Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-11-28 / 93. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 november 27. életraji». Eladja Raffay Sándorné rk. tanítónő. Február 14-én: Caaládi tanácsok. Előadja Sebestyén Paula rk. tanítónő. Februir 21 én : A Ba­laton és vidéke. Előadja Gábor Ká­roly hittanár. Febrnár 28-án: Aa ágybéli ének éa lene. Eóadja Róder Pál reálgimn. igaigató. Március 7-án : Gyümölcstermelés. Előadja Treer Ilona rk. tanítónő. Márc!us 14 én: A cserkészálet. E őadja Faludi Fe­renc reálgimn. tanár. Március 21 én : A kérésit ai életben. Előadja dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő. Ugyanaanap : A magyar jövő. Elő­adja Faragóné H. Margit róm. kát. tanítónő. Slmonfslts Béláné emlékünnepély. A Szekszárdi Bőm. Kát. óvoda és Gyermekmenhelyet Fenntartó Egye­sület folyó hó 24-én, siombaton tar­totta nemeilelkü alapitójának : Si- montsits Bélánénak emlékünnepélyét. A választmány tagjai báró Schell Jó zaefné elnök vezetésével délelőtt 9 órakor gyásiistentiiateleten vettek részt, 10 órakor pedig az óvoda nagytermében diszgyülést tartottak, A diszülést báró Schell Jóisefné nyi­totta meg a követkelő, igen emel­kedett hangú beszédben: Az emlékeiét az a halott, aki haza jár. Néha idézik s arra jelenik meg, néha eljön hívatlanul is, elhozva ma­gával ismerői hangját, tekintetét, kül­sejét, eljön egész környesetével, lei­kével. — Ma hiyatlanql jelenik meg boldogult Elnökünk, mert látni és htUani akarja, .hogy lelke ai általa létesített intézményben tovább él—s ? Miként ittbsgyott gyermekéhez visz szajár az elköltözött anya azt dédel­getni, megcsókolni, úgy jön vissza ma sieretett alapitónk, hogy meg­vizsgálja : szeretjük e, dédelgetjük-e szívvel lélekkel az óvodát, amelyet ittbsgyott. S mi jó lélekkel várjuk őt, bissen megtettünk mindent, hogy az intézményt fenntartsuk, segélyez­zük, ápoljuk a nehéz vissonyok da­cára is. Mert tudjuk, hogy ezekben a kis óvodákban a magyar jövőt ne­veljük föl. Idézzük a múltat, — bol­dogult Simontsits Bélánét, — hogy építhessük a jövőt. A nemzet életét éppúgy, mint az egyes emberét, az életen keresitül- ömlő emlékezet tessi egésszé, * foly­vást tartóvá, napról-napra, gazda­gabbá. Ha kitörölnék a lélekből az emlékezés ragyogó színeit, a lélek meghalna. Emlékezéséé lélek ugyan­így. A nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy sem­mibe menni hagyja, saját nemzeti éle­tét gyilkolja meg s akármi kesdőd- jék utána, az többé nem lesz a régi. A régi elgondolás, az Alapító szivé­nek jóságos intencióit beteljesíteni annyi, mint ápolni a virágot, melyet ő ültetett, folytatni a munkát, melyet ő megkezdett s összekötni a jelent s jövőt a múlttal, melyben nemcsak az óvoda, de a nemzet lelke is gyöke­rezett. Mi megőrizzük az Alapitónak lel? két és az emlékezéssel belekötjük a jövő nemzedéket a múltba. Mig a gyermeket neveljük és benne tradí­ciót ápo'unk, a nemzeti hagyományo­kat ápoljuk, a múltra jövőt épitünk, nemzeti munkát végzünk. A nagyhatású és emelkedett szel­lemű elnöki megnyitó után Morvay László vármegyei It. főjegyző, tar­totta meg emiékbeszédéf. Ebben az agyonmecbaniiÓlt világban, amelyben &et|tqk telük, jól esik — v mondotta r—. néha egy kis pihenőt tartani. A> élet. nem egyéb, mint küzdelmes ván­dorlás. A Szekszárdi Bómai Katolikus óvoda és Gyermekmenhelyet fenn­tartó Egyesület 44 év óta folytatja ezt a küzdelmes vándorlást, tartsunk tehát mi Js egy kis pihenőt és erő ejtés céljából emlékezzünk. Minden időnek legnagyobb Tanítómestere pél 4ájáti követte, Simontsits,Béláné, aki ^ijlékot létesített a zsenge .ember­palánták számára, elsősorban ások részére, akiknek az éltető édesanya­tejet is a nélkülözések teszik kese­rűvé, akiknek nincsen dúsan meg rakott gyermekszobájuk és akik a jólétet hírből sem ismerik. Ezeknek) a szikeBtalajba ültetett embervirágok-: nak épített hajlékot egy imádságos lelkű magyar asszony. Ha ezek az óvodai falak beszélni tudnának, el­mondhatnák, hogy sok kicsi gyer­mek talált itt az élet sok viszontag­ságai elől oltalmat és az első útra* valót a lét küzdelmeihez. Huszon­három éve már, hogy az alsóvároBi