Tolnamegyei Ujság, 1935 (17. évfolyam, 1-104. szám)
1935-03-13 / 21. szám
A Tolnamesvel Ulsáfi külön melléklete. rr Dr Orffy Imre programmbeszéde.*) Tisztelt Választó Közönség! As a meleg fogadtatás, amelyben e percben részesülni szerencsém van, az ellenfél eddigi kétkedő tépelődése, mely bizalomnak és erőnek semmi esetre sem tanujele, továbbá a miniszterelnök nrnak tegnap tartott nagy* szabású beszámolója, végül az a ti zenöt — tán mondhatjuk 50 év — amely óta engem e város és a kerület ismer, felmenthetne egy nagyobb programmbeszéd megtartása alól. M^gis úgy érzem, hogy a pillanat sokkal ünnepibb és a most meginduló korszak sokkal nagyobb jelentőségű, semmint azt mellőzhetném. Vezérelvek. Lehetetlen est az ünnepi alkalmat fel nem használnom annak újabb hangsúlyozására, hogy én a politikai élet mezejére azzal a komoly elhatározással léptem, hogy az erők összefogásának, az ellentétek kiegyenlítésének, a békének és a szeretetnek leszek harcosa. Est a meggyőződésemet ma is vallom és aki figyelemre érdeme sitette tizenötévi közéleti működésemet, megállapíthatta, hogy ettől a nagy elvemtől egy percig sem tán torodtam el. Kiküszöböltem életemből a bosszúnak, a gyűlölködésnek, az elkeseredés szításáoak nemtelen eszközeit és nem tagadom, hogy legjobb híveimtől nem egyszer kaptam szemrehányást azért, hogy tulhamar és tulsokaknak megbocsátottam. Ez a mai nap és a kerületben kibontakozás alatt álló hangulat azonban engem igazol és amikor ünnepélyesen hangsúlyozom, hogy e meggyőződésem mellett továbbra is ki tartok, engedjék meg, hogy nagy vonásokban elmondjam azt, bogy látom én a magyar jövőt és mily ügyeknek kimunkálására szeretném erőmet szentelni. Tizenötéves közéleti múltam egy élő folyamat, amelyben csak inciden sek az egyes választások, én tehát amikor a most megindu'ó tevékenységemről tájékoztatót adni óhajtok, nem kerülhetem el, hogy vissza- vissza ne tekintsek arra a munkára, amelyet eddig elvégeztem, mert csak igy tehetem valószínűvé és érthetővé elkövetkezendő közéleti munkámat. A fftldmives és gazdatársa* dalom bajai. A Keresztény Kisgazda és Föld mives Polgári Párt programmjaval — amely pártnevet ma is megtartottuk a Nemzeti Egység főcíme mellett — indultam el tizenöt éve. Akkor is azt tartottam, amit ma, hogy t. i. az ország gerince a földmives- és gszdatársadalom. E tudat állandóan arra sarkalt és fog sarkalni, hogy eme társadalom érdekében minden lehetőt megtegyek. Ez az osztály ma *) A fenti nagyhatású beszéd szövegét dr Orlfy Imrének Szekszáfdon és egyes vidéki községekben 1935 március 10-én tartott beszédeiből állítottuk össze. A szerkesztőség. jobban védelemre szorul, mint valaha, hiszen gazdasági he'yzete az utóbbi években fokról-fokra sülyedt. Es ha volt lehetőség ellenzéki tevékenység számára, úgy ennek ez a gazdasági nyomorúság volt az igazi oka. Állítom és mély meggyőződésem: sohasem sikerült volna az országban ko moly ellenzéki mozgalmat kezdeményezni, ha e gazdasági krízis nem következett volna be. A magam részéről mindent el is követtem, hogy a gazdakat sújtó közterhek és kamatok könnyitteBsenek. Úgy a törvényhozásban, mint a vármegye közgyűlésén többször felszólaltam az igaztalan közmunkaváltság megszüntetése, vagy ha ez nem lehetséges, csökkentese érdekében is és hogy ez nem Volt eredménytelen, az köztudomású. Különösen a házadó 0 terhét kifogásoltam és fogom is kifogásolni ezentúl íb, mert azt igazságtalanul súlyosnak tartom. Gazdaadóaságok. A mi vidékünkön hála Isten, Lem végzett oly nagy pusztítást a gazdaadósság súlya, mint az ország más táján. Mégis, azt hiszem, kötelességünk követelni, hogy a gazdaadóaságok vég leges rendezésének ügye most már sürgősen rendeztessék, ami a gazda »dósokra vonatkozó egyességi eljárás tető alá hozatalát is magával hozza. Nem kerülhetjük el a kíméletet ér demlő és még mindig életképes gazda- adósok további kedvezményezését, másfelől azonban a végleg menthetetlen egzisztenciák felszámolása elkerülhetetlen lesz. Nem vagyok hive a demagógiának a magyar pénzinté zetekkel szemben sem. Bar kétségtelen, hogy ezek egyike-másika az átmeneti időkben kelleténél súlyosabb kamatot szedett, ma már azoknak, különösen a vidéki intézeteknek helyzete egyáltalában nem irigylésreméltó és ha fenn akarjuk tartani azt a po'gári berendezkedést, hogy takarékoskodó emberek filléreiket biztos helyre tegyék, hogy onnan a tőkét igénylők hitelbe vehessék, úgy nem szabad, nem lehet a szolid intézetek létét — s ezzel a magyar hiteléletet — demagóg beszéddel veszé'yeztetni. Tej kérdés. Nem kerülte el figyelmemet a gazdaközönségnek egy állandó pa nasza, amely a tejrendelettel kapco- latos. Nein titkolom, hogy Kallay miniszter e kérdést mego'dam nem tudta és emlékeztetek mindenkit, hogy a Tolnamegyei Tej szövet