Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-08-21 / 68. szám

XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 augusztus 21. (Szerda.) 68. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dl|t Egész évre _ 12 pengő || Félévre______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dliak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|al‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mtlllmélersoronként 10 finer. AÜástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. ragyognak a tettek sientjei! Rakéták csak kápráztatnak, de nem világíta­nak és nincsen termékenyítő erejük, A tettek sientjétől meg kell tannU nunk, hogy a tetteket nem elég csak várnánk és ígérnünk, azokat meg is kell cselekedni. A cselekedet csak a végén, a befejezése után, a sikere által lesi igazán cselekedetté; ha megállunk az elején vagy a íelenton, nem jutunk tovább a . . . cselnél, az pedig nem nemzetfönntartó tényező. Ha jelszavak és ígéretek alapján is avatnának szenteket, közéletünk uj mindenszentek litániájával gyara- podnék, csak a könyörgésünket kel* lene megváltoztatnunk, már a leg* elején igy fohászkodván: Ments meg Uram minket 1 Tettek szentje, meggyőződés hőse, hited apostola, Sít István király: van-e még nemzetednek joga a te ünnepeden zengeni: Téged magyar kíván . . .?I Szent István ünnepén Irta: BABAY GÉZA Szent István ünnepén Száll az ősi ének. Legmélyéről tör fel Nemzetünk szivének. Határon innen s túl Világgá sír szava: Ah, hol vagy magyarok Tündöklő csillaga? Hol vagy István király? Téged magyar kiván Ősi birodalmad Százszor visszasírván. Rátekint ma újra Bizva, szivdobogva Ereklyeként őrzött Áldó, szent jobbodra. Dicső István király, Visszavár a néped. Gyászos öltözetben Sírva áll előtted. Benned van reménye E borús világba’, Ki voltál valaha Országunk istápja. Tekints le az égből Árva nemzetedre, Mely téged idéz ma Hittel, lelkesedve. Hints áldást e földre, Hol oly sok könny s vér folyt, S melyre most is gyászt vet A borongó égbolt. Szent István ünnepén Száll az ősi ének. Uj lángját gyújtja föl Nemzetünk hitének. Visszaszáll szivünkbe Tűnt álmok illata S egünkön felragyog Elárvult magyarok Tündöklő csillaga. A magyar föld él Irta: Jánosi György. A leitek szentje — Szí Isiván-napi gondolatok — Dr Magyarász Ferenc O. Cist. Az egyház szentjeiről alkotott he­lyes fogalomhoz föltétlenül hozzátar­tozik a tett. A katolikus szentnek élete sohasem volt tengődés, sohasem volt tétlenség, sohasem volt meddő nyugalom, hanem ellenkezőleg, az emberi természet legszebb tehetségei­nek állandó és gyümölcsöző működése a legnemesebb célok érdekében s a küzdelem fönséges tragikumát meg­találhatjuk a világtól elvonult és ifjú­sága virágában ismeretlenül elhunyt szegény és szerény apácának életében csak úgy, mint a keresztény ókor vértanúinak halálában. Szent István király, a magyarok tündöklő csillaga, szintén a tettnek szentje, a munkának példaképe, a küzdelemnek eszményi hőse, az alko­tásnak el nem enyésző emléke mind­azok számára, kik az ő férfiúi jelle­mének szerencsés szintézisében nem akarják különválasztani az uralkodót és törvényhozót a vallásos kultusz eszményképétől. Mert e kettő, összetartozik és Szt István egyéniségében csakugyan egy­mást kiegészítő harmóniába olvad össze. Szent volt, mert keresztény hitéhez híven ragaszkodott és annak erkölcsi törvényeit lelkiismeretesen teljesítette, nem az átlagember kényelmével, ha­nem a kiváltságos lelkek hősi követ­kezetességével. És király volt, ki épp az ő vallá­sos meggyőződéséből bőven áradó energiákkal tudott országot alkotni, törvényt szabni, igazságot szolgál­tatni, alkotmányt építeni, kultúrát teremteni és aránylag kicsiny és vihar­tépte nemzetének helyet szerezni és biztosítani az európai népek barát­ságtalan tengerében. De ember is volt, kinek magán­életében szintén megtaláljuk az em­beri és családi életnek minden örömét éB búját, mosolyát és könnyét, remé­nyét és csalódását, de bearanyozva az erős keresztény léleknek Istenbe vetett bizodalmával és megnyugvá­sával. Igen, Szt István erős lélek volt és ez az erős lélek a tettnek lelke volt, nem a szóé, a szerénységé, nem a hivalkodásé, az alkotásé, nem az ígéreté, az építésé, nem a rombolásé. S ennek a munkának fémjelzését, ennek az alkotásnak próbáját éppen abban kell keresnünk, hogy miként nem alkudozott a körülményekkel és nem volt tekintettel a személyekre, miként nem habozott és nem szőtt terveket, mielőtt cselekedett: szint­úgy az alkotó munka után egy év­ezredes történelmet hívhat föl tanúnak annak igazolásául, hogy helyes volt az ut, melyre lépett és melyen nem zetét maga után vezette. Mily szerencsétlen is az a nemzet, melynek történetében csak