temető sírboltja egy lakóval lett gazda­gabb és mégis az elhunyt alkotása él és működik tovább azért, mert a mag vető mélyen szántott az emberi szi­vekbe és mert szelleme ittmaradt az utókor számára. Apostoli lelke báto­rít és erőt ad. Erre az erőre ebben az agyonmechanizált világban, ahol oly kevés a valódi öröm és oly sok a könnyes bánat, nagy szükség van. Hódoljunk az Alapitó nemes egyéni Bégé előtt, bogy méltók lehessünk őhozzá s hogy a jól küzdött muoka áldását terjeszthessük tovább az ő emlékezetére. Mély megilletődéssel hallgatták az ünneplők az emlékezés meleg és mé­lyen álérzett szavait, amely pár mon• datban olyan mesterien festette meg az óvoda alapítójának és évtizeden keresztül igazi lelkének testi és szel­lemi alakját. — Megható volt. az is, amidőn az alapitványból felruházott 12 gyermek hálásan köszönte meg a nekik juttatott adományt és forró imát küldött a Mindenhatóhoz, hogy tegye boldoggá a már örök álmát alvó Alapítót és segítse meg az élet küzdelmeiben azokat, akik róluk, kis gyermekekről a rohanó élet sok gond­jai között sem feledkeznek meg. Az ünnepély után a választmány tag­jainak egy része az alsó városi sir kertbe vonult Schell báróné elnök vezetésével és koszorút helyeztek el a boldogult emlékű özv. Simontsits Béláné sirhal mára. Kiütéses tifuszeset a mözsi, illetve sióagárdi cigánytelepen. özv. Kolompár Istvánná sz. Laka tos Mária 25 éves sióagárdi cigány- asszony körülbelül két héttel ezelőtt betegen jött haza a f-.h érmegyei ná- dasladányi cigánytelepről. Gyönge lé; vén, nem ment haza Sióagárdra, ha­nem a mözsi cigánytelepre állított be. Ott volt egy hétig és mert állandó magasfoku lázzal járó állapota nem javult, egy kocsi szivesBégből haza- vitte őt Sióagárdra. Pár nsf> múlva kihívták hozzá dr Kitjiager György körorvost, aki azonnal intézkedett, hogy a rendkívül súlyos állapotban lévő asszonyt mentőkocsin szállítsák be a szekszárdi kórházba. A Horthy Miklós kórházban vizs­gálat alá vették Kolompárnét és a vérvizsgálat alapján minden kétséget kizáróan megállapították, hogy az oly annyira veszedelmes kiütéses tífusz ban szenved. Dr Treer István kór­házigazgató főorvos az esetről nyom ban telefonon értesítette dr Percsel Béla alispánt, a belügyminisztérium egészségügyi osztályát és Szekszárd megyei város polgármesteri hivatalát a szükséges egéssaégügyi intézkedé­sek megtétele céljából. Az alispán utasítására dr Freyler Károly vm. tiszti főorvos, Szongott Edvin főszolgabiró és dr Haidekker Béla szolgabiró ki szállottak Sió­agárdra, ahol megvizsgálták a ci­gánytelepet éa lakóit, majd a köz­egészségügyi törvény intézkedéseinek megfelelően elrendelték, hogy a telep Dyomban fegyveres mezőőri és osend- őri őrizet alá vétessék avégből, hogy oda senki be ne léphessen és a te­lepet senki el ne hagyhassa. Mivel a kiütéses tifaszt tetvek terjesztik, a telep lakóinak összes szőrzetét nul- lásgéppel lenyiratták, testüket és ru­háikat fertőtlenítették. A cigánytelep­től 200 méternyire 5 uj kunyhót építtet a község a cigányoknak, akik oda négyheti vesztegzár .után köl­töznek majd be. A mostani cigány­telep kunyhóit a község 4 hét múlva fejperzseli éa elégeti a cigányok ágy pemüit. is. A vesztegzár ideje alatt I a. cigányokat a község élelmezi éa j eUátja tüzelővel,is. — Fertőtlenítette { egyúttal a község a bikaistállót is, I ahol Kolompár Istvánná kórházba szállítása előtt rövid ideig el volt helyezve. A mözsi cigánytelepet vizsgálta ezután meg dr Freyler Károly vár­megyei tiszti főorvos dr Haichkker Béla azolgabiróval. Azonnal elren­delték a telepre itt is a veszteg­zárat, a cigányok lenyirását és fer­tőtlenítését és azt a cigánykunyhót, shot Kolompár Istvánná egy hétig feküdt betegen nyomban mindenes­től felperzselték. Mözsön is u) kuny­hókat építenek a cigányoknak és ha azok elkészülnek, a mostaniakat fel­égetik. Szongott főszolgabíró hason’ó in tézkedések megtétele, illetve a ná- dasladányi cigánytelep és lakóinak a megvizsgálása céljából távbeszélőn közölte az esetet az illetékes székes­fehérvári főszolgabírói hivatallal, az alispán! hivatal pedig tett. intézke­dóséiról ugyancsak