Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-01-16 / 5. szám
XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 január 16. (Szerda.) 5. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJEIJENÖ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztős^ és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: II . Felelős szerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZSIK PERENC A lap meeJelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Előfizetési dijt Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengői Hi rdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1‘BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 Aller. Álláskeresőknek 50 százalék kedvezmény. ^ A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyiltlér soronként 60 fillérbe kerül. Ma reggel a rádió btillámvonalai aa égési világba siertevitték ast a fényes eredményt, amelyben a béke- szerződések kötése után tisenöt évre í megejtett népszavazással Saarvidék népe a leadott szavalatok 90 5°/o-ával a Németországhoz való csatlakozást határozta el. 476 089 szavazat eBett Németországhoz való csatlakozás mellett, míg a Franciaországhoz való beolvadás mellett mindössze 2083 szavazat adáfótt le annak a hatalmas agitációnak dacára, amelyet a német .árulók és a világ minden részéből összesereglett kommunisták kifejtettek Németország ellen. Ez a szavalás világgá hirdeti ismét nemcsak a németségnek hűségét, de a megpróbáltatások óráiban való hatalmas összetartó erejét is. Ez az összetartó erő, amely újabban a Saarvidék népszavazásában ütközött ki, volt képes csak a vesztett háború után is Németországot a szétszakadástól megmenteni. Minden legyőzött államban, igy Németországban is, a háború befejezte Után keletkezett zűr-zavarban a kommunisták minden erőlködés dacára sem tudták a német nemzet egységét és erejét megtörni. Amikor a kommunisták mellett nyíltan milliók adták le szavazatukat, akkor sem fordult föl a rend és nem következett be katasztrófa még akkor sem, amikor Berlin utcáin tank- és gépfegyverharc folyt. Mindez azt bizonyítja, <hogy a német nép tud tűrni, dolgozni és sohasem veszti el hitét. A napóleoni hadjáratok nagy megpróbáltatásaiban is hitt és bizakodott és ez a hit és bizalom Ssedánhoz vehette. A világháborút követő minden megalázásában sem tört meg a germán fftkarat és bizakodás s volt ereje meg- tisztitani az országot a kommunisták és a nemzetköziek parazitáitól. A németségnek ez az ősereje és öntuda- tosBága, akadályt nem ismerő szívóssága ülte diadalát f. é. január 13 án, amely győzelem külsőségeiben is oly •impozáns volt, amely előtt nemcsak <a szavazást vezetőnek, de az egész ■világnak elismeréssel kell meghajolnia. Úgy véljük, hogy ez a szavazás a legyőzőitek érdekében a genfi tárgyalások menetébe ,uj irányzatot visz %«>e. Meggyőzi azokat, akik a szuronyok hatalmára építették eddigi elhatározásaikat, hogy a nemzetek öntudatát és igazságát tankokkal és repülőgépekkel, gázokkal és ködökkel sem megfojtani, sem elhomályosítani nem lehet. A nemzeti öntudatot, a nemzeti érzést csak a nemtörődömség ölheti ki egy népfajból, de elnyomás és korbács sohasem. Ha egy nemzet nem sir és nem panaszkodik, de egy szent tűitől hajtva dolgozik és az egység gondolatában összeforr, annak igazsága áttör minden hatalmas véd bástyán is. Lehet, hogy 15, 20, 30, 50 évek peregnek le addig, mig előtör, de a nemzetek története igazolja, hogy annak az időpontnak egyszer mégis be kell következnie. Ennek a szavazásnak eredménye mementó lehet nemcsak a győzőknek, de a legyőzőiteknek is. Saar vidék népének leikéből a tizenötévi francia uralom sem tudta kiölni a Németországhoz való hűséget. Nem szabad, hogy román, cseh és szerb korbácsütések nyomán a magyarság megtagadása sarjadnék ki annak a három és félmillió testvérünknek szivéből, akika népjogok nagyobb dicsőségére mindennap a legrettenetesebb szenvedéseket kell hogy eltűrjék régi hazájukhoz való vágyódásukért. Minden ütés nyomán egy újabb szent fogadalomnak kell szivükben feltámadnia, hisz láthatják, a rádió hullámai elvitték hozzájuk is, hogy a tűrések és szenvedések megtermik az igazságnak és felszabadulásnak gyümölcsét. Szent hitünk, hogy csak a gyávák és megalkuvó lelkek hirdetik, hogy a megszállt teiületeken tizenöt év alatt elveszett a magyarságnak egy nagy arányssáma. A kisantant népszámlálásai nem tükrözhetik hűen vissza a nemzetiségi megoszlást, de nem is szükséges, hogy külsőségekben nyilvánuljon meg elnyomott véreinknek érzése. Saarvidék népe nem hangoskodott, de amikor a tettek órája elérkezett, úgy cselekedett, mint azt a hűség, becsület és nemzeti öntudat kívánta tőle. A saarvidéki szavazás mementó tehát a mi elnyo mott testvéreink felé is. Az igazságot ideig-óráig elnyomni lehet, de az egyszer újra feltámad és feltartózhatatlanul győzedelmeskedik. óriási, szinte el sem képzelhető nagy sikert aratott a Szekszárd Szállóban a Délvidékről kiüldözött magya • rok felsegélyezésére 13-án tartott műsoros táncestély, amely szinte fordulópontot jelent SzekBzárd társadalmi életében. Dr Haggmássg Zoltánná főispánná vetette fel a gondolatot, hogy ez alkalommal Siekszár- don még nem létezett olyan műsoros mulatságot kell rendezni, ahol a társadalom minden rétege együtt szere pel egy színdarabban, együtt szórakozik és együtt ápolja a magyar testvériséget. