­ság esetében annak adjanak munkát és azt alkalmazzák, akinek nagyobb családja van. Ma, amikor a család­alapítás nehézségei egyre fokozód­nak, mindent meg kell tenni a há­zasságkötések megkönnyítése, továbbá a gyermekágyas anyák megsegítése érdekében és viszont meg kell ne­hezíteni a válást. Az egész társa­dalom fordítson minél nagyobb gon­dot a gyermekek gondozására, & gyermekegészségügy minél intenzivebb fejlesztésére, a nevelés megkönnyí­tésére, a tehetséges gyermekek fel­karolására, bárhol ringott bölcsőjük,, bármily kicsiny kunyhóban, hogy a. magyarság fajának fiatal hajtása nem­csak minél dusabb, de minél élet— erősebb is legyen. Az egész magyar társadalom lelki­ismerete elé kívántam idézni mind., ezeket a kérdéseket, hogy ezekke minél szélesebb körökben foglalkoz. A Kormányzó Ur Ofőméltósága harkányi beszéde az anyák ünnepén Egyes szám ára 12 füléi*.

Next

/
Thumbnails
Contents