Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-03-27 / 26. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1935 március 27. Az őcsényi és decai óriási sikerű gyűlések után egyszeriben nagy hangulatváltozás állt be e kát községben is. Aa ott kitermelődött nagy lelke sedóst magukkal hosták örffy szék siárdi választói is és lehetetlen volt meg nem állapítani Ssekssárdon is • aa ennek nyomán támadt lelkesedést különösen azért is, mert e két községről az ellenpárt valótlan híreket terjesztett és ezt most az ott jelent* kezett nagy lelkesedés alaposan megcáfolta. A kereskedelmi miniszter távirata dr Lendvay Béla pártjához. Bornemisza Géza kereskedelmi miniszter az alábbi szövegű táviratot intézte dr Lendvay Bélának, a tolnai kerület képviselőjelöltjének a párt* jához: Nemzeti Egység Párt vezetőségének Tolna. Kedves választópolgárok, magyar testvéreim t Elfoglaltságom miatt, sajnos, személyesen nem jelenhetek meg a mai nagygyűlésen, hogy dr Lendvai Béla régi harcos munkatársamat és igaz barátomat támogassam, de úgy érzem, hogy a választókerület minden polgára már a szivébe zárta és támogatni fogja őt abban, hogy fiatalos erejét és munkabírását a parlamentben a nemzet igaz javára fordíthassa, álljanak mellé, küldjék be a parlamentbe, mert ezzel a választókerület fiatal, életerős, a polgárok érdekeiért és a nemzet érdekeiért küzdeni tudó támogatót szereznek. Bornemisza Géza kereskedelemügyi miniszter. Programbeszéd — program nélkül. Ügy látszik, nagyon a begyében lehet a mi lapunk Dulin képviselő- jelölt urnák, mert programmbeszé deiben folyton azt kesergi, hogy mi igaztalanul támadjuk őt, minden alá- valóságot és jellemtelenséget hirdetünk róla. Hát ezt a demagógiát, amelyet a jelölt ur most már ellenünk folytat, a leghatározottabban visszautasítjuk, mert köztudomás szerint mi őt soha ki nem kezdtük és politikai érvényesülése érdekében véghezvitt machinációira csak olyankor mutattunk rá, amikor ő a dombóvári újságjában dr órífy Imrének elismert munkásságát önző célzattal igyekezett lekicsinyíteni, kigunyolni, nevetségessé tenni és a választópolgárságnak örffy széles társadalmi rétegek által méltányolt közéleti munkásságába vetett hitét megingatni azzal az elhatározással, hogy mindazt, amit örffy nimbu szóból ilyen módon letör, a hiszékeny nép félrevezetésével a maga javára kamatoztassa. Mikor a jelölt ur mindezeket fel panaszolja, elfelejti, hogy a személyeskedést sohasem mi kezdtük. Mi csak válaszoltunk azokra a támadásokra, amelyek a túlsó oldalról kiagyalva az ő újságja hasábjain elhangzottak. Mi csak megvilágítottuk a hátterét azoknak az akcióknak, amelyeknek indító oka a szekszárdi kerület mandátuma megszerzésének a vágya volt. Mi csak hessegettük azt az izgága dombóvári sajtóigyeke zetet, amely a gazdája biztatására azt tartotta legfőbb kötelességének, hogy állandóan lábikrájába harapjon a szak szárdi kerület azon képviselőjének, akinél többet és eredményesebben az ország, a választókerület és egyesek érdekében itten követ még nem dolgozott. Lapja nótáját fújta Dulin kép viselőjelölt ur szombaton Ssekssár dón tartott programbeBzédében is, amikor a politikai elvére kiváncsi választópolgárságnak — több mint két órán át tartott szónoklatában semmi, de semmi programot nem adott, hanem csak a múltat szidta, szidta pedig dr Dulin ur azt a múltat, amelyikről hitelesen kimutatható, hogy Dulin annak a múltnak a hűséges katonája és szekér tolója volt akkor, amikor azt hitte, hogy Bethlen István po litikájával érvényesülni tud. Nem programbeszéd volt Du'innak ez a távszónoklata, hanem bemutatása annak az ügyeskedésnek, amely- lyel Lavalnak, a magyarokat any- nyira gyűlölő francia külügyminiszternek a számára is élénk éljenzést tudott elővarázsolni hallgatóságából, amellyel azt igyekezett elhitetni, hogy az Egységes Párt Rózsa Sándorokból és Sobri Jóskákból részvénytársasági alapon összeszervezkedett haderő a kartellek védelmére. Elvhüségről igyekezett ezután a közönséget meggyőzni, azt a közön* séget, amelynek emlékezetébe kell idéznük, hogy mindazt, amit ez alkalommal Dulin feltálalt, az egykori zászló iránti hűtlenség és a hordozott zászló bemocskolása volt. Dulin Jenő fáradozásainak egyik szinhelye a szekszárdi városháza volt, ahol pár éven keresztül a vizdij kérdésével igyekezett az élégedetlenséget szítani és a lelkeket forradalmositani. Azt azonban óvatosan elhallgatta, hogy annakidején egyike volt azoknak, akik minden kritika nél kül megszavazták a szekszárdi vízvezeték és csatornamű építését és ebből az általa is kívánt és javasolt közműből kovácsolt azután fegyvereket annak az elégedetlenségnek a szitására, amelynek a révén kíván mandátumhoz jutni. Nagyon felhördült a lapunknak arra a közleményére, amellyel mi a frontharcosoknak azt tanácsoltuk, hogy a szekszárdi választásnál frontharcos bajtársukat, dr örffy Imrét támogassák, aki a háború elejétől végig kint szenvedett a