Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-02-21 / 15. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 február 21. Blum Mátyás, Hock István, dr Hör* vát Jenő, Kiss Lajos, Majsai István, Pirnitzer Ede, Reichl Sándor, Schnei« der János, Schneider Elemér és Takler József, a fölügyelőbizo’tság tagjai sorába pedig: Dicenty László, Hor­váth Ignác, Horváth Károly és Stein- féld Béla eddigi tagok. A megválasz tottak nevében Schneider János ügy vezető igazgató mondott köszönetét a közgyűlésnek, valamint az elnöknek a közgyűlés vezetéséért és azon el­ismerő szavakért, amelyben az igaz­gatóságot, felUgyelőbizott8ágot és a tisztikart részesítette. Köszönetében kifejezésre juttatta, hogy maradnak a régiek és jövőben is ugyanazzal a lelkesedéssel dolgoznak a szövetke­zeti eszmében raj lő nemes célokért, mint amily lelkesedéssel teremtették mqg 60 évvel ezelőtt az intézet ala­pítói a Szekszárdi Népbankot és irá­nyították vezetői Bök megpróbáltatás között 60 éven keresztül. Hogy a kilencvenes évek pusztu­lásait és az 1920 évek vagyonokat megsemmisítő infl ciós korát át tudta UzletUnk élni, annak magyarázata az, hogy célkitűzéseiben megvolt az Dr ISGUM ADÓM tüzifatelepe, SZEK5ZÁRD Telefon 21 ___________KezelyQzl ut Telefon 21 El sőrendű, száraz bükk, gyertyán, cser, szil, nyár, hasáb ás dorong tűzifa Aprított gyertyán és szili Villanyerőre berendezett fűrészelő- és faapritó telep 707 Megrendelések a telepen, valamint a telep vezetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent Liszlá utca 14. szám és Weisz Andor ujságüzletében eszközOlhetők. Dorogi és tatai tojásszén, valamint óbudai l-a diókoksz kapható erkölcsi erő, amely az eszmét elpusz tulni nem hagyta. A 7. évtized ktt szöbét azzal a reménnyel lépik át és törekvésük az lesz, hogy a jövő nem­zedéknek módjában legyen az ő mü ködösükről is ugyanazzal a tisztelet tel nyilatkozni, mint amilyennel ők viseltetnek a szövetkezet alapitói és régi vezetői iránt. A közgyűlés nagy tetszéssel fogadta az Ügyvezető igazgató beszédét és eszel nemcsak vármegyénk, de az ország egyik legnagyobb szövetkezete 61. évi közgyűlése befejezést nyert. Visszafelé sült el Dulln Jenő kapanyele. Laptársunk „Újságírás és tenden ciatt címen ismét foglalkozik velUnk. Nem szívesen válaszolunk, mert meg­untuk már, bogy állandóan mi szol­gáltassunk cikktémákat laptársunk­nak. Néha azonban úgy érezzUk, hogy laptársunk olvasóinak felvilágosítása érdekében nem térhetünk ki a válasz­adás elől. A To'namegyei Fóldbérlők Szövet kőzetének közgyűléséről írva, Hum Mihály felszólalásához sem. Hiszen különben sem a mi lapunk tulajdonsága, hogy egyeseket és tö­megeket burko't gyanúsításokkal il­lessen és amikor a felelősség kérdé­sét kezdik kutatni, akkor áradozó cikkekben, bocsánatkérő nyilatkoza­tokban és hosszú magánlevelekben igyekezik a megsértetteket és a rá« galmazottakat kiengesztelni. Az igazmondás és az újság írás tisztessége tekintetében tehát semmiesetre sem illeti meg laptársunkat a prédiká­tori szerep. Laptársunk ellenünk való kiroha­nását azzal fejezi be, rha az Isten úgy akarja, a kapanyél is elsUl. Eset« leg éppen hátrafelé“. Ez a közmondás soha oly fényesen nem igazolódott be, mint laptársunk­nak ennél a legutóbbi fíckándozásá nál. Lehet, hogy ez az elsülés éppen azokat fogja erősen gondolkodóba ejteni, akik verejtékezve szokták fogni a kapinyelet és akiket laptár­sunk ügyesen, nem kis munkával és nem kevesebb színjátszással fogott szekere elé. Ezek azután a le nem ta­gadható tényekből rájönnek majd arra, hogy az és azok, akiket a be­csületes, hiszékeny nép első fellán­golásában apostoloknak vélt, bizony nem apostolok, hanem csak a