Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-02-24 / 16. szám

XVF. évfolyam. Szekszárdi 1934 február 24. 16. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 83 és 1021 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. | Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arat« | A legkisebb hirdetés dija 1'5Q pengő, — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmálersoronkíni ujj fillér. Adatkeresőknek 50 százaiéit kedvezmény, I A hírrovatban elhelyezett reklám-, eííegyzésl, családi hír, valamint a I l 60 fillérbe ■ nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Dr Őrffy Imre nyilatkozata SzekszArd város Időszerű kérdéseiről. A Tolnamegyei Hírlap folyó évi február 21-i cikkében foglaltakra aa abban aposztrofált dr őrffy Imre felkérésünk folytán a következő nyi­latkozatot tette: „A városházi ellenzék tagjainak egy része tényleg hozzám fordult a város visszafejlesztése jgyében. Én ezt másnak, mint bizalom jelének nem vehettem és már csak ez okból is siettem nekik válaszolni. Közöltem velük, hogy a belügyminiszter úrral Szekazárd súlyos problémáiról, igy a meginduló mozgalomról is még le­velük vétele előtt beszéltem és állás* pontját, hogy t. i, egyes városok visszafejlesztésének nem elvi ellen Bégé ugyan, de a kérdésben csak annak igen alapos megvizsgálása után foglalhat állást, szintén közöltem. Bár tudtam, hogy a miniszter ur ezt az álláspontját meg nem változtathatja, a Szekszárdról vett második levél folytán újból beszéltem vele, kérve álláspontjának végleges és Írásos le- asögezésót. Válaszát a hozzám for­dultaknak megküldtem. A belügyminiszter álláspontja a kérdésben. £ választ, miután érthető közérdek­lődésre számíthat, szószerint közlöm. „Folyó hó 20 án kelt és a Szek- szárd megyei város nagyközséggé való visszafejlesatése ügyében hoz­zám intézett leveledre értesitlek, hogy az ügy érdemében mindaddig, míg e kérdésben a törvényben előirt té­nyezők állást nem foglaltak, nem nyilatkozhatom, miért is a tervbe vett nagy tagszámú küldöttség fel­utazását időszerűtlennek kell tekin­tenem. Megnyugtathatod azonban az ügy iránt érdeklődőket, hogy amennyiben az elém kerül, azt teljes tárgyilagos­sággal és minden melléktekintet nél­kül fogom eldönteni.“ Őrffy véleménye a szekszárdi közterhekről. E levélben foglaltakhoz először hozzá kell fűznöm azt, amit a szek­szárdiakhoz intézett első lévelemben Írtam. A szekszárdi adózó polgárság helyzetét, különösen a háztulajdono­sokét, magam is kibirhatatlannak tar­tom és addig nem is nyugszom, mig szülővárosom jobb sorsra ér­demes polgárainak terhe lé­nyegesen nem fog megeny­hülni, mert tudom, hogy addig közmeg- nyugvás ott nem fog beállni. De hozzá kell fűznöm ezúttal mást is. A szenvedély és kétségbeesés legrit­kább esetben jó tanácsadó. Közéleti embernek meg kell a bátorságának lenni ahhoz, hogy a tömegek feizak latottsága idején merjen figyelmez­tetni arra, hogy hideg fejjel tovább lehet jutni, mint szenvedélykeltéssel. A képviselő álláspontja a város belső ügyeit Illetően. Álláspontomat egyébként az ön- kormányzatok — igy a város — ügyében már sokszor kifejtettem, de ugylátszik még mindig nem elégszer. Sem okos, sem ildomos nem lenne tőlem, ha kerületem helyi törvényes szerveinek aka­ratkialakulására befolyást kí­vánnék gyakorolni. Az ott kialakuló pártok ugyanis leg többször nem fedik az országos po litikai pártok kereteit s saját embereim egymáBközötti harcába beleszólnom lehetetlen. Ezt most sem teszem. Amit lehetett, megtettem: az ügy fontos­ságára a legfőbb közigazgatási fórum figyelmét felhívtam. Érdemleges el­intézésének mikéntje tekintetében azonban nem tehetek nyilatkozatot s ilyet — legalább egyelőre — nem is fogok tenni. Mit tekint Őrffy a leg sürgősebb feladatnak? Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tegyek meg mindent továbbra is a város és lakossága érdekében. Ki merem mondani — bár nem egyszer kellett emiatt az irigységgel is szem ben áll nőm, — hogy nincs az országban egy város sem, amely az államhatalom részéről aránylag annyi tá­mogatást kapott volna, mint Szekszárd. Hogy ebben volt-e részem, azt ítéljék meg mások. Most is ezen dolgozom. E percben főgondom a pót­adó csökkentése és újabb se gély kieszközlése. Remélem, hogy azt keresztül is tudom vinni. E tekintetben pedig jog­gal várhatom, hogy városom polgársága egy emberként áll mellém s nem Aliit poltikai trükkből a döntő pillanatban mesterséges válaszfalat közénk. Tudom, hogy ezzel a sürgős akcióval osak a folyó költségvetési év gondjait enyhíthetjük és nem biz­tosítottuk a városi lakosság távolabbi gondtalan jövőjét. Ez utóbbi kérdés azonban igen nagy körültekintést, szakértelmet és szívósságot igényel. Hogy e tárgyban eddig mit tettem és mit óhajtok még