Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)

1935-04-03 / 29. szám

XVII. évfolyam. Szekszárdi 1935 április 3. (Szerda.) 29. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztősig Is kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési d 11* Egész évre — 12 pengő || Félévre _______6 pengő Pő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán Is szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fluér. jtllástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyüttér soronként 60 fillérbe kerlll. Választások után. Á csata befejeződött. Győzők ke­rültek ki belőle és legyőzőnek ma* radtak a porondon. Az örömnek diadalkiáltásai hangzottak fel és a bukottaknak, a becsülettel elvérzet­teknek komoly arca itt-ott gondol­kozóba ejti azokat is, akik ma a diadal mámorában úsznak. Üj tanul­ságok születtek és emberi hálába vetett hitek omlottak össze. Komoly, megfontolt szavak enyésztek el és az ügyeskedések, az Ígérgetések, a nép szenvedélyével való játékok csapkod­tak magasba. Izzó szenvedélyek, vak gyűlöletek, ármánykodások, hazudó- zások váltották fel sok helyütt a hig­gadt gondolkozást, a magyar szere- tetet, nyíltságot és egyenes őszinte­séget. Tűznek a vizzel, vallásosság­nak a hitetlenséggel, legitimizmus­nak a szabadkirályválasztással való ölel késésének természetellenességéből születtek meg uj mandátumok és törtek le politikai karriérek. Ebben a káoszban, ezekben a lelki meg- zavarodottságokban csak egy vigasz­taló van, hogy vége van a harcnak. Az emberek ismét visszatérhetnek polgári foglalkozásukhoz és a poli­tikai eldorádó hirdetése helyett újra a mindennapi munkájukból igyekez­nek megélni. Néhány nap és eloszlik a diadal­mámor, enyhül a keserűség érzése. A győzők végtelen boldogságukban reáébrednek, hogy pillanatokig ha voltak is félistenek, de mégis csak véges emberek. A legyőzőiteket a fatalizmus érzése hatja át, hogy min­den oknak megvan az okozata és a világ hatalmas Kormányzója leg­kisebb intézkedésének is megvan a maga célja. Lehet, hogy a Gondvise­lés azért állított egyeseket félre a politikai küzdelemtől, hogy legyen idejük a mindennapi őrlő munka meg­szűntével uj erőket gyűjteni ma­guknak arra, hogy ha az országnak a parlamenten belül, avagy kívül, ismét az ő kipróbált képességükre.lesz szük­sége, érintetlen szellemi és fizikai erővel állhassanak rendelkezésére. Tán azért állította a Sors félre őket, hogy emberibb életet élhessenek önmaguk nak és családjuknak javára. Az sem lehetetlen, hogy a bukások és agyő zelmek célja az lehet, hogy azok a tömegek, amelyek oly féktelen gyű­lölettel vetették be magukat a vá­lasztási harcba, amelyek oly elége­detlenek voltak a múlt embereivel, saját kárukon meggyőződhessenek, ráébredhessenek arra, hogy azok, akiket félisteneknek tettek meg, azok is csak közönséges halandók* ők sem változtathatják boldogsággá a bol­dogtalanságot, gazdagsággá a sze­génységet és építhetnek az elégetlen ség tüzén keresztül a megelégedett ségnek tűzhelyet. Lehet, hogy erős kiábrándulásra van szükség, hogy megtalálhassák a különböző társa­dalmi osztályok emberei egymás ke­sét, hogy ne az irigykedés alantas érzésével álljanak egymással Bzem­ben, hanem levetvén az önzés kön­tösét és helyébe öltvén a vezeklés szőrcsuháját, egy utón siessenek abba a közös templomba, ahol azon oltár