Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-05-25 / 43. szám
XVII. évfolyam. Szekszárd, 1935 május 25. (Szombat.) 43. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 Előfizetési dl)i Bgész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő Pő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Hirdetések árait I A legkisebb hirdetés dija 1'50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. _ így o széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer, «llástkeresőknck 60 százalék kedvezmény. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető I A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint közlemények a szerkesztőséghez ktlldepflők. | nyllttér soronként 60 fillérbe kertit. Pengőnk és a pénzintézetek * Irta: Dr Leopold Kornél. Gyakran tapasztalható, hogy ktt lönben nagyműveltségü és fontos hi vatali, vagy közéleti pozíciót betöltő egyének közgazdasági és pénzügyi kérdésekben feltűnően tájékozatlanok, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy ezekkel a fontos szakkérdésekkel nálunk az iskolában vajmi keveset foglalkoznak, ahol azok elsajátítására alig van alkalom, ami azután a mindennapi életben nagyon megbosszulja magát. Á politikai életben is igen gyakran találkozunk ezzel a sajnálatos jelen- séggel, aminek iskolapéldája az a beszéd, amelyet a képviselőhál legnagyobb ellenzéki pártjának egyébként szélesebb látókörrel és kivételes műveltséggel biró vezére: Eckhardt Tibor a költségvetés tárgyalásánál e napokban tartott és amelyben pénz* és bankrendszerünket tette éles kritika tárgyává. Egyoldalú bankpolitikai érdeknek minősítette Eckhardt a kormánynak azt a törekvését és bölcs erőfeszítését, mely a pengő árfolyam értékének biztosítását és stabilitását célozza, miért is követelte a pengő értékének leszállítását. Ezzel szemben a nemzeti vagyon* nak, a nemzeti munkának, a tőkeképződésnek és a gazdasági fejlődésnek alapját nálunk elsősorban az képezi, ha a pénzrontás és devalváció helyett a pengő vásárló ereje minden lehetőség kihasználásával teljes erővel biztosittatik. Az egész világon dúló pénzügyi válság közepette a pengőnek befelé való értékállandósága akadályozza meg hazánk gazdasági élete normális rendjének súlyosabb megzavarását. Ezt a politikát kezdeményezte és erŐB kézzel irányította Magyarország elismerten legnagyobb pénzügyi te kintélye és legkiválóbb gazdaság- politikusa: Popovics Sándor, akiről a londoni gazdasági konferencián egybegyült külföldi gazdasági vezér- férfiak ülésén állapították meg, hogy valamennyi jegybanki elnök között tudásban és tapasztalatokban ő a legnagyobb. Már pedig tudvalevő, hogy Popovics Sándor fanatikus hittel és meggyőződéssel ragaszkodott, az ország gazdasági érdekeinek megvédése céljából, a pengőérték állandóságának biztosításához és ezt az elvet, mint kormányzati célkitűzést követte Imrédy Béla is, úgyis, mint pénzügyminiszter, úgyis, mint Popovics utóda a jegybank elnöki székében. Tőlünk nem függő és általunk nem befolyásolható világpiaci okok és világgazdasági alakulatok, gazdasági elzárkózás, világgazdasági egységek felforgatása stb. irányítják ma a tőkének és árunak, a termelésnek és fogyasztásnak, a behozatalnak és ki* vitelnek bonyolult problémáit, a gazdasági pusztulás éB rombolás elleni védekezésünk alapföltétele marad azonban a pengő vásárló erejének fenntartása, ami a kormány pénzügyi politikájának is, a kormányelnök rádióban és választói előtt elő adott programja szerint, sarkalatos tétele. Utóvégre azért, hogy egyes, részben