tenni, azt majd kellő helyen és alkalommal elmon dóm. Azok egy része nem íb való még a nyilvánosság elé. henet a város lakos­ságának. Városunk izguló, gyötrődő lakoB- I ságának pedig izenem, hogy teljes erkö'osi felelősséget érzek abban az irányban, hogy a belügyminisztérium által megígért -tárgyilagos és mel léktekintetek nélküli vizsgálat“ mi nél hatályosabban keresztül vitessék. Erre törekszik megyénk főispánja és alispánja is — és ha más nem — ez egymaga kellő biztosíték arra, hogy a vizsgálat nem fog mást célozni, mint az igazságot s mód fog kínál kozni arra, amit én ia óhajtok, hogy a vizsgálati közegek a vezető városi polgársággal pártkülönbség nélkül érintkezést kereshessenek. A Tolnamegyei Hírlap cikkiróját pedig megnyugtathatom : „múltamat nem fogom megtagadni“. A múltam hoz való következetesség megítélésé­ben azonban csak lelkiismeretem szava lehet döntő és nem azoké, akiknek jószándékaiban okom van kételkedőit * + * Eddig dr öiffy. Mi laptársunk cik­két nem tekintettük másnak, mint egy beugratási kísérletnek. Örülünk neki, hogy nem sikerült. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a Szekszárd visszafejlesztésére irányuló mozgalom megindítói csü­törtökön délelőtt kttldöitségileg tisz­telegtek dr Hagymássy Zoltán fő­ispánnál, aki a belügyminiszter fen­tebb közölt levele alapján megmagya­rázta nekik, hogy semmi értelme sem lenne a monstreküldöttség Budapestre való utazásának, mert a belügymi­niszter mást úgysem mondhatna, mint azt, hogy az ügyet megvizsgáltatja és a vizsgálat alapján dönt majd a kérdésben. Egy ilyen nyilatkozat meghallgatásáért pedig annál kevésbé érdemes Budapestre utazni, mert a belügyminiszter befolyásolhatatlaq^el- . határozását nem a küldöttség tagjai* I nak a nagy száma, hanem a tárgyi igazság fogja irányítani. A harminchármas bizottság leg­utóbb foglalkozott a fűszerpaprika- termelés szabályozásáról szóló ren­delettervezettel. Ez a tervezet meg­valósulás esetén erősen sértené Ger- jen, Bogyissló, őcsény, Decs, Sár pilis és Alsónyék paprikatermelő gaz­dáinak érdekeit, mert a kormánytól függő termelési engedélyek kiadására nevezett községek lakossága nem szá­míthatna. Ezeket a községeket ugyanis a tervezet nem vette be abba a zárt területbe, ahol fűszerpaprika ezután is termelhető, pedig itt igen tekin­télyes számú földműves foglalkozik paprikatermeléssel. — A korlátozás ezekre annál inkább is katasztrofális lenne, mert a termelők a feles és har­mados munkásmegállspodásokat már januárban megkötötték idénymunká­saikkal és most e megállapodások körül a perek egész légiója várható. Úgy tudjuk, hogy az érdekelt köz A Tolnamegyei Gazdasági. Egyesület kebelében működő Tolnamegyei Terv- gazdálkodást Irányító Bizottság ülése. Egyes szám ára 12 fillér* A paprikarendelct tervezete sé­relmes a tolnamegyei termelőkre. Bégek paprikatermelő társadalma köz­benjárás végett felkéri dr őrffy Imre országgyűlési képviselőt, aki mint a viszonyokról íb teljesen tájékozott egyén maga ia bizonyítani tudja, hogy úgy a kalocsai, mint a szegedi mal­mokban feldolgozásra kerülő papri­kának egy része Tolna megyében, a Duna mentén, a Sárközben terem, ahol a mocsaras vidékeken dúló lázak ellen emberemlékezet óta a magyar kininnel, a paprikával védekezik a lakosság. Felhívjuk megyebeli gazdáinkat fenyegető eme veszélyre vármegyei hatóságaink és a Gazdasági Egyesü­let figyelmét is és kérjük őket, hogy főként a sok csapástól sújtott sárközi lakosság érdekében a főldmivelésttgyi minisztériumnál ezen ügyben a leg­gyorsabban és teljes befolyásukkal eljárni kegyeskedjenek. 1 ~ Február 13-án a bizottság ülést tartott, amelyen megtárgyalták a terv- gazdálkodásba a jelenben már be­illesztett lenmag, kender és rostién értékesítési viszonyait, valamint- a szerződéskötések módját. Állást fog lalt a bizottság az országos központi irányító bizottság összeállításának kérdésében és elhatározta, hogy fel irattal fordul a főldmivelésttgyi mi­niszterhez, kérve, hogy az országos bizottságban az összes megyénkénti gazdaérdekeltségek megfelelő kép- I viseletét nyerjenek a gazdasági egye- I sületek szervezetein keresztül azért, | hogy egyes megyék különleges ér­dekei kellő súllyal legyenek érvényre juttathatók, illetve az országos érde­kekkel Összeegyeztethetők. Azok a bizottsági tagok, akik a különböző növényeknek az Országos Ipari növények Termelését Irányitó Bizottságaiban résztvettek, a követ* kézéképpen tájékoztatják vármegyénk gazdaközönségét a termelési szerző* dések, illetve az e körül folyó tár­gyalások állásáról. L i p t á k Béla a kendertermelés ügyének állásáról a következőket közölte: A kenderszerződésekre vo- ' natkozólag még csak részben vannak I fix eredmények. A gszdaérdekeitség

Next

/
Thumbnails
Contents