ritkán A bakonyi minisztertanács hatal­mas tervezettel lépett a nyilvánosság elé, hogy bebizonyítsa, hogy a válasz­tások alatt hangoztatott munkaterv nem üres ígéret, vagy demagóg szalma- cséplés, hanem igen komoly nemzet­mentő szándék. A Gömbös kormány nem ismeri a tréfát. Nemes komolysággal halad a maga történelmi utján. Megértette azt, amit már évtizedekkel ezelőtt meg kellett volna értenie e nemzet vezető rétegének, hogg a mai mo­dern világban nem állhat fenn ez a nemzet egy balga, feudális szellem vaskarmaival a torkán. A történelmi egészséges kifejlődés Szent István birodalmát naggyá csak úgy teheti, ha nem rettennek vissza a vezetők azoktól az újításoktól, ame­lyeket a kor megkíván. A nemzetért dolgozni, gondolkozni mindenkinek honpolgári kötelessége. Olyan igazság ez, amelyet felesleges hangsúlyozni. Hiszen még a gyer­meknek is meg kell értenie, hogy csak az az állam lehet nagy és erős, amelynek polgárai a maguk egyéni érdekét minden fenntartás nélkül készek a közös és egyetemes I nemzeti érdekek alá vetni. Csak pusztulásra ítélt nemzet tűr meg magán gyáva és hitvány érdekvadá­szokat . . . Tehát a nemzet érdekeiről gondolkodók beláthatják, hogy úgy a települési, mint a hitbizományi kérdés nemzeti érdekek szerint való rendezése több, mint egy-két ember ötlete, nagyobb horderejű, mint a Nemzeti Munkaterv minden más pontja együttvéve. Agrárállam vagyunk. Ez a meg­állapítás már a könyökünkön jön ki. De hogy milyen mély jelentősége van ennek, azt kevesen tudják. Ráutalja nemzetünket földrajzi helyzete tizen­hárommillió katasztrális hold föld éle­tére és ennek a nemzetnek az élete olyan, mint ennek a tizenhárom- millió katasztrális hold földnek az élete. A magyar föld részei va­gyunk és boldogulásunk forrása a föld. Szomorú lenne hát, ha ezzel az Istentől nyert drága kincsünkkel nem tudnánk úgy bánni, ahogy kell. Ha nem értenénk meg a kor hivó szavát és a nehéz idők intését, amely a környező államok példájára mutat rá és határozottan figyelmeztet arra, hogy igy, ahogy van, nem marad­hat. Három millió magyar testvér lesi szorongó szivvel azt a pillanatot, amely meghozza számára boldog vágyai netovábbját: a helyet a hazában. Hogy ne földönfutóként élje le itt rongyok közt, nyomorban napjait, hanem elmondhassa, hogy e hazában neki is van egy kis hajléka, annyi földecskéje, amely megtermi szá­mára a mindennapi kenyeret. Meg­értjük ugye, hogy a magyar népnek óriási utat kell megtennie, hogy ki­emelkedjék abból a sötét szellemből, amelybe évszázados elnyomatása bele­nevelte. óriási utat kell megtennie, hogy ráeszméljen az egyetemes fele­lősség szent tudatára és ne a rom­bolás demagóg lelkttlete, hanem az alkotás hevülete vezesse. Nemcsak ennek a kormánynak, hanem első­sorban a nemzet anyagi és szellemi vezéreinek együttvéve kötelessége kialakítani a magyar föld élete szerinti Magyarországot l Tolna vármegyében áll az a kastély, annak kertje, amelyben először határozták el a jobbágyság felszabadítását.. • De még mindig nem áll az a falu, amelyre azt mondhatnánk, hogg az első telepitett község. Pedig sehol a világon nincs meg a földalatti hon­foglalásnak olyan nagy mértéke, mint Tolna vármegyében, ahol észrevét­lenül vándorol és csúszik ki az ősi kezekből a föld. Erdély és Felvidék szomorú pél­dája mementó. Hová lett ott, hová lett mindkét említett helyen az ezer­éves nép, az ezeréves föld? Pontos tervek, óvatos kiszámítások irtották, amelyek visszaéltek a magyar vezető osztály jóhiszeműségével és végül rá- nőttek, mint hatalmas, erős tölgy­fára a gyöngy. És jött a világháború után kényelmesen sétálva az idegen, hogy azt mondja az ősi népnek t Semmi keresni valód nincs itt, mert ez itt mind az enyém, mert a föld az enyém l És akié a föld, azé a haza. Ti pedig földnélküliek, hontalanok, menjetek! A nemzeti egység történelmi gon­dolatának súlya éppen abban áll, hogy menti az erősebb a gyöngét. Menti, idejében 1 Menti, mert a maga megmentésének is ez a mentés a módja, ez az útja, ez a történelmi vonala 1 Előtte be nem kötheti sze­mét 1... Mert vakok vak vezetőjévé lenne... Ha tehát van ezen a világon igaz­ság, megvalósítandó szándék, amely­nek tető alá hozásáért minden vala­mire való ember összefogni köteles,. elsősorban a bakonyi minisztertanács­nak a magyar föld feló irányuló el­határozása azl A magyar föld éle­tének fokozása azon dől el, hogy mennél több kéz, mennél több szak­értelem foglalkozzék a magyar föld~ del. A minisztertanács megjelölte az alapelveket, amelyek felé ez a terv halad, törvénnyé teszi majd a parla­ment, részletesen kidolgozzák az el- * méleti emberek, de a gyakorlati I keresztülvitel, a hangulat helyei Egyet szám ára 12 fillér»

Next

/
Thumbnails
Contents