mai világba illő gyarló emberek és igy nemcsak a papíron, de a valóságban is visszafelé fog elsUlni az a bizonyos kapanyél. szokásunk szerint csak a té­nyeket állapítottuk meg és mert több oldalról ellenőrsött ada­tainkat teljesen megbízható hely­réi szereztük, közleményünk minden mondatát, minden szavát fenntartjuk. Szerettük volna, ba laptársunk azt írja, hogy a felszólaló Ham Mhály állítása nem felel meg a valóságnak, mert dr Dulin Jenő ügyész ur nem kapott a Földbérlók Ssövetkezetétől a mu’t évben 600 pengő ügyészi tiszteletdijat. Est az állítást azonban laptársunk, bár igen hosszan irt, nem cáfolta meg. Feltesszük tehát a kérdést, miként egyeztethető össze dr Dulin Jenő urnák, laptársunk főszerkesztőjének, a népbarát­nak és a szegény emberekért az önzetlenség mezében küzdő férfiúnak magatartásával, — hogy a mostani nehéz időben még nagyobb pénzintézeteknél is ritkaságszámba menő te­kintélyes ügyészi tiszteletdijat vesz fel egy oly szövetkezettől, amely csupa szegény és nyo­morúsággal küzdő kis föld­bérlőből áll és ahol a min­dennapi lekötöttséget jelentő ügyvezető-igazgató csak évi 720 pengő fizetést kap. Efelett természetesen nem nekünk kell gondolkodnunk és a válaszadás sem a mi feladatunk, hanem azoké, akik úgy látszik sokszor csak eszközt jelentenek valamely cél elérésénél. Mi nem az elfogu'tság, a szenvedélyek felkavarása és az egyéni gyűlölet szo’gálatába állítottuk be lapunkat. A Földbérlők Szövetkezete közgyűlésével kapcsolatosan sem emel­tük ki a fentebb elmondottakat és nem füstünk semmiféle megjegyzést Kőrösy mérnök kerékpárbaleseie. Kőrösy Károly, a szekszárdi m. kir. államépitészeti hivatal mérnöke, f. hó 15 én reggel vasúton, hivatalos ügyben Mórágyra utazott. Magával vitte a kerékpárját is, mert ottani dolgai végeztével Bouyhádra kellett mennie, bogy résztvegyen az inter- nátusépitő bizottság gyűlésén. Este 7 óra felé kerékpáron igyekezett Bonyhádról a vasútállomásra, hogy vonattal térjen haza Szekszárdra. Ä lejtős utón meglehetős sebesen haladt az állomás felé és valószínűleg ettől a sebes iramtól megszédülve bele­zuhant a vasúti utkeresztezés előtt levő mély árokba, ahol nyomban el­veszítette az eszméletét. A sötétben senki sem vette észre a balesetet és Kőrösy mérnök koponya sérüléstől ájult állapotban az egész viharos éjszakán keresztül ott feküdt a mélységben, ahol a mellvédfal sze­rencséjére megóvta őt a zivatar kel­lemetlenségeitől. Reggel 6—7 óra között tért magához és amint nagy- nehezen kimászott az árokból, kábul- t«n ba’adt az indóbáz felé, majd be­ment a váróterembe, hogy megvárja a legközelebbi vonatot. A váróterembe utána ment egy vasutas és mikor meglátta a fél arcán alvadt vérrel teli, sáros véres rubáju, szundikáló embert, fölrázta és igy szólt hozzá: — Mit akar maga itt ? — El akarok utazni Szekszárdra, várom a vonatot, — felelte Kőrösy mérnök. — Itt nem lehet tartózkodni, mert a vonat csak délu'án indul Szék­szárdra. Menjau át addig a tégla­gyárba és mosakodjék meg ott, mon­dotta a vasutas, aki Kórösy emléke­zete szerint tiszt volt. A nagy vérveszteségtől kimerült mérnök, aki a baleset következtében jobb szeme fölött és szemhéján sulyo san megsérült és agyrázkódást is szen­vedett, szinte boltrafáradtan, kime­rültén és kábultan vánszorgott át a téglagyárba, ahol azonnal megmos­datták, letisztították a vértől és mikor meglátták, hogy kicsoda, nyomban telefonáltak dr Bnckmüller bonyhádi orvosért, aki intézkedett, hogy Kőrösy mérnököt az állomásnál éppen kint időző autóbuszon azonnal szállítsák a rendelőjébe. Dr Bockmüller rögtön megvizs­gálta, orvosi kezelés alá vette és be­kötötte a sérültet. É* mivel látta, hogy nagyon