Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-06-29 / 53. szám
XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 junius 29. (Szombat.) 53. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK PERENC Egész évre Előfizetési difi — 12 pengő || Félévre _______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija V50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer. Hllástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyjlttér'aoronként 60 fillérbe kertll. Eszmék és események ereje. A költségvetési vitában két nagy beszédet mondott Gömbös Gyula miniszterelnök. Az első a képviselő- bálban, a második a felsőházban hangzott el. Kiterjeszkedik a két be széd a magyar közélet minden kérdésére és vonatkozására s ez adja egyik magyarázatát annak az általános érdeklődésnek, amely a miniszterelnöki felszólalások felé fordult. Gömbös Gyula miniszterelnök beszédei lélektani szempontból íb rendkívül érdekesek. A miniszterelnök uj stilust jelent a szónoklás terén is. Ugyanis nem szónokol. Közvetlenül, minden szónoki fogás és póz nélkül, beszélgetésszerüen mondja el felszólalását s ennek a közvetlen, meleg em béri hangnak nagyobb sikere van, mint a nagyhangú dörgedelmeknek és csengő-bongó frázisoknak. Ez a közvetlen, beszélgetésszerü modor nemcsak a hangban, hanem a felszólalás tartalmában is megnyilvánul. Beszédének egy-egy részlete sokszor úgy hat, mintha hangosan gondolkozna előttünk. így tudjuk a magunk leikével és érzéseivel is kö vetni ezeknek az elgondolásoknak minden mozzanatát és részletét. A nagyvonalú beszéd egyik részletében ilyen hangosan való gondolkozással, közvetlen hangon, a következőket mondotta Gömbös Gyula miniszterelnök: „A nemzeti egység pártjának fölényes győzelmét a párt vezére, a magyar miniszterelnök nem arra használja fel, hogy saját diktatúráját előkészítse, hogy diktatórikus rendszert honosítson meg. Nagyon jól tudjuk, hogy a diktatúrák a népek életében csak átmenetet jelentenek, a szuronyokra felépült kormányzás nem állandó jellegű és nem jelenti egy nemzet végcélját... Nekem nincs szükségem arra, hogy erőszakhoz folyamodjam . . . Meg vagyok győződve, hogy ha nem az eszmék átütőereje, akkor az események fogják az egész nemzetet egy táborba terelni.“ A lélek mélyéből fakadt, őazinte, nagy emberi önvallomás ez, ami a politikai életben, ahol szeretik kendőzni a gondolatokat, szinte szokatlanul hat. De éppen azért és annál inkább megkapó. Mert ezekben a kijelentésekben, ebben az önvallomásban nemcsak a diktatúra falrafestett ördögével számol le egyszersminden- korra Gömbös Gyula miniszterelnök. Sokkal többet tesz ennél: a nemzet minden fia előtt kitárja lelkét, őszintén megmondja, hogy eszméinek és elgondolásainak vonzóerejével akarja megnyerni azokat, akik ma még más táborban vannak, de tudja, hogy ha ezek nem, az események feltétlenül egy táborba terelik az egész közvéleményt. A felelős államférfi és a mélyen érző magyar ember közvetlen szavai ezek. „Az események egy táborba hozzák ...