Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-04-20 / 34. szám
1935 április 20. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG a Tnunszi kabátok — és szöuetiUdonsásainK megérkeztek ,2,®ses és választékos különlegességeinkre ^ felhívjuk a tisztelt vevöközönség figyelmét W Gondos egyéni kiszolgálás. — Nagy raktár. — Páratlanul olcsó árak. Plrnltzer Júzsef is Fial Mdza, Szcksziinl [ Telefonszám 70. Alapítva 1840-ben | harcolókat, akkor az eredmény nem maradhat el, való lesz, amiért mindannyian tiszta szívvel imádko zunk. Azt hittük, hogy a magyar nem zet golgotajárása 1919- el véget ért. Úgy látszik azonban, hogy a meg próbáltatásnak ideje nem telt még le. A mostani képviselőválasztások harca alatt is olyan jelenségekkel találkoztunk, amelyek kell, hogy min den magyar életért aggódó embert komolyan gondolkozóba ejtsenek. — Láttuk a bonyhádi választókerület* ben történteket, hallottuk a Klein Antal féle kétyi beszédet és éreztük az alulról jövő terror 1919-re emlékeztető hullámzását, amelyek nem a lélekben és érzésben való összefor rás hirdetői voltak, hanem olyan jelenségek, amelyek aggodalommal tölt* hetik el mindazokat, akik imádkoznak és remegnek is azért a kis földért, amelyet Csonkamagyarország néven ismer a világ. De a vihar elült! A nép visszatért az ekeszarva mellé. A kéklő ég, a pacsirta dala visszavitte őt abba a világba, ahol nem a gyűlölködés és az egymástépés harca dúl, hanem a földnek, a hazának szeretete ég szent tűzzel. A Vezér zászlaja alá oly hatalmas tábor sorakozott, amely biztosítja, hogy ebben az országban továbbar is rend lesz az ur és nem a magyar harcol a magyar ellen, nem nemzeti ségi gáncsoskodások és osztálygyü löletek viharzanak, de egy nagy munka fog folyni: emberibbé tenni mindenkinek az életét, aki e hazában él és becsületesen dolgozik. Közeledik a világ megváltásának nagy ünnepe. A nagypénteki szomorúságból a húsvéti feltámadás szüle tik meg. Mindelőbbre halad a magyar feltámadás nagy gondolata is. — Még gyász ül a magyar lelkeken, de a Trianon sötétségébe mindtöbb világosság tör elő. A genfi tanácskozó sok kezdik eltávolítani azt a követ, amelyet a trianoni békeparancsok hengeritettek a magyar igazság sírjára. Hajnalodik I A húsvéti nagy csoda, a világ szent ünnepe uj reménysé { geket fakaszt a magyar lelkekben, rendíthetetlen hittel bízunk a magyar feltámadásban. Alleluja! A magyar közoktatásügy reformiáról. Irta: Róder Pál reálgimn. igazgató. Még a most felosslatott országgyűlés szenvedélyes hangn vitái közben is szembetűnő volt az az osztatlan tisztelet és [nagyrabecsülés, amellyel a törvényhozás tagjai Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi minisztert pártkülönbség nélkül körülvették. Ez a megbecsülés a magyar parlament ben csak kiváltságos férfiaknak, a magyar művelődés valóban hivatott vezéreinek jntott csak osztályrészül, akiket alkotó munkájuknak minden kitől elismert felsőbbrendűsége a napi politika hullámai fölé emelt. Hóman Bálint mélyenszántó alkotó munkás sága újabb határállomáshoz jutott azzal a korszakalkotó jelentőségű törvényjavaslattal, amelyről a minap a napilapok hirt adtak. A közoktatásügyi igazgatás újjászervezéséről alkotott törvényjavaslat hir szerint a legelső reformjavaslat, amely az uj országgyűlést foglalkoztatni fogja, A nagy horderejű reform mintaszerű tervezetét a kultuszminiszter hatalmas kötetben ismerteti, amelynek címe: „ A közoktatásügyi igazgatás újjászervezésed Ebben a javaslat