Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-06-08 / 47. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda“ XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 juntas 8. (Szombat) 47. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 • Előfizetési difi Bgész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Pelelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1‘50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 (mér. MÜástkeresőknck 50 százalék kedvezmény, A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint m nyuttér soronként 60 fillérbe kerUI, A népek pünkösdje — nem a béke és egység pünkösdje. dr Magyarász Ferenc. Irta Az ószövetségi pünkösd ünnepe a sinai törvényhozás emlékének szólt és egyúttal hálaadó ünnep volt a befejezett aratásért. Az újszövetség e napot a Szentlélek eljövetelének emlékünnepe gyanánt szenteli meg, a világosság és erősség, a béke és egyetértés lelkének kiáradásáról em lékezvén a világ végezetéről. E nap mintegy születésnapja a kereszténységnek, mely azóta hely, szám és külső terjedelem szempontjából is egyetemessé vált, vagyis kiterjedt minden népekre és minden időre, de belsőleg is átalakitotta a világ ké pét az uj hiterkölcsi világrend által, melyet teremtett. S ahol ezt az evangéliumi mustárfát nem támadták meg ellenséges kezeknek és ellenséges áramlatoknak durva és kegyetlen fej szecsapásai, ahol ez az evangéliumi kovász szabadon fejthette ki áldásos hatóerejét: ott csakugyan megújult a föld szine. Ott ahol. .. De azt látjuk, hogy szerte az egész világon az evangélium igazságát megtámadják, megtagadják és ki akarják irtani. A tízparancsolatot, mely min den erkölcsi világrendnek alapja, meg akarják fosztani érvényességétől és lelkiismeretbeli kötelező erejétől s azt a néhány töredékét is, melyet kényszerűségből megtartanak, nem a lelkiismerettel és a tekintély tiszteletével, häfieftl á szuronyok tömegével és a börtön félelmével akarják fönntartani és megóvni. A felebaráti szeretet he* lyébe lép a legrútabb és legelfogultabb önzés, irigység és gyűlölködés, a békéről és egységről pedig ne is szóljon ajkunk, ha szétnézünk a vi lágban. Bizony ha szétnézünk a világban, elszomorító, kétségbeejtő kép bontakozik ki a szemünk előtt. A népek pünkösdje a véré, nem a békéé, a láng a gyűlöleté, nem a szeretető és egység helyett népek és nemzetek között, az egyes országokon belül a társadalmi osztályok között oly széthúzást találunk, melynek szálait kétségbeesett kapkodásával hiába akarja egységbe összevonni a Népszövetség, Még mindig nem múlt el az uj háborúnak sem közeli, sem távolabbi veszedelme; az utóbbira utal a fegyverkezésnek soha nem ismert őrülete, mellyel mintha maga a pokol nevetne szemébe a folyton hangoztatott leszerelésnek, mig a közeli háborús ve • szedelem a világnak majd az egyik, majd a másik sarkában fenyegetőd- zik és várja a szikrát, melytől lángra lobbanjon, egyelőre távoli világrészekben, de Isten a megmondhatója, mily hamar érhet el Európába is. A véres háború veszedelméhez csatlakozik a vértelen háború réme: a gazdasági világválság. Kit pont vagyunk mi magyarok a nagy világ* hoz képest, legyőzött nép vagyunk, de a győzők sorsa sem különb a miénknél. Északamerikában az elnök üdvös rendeletéinek százait elgáncsolta a legnagyobb gangszter: a lelketlen tőke, melynek nem volt elég, hogy a világháborúnak kivált első két évében csak úgy özönlött az arany a tengeren túlra ; most a saját népét is szipolyozni akarja minden lelkiismereti és felelősségbeli korlát nélkül, millió és miiló embert kényszerítve a modern rabszolga sorsba, a munkanélküliségbe. Franciaország elvesztette önbizalmát, vagyis a frank jához való bizalmát. És erre a guruló frankra találóan lehet alkalmazni a költő kérdését; „ ... Ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg ...“ A Fián din-minisztériumot máris fejbe találta. Németország még mindig egy nagy titok, a világ még mindig nem tudja, hányadán van vele, bízzék-e benne, vagy féljen-e tőle. Nekünk magyaroknak nagyobb okunk van félni tőle, mint bizni benne, mert ha sikerül neki bekebeleznie Ausztriát, akkor a mi külön államiságunknak vége. Hogy Oroszország felől csak viharfelhők járnak, nem' is kell mon* dánom. A népek pünkösdje nem az egység és béke pünkösdje és ha még oly andalitóan szól is a Népszövetség genfi palotája fölött az eolhárfa, annak a hangja csak olyan, mint az éneklő fűrészé : szól, szól, de a hangjában van valami túlságos érces elem, hasonló a kardpenge csendüléséhez, valami idegenszerűség, mesterkéltség s ami a fő, hallatára sohasem bi runk elvonatkozni a fűrésztől, mely mindent szétvág, mindent fölaprit és a sudár fákat ledönti . . . És itthon ? Itthon is még csak a pünkösdi szelek zúgásánál tartunk, a lángot, mely nemcsak világit és melegít, de hivatva van össze is forrasztani a lelkeket, nehezen tudjuk