harctéren és kivette a részét a háború minden nyomorúságából. Megértjük, hogy e tanácsunkkal a tyúkszemére léptünk neki, aki sohasem szokott dicsekedni azzal az akadállyal, amely távol tartotta őt a háborús frontszolgálattól; őt, az erőtől duzzadó fiatal sportembert. Sohasem hallottuk, hogy mit miveit a haza szolgálatában a háborúban és azt követő időszakokban és hol állott őrt a haza érdekében az 1918. és 1919. évi forradalmakban. Ezért mozogtunk tehát jogos területen, amikor a frontharcos választóknak örffy Imre támogatását aján lőttük, annak az örffy Imrének a támogatását, aki nemcsak a háború I alatt volt kiváló katona, hanem az { ellenforradalmi mozgalmakból is ki* I vette a maga részét és a frontharco- | sok, valamint a háború rokkautjai árvái és özvegyei érdekében oly műn! kát fejtett ki, amelyet letagadni « legnagyobb elfogultsággal sem lehet- séges. A frontharcosokra vonatkozó cikkünkkel kapcsolatosan igen brutális hangon irt dr Dulin dombóvári új. ságja. Esen hangra mi választ adói feleslegesnek tartjuk. Csak azt je. győzzük meg, hogy a kalocsai választókerületben a Frontharcosok Országos Egyesületének elnöke, gróf Takách-Tolvay nyílt levélben és a kaleezai szövetséghez intézett táviratban hivta fel a frontharcos választó- polgárokat a frontharcos testvérnek támogatására, annak dacára, hogy ellenjelöltje egy tábornok. Mi örffy Imrét, mint frontharcost ajánlottuk egy olyan ellenféllel szemben, aki a világháború alatt a Hinterlandban teljesített szolgálatot. Eckhardt Tibornak nem szívügye a szekszárdi kerület sorsa. Hétfőn délután végre megérkezett Szekszárdra dr. Eckhardt Tibor, a Független Kisgazdapárt vezére. Ez a látogatás azonban semmi különöst nem jelentett, mert hiszen Eckhardt már az úgynevezett csendes héten jött le, mintha dokumentálni kivánná, hogy nem szívügye neki a szekszárdi kerület sorsa. Aki egy kissé is ismeri a politikai viszonyokat, az meg tudja érteni, mit jelent az, ha a pártvezér szántszándékkal akkor jön egyik jelöltje kerületébe, mikor előre tudja már, hogy nem beszélhet seholsem. Viszont le kell szegeznünk azt a tényt is, hogy Eckhardt Tibor nem Dulin támogatására jött vármegyénkbe, hanem tulajdonkép pen Bonyhádra utazott annak a kijelentésére és hangoz tatására, hogy semmi köze dr. Basch Ferenchez, a német nemzetiségi izgatóhoz, aki Dulin ajánlásával szerzett ott magának pozíciót és akit napokon keresztül a Független Kisgazdapárt Dulin által dirigált kortescsapata kisért a bonyhádi kerületben. (L. Sonntagsblatt március 24-i számát.) Szemtanuk állítják, hogy Eckhardt milyen kelletlenül járt itt. Kocsijából alig szállt ki. Várakozó küldöttségeket, szónokokat nem fogadott és nem hallgatott meg. így például Bátaszé- ken hosszú orral távoztak el a környékbeli községek ellenzéki küldöttségei, akik odáig se jutottak, hogy Eckhardt Tibort láthatták volna, mert ő közéjük se ment. Mindezekhez csak annyit füzünk hozzá, hogy a Nemzeti Egység országos elnöke ismételten készségét fejezte ki az iránt, hogy a szekszárdi kerületbe lejön, örffy Imre azonban azt válaszolta, hogy utazzék az országos elnök oda, ahol a zászló nagyobb veszélyben van. A harcot saját pártvezetőivel együtt egymaga is sikerrel meg fogja I vívni. Kire szavazzanak a szekszárdi Közismert, hogy Magyarország több mint négyszázezer szőlőbirtokosa, szőlőtermelőjének az érdekeit nagy súllyal védi a Borászati Lapok, ez a több mint félsBázéves nagytekintélyű, pártoktól teljesen független njság, amely most, a képviselőválasztások előtt felsorolja azokat a politikusokat, akik eddigi munkásságukkal megérdemlik a bortermelő választók legmelegebb támogatását. Ez az újság — ismételjük — nem pártorganum és nemcsak jobbold síi, hanem az ellenzéki képviselők érdemeit is felsorolja. örffy Imréről legutóbbi számában ezeket irja: A szekszárdi kerület, amelynek igen sok szavazója a szőlőből él, bizonyára méltányolni fogja azokat az érdemeket, amelyeket örffy Imre a magyar szőlőmivelés érdekében kifejtett. Mindenkor hűséges támogatója volt örffy Imre mozgalmainknak áa legnehezebb harcainkban bátor kiállásával támogatott minket. Örffy Imre a borfogyasztási adó eltörlése iránti küzdelmünkben nemcsak tevékeny részt vett, hanem ennek az adónak a mérsékléséhez nagyban hozzájárult. Tevékeny részt vett őfflfy Imre a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének működésében, melynek elnöki tanácsi tagja. A Sió hajózási bejárása. Lapunkban többször foglalkoztunk a Sió hajózhatóvá tótele ügyével és nem mulasztottunk el egyetlenegy al kaimat sem, hogy vidákünkre eme rendkívül fontos kérdésben szót emel- I jünk. —ügy látszik ezzel a kitartó I küzdelmünkkel e kérdés felé irányi- | tottuk az illetékes tényezők figyel* mét is. Néhány héttel ezelőtt megjelent lapunkban jeleztük, hogy a MFTR vezetősége komolyan foglalkozik, hogy Szekszárdon a vámhid- nál és Keselyűsnél teheráru felvételére rakodóállomásokat létesít. Ezen
