Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-12-22 / 100-101. szám
19347december 22. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 9 a Wéönyt ad «zól a végrendelet, ő rajta ne nevessen a bátyja, ha netán ő örökölné • a szőlőt. Nyílt az ajtó, felek léptek ki rajt és az írnok betessékelte az előttük ' ülőket. Most már csak ketten maradtak a várószobában. — Tizenegy óra — szólt nyögve • Sándor — de soká kerül ránk a sor! — Már elzsibbadt a lábami — ' felelte Pali és felállt, hogy kinyujtóz kodjék. — Oszt1 — szólt Sándor, öccsét oldalról fürkészve, — melyiket sze retnéd: a tanyát, vagy a szőlőt? :— Hát te, — kérdezte a fiatalabbik — melyiket kívánnád ? — Tuggya Isten! — Lökte ki ' magából a szót Sándor, közömbös arccal. Azután megint csak hallgattak, büszkén, dacosan, mint akiknek iga zán mindegy, hogy mit kapnak. Már nem soká kellett várniuk, a két ember hamarosan kijött és őrajtuk volt a sor. — Szóval megértették — szólt hozzájuk a közjegyző, miután felolvasta a végrendeletet. Lakatos Sán dór kapta a tanyát és Pál a szőlőt. ^Édesapjuk úgy vélekedett, hogy Sán dór jobban ért a szántó föld műveléshez, Pál pedig kitűnő szőlősgazda. Így hát kedvébe járt mindkét fiának, nem akarván, hogy halála után békétlenség támadjon gyermekei között az osztózkodással. A két testvér fölcsillanó szemmel hallgatta a közjegyző szavait és megelégedetten távoztak az irodából. Hazamenet némán lépdeltek egy más odalán. A pillanatnyi öröm, las aan gyanakodó töprengéssé változott. Hogy örült, — gondolkozott Sándor — csak úgy ragyogott a szeme, mikor a végrendeletet hallgatta! No persze, hát'szen többet is ér ám az a szőlő, mint ez a tanya. Mi van nekem? Az a pá. iold sovány föld, meg a rozoga istállók? Az a kevés hitvány állat ? Abból is egy ló a Palit illeti. Ez nem arány, milyen is a szőlő 1 Csak úgy ragyog ! A présház is újonnan van nádazva, ott az a sok szép hordó, a tavalyi termés még mind megvan, maholnap itt van az idei szüret! Hát hogyne örülne a gyerek! Ez nem igazság, ez nincs jól elintézve, ennyibe semmi esetre sem maradhat, ezen majd segítünk! Pali nézte, nézte a bátyja leeresz tett fejét. Már rendezkedik — gondolta — és hogy örült, mikor a végrendeletet hallgatta, még el is mo solyodott! No iszen, nem is csoda! Még is csak más egy egész tanya földestől, mindenestül, mint egy szőlő! Ott van az a sok szép állat, gépek, épületek ! Nem is olyan veszendő, mint U szőlő, amit félóra alatt elpusztíthat a vagy egy éjszakán át tönkre tehet a fagy. A földet nem bántja úgy! Ha elvesz a rozs, ott marad a krumpli, meg a kukorica. De még ha mindent elpusztít is valami veszedelem, még mindig ott a hízó jószág, amire rá- támaszkodjék a szegény ember. Hát mán gsak örülhet is Sápdor j Haza értek I Pali úgy érezte, hogy neki most hurcolkodni kellene, ki a présházba, a magáéba. De nem tette. Itt maradok, — gondolta t- úgy se maradhat ennyiben a dolog. Majd ~s?