Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-07-24 / 60. szám
XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 julius 24. (Szerda.) 60. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre ______6 pengő Fő szerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések órait SCHNEIDER JÁNOS BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1‘60 pengő. — A hirdetés egy 60 mllllmétet széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler, AÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Aratás után. Irta: vitéz Marton Béla, országgy. képviselő. Javában folyik a cséplési mnnka az egész országban. A dolgos kezek szorgoskodnak, a szemek felragyog nak, mert Isten kegyelméből, a fagy* és jégkárok ellenére is, három millió métermázsával több búzánk termett az idén, mint tavaly. A bizakodás és dérit azonban nemcsak ebből a terméstöbbletből fakad, hanem abból a tudatból is, hogy a gazda nem maradt magára a termésfeleslegével, ki* szolgáltatva ügyeskedő kalmárkezeknek, hanem a Nemzeti Egység kormányának előrelátó gondoskodása idejében melléállt és biztosította ve- rejtékes munkájának értékét. Másfél évvel ezelőtt hat pengő volt a búza ára métermázsánként. Ma a három millió mázsányi többlet ellenére is tizenhárom pengő a búza legalacsonyabb ára, ami, ha tekintetbe vesszük a hihetetlen mértékű amerikai versenyt és az öt pengő nyolc van filléres világpiaci árakat, olyan ellenszolgáltatás a gazda munkájának gyümölcséért, hogy azt egyáltalán nem Írhatjuk a vak véletlennek vagy szerencsének javára. Ebben a több mint ötven százalékos árjavulásban a magyar gazda sorsát szivén viselő kormányzatnak olyan vállvetett erőfeszítése és kitartó munkássága halmozódik, amely ismeretlen volt a régebbi magyar politikában. Akkoriban a kormányok hasonló közreműködésére a termés értékesitése céljából alig is volt szükség, mert bőséges bel- és külföldi piacok álltak a rendelkezésünkre. Azóta azonban nagyot változott a világ, mert nemcsak Magyarország több mint kétharmadát vesztettük el, hanem az országok önellátó elzárkózása folytán, idegen piacainkat is. És itt tűnik ki Gömbös Gyula őszinte népszeretete és kormányzati rátermettsége, hogy a római szerződés megkötésével biztosítani tudta a magyar mezőgazdaság legnagyobb kérdésének, a búzatermés értékesítésének kedvező megoldását. Azonban nemcsak a búzatermés értékesitése az, amellyel a Nemzeti Egység kormánya minden kétséget kizáróan megmutatta együttérző gondoskodását a magyar föld népe iránt. Eltekintve a búzatermelés minőségi javitásától, a tavaszi félmillió pengős fagy- és jégkár segítségtől, a gyümölcstermelés támogatásától és a mezőgazdasági védőszerek árának leszállításától, cBak a közelmúltban látott napvilágot az a rendelet is, mely az állattenyésztés előmozdításával kapcsolatban, a tej árát szabályozta. Ed dig a gazdák a tejért egyes vidékeken már csak öt-hat fillért kaptak literenként, a rendelet ezentúl ezeken a helyeken tiz és fél fillért biztosit a számukra. Említsem- e még a jövedelmező belterjes gazdálkodást célzó tagosítás költségeire beállított egy millió pengőt, a munkaalkalmak teremtését szolgáló kölcsönt, a gazdaadÓBok további védelmét biztosító rendeletet és a telepítés készülő megindítását, akkor mindezekből csak azt a tanulságot vonhatja le minden józanul látó és gondolkodó magyar, hogy a Nemzeti Egység kormánya és pártja nem állott és áll meg föld- és népszere- tétében a szokásos szavaknál és ígéreteknél, hanem együttérzését a nemzet többségének bajaival mindenekelőtt cselekedetekkel igazolja. Gömbös Gyula és a Nemzeti Egység Pártja egyaránt tudatában van annak, hogy a nemzet léte és jövője a magyar föld népének vállain nyugszik. Ezért határozta el Gömbös Gyula, hogy mindenekelőtt a gazdasági és szociális reformokat hajtja végre, melyek az országos bajok érezhető enyhülését eredményezik, szemben az alkotmányjogi reformokkal, amelyeknek sem a szegénység javítására, sem a munkanélküliség csökkentésére kihatásuk egyáltalában nincsen. A magyar föld népe józan belátásával eldöntheti már most, hogy kinek van igaza: az ellenzéknek e, mely gáncBOskodásával minden áron az alkotmányjogi reformokat erő« szakolja, vagy Gömbös Gyulának, aki az alkotmányjogi reformok elhalasztása mellett foglalt állást, mert előbbrevalónak tartja a lakosság megélhetésének biztosítását. Az ország gazdasági sorsának javítása és a lakosság jólétének megteremtése már csak azért is első ranguan fontos és mindennél előbbre- való, mert határainkon kívül egész Európában oly lázas gyorsasággal peregnek a nagyjelentőségű politikai események, hogy azoknak kihatása Magyarországra is — reméljük, kedvező irányban — rövidesen érezhetővé válik. Az