Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-06-12 / 48. szám
TOLNAMEGYEI ÚJSÁG rvr 1935 junius 12. 2 alább egy szederfát ültetnének az ajtajuk elé, hogy az égető napsütés ben ne a küszöbön ülve, hanem ár nyékb'an diskurálhatnának. És ha volfea pár tucat szederfa minden majorban, tán meg lehetne kezdeni a selyembogár tenyésztését is. Hol ? Hisz a szoba kicsi! Ott a padlás. Ha akarat volna, hely is volna. Amit a cikkíró a gyümölcsfák permetezéséről és a haszonállatok szé rumosztásáról mond, azt teljeB egészében aláírom, sőt' megtoldom azzal, hogy itt a tizenkettedik óra, hogy az ojtóanyagtermelő-kartellt végre letörje a kormány. Nekünk gazdálPünköad hétfőjén délután a reálgimnázium udvarán nagy érdeklődés mellett és fényes sikerrel folyt le a ssekszárdi dalosttnnep, melyről már elősően is hirt adtunk. A vidékről érkező iskolásokat Malonyay Elemér igaigatóval az élén, — a szekszárd- belvárosi r. k. elemi iskola tantestülete szeretetteljesen fogadta és a rendezőség felkérésére a helybeli orvo- sok a vidékről jött gyermekeket — felváltva — minden félórában meg látogatták. Délután 8/*3 órakor indult el a dr Tóth Béla vezetése alatt levő reál- gimnáziumi cserkészs-zenekarral az élén a közel 1000 énekes elemi iskolás menete a vármegyeháztérről a reálgimnázium udvarára. Az egész Útvonalon sok nézője volt a festői népviseletbe öltözött gyermekseregnek. Meglepő volt a dörypatlani— psradiosompusztai gyermekek magyaros ruhája, mely Gombkötő Sán •dór gazdasági tanácsos és a döry patlani intelligencia áldozatkészéé géből jutott a szegény cselédgyerme keknek. A dalosttnnep Faragó JánoB szék- szárdujvárosi r. k. tanító vezetése mellett előadott s az összes gyermekek által énekelt Himnusszal kezdő •dött, majd dr Cs. Papp Jenő városi tanácsnok, polgármesterhelyettes ttd vözölte Szekszárd megyei város kökodó falusiaknak nincs más számottevő jövedelmünk, mint az állat^ tenyésztés. Már pedig épp a mostani sertésárak is * mutatják a fenyegető katasztrófát: nincs ára sem a marhának, sem a sertésnek. És ,ha 'még a ‘ meglevő állományt sem tudjuk megvédeni a pusztulástól, akkor előbb utóbb magunknak is el kell pusztulnunk. Jól esik azonban konstatálnunk, hogy vannak még vezetőemberei a falunak, kik Vörösmarty »Arvizi hajósadként menteni akaiják, amit még lehet: nemzeti vagyont, magyar életet. Isten áldása kisérje munkájukat! sönsége nevében a kis dalosokat s a közönséget, köszönetét mondva dr Halmos Andor kir. tanfelügyelőnek, a magyar dalkultura terén kifejtett fáradozásaiért és a dalosttnnep létrehozásáért. A lelkes tapsviharral jutalmazott megnyitó után a bátaszéki községi elemi iskola leánykára énekelt Dam- janovicsné Hermann Anna tanítónő vezetése mellett szépen, kedvesen, igazán művészit nyújtva. A 30 tagú leánykart a sok taps után a báta széki községi iskola 30 tagú fiú énekkara váltotta fel néhány mü és nép dalt adva elő Landovits Károly tanító vezetése mellett, lelkes ünneplés közben. A bogyiszlói r. k. elemi iskola énekkarát ezúttal is Rideg Lajos tanító vezényelte s az igazán művészi tekintetben ezúttal is első helyre ke- rttlt énekkarnak bizony sok ráadást kellett adnia, hogy a tapsvihar elcsendesedjen, amely azonban ismét hatalmasan tört ki, mikor az ének kar a pódiumról elvonult. A deosi ref. iskola tanulói Szeghő István tanító vezetése mellett ezúttal is szép sikert arattak, mig a döry patlani (paradicsompusztai) községi ÍBkola szegény kis tanulói szép ma gyár ünneplőben Szabó Árpád tanító vezetésével arattak elismerést, sok tapsot s lelkes ünneplésben volt része as énekkart vezető tanítónak e az énekes tanulóknak. A zombai r. k. el. iskola tanulói Varga Károly tanító vezetésével vettek részt a dalosünnepen s úgy a mü - dalokkal,n mint a népdalokkal megmutatták, hogy a magyar dalkultusz a zombai r. k. elemi/'iskolában is már eddig is szép sikert ért el. Elismerésre méltó/ hogy nemcsak1 a gyermekek, de