Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-12-12 / 97. szám

XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 december 12. 97. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dljs Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl|a 1*80 pengő. — A hirdetés egy 60 mllMméle* széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám*.'.el|egyzésl, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Meddig tart még?! Irta: Vecsey György. Mintegy két hónapja annak a tra­gikus eseménynek, hogy Sándor szerb király Marseille-ben, régóta megszer- vezett és előkészített merénylet ál­dozatául esett. Az imperialista ural­kodó, az egységes és hatalmas Jugo­szlávia fantasztája, az eszközöket nem nagyon válogató diktátor saját véré­vel pecsételte meg azt az örök tör­ténelmi törvényt, hogy a hatalmat nem lehet szuronyokra építeni, népek, nemzetek, százezrek Borsát nem lehet fáraószerü, önkényes, zsarnoki kéz­legyintéssel elintézni; egy állam lét­jogosult és életképes csak úgy lehet, ha annak alkotmánya a Jog és az Igazság erős pillérein nyugszik. A trianoni homokkő, melyet poli­tikai szélhámosok raktak le, úgy látszik, nem bizonyult szilárd alap nak! Jóllehet, nekünk magyaroknak bebizonyosodott tény, hogy porszem- nyi közünk se volt a merénylethez és jól tudta ezt Jeftics, Benes és Titulescu ur is, mégis a régi és saj­nos, nagyszerűen bevált recept sze­rint, az ártatlan Magyarországot igye­kezett bűnbak gyanánt odaállítani a müveit világ közvéleménye, itélőszéke elé, hogy a már eddig is óriási utat megtett Revíziót elgáncsolja ... A szemenszedett hazugságok, alvilági vádak kovácsai, a köpönyegforgatás ób képmutatás zsonglőrjei azonban tévedtek, amikor az ezeréves maku látlan nemzeti becsületünket támad­ták meg, mert a müveit világ lelep­lezi újabb kóklerségüket és ráeszmél arra, hogy kegyencei egy újabb világ- katasztrófát igyekeznek előidézni, hogy a zavarosban halászhassanak. A Kelet kapujában, Nyugat kultúrá­ját évszázadokon át védelmező, lova- gias, mindenkor tiszta fegyverrel küzdő magyar nemzet tisztázza és visszafordítja az ellene koholt aljas vádakat és bizik abban, hogy a nem­zetközi igazságszolgáltatás legfőbb tényezőjétől elégtételt kap. A fent- nevezett urak látják azt, hogy vissza­felé sült el a paska. Látják, hogy a Revízió útját ahelyett, hogy eltorla­szolták volna, inkább egyengették, a jankapusztai őrült mese, agyafúrt hazugság terjesztése által. .. Látják és érzik, hogy eljátszották kisded játékaikat a müveit európai nemzetek előtt és ezért az önbíráskodás jogta­lan útjára lépve, az erőszak legem­bertelenebb eszközeihez nyúlva igye­keznek megfélemlíteni bennünket, hogy elálljunk újabb sérelmeink jog­orvoslásától. Ezért tesznek százakat, ezreket, ártatlan, becsületes, legna­gyobbrészt magyar származású jugo­szláv alattvalókat földönfutóvá, kol­dussá a jugoszláv hatóságok véres- kezű pribékjei, a csetnikek és grani- csárok .. . A bennünket mindenkor megfojtani igyekvő környező „utódállamok" gyűrűje elszakított testvéreink jogait, érzéseit vagyonát eddig sem kezelte kesztyűs kézzel; de ekkora vakmerő­ségre, minden emberi és erkölcsi fo galmat megcsufoló, vadállatias cse­lekményre, mint a szülés előtt álló anyák, két-három éves kisgyermekek, tehetetlen aggastyánok, dolgozó, ár tatlan állampolgárok ezreinek oknél­küli kiutasítása