alkotó reformmunkának az ideje — miután a legutóbbi választásokig i különböző akadályok állották az ut- I ját — most érkezett el. A választások, Gömbös Gyula iránti bizalommal és Nemzeti Munkatervének helyeslésével, a Nemzeti Egység Pártját erősítették meg olyan fölényes győzelemmel, hogy ezzel elhárult az alkotmányos reformmunka utjából minden akadály s tulajdonképpen a Nemzeti Egység Pártjának többségéből álló reformparlament összeülése óta kezdődik Magyarország uj reform- korszaka. Mindössze rövid két hónapig ülésezett eddig a reformparlament, de ez a csekély idő is elég volt annak bizonyságára, hogy a Nemzeti Egység Pártja minden tekintetben beváltja a működéséhez fűzött várakozásokat és reményeket. A Nemzeti Egység Pártjának minden képviselőtagja ezalatt is bebizonyította a nagy feladatokra való elhivatottságát, fel— -készültségét és lendületes cselekvő- erejét és Bzámos esetben adta tanú- jelét politikai és szociális érzékének a nemzet valódi érdekei, fájó sebei és orvoslásra szoruló bajainak helyeB- irányú gyógykezelése iránt. Amikor tehát az alkotmányos tényezők a Nemzeti Egység Pártjával egyetemben, állandóan ennyi kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatnak gondoskodó szeretetükről a nemzet többsége iránt és amikor Gömbös Gyula minden cselekedete és igyekezete azt igazolja, hogy a Rádióban harmadéve először mondott „Magyar Testvéreimu megszólítása nem puszta szó és üres kifejezés, hanem a véré* bői és a lelke mélyéből fakadó együttérző és segítő akarat, akkor csak azt az egyet kéri és várja Gömbös Gyula és a Nemzeti Egység Pártja a föld népétől éB az egész magyar nemzettől, hogy a feléje áradó sze- retetet és gondoskodást összefogásával, ragaszkodásával és bizalmával \ a jövőben is az eddigihez hasonlóan | viszonozza. Gazdanap és állatdijazás Sióagárdon. óriási érdeklődés mellett zajlott le vasárnap Sióagárd gaidaközönsége, az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara, a Tolnamegyei m. kir. Gazdasági Felügyelőség, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület és a Szekszárdi Mezőgazdasági Saakiskola közreműködésével rendezett gazdanap és állatdijazás. Nagyszerű állataikat mutatták be itt Sióagárd és a környék gazdái, akik ez alkalommal is bizonyságot tettek arról, hogy a magyar tudás, a magyar szorgalom és a magyar élniakarás minden téren ki- küzdi magának azt a helyet, amelyre népünket kiváló tulajdonságai predesztinálják. Sióagárd kisgazdái rövid idő alatt máris nagy eredményeket mutathatnak fel a szarvasmarha- tenyésztés terén, úgyhogy minden remény megvan arra, hogy ebben a községben is nemsokára ugyanolyan nívóra emelkedik a szarvasmarhatenyésztés, mint azokban a községekben, amelyek ezzel országos hírnevet szereztek a vármegyének. A gazdanapon megjelentek: a föld- mivelésügyi minisztérium képviseletében Mesterovich Iván, m. kir. gazdasági főfelügyelő, gazdasági fő tanácsos, a tejügyek országos kormánybiztosa és a szarvasmarba törzskönyvező bizottság országos elnöke, Molnár Pál, az Alsódunántuli Mezőgazdasági Kamara titkára, Pilz Iván, az Alsódunántuli Szarvasmarhate- nyésztők Szövetségének igazgatója. A megyebeliek köaül: báró Fiáth Tibor, a Vármegyei Gazdasági Egye sülét elnöke, Szongott Edvin központi járási főszolgabíró, dr Barabás Imre m. kir. állategészségügyi tanácsos, törvényhatósági főállatorvos, vitéz Tihanyi Szilárd vármegyei székkapitány, Hradek Dénes és Ele* kés Árpád m. kir. gazdasági felügyelők, Pigniczky Ferenc gazdasági ismétlőiskolai igazgató, dr Kohángi- Szabelly Károly közalapítványi felügyelő, Krammer János a Vármegyei Gazdasági Egyesület törzskönyvvezetője, Sebeők István, Suhajda Jenő és Hídvégi László mezőgazdasági szakiskolai tanárok,DióssgEndre m. kir. gazdasági tanácsos, id. és ifj. Komlóssg József, Komlóssg János, dr Szemző István, Wéber Dénes földbirtokosok, Michéli Mihály báta.- széki bíró a Tolnamegyei Tejszövetkezetek Szövetségének elnöke és sokan mások a környékbeli gazda- tisztikar és gazdaközönség köréből. A gazdanap kegyeletes aktussal kezdődött. A palánki mezőgazdasági szakiskola növendékei megkoszorúzták a hősök emlékszobrát, majd a közönség résztvett az ünnepi szentmisén, amelynek végeztével az érdeklődők megtekintették a sporttéren elhelyezett állatokat, a díjazás helyén felállított lombsátorban kiállított értékes dijakat, mire megkezdődött a. díjazás. Az üszőket biráló bizottságban báró Fiáth Tibor elnöklésével Pilz; Iván, Fray József, Molnár Pál, dr Barabás István, ElekeB Árpád, Hídvégi József, Fogarasy József és vitéz- Komlóssy József foglaltak helyet,, mig a teheneket Mesterovich Iván elnöklete alatt dr Barabás Imre, vitéz Tarcsay Imre, dr KohányiEgyes szám ára 12 fillér*