“ Az események, — amelyek kérlelhetetlenek. Az események, amelyek nem szólamokon, nem ellenzéki frázisokon, nem hordó tetejéről hangoztatott handa-bandákon dőlnek el. Az eseményeket egyrészt a nemzetközi politika, másrészt a nemzet belső vitalitása, feltétlen élniakarása, történelmi elhivatottsága és jövőbe vetett szilárd hite fogják formálni, | Ezek az erők pedig azt diktálják és j azt követelik, hogy valóban össze | kell fogni a nemzet minden tagjának, , Lapunknak mélységes gyásza van. Megalapításától kezdve lelkeB munkatársa dőlt ki az élők sorából, aki lapunk hasábjain mély érzést, az örök szeretetet hirdető verseivel oly sokszor emelte fel szivünket a minden- napiasság porából, a magasabb, az eszményibb légkörbe. Csak legutóbbi számunkban, amikor már a későn vett gyászjelentés szerint ravatalon pihent, közöltük le, két rövid kedves versét, s most az a szív, amely oly mélyen tudott érezni, megszűnt dobogni és az ajak, amely oly édesen dalolt egy életen keresztül, néma. Ravatala körül állnak gyermekei, akik közül kettő az ő költői lelkét örökölte: Börzsönyi Béla, aki mint költő és Börzsönyi Zoltán, aki mint zeneszerző küzdöttek ki maguknak nevet és elismerést. Nemrégiben nyerte el a megboldogult a Petőfi Társaság első diját, „Láncszem vagyok“ kezdetű versciklusával. De ennek a megérdemelt elismerésnek nem soká örülhetett. Özvegységének 25. évében, 58 esztendő sok fájdalmával 1935 junius hó 21-én éjszaka 11 órakor vissza tért oda, ahonnan elindult a rögös földi életre, hogy az örökfényben daloljon tovább és szerető, félő tekintettel nézzen le olyannyira szeretett családjára és arra a megmaradt maroknyi földre, amelyről annyi tűzzel, lelkesedéssel és örök reménységgel dalolt, amit itt lenn úgy hívnak, hogy haza. E hó 26 án délután Y*5 órakor helyezték el a róm. kát. egyház szertartása szerint a budapesti uj köztemetőbe porhüvelyét örök nyugalomra. Szerettei és tisztelői vették körül sírját s mi innen a távolból küldjük a megemlékezésnek hervadhatatlan koszorúját frissen domborított sirhalmára és mondjuk a költővel: Dalt érdemel, mert költő, KönnyQt, mert szeretett. * * * Ozv. Brandeisz Ferencné özvegye volt néhai Brandeisz Ferencnek, a Bonyhádi Takarékpénztár főkönyvelőjének, akit Tolna megyében mint kiváló zenészt és zeneszerzőt ismertek. Már fiatalasszony korában foglal— a jelen és a jövő érdekében, össze kell fogni, mert osak az egymásba- fonódott erők képesek megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyek a mai magyar életre nehezednek. A miniszterelnök őszinte emberi megnyilatkozása mélyen belemarkol minden gondolkozó ember leikébe. Bizonyára ez a megnyilatkozás is egyik hatalmas tényezője lesz annak a lelki nemzeti egységnek, amely egyedül tudja felemelni a magyar mát és biztosítani a jövőt. kozott lirai költészettel és versei gyakran jelentek meg különösen a Tolnavármegye és Közérdekben. Ezen kapcsolat révén kereste fel lapunkat mindjárt megalakulásakor és hűségesen kitartott mellettünk, sok gyönyö rüséget és élvezetet szerezvén lapunk olvasóinak. Haláláról gyermekei meg ható és a szeretet melegségét sugárzó gyászjelentést adtak ki. Gyászolják fiai: Börzsönyi Béla, Börzsönyi Zoltán, Brandeisz Fereno Árpád, leánya: nemeskéri Nemess Pálné, unokái: Börzsönyi Béla és Editke, nővérei: vasvári Vass Rezsőné és Baranyai Józsefné. Midőn fájdalmas érzéssel búcsúzunk megboldogult munkatársunktól, mi Bem tehetünk helyesebben, mint annak a versciklusnak bevezető versét iktatjuk nekrológunk végére, mint azt szerető gyermekei a gyászjelentésen is tették. Ez a vers oly hűen vetíti vissza az ő egész énjét és ebből annyi előrenézés, oly sok életfilozófia tükröződik vissza, hogy nem emelhetnénk mi sem értékesebb emléket