Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-11-03 / 86. szám

Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 november 3. 86. szám. Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Egész évre Előfizetési dl)* — 12 pengő || Félévre _______6 pengő A la p megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija t'BO pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. OknélkOll hadakozás a nem létezd diktatúra ellen. A kereszténypárt Győrben tartott gyűlésén fontos kérdések vetődtek fel. Olyan kérdések, amelyek feltét­lenül érdemesek arra, hogy asokat közelebbről szemügyre vegyük. Két igen érdekeB szónoka volt a gyűlés* nek, mindkettő illusztris tagja a ma­gyar politikai életnek és vezető tagja a keresztény gazdasági és szociális pártnak. Kétségtelen, hogy mindaz, amit a két kereszténypárti politikus mond vagy kijelent, a közvélemény érdeklődésére és figyelmére tarthat igényt. A győri nagygyűlésen elsősorban azt hallottuk, hogy ennek az ország­nak alkotmányos kormányzásra és a szabadságjogok tiszteletére van szük­sége és egyben hangsúlyozták a gyű­lés szónokai, hogy a diktatúra nagy veszélyt jelentene erre a nemzetre nézve. Itt azonban önként felvetődik az a kérdés, hogy fennáll-e tényleg Magyarországon a diktatúra veszélye ? Van-e oka a magyar nemzetnek arra, hogy a jelenlegi kormány tettei és magatartása alapján a szabadságjogok megnyirbálásától, azaz az alkotmány, ellenes kormányzat lehetőségeitől fél­jen ? Úgy hisszük, ez sz aggály, ez a félelem sohasem volt feleslegesebb és időszerűtlenebb, mint éppen ma. Elvégre Gömbös Gyula és kormánya Magyarország kormányzójának bi­zalma, tehát az alkotmányos formák szigorú szemmeltartása mellett vette kezébe két esztendővel ezelőtt az or­szág ügyeinek irányítását s két évi kormányzati működés alatt soha a legcsekélyebb tanujelét sem adta an­nak, hogy egy hajszálnyit is eltérne a magyar alkotmány ezeréves hagyo­mányaitól és szellemétől. Sőt maga a miniszterelnök már több Ízben a legnagyobb határozottsággal, nyíltan és félreérthetetlenül kijelentette, hogy a legtávolabbról sem törekszik dik> taturára, mert ezt a kormányzati rendszert, amely lehet jó és megfelelő egyes külföldi nemzetek Bsámára, nem tartja összeegyeztethetőnek a magyar alkotmánnyal, sem annak múltjával, sem pedig jövőbeli fejlődési irányával. A diktatúra rendszerének lényeges jellemvonása az, hogy a népképvise­let megkérdezése, tehát parlament nélkül kormányoz. Ezzel szemben a Gömbös kormány két éves múltja folyamán minden egyes fontos intéz- kedését a törvényhozás elé terjesz­tette és annak jóváhagyása után az alkotmányos formák betartásával szen­tesített törvény alakjában vitte át a gyakorlati életbe. A jelenlegi kormány tehát valóban nem szolgáltatott okot arra, hogy Magyarországon bárki a diktatúra veszedelmétől tartson. Emezt Sándor azt is hangoztatta Győrben, hogy ennek az országnak nemzeti kormányra van szüksége. Keli-e vájjon különösebben biionyi- tani, hogy a Gömbös kormány valóban nemzeti kormány, melyet teljeB egé­szében a nemzeti szellem hat át és mely a nemzet egyetemes érdekeiért küzd és dolgozik? Hiszen éppen Emezt Sándor népjóléti minisztersége alatt azzal a kormányzópárttal működött együtt, amelyre ma a Gömbös kor mány is támaszkodik s igy éppen a győri gyűlés előkelő szónokának kell a legjobban tudnia, hogy ezt a pártot és annak kormányát a nemsetietlen- ség vádjával illetni igazán nem lehet. Azt is mondotta Emezt Sándor, hogy olyan kormányt kíván ennek az országnak, amely