előtt boruljanak le, amelyen egy szent tűz lobog magasan: a haza- szeret tüze. A harc elült 1 Az idő homokja las­san, de főltartózhatatianul hullik a múltra. A diadalkiáltások elhalkul­nak, a keserűség érzései megenyhül­nek. Megyünk bekötött szemmel min­dig csak előre. Nem látjuk, de ret­tegjük a jövőt. Ha ebbe a vándor- ! lásba a magyar elereszti testvérének | kezét, akkor nem kétséges a jövő. Elbukik az is, aki nem nyújtotta oda a kezét, elpusztul az is, aki nem fogta meg a feléje nyújtott kezet és Európa nagy térképéről egy ezer­éves ország csúszik le az örök fele­dés homályába, mert lakói szivében mindig nagyobb volt a széthúzásnak j és a gyűlöletnek az érzése, mint az I egymásnak és a hazának szeretető. I S. Nyílt levél választóimhoz! A gyújtogatás eredményes volt. Alig pár hete, hogy községeim dísz­polgárrá avattak és alig pár napja, hogy a képviselőjelölési aláírásoknál nagy többséget szereztem. Egy-két huszonnégy óra alatt mindez meg­fordult. Hogy miért, azt választóim úgyis tudják. Ebben a kerületben a hazugság és a terror ijesztő versenyt futottak és az áldozat nem íb any- nyira én, mint a kerület lett. A hazugságokat a független bíró­ság ismételten megállapította, a ter­rort pedig mindenki saját magán érezhette. Ez utóbbi ok az, ami miatt most választóimhoz fordulok. Ami kor hálás szívvel megköszönöm mindazoknak, akik az utolsó per­cig kitartottak mellettem, komoly kérésem is van hozzájuk. Ne adják oda magukat az el­keseredés ernyedtségének és ne en­gedjék magukat megfélemlíteni l Mindenki tartsa meg pozícióját a közéletben és ezt a világért se dobja el magától l Ez hasonlítana a tizenhat év előtti eseményekhez, amikor a polgári társadalom küz­delem nélkül adta ki kezéből a fegyvert! Újból és nagyon kérem tehát, ma­radjon mindenki a helyén. Pártunk országosan nagy győzelmet aratott s nincB senkinek sem oka félnie 1 — Egyébként is lesz gondom rá, hogy ha bárkinek is védelemre lenne szük­sége, azt meg is kapja 1 A lefolyt harc pártszervezeteink tagjait össze­kovácsolta, a megtévesztettek pedig vissza fognak jönni, mert hamar be fog náluk állni a kiábrándulás. Nyugtasson meg mindenkit az a tudat, hogy az erkölcsi győzelem a mi oldalunkon volt. Ez engem telje­sen megnyugtat. Ezt a megnyugtató érzésemet senki sem veheti el, amint azt sem, hogy kisebbségben mara­dottén is többnek érezhetjük magun­kat a győztes félnél. Budapest, 1935 április 2. Hazafias üdvözlettel: Dr őrffy Imre s. k. Választási harcok. Az egész vármegyében óriási küz­delem folyt az egyes jelöltek között. Soha még annyian nem járultak a választási bizottságok elé, mint ez­úttal. Az idegek nemcsak a korte­sek, de a választók részéről is pat­tanásig voltak megfeszülve, csakis a hatóságok bölos előrelátásán múlott, hogy minden összeütközés nélkül bo­nyolódott le a választási küzdelem. Bonyhádi kerület. A bonyhádi kerület harca ígérke­zett a legélesebbnek. Kisgazdabőrbe bujt német nemzetiségi képviselő­jelölt küzdött a legféktelenebb kor­teseszközökkel Pékár Gyulával, az országos hirü magyar íróval, a ma­gyar érzés tehát a pángermanizmus sál. A választás utolsó hetében még mindig úgy állt a dolog, hogy a : bonyhádi kerületet szégyen fogja érni I és a magyarságot, helyesebben a ma­gyar érzést elbuktatja a pángermán agitáció. Azok a férfiak, akiket évszáza­dos