és kifosztása, — alig volt példa a világtörténelemben és ha volt, az is az ököljog és a rab­szolgaság korszakában fordult elő, nem a huszadik században . . . Ma­gyarbolynál, Kelebiánál, Szatymaznál és a többi jugoszláv-magyar határ széli állomásokon siralmas rémkép tárul elénk , . . A zsúfolt külön vonatok on úgyszól­ván óráról-órára lökik át a határon szerencsétlen, mindenüktől megfosz­tott mártírok százait, akiknek száma már meghaladta a háromezret . ... Kéztördelő, jajveszékelő anyák, éhező, kisirt szemű gyermekek, letört, fehér- hajú aggok, elkeseredett, ökölbeszo- rult kezű férfiak százainak szivbe- markoló, velőtrázó kórusa tetemre hívja Európa és a művelt világ új­ságíróit. Jöjjenek és lássanak I Es adják tudtul az egész emberiségnek, hogy mire képesek Balkán bocsko- ros fiai , .. Adják tudtul, hogy a trianoni „bé­keszerződés" kinek a kedvéért cson­kította meg a vérrel-joggal szerzett, ezeréves dicső múltra visszatekintő Nagymagyarországot 1 Es ítéljen az emberiség leikiismerete! A csonka Hasa, a szerető Édesanya pedig addig is keblére Öleli száműzött gyermekeit, ad nekik jÓBsivvel kicsiny kenyeréből és jaj kiáltásaikat továbbítja Genf felé: Meddig tart még az ártatlan magyarok kálváriája ? 1 Meddig tart még az Európa békéjét újból vészé lyestető modern barbárok önkényes, féktelen és felelőtlen tobzódása ?! A genfi döntés után. A magyar rádió utján a genfi döntésről délelőtt 10 órakor érte sült az ország közönsége és ebből nagy örömmel hallotta, hogy lord Eden angol pecsétőr előadása alap ján a genfi népszövetségi tanács a kisantant követeléseinek nem tett eleget és azon megállapodáson kívül, amely szerint a terrorcselek­mények miként való megszűnteié sére vonatkozó tervezet elkészíté­sére husztagu bizottságot küldött ki, csak arra kérte fel a magyar kormányt, hogy saját hatásköré ben indítson vizsgálatot, nem ter­heli-e valamely hatóságát a tér rorcselekmények elkövetését illetően mulasztás és hogy ezen vizsgála tárói, esetleg alkalmazandó meg torló lépésekről a népszövetségi tanácsot értesítse. Nem állapította meg tehát a tanács Magyarország bűnösségét a marseille-i gyilkos­ságban, hanem még a követelt nemzetközi vizsgálóbizottság ki­küldését is mellőzte, mert ezt Ma gyarország belügyeibe való jog­talan beavatkozásnak tartotta volna. Meg kell említenünk, hogy a magyar rádió a vidéki hallgatóira ezúttal sem volt nagy figyelem­mel, mert ahelyett, hagy ezen igen fontos ügyben történt döntést,amely méltán nyugtalanította, különösen a szerb határokhoz közel fekvő lakosságot, csak 10 órakor adta le és még akkor is fontosabbnak tartotta a hírek előtt a sablonos dolgok elmondását, ahelyett, hogy a jogos várakozásnak megfelelően elsőnek a genfi eseményekről tájé koztalta volna a hallgatóságot. Azt hisszük, hogy e néhány soros megállapításban a vidék jogos rosszalását juttattuk kifeje­zésre, mert úgy véljük, hogy a magyar rádiónak kötelessége volna ily nagy fontosságú eseményekről a lehető legnagyobb gyorsasággal I és előzékenységgel vidéki előfizetőit I is értesíteni. Dr Perczel Béla alispán budapesti előadása. nevelt kiváló anyaállatok jutalmazá­sával, helyi jellegű tenyészállatkiálli- tások és állatdijaaások támogatásával óhajtja az állattenyésztés ügyét — előbbrevinni. Ezen célokra a vár­megye 23.000 pengőt szavazott meg. A vármegyében az 1926. évben