sirhalma fölé, mint ezt az örök szépségű, gyönyörű költeményét: Láncszem vagyok. Oly furcsa, hogy vagyok, hogy élek, Hogy én vagyok, ki szól felétek S hogy szómon elmém gondolatja Szárnyát repesve bontogatja. Hogy én vagyok, kit „én“-nek mondok, Kit tépnek búk és őrlő gondok, Kinek kezén futó sorokba Kinyíl a rímek rózsabokra. Hogy én vagyok az önnön énem, „Én“-t alkotok, ki búmat élem S aki szívem gyors gépe által E földi léten átalszámyal. „Én“, kit táplál vérem patakja, Ha megszűnt, nem lesz új alakja, Nem lészen többé folytatása Borús „énem“ megszakadtára. Mert „én“ csupán csak egyszer élek, Csak egy alakban él e lélek S ha testemet immár elhagyja, Nem folytatódik uj alakja. S mig e felett én eltűnődöm: Elém köszönt sok régi ősöm, Utánam int sok-sok utódom: Láncszem vagyok az életúton ... Brandeisné, Frey Melania A magyar község védelme. — Válasz dr T e v e 1 i János reflexióira. —Irta: Jákob Konrád. A kertész, amikor azt látja, hogy valamelyik fája nem fejlődik, sínylődik, hogy fáját megmentse, fogja a fűrészt és kegyetlenült levágja kedves fájának ágait, csak a csonka, törzs marad vissza. Ha a megcson- k.tott fában van életerő, akkor a fa gyökér sete még mélyebbre hatol aa anyaföldbe, onnan uj s fel nem használt erőt szállít a törzsbe. A fa meg van mentve, meglepő gyorsasággal megújul, szebb és erőteljesebb lesz, mint volt valaha. Rendíthetetlen a hitem, hogy a mindeneket igazgató Teremtő azért csonkította meg a magyar állam fáját, hogy kedves magyar népét jobban összekapcsolja a magyar földdel, mert ez a magyar nép a magyar földdel sok helyt nem tartott mélyebb kapcsolatot, veszni hagyta. Megcsonkította ez országot, hogy » magyar népnek a magyar földdel való erősebb kapcsolatából, az uj erőforrásokból megújuljon és egy újabb ezredévnek dicsősége virrad- jón a magyar nemzetre. Mint a megcsonkított magyar állam fájának egyik igénytelen hajszálgyökere, akinek kötelessége, hogy a magyar állam fájának gyűjtsem és átadjam azon erőket, amelyek annak, életében és ujrafejlődésében nélkülözhetetlenek, látva azt, hogy itt a magyar földön tengernyi kincs van, amely évről-évre elpusztul, felhívtam a figyelmet, mentsük meg e kincset; a nemzet vagyon számára és használjuk azt fel. Felhívtam a figyelmet, mert úgy érzem, hogy a föld, amelyből a magyar állam fája táplálkozik, a magyar földmives — magyar állami létünk legerősebb fundamentuma — válságos helyzetben él, egy az egész, országra kiterjedő elemi csapást aligha bírna ki és ha, mint az 1890-ea években, három egymásután következő évben érne bennünket ily csapás, azok a kisbitttek, akik máris arról beszélnek, hogy a csonka ország vagy a szlávság, vagy a germán hatalmába került, az összeomlásba kergetik e nemzetet; felhívtam, a figyelmet, mert a nyugdijterhek emelkednek, az állástalan ifjúság pedig elhelyezkedésre vár. Felhívtam a figyelmet, létesítsünk egy alapot, amelyből a magyar földmivest, mivel annak nincs nyugdija, betegsegélyzű pénztára, akkor, ha bajba kerül, megsegíthessük, mert ha magyar föld- míves anyagilag összeroppanik, ez a. magyar intelligencia összeomlását vonja maga után, a végeredmény pedig országpusztulás lesz. Felhívtam a figyelmet, hogy a magyar j földmives legutóbb tanúsított maga- ■ tartásából a tanúságot vonjuk le és I cselekedjünk. Özv. Brandeisz Ferencné nemes Frey Melanie Egyes szám éra 12 fillér.