teljes szövegét és indokolását tartalmazó műben a szerző a nemzetnevelés alapgondolatául a nem* zeti művelődés egységét, a világszem lélet egyöntetűségét jelöli meg. Ennek pedig szerinte előfeltétele az iskolai nevelés egysége, a köznevelésnek céltudatos, egységes irányítása. Ez teszi az u” Hogy a reformjavaslatnak jelentőségét kellőképpen kiemelhessük, vessünk pillantást a magyar közoktatás- ügy mai szervezeti és felügyeleti rend szerére. Aki valaha gyermekét egyik iskolából a másikba íratta be, vagy az egyes iskolák munkásságát figyelte, bizonyára észrevette azt a nagy különbséget, ami az egyes iskolák munkájában, bánásmódjában, módszerében és egész szellemében mutatkozik. Bizonyos árnyalati különbségeket indokoltaknak is tarthatunk, mert hiszen minden tanító-nevelőnek és igy minden iskolának is megvannak a maga sajátos egyéni vonásai. A tapasztalt különbségek azonban ennél jóval mélyrehatóbb eltéréseket sőt kiáltó ellentéteket is mutatnak. Az egyik iskola például a „szigorú is kolaa szerepében tetszeleg, a másik túlzásba viszi a játékosságot. Az egyik csak tanitani akar, és a nevelés tekintetében, — mint azt az egyik nagyvárosi tanitógyülésen hangoztat ták : „a családi nevelés álláspontján“ áll, ismét más (hála Istennek már igen sok ilyen iskola van) ebben a kérdésben is a nehezebb, kevésbé kényelmes alapelvet vallja magáénak és a nevelésnek csaknem egész felelősségét érzi a vállain. Az egyik is- I kola nagyra tartja a maga hivatalos | tekintélyét és a „tanintézeti“ magas J latok fellegvárában éli a maga rideg, I különleges életét, mig mások jelentős munkát, fáradságot áldoinak arra, hogy a szülői társadalom, a közület, sőt az egész község élötének irányitó tényezői lehessenek. Folytassuk e a feltűnőbb különbségek felsorolását ? Ki ne hallott volna már modern és régi tipusu iskolákról, olyanokról, amelyekben a tanulók tevékenységére építő szemléltetés, u. n. „munkáltatás“ folyik, mig másokról, ahol csak a tananyag, a tankönyv megtanultatása a fontos, olyan „intézetekről“, (ma már csak szórványosan találhatók) amelyekben az otthon betanult (bemagolt) leckék pontos „kikérdezése“ és aprólékos gonddal bíbelődő „igazságos“ elbírálása folyik és olyanokról, ahol az iskolában van a nevelő-tanítás súlypontja, mert a feldolgozott tananyag nevelőhatását, az értelmes tanulás lélekgazdagitó módját fontosabbnak tartják az ismeretanyag holt tömegénél, miért íb a növendékek otthoni munkájára csak annyit bíznak, amennyit azok koruk és előképzettségük arányában elbírnak, tehát kevesebbet a kisebbekre és többet a felserdültebbekre. Nem lehet célunk a sokféleségek pontos számbavétele, de mégis megemlítjük még azokat az iskolákat, amelyekben tipikus „hivatalnok szellem“ honol és a letelt hivatalos „órák“ után kietlen csend váltja fel az életet jelentő üde gyermekzsibongást. Nem csoda, hogy az ilyen iskolák a tanulók életének, a „diákéletnek“ csak foszlányait adják, a nevelőhatás oroszlánrésze pedig a puszta véletlenek dolga és igy a fejlődő jellem kialakításában talán a rendezetlen játszótéré, vagy a szeny- nyes utcáé a döntő szó. Milyen kiáltó ellentéte ennek az a szellem, amely a szorosanvett órákon kívül is keresi a növendékekkel a kap csőlátókat és kirándulások, séták, játék- és olvasóórák, cserkészet, énekkar és egyéb ifjúsági szervezetek utján arra törekszik, hogy a növendékek érdeklődési körét minél inkább magához láncolva valóban a nemzet- nevelés magasabbrendü szent célkitűzéseit szolgálja. