Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-04-06 / 30. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XVH. évfolyam. Szekszárd, 1935 április 6. (Szombat.) 30. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Főszerkesztő: SCHNEIDER JANOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC Előfizetési difi Egész évre __ 12 pengő || Félévre _______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 filler. MÜástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Ui világ ufián. A titkosan válasstó kerületek eddigi eredményei félreérthetetlen iga« tolását adták annak, hogy a nyíltan szavazó kerületek a válasatótömegek szabad akaratából vitték oly fölényes diadalra a Nemzeti Egység Pártját. A legrossshiszemübb bírálatnak is el kell ismernie, hogyha a titkos választás ugyanazt az eredményt produkálja, amit a nyílt, akkor nem lehet hatósági nyomásnak, terrornak, lélsk- tiprásnak minősíteni a tényt, hogy az egész vonalon Gömbös Gyula pártja mellé állt a józan magyar. Le kell egyszer már számolni a bukott jelöltek és bukott pártok örökös jajgatásával, gramofonlemezszerü panaaakodásával, kiagyalt, vagy vélt sérelmeik idétlen felhánytorgatásával. Úgy van, ahogy a miniszterelnök kijelentette volt: ez a választás szabad magyarok szabad akaratnyilvánítása. Az a titkos kerületekben és az a nyíltakban is. Unalmas, céltalan és mindenekelőtt a valósággal, a tényekkel ellenkezők, a kudarc okát a kormány választási „gőzhengerében“ látni. Ilyen gőzbenger egyszerűen nincs, illetve kétségtelen, hogy az uj időket váró követelő magyar tömegek valóban a gőzhenger erejével robognak keresztül a régi világ pártjain, emberein. Á gőzbenger tehát nem választási technikázás, hanem a népi erők súlyos megmozdulása. — Mélyről feldübörgő nemzeti akarat, amely arrafelé igazodik, amerről az uj idők reformjait hozzák. Riábrán dúlt már a magyar nép a minden szépet, jót ígérő, de mindent eltak* tikázó, elkenő, elpaktáló, elalkudó politikából. A magyar nép most már tetteket, reformokat, eredményeket akar. Munkát akar, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. És a magyar népnek tapasztalnia kéllett, hogy ezt a munkát nem kap hatja meg azoktól, akik tizenöt húsz éven át folytatták és most is ott akarják folytatni, ahol 18-ban elhagyták. De ez ellen az egyhelyben való topogás ellen a nemzet friss erői, amelyeket eddig mesterségesen szoritottak tétlenségre, mindent elsöprő lendülettel tiltakozna. Elmúl- tak hála Isten azok az idők, amikor a magyar tömegek keserű és lemondó közönybe merültek, amikor még lehetett róluk, nélkülünk dönteni. Ma már nincs így. Két évtized szörnyű tapasztalatai a nemzeti eszme jegyé ben forrongó Európa vajúdó eseményei ráirányították a magyarság szemét a reálpolitika igazságaira s a régi világ tehetetlensége helyébe, az uj világ céljait, ütemét állítják. Uj világot élünk. S ez az uj világ, a maga fanatikusan magyar s reformokkal, tettekben élő munkájához uj, friss embereket kíván. Elhass- nálatlan energiákat, fiatal erőket, lelkes munkásokat. Ezért van az, hogy egyre másra maradnak ki a reformparlamentből a tegnap úgynevezett nagy nevei. Megdönthetetlennek látszott tekintélyek ehünéBe, pártok jelentős összezsugorodása, első pillanatban valóban meglepő volt. De csak első pillanatra, mert a dolgok természetes rendje, a történelmi logika parancsa ez. Akik nem tudtak lépést tartani az idők haladásával, nem érezték, nem hallották meg a népben és a jelenben forrongó uj célokat, akaratokat, azoknak el kell tünniök a fórumról. Idejük lejárt, céljaikon, eszményeiken, politikájú kon keresztülrobogott a megállást nem tűrő élet. Ami jó és helyes, örökérvényű volt Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter Petainek Józsefnek, a paksi választókerület Nemzeti Egység párti jelöltjének a támogatására szombaton a kerületbe érkezik. Dunaföldvárra 3 óra 50 perckor érkezik a miniszter, akit a község határában dr Hagymássg Zoltán főispán és Polgár István járási főszolgabíró fogadnak és kisérnek a duoaföldvári Egyenlőségi Kör helyiségébe, ahol Sipos Ernő kormány- tanácsos, a NÉP helyi elnöke ttd vözli. A körben egyórás pártgyülés lesz, amelyen Bornemisza kereskedelmi miniszter Petainek József képviselőjelölt támogatására fogja felkérni a választóközönséget. Ot órakor tovább utazik a miniszter Bölcskére, ahol körülbelül 20 egyéni politikájuk és tisztes pártjuk programjában, azt hirdeti és annak megvalÓBitására törekszik a Nemzeti Egység Pártja és a reformkormány is. A Nemzeti Egység is a keresztény, nemzeti Magyarországért küzd és küzd asért, hogy valláserkölcsi alapon éljen az ország, célja a családvédelem s minden egyes reformját átfűti a szociális gondolat melege. Az ő programjuk minden értéke benne van a reformkormány munkatervében, csak a célhoz vezető utak széleseb bek, a módok szabadabbak s az ütem levegősebb. Amaz a tegnap, ez a ma s a tegnap felett ítélt az idő. percig