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége diszelnökének ezt a gyönyörű elgondolását fáradságos szervező munkával Sárossg Károly né, a MANSz. szekszárdi elnöke valósította meg. Kiváló hozzáértéssel összeállította Nsgymagyarország vármegyéinek, városainak szinpompáa népviseleteit, amelyeket magukra öltöttek a szekszárdi gazda-, iparos- és hivatalnokcsaládok leányai, fiai és ezekbe öltözve hódoltak és tettek áldozatot egy látványos irredénta színdarab szövege szerint Hungáriának, akit Zámbő Margit személyesített meg igen hatásosan és nagy sikert aratva. Magyarország vármegyéit képviselték: Mészáros Manci, Haudinger Kata, Taksonyi Bözsi, Takács Katica, Tóth István, Kerekes Ilona, Tarlós Mártha, Monajkó Juliska, Lengyel János, Mészáros Rozit a, Stier Erzsi, Baki Ibolya, Szabó József, Klézli Antal, Hirt Erzsi, Molnár Bözsi, Simon Erzsi, Máté Juli, Ferger Mihály, Szőr Erzsiké, Ferenc Juliska, Fekete Dorka, Taba Mariska, Farkas Rozi, Ferenc Júlia, Varga Juli, Farkas Bözsi, Simon Ferenc, Németh Ica, Szabó István, Tóth Kata, Csankó Klára, Török József, Szabó Gábor, Gauzer Erzsiké, Marton Rozi, Balog Juliska, Klézli Ferenc, Haduba Ádám, Simon József, Nagy Erzsi, Horváth Ilonka, Mojzes Böske, Marton Ferenc, Fejes Mária, Székelyi Juliska, Pere Rozi, Taksonyi János, Hausz- knecht Rozi, Silling Irén, Tamm Erzsi, Simon Manci, Lengyel József, Budai |ózsef, Hayt Ilonka, Klézli István, Székelyi Zsófi, Kiss Böske, Németh Erzsi, Takács Rozika, Höss Erzsi, Kiss Rozika, Matus Mariska, Tóth Juliska, Katz Sári, Szép Ilonka, Németh Emma, Fekete Ilona, Csötőnyi Bözsi, Kom- lósi Margit, Németh Gitta, Seleznik Ilona, Baki Magda, Bálint Jenő, Komlósf Bandi, Baka Juliska, Belasits Böske, Sipos Teri, Szabó Paula, Dicenthy Judit, Jakab Lenke. Orbán István, ‘Erdélyi Ilonka, Fejes Böske, Bohár Rózsa, Végh Juliska, Simon Manci, Fuchs Teri, Simon |ózsef, Frei Mihály, Szabó Tibor, Woller György, Bóvári József. Az énekszámokat előadták: Lengyel János, Molnár Bözsi, Klézli István, Simon Takács Rozika és Fekete Hona. A nagy tetszést kiváltott és meg is ismételtetett tót táncot bemutatták \ Horváth Ilonka (tót fiú) és MojzeB I Böske (tót leány), Ennek az óriási sikert aratott látványos darabnak a rendelésében Sárossg Károlyné hathatós segítő társai voltak Bálintné Lőrinczg Ida, Ujsághg Góaáné, aki eléggé nem is méltányolható fáradsággal ai egész darabot átdolgozta és művészibb formát is adott neki. A darab betanításának nehéa munkáját vele együtt Tak- songi János, a kát. köri előadások rendezője végezte, az énekszámokat Petz Hubert tanította be, mig a zenekisé- retet Kecskemétiig Károly, a levente- zenekar karnagya szerezte és ő zené- sitette meg a szekszárdi vonatkozása dalt is. Az előadás sikerét nagyban emelték a Sárossg Károlyné által az ország különböző vidékeiről összegyűjtött szép jelmezek és népviseleti ruhák. Ezek egyrészének megszerzésére a legnagyobb lelkesedéssel ajánlotta, fel segítségét a népviseleti kincseiről országszerte hires Abrő Istvánná (őcsény). Sok népviseleti anyagot szereitek: özv. Ggőrffg Józsefné és Mángokg Ödönné is. A kétyi ruhákat átengedte Weisz Jánosné és ifj* Köhler Jakabné. Az estély egyébként a Petz Hubert karnagy vezetése alatt álló Szekszárdi Daloskör pompás és nagysikerű magyar népdalaival kezdődött. A közönség a jól összetanult együttes szép programmját sokszor ób lelkesen megtapsolta. A derék dalosok énekelték a Magyar Hiszekegyet is a színfalak mögött a darab zárójele- netét képező élőképben. A műsor a Hungária előtt való hódolat bemutatása után 8 különféle népviseletbe öltözött leánypár által előadott nagyhatású toborzó eltán- colásával végződött. Az előadáson Szekszárd teljes számban felvonult vezető értelmiségével együtt imponáló számban volt képviselve a város minden társadalmi rétege és a műsort követő táncmulatság is ebben az összeállításban folyt tovább. A csárdást dr Órffg Imre országgyűlési képviselő nyitotta meg előbb Simon Takács Rozikával, majd Németh Erzsikével, mig dr órffg Imréné védnöknőt előbb a csikós jelmezes Lengyel János kért» fel a megnyitó csárdásra, majd pi dig egy másik szereplő, Klézli István, akinek a harctéren hősi halált halt atyja tisati legénye volt dr órffg Gyulának. Az ötletes elgondolásu, óriási mé- | retü mulatság, melyen a nagyterem Egyet szám ára 12 ffilléPa ,A saarvidéki szavazás eredménye. A kiüldözött magyarok Javára rendezett szekszárdi műsoros táncestélv.