óba hozom holnap, most még hallgatok, Ráérek megvárni a holnapi napot. Nem mondom neki, hogy hurcol* kodjék, — morfondírozott Sándor —- ne mondja, hogy elküldöm, úgy se jói van ez így, majd holnap elren dezzük. Ha még nem szólok neki! •Nekem a tanya nem köll! Egész nap eldolgozgattak, csak úgy, mint máskor, mindenik folytatta a tegnap abbanhagyott munká ját. Este elővették a szalonnát, meg a kenyeret, Pali bort is hozott föl a pincéből, azután vacsorához ültek. Töltögettek, iszogattak a vacsora mellé. f&— Tele hozta a gyerek a nagy kancsót, — gondolta Sándor — gavallér volt 1 E’mán az övé, nem fukarkodott vele. Még egyszer töltött Pali, azt is kiitták, ez már az utolja volt. Egyszerre álltak föl, mintha valaki oldalba bökte volna őket. Nem volt könnyű a fölkelés, a bor igen el nyomta a fejüket. Szédelegve támolyogtak a helyükre, csak úgy, mint eddig, Sándor az istállóba, Pali pedig a félszerbe. Már éjfélre járt az idő, de álom még mindig nem jött a szemükre. Mindenik károsultnak érezte magát és a másikat irigyelte. A bor kóválygott a fejükben és azt tanácsolta nekik, hogy itt valamit tenni kell! Sándor felült az ágyon! Nem tu dók aludni, — nyögte — de nem is akarok, addig, mig el nem rendeztem Palival a dolgot! Bemegyek hozzá, vagy nekem adja a szőlőt, vagy. .. vagy... és kezébe vette az ágya mellé támasztott baltát, Leugrott az ágyról, egy-kettőre kint termett az udvaron és villogó szemekkel indult a félszer felé. Alig lépett hármat, megtántoro? dott. A Pali gyerek jött vele szemr ben és ahogy a hold rávilágított, valami fényes tárgy villant meg a kezében. A fejsze volt. — Mit akarsz itt kint ilyen későn, — kiáltott rá Sándor zavarodottan — mért nem alszol ? — Hát te, mért nem alszol?! =rr vágott vissza Pali. r-r Neked is ép peri úgy éjjel yan, mint nekem ! Egy percig némán néztek egymás szemébe. Á földért jött, — gondolta Sándor — irigyli, kellene néki. Hát mégis többet érne a tanya, mint a szőlő? Sándor a szőlőt akarja tőlem, — állapította meg Pali — hát... hát nem érne annyit ez a tanya itt ? — A ... a... Bodri kutya mór- gott öcsém, — szólt Sándor —• azért jöttem ki, mondok jár itt talán valaki. Az emberfia soh’se tudhatja... nem jó ilyenkor üres kézzel járni! És szégyenkezve forgatta kezében a — baltát. — Én is, mintha úgy hallottam volna, — dadogta Pali'— mintha a Bodri nyugtalankodnék ... Kinéztem, mondok, el ne vigyen valaki valamit az udvarból... És a fejszét elhajította a kocsiszín felé. — Eridj aludni, — szólt Sándor szelíd hangon — holnap dolgod lesz. Én is megyek, a Bodri elbolonditott bennünket, nem jár itt egy lélek se rajtunk kívül. — Úgy van bátyám, — szólt Pali — holnap már ki is hurcolkodom a présházba és megkezdem a kapálást. — Én rám is sok minden vár itt, — mondta az idősebb — holnap vetem a kukoricát. No, Isten áldjon, öcsém ! Kezét barátságosan nyújtotta Pali felé. — Jójcakát bátyám! — köszönt vissza Pali és megszorította a feléje nyújtott kezet. Azután mindenik a helyére ment és alig, hogy lefeküdtek, elaludtak. Bodri is visszasompolygott a helyére, ahonnan az imént tápészko dott föl, mert mintha háromszor is hallotta volna a nevét említeni. HÍREK. Csonka Magyarország nem ország, Egész Magyarország — mennyország t Mindig jól esett. A jóság olyan, mint a lágy kenyér: Tápláló, puha, meleg, hófehér, Kifogyhatatlan, mint az anyakéz, Mely mindent od’ad s mindent megtetéz. Ajándékul — kit Isten szeretett — S e szent érzéssel felékesitett: Nem jár üresen, csodákat terem, A kopár füld is zsoltárt énekel. Láttam már sokszor kis gyermek szemén, Volt öreg arcon földöntúli fény, Fiatal lélek édes illata, Volt részlvevó szív könnyes harmata. Mindig fénylett, mindig melegített És