megtalálói. Piros pünkösdnek még igen halovány a j hasadó hajnala. De már hasad s engedje az Isten I megérnünk, hogy mennél hamarabb ki is süssön lángnapja mindnyájunkra 1 Pünkösdi ének. Irta: Babay Géza. A Szentlélek nagy ünnepén A föld is fénybe öltözik S csüggedt telkekbe új remény Áldott vigaszként költözik. Kettős lángnyelvek hirdetik A diadalmas, új igét S fogadják árva szívek itt A szeretetnek szent hitét. S megfejthetetlen, nagy dolog : Szerény halászok lelkesen, Mint lángra gyűlt apostolok, Beszélnek minden nyelveken. A bánatos, mély gyász után 0rőmre válik árvaság. S álmélkodik szent, új csudán Folyvást növekvő társaság. Szentlélek, tőled származik Az ihlet, mámor és erő. Tőled gyűl égi lángra itt Az emberszív és agyvelő. Úgy munkál most is szellemed, Mint ama fényes hajnalon. Ki állhat balgán ellened, Te győzhetetlen hatalom? Világra szóló szent csodád Prófétalelkek jóslata. S évezredekbe zeng tovább Kettős lángnyelved szózata. S most, mikor Isten kék ege Egy dúlt világot átölel, Száll újra ajkunk éneke: Szentlélek Isten, óh jövel! Várnak hű, gyötrődő szivek, Óh jöjj s örökké légy velünk. Lobbants föl hunyó őshitet, Szenteld meg földi életünk 1 S Ő jön. Hint új dicsfényt miránk, Mit nem boríthat árny soha. S fölgyúl bennünk, mint égi láng, Az ihlet forró mámora. A Szentlélek nagy ünnepén Szemünk egy új világba lát. S köszöntjük földerült egén Az üdvösségünk csillagát. A magyar nemzet pünkösdje. irta: Jánosi György. Tizenkét tanítvány, a Szentlélek erejétől megszállva, az Ur Jézus drága nevének hősévé lesz. Elindulnak arra a nehéz útra, amelyről ezt mondotta nekik e föld színén az egyedül Igaz: »Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresz telvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és imé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.« Ez a tizenkét szegény, tudományos készültséggel nem rendelkező ember először a zsidó, azután a pogány vallás hatalmasan kiépült, bámulatos rendszerével szemben olyan ered* ményt ért el, amilyet Isten lelkének segítségével isteni eszményekért küzdő ember megérdemel. A sikert biztosította a Lélek, amely átértékelte számukra az Ur Jézus addig csak közönséges ítéletnek vélt áldozatát és a felségesen nagyszerű élet minden vonását. Isten világüdvözitő, szent akaratának eszközeiként munkálkodtak azért az országért amelyről Jézus szólt. Az első pünkösd óta nagyon sokan szerették volna magukra venni pávatollként a tanítványok eljárásának külső vonásait. Müfanatizmust, hamis ihletet, talmi lángot pingáltak sivár, számitó arcukra, hogy a maguk célját elérjék: kiemelkedhessenek az emberek közül. Először csen desen, saját maguk színészi pózait, nagy lóditásait, a süket és vak hiszékenyeket lemosolyogva, azután mind erősebben, egyre szélesebb körben harsonázva verték megváltói mellüket. A jóbarátnak, érdektársnak azt súgták: »Érdekem ...« S az eszközökben nem válogatva robogtak előre a közismert recept szerint, hogy lezuhanjanak a magasból a kiábrándultak lába elé, amikor betelt számukra a mérték. Azt hiszik az ilyenek, hogy elég a farizeusi festék az arcon, elég a pozíció gőze a közelükben arra, hogy elkerüljék megérdemelt sorsukat, azt hiszik az ilyenek, hogy Istennek nincs ereje arra, hogy lerántsa előbb-utóbb képükről az álarcot 1 Azt hiszik az ilyenek, hogy a félrevezetett, elámi~ tott sokaság végtelenül tűri hatalmi tébolyuk, érvényesülési vágyuk szer télén csapkolódásait és nem torolja meg bűneiket 1 Ebben a nemzetben Isten lelke él. A magyar nemzet ezerévét az Ur Jézus jelenléte tette Európa áldd• sává. A keresztyén magyar nemzet maga maroknyi voltával, tenyérnyi területén régen összeomlott volna,, ha nem tudta volna helyesen megválasztani azokat, akiket kövessen,, akikre hallgasson. A magyar nemzet a megértés nemzete, ösztöne, sugallata arra vitte, ahol a legbiztosabb volt léte és ahol nem kellett attól remegnie, hogy belső tévedései, szervezetének alapvető hibái rántják bele a romlásba. A Károlyi Mi- hályok, Kun Bélák politikai rövidlátásának silány rendszerét máról holnapra lépte át, hogy e mai viharsejtelmekkel megrakott levegőben, súlyos világpolitikai helyzetben számottevő tekintélye legyen a békének. Nemzet akarata nélkül nincs kormány. A parlamentárizmus mai és soha vissza nem fejlődhető rendszere a nemzet önkormányzásának megnyilvánulása. így a parlament a nemzet élni akarásának kifejezője. A független, szabad Magyar- ország Kossuth eszméinek megvalósulását a nemzeti egység párt- politikán felüli gondolatában találta meg a maga számára és nyaktiló alá hajtaná fejét, ha ettől az eszményétől eltérne és akármilyen értelmű politikai vadházassággal cserélné fel helyzetét. A Gömbös-kormány négy esztendős munkaterve az adott esetben és helyzetben Kossuth Lajosnak, a nemzet atyja elgondolásainak evolúciója. Benne dübörög az Egyes szám ára 12 füléi*.