távbeszélőn tett jelentést a belügyminiszternek. A Horthy Miklós kórházban min­den elővigyázatossági rendszabályt nyomban foganatoBittak a ragály tovahurcolósának a meggátlására. Mindazokat a helyiségeket, ahol a beteg asszony megfordult, fertőtlení­tették és fertőtlenítésnek vetették alá a mentőautót is. Szongott fŐBzolga- biró elrendelte annak a kocsisnak a vesztegzár alá helyezését, aki Kolom­párnál Mözsről Sióagárdra szállította és fertőtlenítette a kocsit is, amelyen a szállítás történt.. M<vel a sióagárdi és a mözsi ci­gányok köztudomás szerint állandó érintkezésben vannak a szekszárdi cigányokkal, a polgármesteri hivatal megkereste az államrendőrséget, hogy vegye négyheti vesztegzár alá a szekszárdi cigánytelepet, amelynek 70 lakóját erre az időre a város látja el élelemmel és tüzelővel, A vesztegzár alá vett cigányok ellátásának kérdése jelentős terhet ró úgy Sióagárd és Möss, mint Szék- szárd költségvetésére. Es az ügy an­nál inkább nehéz, mert a számvevő­ség az egészségügyi rovaton ilyen célokra előirányzott összegeket a költ­ségvetésben a minimumra redukálta. A közérdekre való tekintettel méltá­nyos volna, ha ezeket a költségeket az állam Szekszárdnak és az érde­kelt községeknek visszatérítené, mert itt körülbelül 200 személynek négy­héten keresztül leeodő eltartásáról van szó. A szekszárdi cigánytelepen — mint értesülünk — a zár alá helyezett ci­gányok meg vannak elégedve a város által rendelkezésre bocsájtott élelme­zéssel, csupán az adagok csekélysége miatt panaszkodnak, mert — mint mondják— azon nem tudnak meg­hízni. Amiatt is keseregtek, hogy nincs dohányuk és bagójuk. A ható­ság most azt is adott nekik. Az itteni cigányokkal szemben elrendelt elő­vigyázatossági rendszabályok miatt a közönségnek a kiütéses tífusz szét- harcolásától annál kevésbé kell félnie, mert vitéz Vendel István polgármes­ter éppen tiz nappal ezelőtt rendelte el a szekszárdi cigánytelep és lakói tetütlenitését, ami akkor meg is tör* tént, úgyhogy az újabb fertőtlenítés során a legtökéletesebb munkát lehe­tett elvégezni.. A Vas Gereben Irodalmi és Művészeti Kér képzőművészeti kiállítása a dombóvári Nemzeti Társaskörben minden elismerést megérdemel. Vi­déki viszonylatban nagyban hozzá járul a jó ízlés fejlesztéséhez. Elren­dezése igazán művészi és Marcsell György dombóvári kir. kát. reálgim- náziumi rajztanár és festőművész mű- ízlését dicséri. A 29-én záruló, nagy látogatott- ságu kiállításon Szekszárdről Miklósi M. Ödön két pasztell portrévei és több olajfestményü tájképpel van kép­viselve. Télben éB Északi tenger című invenciósus képeivel a tárlat legizmosabb művészei között foglal helyet. Összesen 8 képe disztiti a tárlatot. Dr őrffy Gyula bravúros arc­képe legnagyobb dicséretére válik művészünknek. Szigeti Ödön szintén szekszárdi kiállító, kinek virágképei színeikkel kedves benyomást keltenek, mig Esz­ter cimű képe valóban mesteri munka. Dombóvárról Marczell György — a kiállítás nagystílű rendezője —Li- dérc, Angyali üdvözlet, Primavera, Árpádházi Szent Erzsébet, Életkere­sők című értékes művein kívül Ma­donna és Vénusz születése című vász nai nagy értékű mesteri alkotásai, mig Szendeff Miklós kedves aquarelljei és Fűzfák cimű olajfestménye szin­tén díszére válnak a kiállításnak és művészi képességről tesznek tanú­bizonyságot. Ács Sándorné tanárnő 3 olajfestménye : Nyárfás, Tüskei ut, Cbrysantém kellemes benyomást kel­tenek a szemlélőben, határozott te­hetséget árulnak el és sok dicséret­ben is részesülnek. Bonyhádról Märcz Konrád reál- gimnásiami rajztanár és festőművész szerepel finom kidolgozású squarell- jeivel. Tabáni részlet Bonynádon, Lengyeli fürdő. Nyári konyha cindi képei külöoösen megragadják a szem­lélőt. Tolnáról Pallay József rajztanár 2 olajfestménnyel és több rézkarccal szerepel, melyek mind hangulatosak) mig Martinék József róm. kát. tanító szindús olajfestményei sziptén kedves benyomást keltenek a szemlélőben. Mind a 6 képe szép és gondos mű­vészi alkotás. A bajainkat idősebb és ifjabb Éber Sándor képviseli; Id. Éber Sándor 3 olajfestménye és í pasztellje, mig

Next

/
Thumbnails
Contents