azok szülei s a dörypatlani és zombai értelmiség is majdnem teljes számban vett részt a szép hazafias dalosünnepen. A szekszárdi ref. elemi iskola énekkarát Héti József tanító vezényelte s az énekkar a neki juttatott tapsot művészi értékű s szép szereplésével ki is érdemelte. A szekszárd-belvárosi r. k. elemi iskola hatalmas gyermekkara művé szien kidolgozott előadásban adta elő az énekszámokat, mig a Rákóczi- induló kifogástalan előadásával szín tén óriási sikert aratott s Raffay Sándor karvezető tanitó büszke lehet az elért sikerre. Ezután közkívánatra ismét a bogyiszlói rk. iskola énekkara lépett az emelvényre s Rideg Lajos vese tésével oly csodás módon és finoman kidolgozott énekszámokkal gyönyör ködtette a közönséget, hogy az alig akart megválni a kis bogyiszlói éne keséktől. Az őcsény-szőlőhegyi községi is kola tanulóinak kórusát T e r n y e i László h. tanitó vezényelte s e kis kar beigazolta, hogy a tanitó rövid alatt is sok szépet produkálhat. A szekBzárd-csatártelepi iskolás leánykák magyar tánca is kedves látványt nyújtott. A szekszárdi Béri Balogh Adám- utcai rk. iskola énekkara Makk Jó zsef vezetése alatt csak megerősítette a múlt évben már ez iskola énekeseiről alkotott jó véleményt s megérdemelte a lelkes tapsot. A szekszárd csatártelepi községi iskola tanulói Gerse József tanító vezetése mellett sok kedves percet sze reztek szép teljesítményükkel a lelkes közönségnek s a tanitó kiérdemelte a lelkes ünneplést. elsőrendű élelmi és ház- tartási cikkek eladására felvétetik. Hoffmann J*nosf Szeged Az iskolások énekkara közül a szekszárdi újvárosi rk. elemi nép. iskola 100 tagú énekkara lépett utol. sónak az emelvényre és Faragó János tanító vezetése mellett olyan szépet és művészit produkált, hogy a lelkes Ünneplést méltán és büszkeséggel ki is érdemelte úgy a karvezető s nagy zenei készültségü tanitó, mint a szépen éneklő tanulók. A dalosünnep végeztével a kir. tanfelügyelő felkérésére dr Perczel alispán neje osztotta ki az elismerő okiratokat az egyes daloscsoportoknak s az azokat vezető tanítóknak és ugyancsak ő tűzte Kőváry Károly dörypatlani községi tanitó mellére az Ifjúsági Vöröskereszt Egyesület vezérlő bizottsága által neki juttatott ezést diszérmet. A szekszárdi gyermeknap úriősi sikere. Pünkösd vasárnapján ragyogó napsütésre ébredt Szekszárd lakossága. Ünnepet ült nemcsak a felnőtt, de izgalommal és várakozással készült erre a napra a város gyermekBerege is. És nem hiába. Mert soha még ilyen impozáns megnyilatkozását nem láttuk városunk lakossága minden rétegének, mint tapasztalhattuk a Szociális Missziótársulat anya- és cse csemővédő szakosztálya által rendezett gyermeknap alkalmával. A fáradhatatlan rendezőség már kora reggel díszítette a sportpályát, hordta fel a jobbnál-jobb süteményeket, hüsitőket, értékes tombolatárgyakat, szórakoztató játékokat stb. stb., hogy felkészülve várhassa a gyermekünnepély vendégeit. ' Délután 3 órakor a belvárosi róm. kát. iskola előtt gyülekeztek a különböző óvodák és iskolák növendékei s a boldogságtól sugárzó arcú anyák í feldíszített kocsikba ültetett gyermeA szekszárdi ifjúsági dalosűnnep. ÜGYNÖK A bitai domboldalon. Irta: Tóth Nándor. »Vigyázz István U —kiáltott Kéry Adám, a kopjások hadnagya Teleki Istvánnak, a váradi püspök ur apród- jának, amikor a vérten már koppant is az előbb még zizzenve repülő nyílvessző, hogy hegye elgörbülve, remegve hulljon le a két férfi lába elé. »Hé ti kutyafülüek« — pattant fel a következő pillanatban Kéry, az ember már táborban sem járhat biztonságban ? Hadd Adám — kérlelte a harag- vót Teleki István — jó kedvük van, mulatnak az emberek, holnap ki- tudja lesz-e kedvük koccintgatni. A sátrak körül vad mulatság hallatszott. Tompa zörrenéssel ütődtek össze az ónkupák. Egy nagysapkás, krumpliórru gubás fejszés, nekibu sulva bömbölterepedtfazék hangján: Verje Isten as pogányit, Az sok lomha törökjeit. Hazánkra