tartó népgyülésen fog fe'sió- lalni. Bölcskéről 5 óra 35 perckor indul tovább MadooBán, Dunaköm- lődön és Pakson át Nagydorogra, ahol dr Sólymos Károly, a NÉP helyi titkára fogja üdvözölni. Bornemisza kereskedelmi miniszter az itt tartandó népgyülésen szintén fel fog szólalni. Háromnegyed hétkor indul a miniszter autója vissza Paksra, ahol a 1/48-kor kezdődő pártgyülésen Soly már Gábor, a NÉP kerületi pártelnöke üdvözli és felkéri beszéde elmondására. Körülbelül egy óra hosszat tart ez a gyűlés, amely után a miniszter szükebb körű vacsorán vesz részt és 9 óra 30 perckor indul vissza gépkocsin Budapestre. mánypárttal való fúzióhoz fűzött minden reménye is. Dalin Jenő, aki a szekszárdi kerületben állandóan felkinálkozott a miniszterelnöknek, Pakson már csu- fondároskodott Gömbös Gyulával és a 95 pontos Nemzeti Munkaterorőt azt mondotta, hogy az csak nemzeti szakácskönyv marad 95 recepttel, melyből egyet sem akarnak megfőzni. Mosolyogni kell ezen az erőlködésen, amelyről a paksi választókerület józan polgársága máris megállapította a maga véleményét, — mert értesülésünk szerint — a választók nagy többsége máris tisstában van vele, hogy nem mondhatnak igazat azok a kortesek, akik egyik nap istenítenek valakit, másnap pedig a sárba rán* gatják azért, mert nem hajlandó elősegíteni az egyéni érvényesülésüket. Rákóczi Ferenc emlékünnepe. Rég letűnt századok dicső történetének ködéből még mindig vakító* fényességgel tündöklik elénk a korúékor legendás hősiessége: a Ssüzmáriás lobogók alatt folytatott hosszantartó harc a magyar szabadságért. Tudomány, művészet, költészet és a dalos néplegenda még most is éppúgy táplálkozik ennek az időnek emlékeiből, mint ahogy hasaszeretetet, lemondást és önfeláldozást is ennek a kornak a nagyiéitól, az ő példájukon tanul a magyar fiatalság. Minden idők legideálisabb, legön- zetlenebb, legtiszteletreméltóbb magyar hőse, II. Rákócsi Ferenc állott e szabadságharc élén éB benne bizva követték őt a nemzet legjobbjai, akik vérüket hullatták, életüket adták a magyar szabadságért. Akik pedig megmaradtak, idegenbe bujdostak el a Fejedelemmel együtt e szerencsétlen hasából. II. Rákóczi Ferenc a majtényi katasztrófa után bántódás nélkül visszajöhetett volna az országba. Sőt Bécs abba is beleegyezett, hogy más tegye le nevében a hüségesküt a császárnak. Ebben az esetben visszakapta volna óriási kiterjedésű birtokait is, amelyekhez fogható hatalmas uradalom azóta sem volt az országban. A nemes magyar nemzet fájának ez a büszke hajtása nem volt hajlandó fejet hajtani a császár előtt, hanem itthagyva mérhetetlen gazdagságát, kincseit, drágaságait: elment ide- genbe, hogy ott szerezzen segítséget e szerencsétlen nemzet igaz ügyének* A franciák, akikben annyira bízott, hitegették és kihasználták. Neki és leghívebb környezetének azután a török szultán adott menedéket Rodostóban. Ott élt Rákóczi bujdosó* társaival és ott zárta le szemeit az> 1735. évi április hó 8-án. I Most hétfőn lesz kétszáz esztendeje | hogy a Fejedelem meghalt és a maKlein Antal és Dulin Jenő Pakson Gömbös miniszterelnök ellen. Aki a választásokat megelőző korteshadjáratban megfigyelte dr Klein Antal és dr Dulin Jenő képviselőknek, mint jelölteknek a programm- beszédeit, elámulva tapasztalta, hogy ez a két ellenzéki ember — aki a közelmúlt minden politikusáról leszedte a keresztvizet — szinte szolgai alázatossággal dörgölődzött Gömbös Gyula miniszterelnökhöz, az egekig magasztalva a kormányfő államférfiul képességeit és valóban nagy bölcse- ségre valló elgondolásait. Ez a két ur — miként a Független Kisgazdapárt többi jelöltje is — jó fin akart lenni a Vezér előtt, mert hiszen minden kortestanyájuk azt a jövendölést visszhangozta, hogy Göm bős Gyula a megkötött paktum alapján a Nemzeti Egység Pártjába akarja olvasztani az Eckhardt pártot. Kiderült azonban, hogy a választás előtt kötött paktum felbomlott és Gömbös tudni sem akar az ország szine előtt gyöngének bizonyult assfalt- kisgazdákkal való egyesülésről. Most aztán, hogy dr Klein és dr Dulin a pótválasztás előcsatározásai- ban Kovács Sebestény Endre érdé kében hangoskodnak, semmi nyoma nincs már beszédeikben a Gömbös iránt eddig hangoztatott lojalitásnak. Klein Antal a paksi városháza udvarán tartott fejtegetéseiben már köpönyeget forgatva akként nyilatkozott, hogy a párt a kormánnyal szemben bizalmatlan, mert Gömbös Gyula 95 pontjából semmit sem tudott megvalósítani. Mindössze annyi történt, hogy a miniszterelnök diktatórikusán hivatalos jelöltet küldött a kerületekbe, amit a kisgazdapárt nem helyeselhet. Tolna követe ugyanis elvárta volna, hogy ajándék-mandátumot kapjon és most nagyon haragszik Gömbös Gyulára, mert kemény ellenfelet állított neki dr Lendvay Béla személyében, aki két hét alatt közel négyezer szavazót szerzett magának és ráadásul I kutbaesett Klein Antalnak a korEgyes szám ára 12 fillér« A kereskedelmi miniszter a paksi kerületben.