önhibájukból, de nagyobb részben tényleg a súlyos gazdasági válság következtében eladósodott gazdák anyagi helyzetében enyhülés és megkönnyebbülés álljon elő, ezen bármennyire kívánatos cél érdekében a gazdasági bajokat mélyíteni, a rendezett anyagi körülmények között élők, elsősorban a kistőkések nagysokaságát tudatosan tönkretenni, a magyar társadalomnak egyik legnagyobb erkölcsi és szellemi értékét: a köz- és magántisztviselőket élet- ekszisztenciájukban megtámadni, a gazdasági élet legfőbb pillérét: a tőkeképződést megszüntetni, szociális, nemzeti és gazdasági szempontból egyaránt vészthozó kísérlet és az Eckhardt által elősegíteni vélt célokkal szemben irtózatos áldozat. Követeli továbbá Eckhardt a bankok állami ellenőrzését és pedig oly módon, hogy az állam a pénzintézetek ügyvitelére teljes éB közvetlen befolyást gyakoroljon. Még csak az kellene, hogy az amúgy is folyton növekedő állami omnipotencia — amely az egészséges szabad fej lődést is sokszor megbénítja — ilyen módon a magángazdaságra is kiterjesztessék. Ennek semmi gyakorlati és közérdekű okát nem látjuk. Magyarország pénzintézetei a legnehezebb időkben is derekasan meg állták helyüket éstudtunkkal az utóbbi évek gazdasági förgetegében sem tűnt el egyetlen fillér állami, vagy egyéb közpénz a magyar pénzintézetek kezén. Mig más országok, például Ausztria, Dr Pesthy Pál költségvetési beszéde. Dr Pesthy Pál az országgyűlés hétfői ülésén hosszabb beszédet mondott a költségvetésről, ö volt a Nemzeti Egység Párt részéről az első felszólaló. Foglalkozott beszédében a telepítés kérdésével ób kidomborította, hogy a kormánynak a költségvetésben előirányzott összege töb bet jelent, mint jószándékot. Részletesen és komoly szakszerűséggel foglalkozott a pengő értékének leszállítási kérdésével, amelyet Eckhardt Tibor könnyen kezelhető kérdésként tárt az országgyűlés elé. A pengő értékének leszállítása — mondotta — nem közömbös a kis fizetésű tisztviselők szempontjából és azokra nézve sem, akik életmódjukkal és munkájukkal ismét kis tőkét hoztak össze, amelynek egy bizonyos százaléka ismét elvesznék, mint a múltban. Ezzel a tőkeggűj lés, a takarékossági hajlam és végeredményben a nemzeti vágyó nosodás kérdése kockáztatnék. Hosszan tért ki a gazdaadósságok rendezésének kérdésére. Ezt a kérdést sem tekinti úgy keresztülvihető- uek. ahogyan azt Eckhardt kifejtette. Óva intette az országgyűlést minden olyan lépéstől, amely a közgazdasági életben zavart és felfordulást okozna. Téves volt Eckhardt Tibornak az a beállítása, hogy a kormány a földművelés megsegítésére nem tett elégséges intézkedést. Állitja, hogy az Alföld fásítása, a gyümölcstermelés, telepítés, parcellázás, tagosítás, az eladósodott gazdák terheinek rendezése, a mezőgazdasági hitel megindítása mind olyanok, amelyek & kormánynak a gazdákkal szemben való jóindulatát és a segítés messzemenő intézkedéseit foglalják magukban. Európában most egy uj rendezés folyik — mondotta PeBthy Pál — a nyár folyamán, ebbe a rendezésbe Magyarország is belekapcsolódik. Feltétlenül szükségesnek tartja, hogy az egyenjogúság, a kisebbség védelem és a revízió nagy közjogi kérdései mellett fölvétessék negyediknek a gazdasági kérdés, amely a külföldi adósságok konverzióját és elengedését ölelné fel, Erre a célra előrelátó gondossággal a kormány mintegy 60—70 millió pengőt gyűjtött össze, mert tudja, hogy bizonyos fokú készpénzfizetés mellett lehet csak külföldi egyezséget teremteni. A kérdés megoldására egy vegyes szerv felállítását látja szükségesnek. A