tradíciók kötnek, vagy újabb szoros kapcsolatok fűztek e választó­kerülethez, minden tekintélyüket és befolyásukat latbavetették, hogy ezt a bélyeget ne engedjék a kerületre ráBütni. Sikerült dr Schwetz Elemér legitimista jelöltet rábírni arra, hogy a magyar gondolkozásunkat meg­osztó jelöltségétől visszalépjen s ami­kor Pékár Gyulának győzelméről emlékezünk, CBak tisztelettel gondol­hatunk arra, hogy dr Schwetz Ele­mér egy pillanatig sem habozott, hogy politikai ambícióját áldozatul hozza a magyarságért, a magyar eszme győzelméért. Később, főként az utolsó napok ban, egy név varázsával és az egyéni j szeretetreméltóság fegyverével síké- I rült azokat a komoly németnyelvű választókat, akik hosszú évek során át tántorithatatlanul álltak néhai Per- czel Dezső zászlaja alatt, megnyerni, illetőleg visszahódítani a magyar ér­zéshez és gondolathoz. 1935 március 31 e nem lesz elröppenő esemény a bonyhádi kerület történetében és mindazok, akik örülnek Pékár Gyula győzelmének, arra kérik a megvá­lasztott uj képviselőt, hogy ennek a választókerületnek a magyarsághoz való hűségét és a nagy magyar iró iránt# szere tétét viszonozza azzal, hogy törődjék ennek a kerületnek nemcsak nagy, de aprő-oseprő ügyei­vel is. Ebben a kerületben csakis azért verhetett gyökeret egy dr Basch, mert hosszú éveken keresztül nem volt olyan képviselője, aki kerületé­vel törődött volna. Hisszük, hogy a bonyhádi kerület uj képviselője rá­cáfol a múltra és ezt a gyönyörű bizalmat szerető munkássággal fogja viszonozni. Dombóvári kerület. A dombóvári kerületről előző lap­számainkban megírtuk, hogy Rajniss Ferencet a kerületben sokan egy hét­tel ezelőtt már úgy tekintették, mint megválasztott képviselőt. Ez az ér­tesülésünk ebben a kerületben valóra vált. A reformpárt minden tekintet­ben kiváló képviselője 2531 szó­többséggel győzte le őrgróf Palla- vicini Györgyöt, aki e kerületet már három cikluson át képviselte, 1931- ben Kállay Miklós minisztert 160D szótöbbséggel győzte le és 1926 ban dr Éry Mártonnal, Tolna vármegyé­nek a dombóvári járásban rendkívül népszerűségnek alispánjával 4316 sza­vazattal maradt kisebbségben. Ez a többség azért volt különösen meg­lepő, mert Rajniss Ferenc ebben a kerületben a választások második he­téig teljesen ismeretlen volt. A választókerületben lefolyt haro ról csak azt mondhatjuk, hogy tel­jesen fair volt. Az elvek csatája folyt ott le és nem ereszkedett le a sze­mélyeskedés határára, örgróf Palla- vicini György mellett is a kerület­nek igen jelentékeny választópolgára tartott ki, akik valamennyien rászol­gáltak arra, hogy párthűségttk előtt tisztelettel adózzék kisebbségben ma­radt jelöltjük. Gyünk! kerület A gyönki választókerületben a győ­zelem nem volt egy pillanatig sem kétséges. Valóban önönmaga ellen követett volna el a választókerület egy megbocsáthatatlan bűnt, ha dr~ Pesthy Pál nyug. minisztert, aki 1922 ben 622 abszolút többséggel győzött Haypál István Egységes* Párti és Lombos Alfréd Batihányi- pártival Bzemben, 1926 ban és 1931'» ben egyhangúlag választatott meg,, ezen küzdelemben is ne juttatta volna, győzelemhez Ritter Péter Független« Kisgazda és dr Jandl Lajos Nemzett; Szocialistával szemben. Dr Pesthy Pál az országos politi­kában nagy érteket képvisel, Tóin a Egyes szám ára 12 (illés*.

Next

/
Thumbnails
Contents