valakinek mindig jól esett.. . Puha, meleg, áldott volt, hófehér, Mint anyakéz-sütötte lágy kenyér. Egy fakó fényképre. Egy fakó fénykép, anyám lánykorában, Nyiló rózsaszál bársonyos hajában. Két tiszta szem, napsugaras, meleg A hamvas arcra derűt hinteget Félignyilt ajkán — mint a lehelet — Lágy, látha'atlan mosoly szendereg Finom hajlású, karcsú, szép nyakát Pókháló csipkefodor fonja át. Az ujjak közt puha kis, selyem, Hímzett zsebkendő szelíden pihen. Törékeny, karcsú, gyenge, lenge nád ... A két karom átfogná derekát . Elnézem hosszan ,.. de kedves, de stépi Megcsókolom a derűs jcét szemét. Á boldogság, a szépség képe ez S mögötte tenger bánat lengedez ... Erősebb volt, mint kemény férfikar ... Nem bírt vele száz próba, száz vihar.. * Ma: fehér haján győztes fény remeg S kérges kezére könnyem rápereg. Kováosné Huszár Jolán, Időjelzés. A sieksiárdi meteorológiai állomén 1934. évi december 6—12-i feljegy- léseiből: Hőmérséklet: maximum: 13 0 C° december tő-én, minimum: 3'5 C° december 13-án. Csapadék: eső 3*6 mm december 13-án. eső 0*4 mm december 14-én. eső 21 mm december 16-án. eső 4'0 mm december 17-én. eső 1*7 mm deeember 18-án. eső 0*4 mm december 19 én. összesen: 12*2 mm. A levegő nyomása december 19-én növekvőben volt. Este 9 órakor a barometer 11*2 C3 mellett 747'2 mm-t mutatott Azontúl to/átb emelkedett. Lapunk legközelebbi — njévi — száma az ünnepi hétre való tekintettel folyó bó 31-én, hétfőn fog megjelenni. Előfizetőinknek, munkatársainknak és olvasóinknak boldog karácsonyi ünnepeket ktvánnnk. A főispán Budapesten. Dr Hagy- másay Zoltán főispán a karácsonyi ünnepek alkalmából vasárnap Budapestre ntasik és onnan csak újév után tér vissza Szekszárdra. —- Személyi hír. Dr őrffy Imre képviselő Budapestről elutaiott s megkesdte karácsonyi pihenőjét. — Választóinak üzeni, hogy január 2 ig nem tnd rendelkezésükre állni. — Vitéz dr Téglá88y Béla ünneplése. Ismeretes, hogy vitén dr Tég- lássg Béla főorvost, a paksi kerület országgyűlési képviselőjét a TESz. társelnökévé választotta. Ebből az alkalomból vitéa dr Téglássyt nagyszabású díszvacsorán ünnepelte a Budai Polgári Daloskör, amelynek a képviselő az elnöke. Az ünnepeltet nj tisztségében dr Erdélyi Kálmán főtitkár Udvösijlte, mire vitéz dr Tég. lássg Bála képviselő a Nemzeti Egység gondolatának jegyében mondott hatalmas és lelkesítő köszönő beszédet. *— Uj főispáni titkár. Hidasy Imre a törvényhatósági bizottság keddi közgyűlésén gyönki főszolgabíróvá megválasztatván, dr HagymáBsy Zoltán főispán az így megüresedett állásra főispáni titkárrá kinevezte dr párisi és nagy-bátsi Bátsmegyey Lajos tb. vm. aljegyző, közigazgatási gyakornokot. — Doktorrá avatás. A pécsi m. kir. Erzsébet Tudományegyetemen folyó hó 20 án az orvostudományok doktorává avatták a szekszárdi származású Szabó-Tóth Istvánt. Az nj doktort, aki eddig orvosgyakornok volt a szekszárdi kórházban, dr Hagy- mássy Zoltán főispán kinevezte alorvossá eddigi beosztási helyére, a szekszárdi Horthy Miklós vármegyei közkórház Röntgen laboratóriumába. — Az Iskolák karácsonyi szünete. A vallás- és kösokatásügyi miniszter az idei karácsonyi saünetet akként szabálypsta, hogy az elemi és a középfokú iskplákban december hó 23 áy#I [ kezdődik és január hó & ával vég- j ződik. Január hó 7-én már rendes I tanítás lesz.