be­vezetett törzskönyvelési és tejellen­őrzési rendszer lényegét ismertetve, statisztikai adatokkal reámutatottazon eredményekre, melyek a rendszer be­vezetése óta úgy az uradalmi, mint községi ellenőrzött tehenek átlagos és maximális tejhozamánál mutat­koznak. Vázolta a jobb tejértékesités elérhetése céljából a vármegyében megindult mozgalmat, mely 1931-ben a Tolnavármegyei Tejszövetkezetek. Szövetkezetének megalakitására ve­zetett és végeredményben a tejek el­adásánál tagjai részére az országos irányárnál magasabb árat tudott biz­tosítani. A vármegye ezen mozgalmat is teljes erkölcsi támogatásában ré­szesítette és a szövetkezet megalaku­lásánál az alapítók között szerepel. Ugyancsak erkölcsileg és évi 6000 pengő segéllyel támogatja a vármegye a Tolna-Tamási és Vidéke Félvér Lótenyésztő Egyesületet is, melynek működése Tolna vármegye nyugati részeiben elterjesztette a félvérlovat. Végül részletesen ismertette azokat az anyagi támogatásokat, melyekben a vármegye a területén megnyilat­kozott gazdasági célokat szolgáló mozgalmakat úgy a múltban, mint & jelenben is részesíti. A közgyűlésen — mint ismeretes — előadást tartottak Baranya, Nógrád és Somogy vármegye alispánjai is, akik mind nagyobb terjedelmű me­morandumban ismertették azokat az elgondolásaikat, amelyekkel a köz­igazgatás mezőgazdasági feladatait irányítani kívánják. Az előadások közül a legnagyobb tetszést váltotta ki alispánunk beszéde, amely nem elgondolásokról szólt, hanem az itt végrehajtott alkotások adatait sorolta fel. A fővárosi sajtó nagy elismerés­sel méltatta alispánunk előadását, megállapítva, hogy a magyar mező- gazdaság körében általános rokon- szenvet keltettek azok az intézkedé­sei, amelyekből világos az a meleg szolidaritás és együttérzés, amelyben a közigazgatás és az agrártársadalom vármegyénkben összeforrott. A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, mint annak idején meg irtuk, felkérte dr Perczel Béla al­ispánt, hogy a f. hó 8-i közgyűlésén tartson előadást a mezőgazdaságnak a közigazgatás által való megsegí­téséről. Az alispán az ország legtekinté­lyesebb gazdái előtt tartott előadá sában röviden ismertette a bonyhádi tájfajta szarvasmarhatenyésztés tör­ténetét, majd részletesen foglalkozott azokkal a módozatokkal, amelyekkel / Tolna vármegye a szarvasmarha-. tenyésztés ügyét fejleszteni óhajtotta. Ismertette a vármegyének e tárgy­ban alkotott szabályrendeleteit és rész­letesebben kitért a folyó évben meg­hozott azon szabályrendeletre, mely- lyel a vármegye különösen a népies irányú BBarvasmarhatenyésztés szín­vonalának emelésére újabb rendszert dolgozott ki, amely vármegyei bikák tartásával, a népies irányú szarvas* marhatenyésztés céljának megfelelő jellegű, a vármegye területén fel­nevelt bikák megvásárlásával, esetleg jutalmazásával, köztenyésztésre fel­Közigazgatási bizottsági Olás Tolna vármegye közigazgatási bi­zottsága e hó 11-én tartotta decem­ber havi rendes ülését dr Hagymássy Zoltán főispán elnöklete alatt, melyen dr Perczel Bála alispán és az előadó­kon s a hivatalbóli tagokon kívül a választottak közül megjelentek : gróf Apponyi Rezső, Dőry Frigyes, Schnei­der Gábor és Schneider János. Az ülés elején dr Hagymássy Zol­tán főispán örömmel jelentette, hogy I a genfi nagy harc befejeződött még Egyes szám ára 12 fillér. L

Next

/
Thumbnails
Contents