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a különböző szellemben vezetett iskolák nem értik meg egymást, idegenül állanak egymással szemben még akkor is, ha történetesen fokozatuk, fenntartójuk, céljuk és rendeltetésük is egy éB ugyanaz. Szinte természetesnek és a mai helyzet egyenes következményének kell tartanunk, hogy a különböző fokozatú és rendeltetésű iskolák mégnagyobb távolságban ér zik magukat egymástól és hogy egyes iskolák — mint ahogy az uj törvényjavaslat indokolása mondja, — minden szerves kapcsolat nélkül, egymástól szinte függetlenül, sőt egymásra való tekintet nélkül élik a I maguk öncélú életét. Innen szárma- I zik az a sok meddő és káros vita, amelyben az egyes iskolafajok a tanulók előképzettségének hiányaiért az alacsonyabb fokozatú iskolát szeretnék felelőssé tenni: a középfoknak az elemi népiskolát, a főiskolák a középiskolát. A meddő vitát még CBak el lehetne szenvedni, de nem azt a káros, elidegenítő hatást, amelynek folyományaként a nemzetnevelésnek ezek a fontos tényezői még az ellenségeskedés keserű érzését iz rejtegetik magukban. Tűrhetetlen az az állapot, hogy egyazon célért, a magyar jövendőért való küzdelemre rendelt iskolák, ugyanannak a vidéknek, sőt ugyanannak a községnek, városnak iskolái, ugyanazoknak a szülőknek gyermekeivel benépesített iskolák egymással való kapcsolat nélkül, egymásra való tekintet nélkül keressék a maguk elzárkózott „öncéluságát“. Hogy várhatnék a nemzeti erők egységét, a nemzeti művelődés egysége nélkül. Hogy számíthatnánk » nemzethez tartozók világszemléletének egyöntetűségére az iskolai nevelés fentebb vázolt különbözőségei és ellentétességei mellett. Anélkül, hogy a mai helyzetnek végső, szervezeti okait mélyebben kutatnánk, elég rámutatni a mai iskolafelügyeleti rendszernek elaprózott, elatomizált mivoltára. Hiszen köztudomású, mennyire laza, sőt hiányos a kapcsolat a különböző közoktatásügyi hatóságok között is, amelyek legnagyobbrészt közvetlen érintkezésben sincsenek egymással. As egyetlen összekötő kapocs köztük a minisztérium. Minthogy pedig a minisztériumok ügyosztályait éppen ezért aprólékos ügyek halmozták el, érthető, hogy az egész adminisztráció annyira nehézkessé és bonyodalmassá vált, hogy a fennálló rendszer mellett az egységes irányelvek és szempontok érvényesítése a legnagyobb nehézségekbe ütközött. Pedig a nevelés-tanitás művészet» a pedagógia, a tudományos kutatások ób a gyakorlati fejlődés révén az utolsó évtizedekben többet haladt a célszer üsités és tökéletesedés utján, mint azelőtt évszázadok alatt. Mig: ugyanis régebben a lélekformálás és lélekmfivelés labirintusaiban való járatosság egy-egy kiváló tanitóegyé- niség istenadta kiváltsága volt, amit végigharcolt küzdelme után Birba vitt magával, vagy a meg nem értett fóliánBok közt ért utói az enyészet, — újabban, éveinkben külföldön és- hazánkban is hatalmas pedagógus - tábor mozgató energiájává lett, amely nek átütő erejét elfojtani nem, csak: haUdásutjában előmozditani, vagy késleltetve gátolni lehet. A magyar művelődés a msgyar nemzetnevelést eszméje azonban nem tűrhet késleltetést. Úgy véljük, hogy ez a gondolat már egymaga is magában hordja. Erzsébet Királyné Szálló Budapesti llf.f Egyetem-utca 5. 28i 100 modern, kényelmes szoba. • Liftek. • Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés • Az étterem- és k&véházban minden eBte szalonzene Az Erzsébet-pincében egypincér-rendszer! Menü: 1*60 P Menü: 1*60 P