kimerült, gyönge, le­vetkőztette és a saját ágyába fektette. Ot óra hosszat mély állomba merülve aludt a mérnök dr Bockmüller laká­sán, majd a délután 4 órai autóbusz- szal az orvos egy rokona kíséretében utazott vissza Szekszárdra. Kőrösy mérnököd látva férje súlyos sérülését, nyomban beszállította őt a kórházba. A megejtett vizsgálat sze­rint a sérült állapota súlyos ugyan, de nem életveszedelmes és minden remény megvan arra, hogy Kőrösy mihamarabb kiheveri a balesetet, — amely könnyen végzetessé is válha­tott volna és rövidesen meggyógyul • a hatalmas kórházban, amelynek az I építését annakidején ő ellenőrizte. Hyomlaluányok és irodaszereit jutányos beszerzési forrása a NOLNÁR-féle RT* könyv- és papirkereskedése Szekszárd, Kaszinó-bazár HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország t Magamba nézek ... Magamba nézek, de tőlem hiába kérded: Mi az, mi könnyeket fakaszt. Hiába kérded, hiába nyújtod két kezed, Nem mondom, ne tudja senki azt. Lelkem mélységén Ígéretnek zálogául Megpillantám, mi szivén ütött félve, halkan S váratlanul elémba tárult Az aranyszínű nyári alkonyatban. Miért szól sóhajom, álmom, bús dalom ? Ne tudd titkom, nem szórom széjjel, Enyém az ősi, édes fájdalom, Tanúm a kékpalástos csillagfényes éjjel.,. H. L.-né. — Kinevezés. Dr Hagymássy Zol­tán főispán dr Sigora Miklós szék. szárdi ügyvédjelöltet kinevezte díjta­lan vármegyei közigazgatási gyakor­nokká. — Szabó Dezső képe a Szépmű­vészeti Múzeumban. Szabó Dezső festőművész földink, a mostani téli tárlaton 5 festményt állított ki a Műcsarnokban. A napokban húsz tagú bizottság járt a tárlaton, hogy két képet vásároljon az állam szá­mára. Örömmel közöljük, hogy a megvásárol két kép közül az egyik Szabó Dezső tájképe volt, amelyet a Szépművészeti Múzeumban helyez­nek el. — Szekszárdi iparos az (párosok Kösponti Szövetkezetének a vezető­ségében. Folyó hó 12-én tartotta az Iparosok Országos Központi Szövet­kezete közgyűlését, melyen válasz­tottak hit igazgatósági tagot, köztük Papp Józsefet, az IPOK elnökát és Körmendy Mátyás országgyűlési kép­viselőt, négy végrehajtó bizottsági tagot és négy felügyelő bizottsági tagot, akik közt szerepel id. Debu- lag Imre szekszárdi lakatos mester, a Szekszárdi Ipartestület országosan ismert nevű volt elnöke is. Örömmel adunk hirt erről az eseményről, amely a választással kapcsolatban Szekszárd megtiszteltetését jelenti. Az igazgató­ság, végrehajtó és felügyelő bizott­ság tagjai ugyanis legnagyobbrészt budapestiek és a vidékiek között esu- pán Kispest szerepel 2, Nyíregyháza és Szekszárd pedig 1—1 taggal. Hisz- szük, hogy Debulay Imre ezen tekin télyes uj pozíciójában sokat segíthet nemcsak Szekszárd, de a környék iparosain is. — Még egyszer a zombai párt­gyűlésről. E hó 7 i számunkban már részletesen megírtuk, hogy drTéglássy Béla Országgyűlési képviselő Zombán jól sikerült népgyülést tartott, amely­nek keretében egyéb aktuális gazda­sági kérdések taglalása mellett — a Nemzeti Egység mai fontosságáról tájékoztatta a nagyszámban meg­jelent választópolgárokat. A gyűlés, mint arról egy zombai gazdabarátunk értesít, szép rendben, lélekemelő ha­zafias gondolatokban gazdag téma­körrel zajlott volna le, ha ízléstelen bérencek megzavarni nem igyekeztek volna. Valaki ugyanis a beszédbe bekiáltotta Klein képviselő nevét és mikor Téglássy képviselő a közbe­szólásra válaszolt, nyomban harsogni kezdett az odavezányelt 8—10 em­ber, aki az előre elkészített recept szerint szükségesnek látta az éljen­zést. Ezzel azonban a tüntetők a gyűlés komolyságát nem tudták meg­zavarni. Eí az igazság, bármit ir is erről a gyűlésről a „Tolnamegyei Hírlap“.

Next

/
Thumbnails
Contents