jöttének gazul, — Dögmadár légyen sírjukul. Sírjukul is válik, majd meglátod Gerzsony bátyám, lódult a gubáshoz egy hosszú, bőgatyás alak, balkezére ölpos bisző volt szijjazva, mert hogy suta volt szegény, szabad jobbjával barátságosat döccentve a nekikeseredett gubás Gerzsony hátán. Szemrevaló fehércseléd pöndörödött a rögtönzött tábori asztalhoz, uj csöbör bort hozva. A kissé kancsal vallon zsoldos el kapva a kezét, évődni kezdett vele. A markotányosnő elriszált a zsoldos mellett, nagyot ütve rusnya, szőrös kezére. A bortól mámoros hadfi bambán tapogatta az ütés helyét. A cimborák harsányan nevettek. Rézkardos németek telepedtek az egyik hordó köré. Kötekedve zörgették meg tarsolyukat a parasztkatonák felé. Pénz volt benne. Nagy han gon »fünf meszej bigavér« t rendeltek. A tamburások uj nótába kezdtek, ami úgy végződött, hogy török szultán, török-basa puff. Mindegyik pufi után összeverték a tenyerüket, vagy csörrentettek egyet a láncos kardon a vitézek. Egy ilyen puff alkalmával röpítette ki az egyik tálján siheder a Teleki István vértjéről lepattanó nyilat is, az akácás felé. A tálján erő sen italos volt már, táncolni is akart, de egy csontos, szakállas galléron ragadta. A cingár Beppo úgy eldült, mint egy liszteszsák. El is aludt a földön, mint a bunda. Szerteszét a tábor körül hatalmas tüzek égtek. A levegőt keserű füst szaga töltötte meg. Itt ott zsíros, avas szalonnát csurditottak a rongyosruhás keresztesek. A hatalmas tábor zsivaja, zsibongása megtöltötte a levegőt viharelőtti zúgással, feszültséggel. Ez a nagy várakozások ize ült a két férfi lelkére is, mert elcsendesedve lépegettek a szerpentinen a dombtetején épült kolostor felé. A kolostor pergamenttel fedett ablakai mögött fontos tanácskozásra gyűltek — tudj’ Isten hányadszor már — az ország előkelői, a zászlós urak, kamarások, főpapok és hires végvári kapitányok. Életbevágó kérdés felett döntöttek, hogy várjanak-e még néhány napig Zápolyára, avagy induljanak hajnalba tovább Mohács felé a mindjobban közeledő török elé. Most Tömöri vitte a szót. Zugó hangja betöltötte a termet. Mellette a vézna király igen valószinütlenül hatott a főhely faragott cirádás szé kén. Gyér szakállát simogatta, az aggodalmakkal telt, de lángolóan tü zes beszéd alatt. Tömöri beszéde végén a király méltóságot erőltet magára és kimondja a végszót: » Aszón- dom menjünk«. A királlyal szemben megvillan egy macskaszerüen metszett, sárgásán foszforeszkáló szempár, Brandenburgi Györgyé. Az urak kényszeredetten bólintanak, majd dacos keménységgel szólnak: »Menyünk, menyünk«. A két jóbarát már csak az oszla- dozóban lévő társaságot találta. Teleki aggodalmasan szorította meg Kéry karját. Döntöttek I Gazdáik már elhagyták a tanács- . I kozótermet, feloszlott a szer, igy hát j visszafordultak a mészlapokkal kirakott folyosóra, hogy a sürgő-forgó szolgák és csatlósok sokadalmán keresztül a templom felé vegyék az útjukat, hol a váradi püspököt sejtették. A templomba özönlött a nép. Fáklyás lovászok, szövétnekes alakok sokadalma tolongott. A környék könyörgő körmenete. Jöttek imádkozni és királyt nézni. Az asszonyok százai fájdalmasan zengték az éneket: Nagy ínségünk, száz nyavalyánk, Segíts rajtunk Urunk, Atyánk I Itt-ott egy előkelő dáma is térdelt, tördelve kezeit, ők tudták már, hogy a veszély itt van a kert alatt és érezték, amit sok bölcs ember nem látott, hogy Istennél a segedelem. Az ének mind fájdalmasabb és fájdalmasabb jajjongásba csapott. A szegény nép verte a mellét. Benn a templomban szentségimádást tartottak. A két jó barát az oltár közelébe furakodott. A fájdalmak, bűnök e kavargó forgatagában az oltár magasságában ott fehérlett Krisztus teste. Csengettek I A tömeg térdrerogy, esdeklő tekintettel mered a fehér kis ostyára. A Szent Test hófehér bárányként lebeg a sok kérés, könyörgés és emberi önzés felett, lebeg, mint i valamikor Teremtő korában lebegett