kezetek vezetőit nagy küldöttségben vittem a miniszter elé, követelve a fennálló lehetetlen állapotoknak, különösen a protekciós aszfalttehenészetnek és a kétféle tejárnak sürgős megszüntetését. Az ország sajnos sokkal több tejet termel, miot amennyit fogyaszt, óva tossággal kell e kérdést kezelnünk, mert a kényszerrendazttbályok és átmenetnélküli szabad tejforgalom ko* moly veszedelmeket sattihet. Nagyjelentőségű a vajexport, amely egy kedvezőtlen időszak után újabban mintha megint javulna és ennek fokozása céljából a kormánynak mindent el kell követnie. Hogy védekezzünk a gazdák ellenségei ellen? Még sokat beszűibetoénk a gazdatársadalom bajairól. E«uttil csak annyit óhajtok jelezni, hogy a gazda- társadalom megszervezésében, a termelésük irányításában látom a fő- tehetőséget az ipari kartellek tűrhetetlen garácdá kodása ellen. Ezekkel szemben a harc nem könnyű. Az egyetlen radikális módszer, az olcsóbb külföidi ipari cikkek beengedése még mindig igen korlátolt, mert ezt agrárkivitelünk ellenértékeként kell kezelnünk. Mégis hiszem, hogy a tavaly megindult római paktumnak nevezett nemzetközi egyezségek itt ajtót fognak nyitni és ha sikerül egy okos cseregazdálkodást a mezőgazdasági termények és a külföldi iparcikkek között létrehozni, úgy a kartellek uralma kérlelhetetlenül le fog töretni. Meg kell jegyeznem, hogy az úgynevezett agrárolló, amely az ipari és ipari és meaőgazdasági cikkek ára közti arányban jut kifejezésre, az elmúlt esztendőben már is csökkent, h'sien a búza és a bor ára kétségtelenül emu.kedv.it, de ezt a műveletet folytatnunk kell továbbra is, különösen az állatárak terén, amelyeknél — sajnos — még min- . dig nagy exportnehézségeink vannak. Mi sem könnyebb, mint e kérdésben demagógiát űzni. De állítom, hogy a kormány e téren céltudatos és szívós munkát végez és hiszem, hogy nem eredménytelenül. Pártunknak a kartelekkel való kapcsolatbahozatala pe dig merő demagógia és ha volt is egy vagy két képviselő, aki gyárvállalatnak igazgatója volt, azok a párt politikájára semmi befolyással nem bírtak s különben is a mostani vá lasztások alkalmából jórészt kimaradnak. Egyébként köztudomású, hogy magam mindenféle vállalattól távol állok s függetlenségemre magam őrködöm legjobban. A helyi agráríntázmények fejl08 tese. Kerületem földmívessége érdeké* ben külön tevékenységet fejtettem ki. Nem óhajtok itt részletkérdésekkel foglalkozni, de ha a jövőbe tekintek ' és programot akarok e téren adni, úgy lehetetlen meg nem említenem, hogy egyik kedvenc alkotásomnak, a Szekszárd—Borvidéki Bortermelők állami ellenőrzés alatt álló Pinceszövetkezete további fej• lesztését a bortermelő gazdák érdekében elengedhetetlenül szükségesnek tartom. Csak a napokban sikerült a föld- mivelésügyi miniszter utján egy Ausztriába szóló kiviteli kontingenst sarreenem és nagy súlyt fogok rá fektetni, hogy a szekszárdi és szekszárdvidéki bort ne csak az országon belül, hanem azon kívül is megismerjék. Ha a jó Isten nagyobb termést ad, erre elkerülhetetlenül szükség van, mert a belföldi piac nem tud mindent felvenni. Hiszem és bizom benne, hogy életem — talán legmaradandóbb — müvének a PalánkiFöldmives Iskolának nagy jövője lesz. Az ilyen intézmények a gazdasági krízis idején nem tudnak oly fejlődést nyerni, mint amilyenre hivatottak. Ds ha többet és jobbat termelni megint sokkal érdemesebb lesz, mint ma, úgy kétségtelen, hogy a fötdmives ifjak legfőbb vágya lesz ennek az iskolának látogatása. Tagosítás, legelő felosztás. Hogy a földmives témánál, maradjunk, országos és helyi viszonylatban sokat fáradoztam a tagosítás előmozdításán. Egyik községemben — Bátán — azt már keresztül iz verekedtem, a másikban — Alsónyéken — moBt irdittattam meg, miután a szükséges költségeket biztosítani sikerült. Kerületem egyes községeiben, különösen a Sárközben, tulnagy és gazdaságilag kellően ki nem használt közlegelök vannak. Ezek részleges felosztása iránt az akciót már megindittattam a rémé lem, hogy sikerre is vezet. A Sió hajózhatóvá tétele. A város és a kerület közlekedés politikailag — nem a mi hibánkból — elég kedvezőtlen helyzetben van és bár utak építésével sokat javítottunk, kétségtelen dolog, hogy e tekintetben még sok tennivalónk van, küönösen viziuUk terén. A napokban j írtam a földmivelésügyi mmisz* tér urnái, — aki mint balatonmel- léki képviselő érdekelt is, — hogy legalább a Sió csatorna alsó szakaszának hajózhatóvá tétele tekintetében tegyen meg minden lehetőt, mert én ettől Szekszárdra és vidékére óriási fe'lendülést várok. A kUhaazonbérlők. Kerületem széles rétegei foglalkoznak kishaszonbérletekkel és ezek a kis emberek, kezdve a föd reform • utján vató juttatástól mai napig, ál- I landó szeretetem és goodoskodaBom ( tárgyát képezték. A földadó elenge*