fagykárral kapcsolatosan hangsúlyozza, hogy a gazdák védettlégének megszüntetésénél az e címen ért károsodás feltétlenül figyelembe veendő. Intézkedést lát szükségesnek, hogy a védettség megszüntetésének tárgyalására költségkímélés szempontjából is a bíróság csak a védettség megszüntetését kérő hitelezőt idézze meg és ha ezzel szemben megállapítást nyer, hogy az adós az elemi csapás miatt nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, a védettség ne szüntettessék meg és az amúgy is nehéz viszonyok között lévő adós ön hibáján kívüli okból ne büntettessék azzal, hogy a megjelent többi hitelező képviselőinek költségeiben is marasztaltassék. Dr Pesthy Pál — akinek felszólalása általános tetszést váltott ki — a költségvetést elfogadta, nemcsak pártállásából kifolyólag, de azért is, mert annak összeállítását helyesnek és a nemzet egyetemének érdekében történtnek ismeri. X Németország az elmúlt időkben igen súlyos, mii Hókra, BŐt milliárdokra menő áldosatokat hoztak a válságba került ottani pénzintézetek szanálása érdekében, addig Magyarorsiágon egyetlenegy pénzintézet sem vette igénybe az állam áldozatkészségét, sőt éppen a fővárosi nagyobb pénzintézetek állottak mindig, a szükség mérvéhes képest, a magyar állam rendelkezésére. Ez nem érdem, csupán egyszerű kötelesség volt az intézetek részéről. Ez igaz, de akkor miért kivánje Eckhardt mindenáron ezen intézeteknek, amelyek hivatásukat úgy as állammal, mint a magánosokkal szemben a legsúlyosabb időkben is kifogástalanul teljesítették, állami gyámkodás alá való helyezését. Eckhardt ezen állami befolyás hathatósabb érvényesithetése érdekében még azt is javasolja, hogy as állam vigye keresztül a nagy intézetek alaptőkéjének felemelését és maga jegyezze le és vegye át ezeket a részvényeket. Elfelejtette megjelölni Eckhardt, hogy honnan vegye a> magyar állam ezen egyébként cáltalaa és merőben fölösleges pénzügyi művelethez szükséges ssáz milliókat,, különösen mai helyzetében, amikor a legszükségesebb és annyira hangoztatott reformokhoz kívánatos aprópénz, egy-két millió is, alig áll rendelkezésére. Az a forrás ugyanis,, amelyet erre a célra Eckhardt megjelöl, az intézeteknek az állammal szemben fennálló 300 millió pengőnyi tartozása, a valóságban nem létezik. Aki tudja, hogy milyen üdvös és hasznos a Pénzintézeti Központnak & magyarországi pénzintézetek fölött rendszeresen gyakorolt szakavatott ellenőrzése és aki másrészt tudja, hogy mennyi gyakorlati nehézséggel jár egy állami bürokratikus beavatkozás egy mindennapi üzleti gesitióba és magánvállalkozásba, as tisztában van azzal is, hogy a bankok belső ügyvitelének állami fen- hatóság alá való helyezése inkább bénító, mint lendítő erővel hathat csak a gazdasági életre, amelynél a siker igen gyakran a gyors elhatározásoktól és intézkedésektől függ elsősorban. Egyébként a Pénzintézeti Köspont felügyeletén és ellenőrzésén kívül egy igen fontos kérdésben, a betevők javára megtérítendő és az adósoktól követelhető kamatok tekintetében as államnak ma is megvan az ingeren- ciája, ami talán Eckhardt képviselő ur figyelmét elkerülte. A pénzintézeteknek ugyanis kormányrendelet irjce elő és szabja meg, hogy a betétek után milyen legmagasabb kamatot téríthetnek és ugyancsak kormányrendelet állapítja meg, hogy/ mi az a legmagasabb kamattétel„ amit az adósoktól beszedni szabacL Azonban abból a hitelpolitikából, amelyet Eckhardt követel és amely hadai üzen minden kapitalisztikus felfogásnak és még a marxista gazdasági elveEflyes szám ára 12 fillér**