a legszélesebb alapokon az összes politikai pártok képviselőit magában foglalná, őszin­tén megváltjuk, hogy ezzel az állás­Dr Perczel Béla alispán rendszere­sített módon kíván gondoskodni azok­ról a szegényBorsu kisgazdákról, akik valamely hassoncélra tartott házi­állatukat önhibájukon kívül elvesz­tették. Különösen áll ez azokra, akik­nek jószáguk elhullása kenyérkere­seti foglalkozásuk ellátását és meg­élhetésüket veszélyezteti. A vármegye kivételesen eddig is szokott hasonló esetekben segélyt adni, az alispán azonban az akciót a jövőre nézve állandósittatni akarja és szükségesnek látta, hogy erre a célra kellő fedezetet állítson be a 1884 november 3-án nyílt meg a Pécsi Vasút szárnyvonala Rétszilas és Szekszárd közt. A Duna szabályozása előtt Szék- szárdnak hajóállomása volt Keselyű­sön. Télen azonban megszűnt a ha­józás. Ekkor Szekszárdra kocsin, illetve szánon lehetett csak Buda pestről utazni. Aki vasúttal akart utazni a legközelebbi állomásig (1873 előtt erről szó se lehetett!) Báta- székig, az a Déli Vasúton Mura kereszturig megtett 234 km t, innen Zákányig 14 km-t, a Duna—Drávái Vasúton Bátaszékig 167 km t, össze­sen 415 km-t. (Ma a menetdijszabás- szerü távolság Szekszárdig 165, a valódi távolság 157 km vasúton.) Az akkori vonatok lassúak és kényel­metlenek voltak. Étkező-, háló-, sőt közvetlen kocsi nem volt. A csatla kozásokra soká kellett várni. Naponta csak 1—2 vonat közlekedett. A mai kényelmes oldalfolyosós és középjá- ratu kocsik helyett olyanok közieked tek, amelyeken menetközben az utas szakaszát nem hagyhatta el. A kalauz mehetett csak egyik szakaszból a másikba menetközben a kocsi két | ponttal nem érthetünk egyet. A ma­gyar alkotmányosság Bokát emlegetett sselleme és általában a parlamenti rendsser a többségi elvet juttatta érvényre s kétségtelen, hogy egész- ségeB és eredményes korm&nyiati működés kizárólag a többségi akarat irányítása mellett képzelhető el. Ha a választásokon a nemzet szavazatai­nak túlnyomó többségét valamely pártnak juttatja, úgy ez a nemzet nagyréssónek akaratát fejezi ki. Egé­szen bizonyos, hogy a magyar poli­tikai, gazdasági és társadalmi élet rendezettségét, békéjét és nyugalmát elsősorban ennek a többségi elven alapuló kormányzatnak köszönhetjük, mely nem hagyta a nemzet nagy kérdéseit kisebb pártok és apró párt­töredékek torzsalkodásai és küzdelmei között elsekélyesedni. vármegyei ebadó költségvetésébe. Az alispánnak ezt az intézkedését a köz­gyűlés is elfogadta. Es az elgondolás úgy a szociális gondoskodás, mint a mezőgazdaság szempontjából nagy jelentőséggel bir, mert egyrészt lehetővé teszi önhibá­jukon kívül károsodott olyan egyé­nek segélyezését, akik elpusztult házi­állataikat különben önerejükből pó­tolni képtelenek lennének, másrészről pedig biztositja a bekövetkezett ká­rosodás következtében megakadt ter­melő munka és kenyérkereseti fog­lalkozás folytatását. oldalán, az ajtók előtt futó »kalauz- pallón«, folytonosan veszélyeztetve életét. Gőzfűtés még nem volt. A nagyobb állomásokon forró vízzel telt lábmelegitőket adtak be a sza­kaszokba. A világítás is gyatra volt és a vonaton utazás drága. 1882-ben megnyílt a Pécsi Vasút. Most már Dombóváron át lehetett Bátaszékre utazni 239 km távolságnyi utón. Ámde Ujdombóváron le kellett szállni, mert nem volt még össze­kötve üj- és Ódombóvár, ez csak egy év múlva történt meg. Ujdom- bóvár közvetlen kapcsolata, a volt Duna—Drávái Vasúttal csak 1908- ban létesült, amikor a Bátaszék— Baja közti vasút megnyílt. Hát át­szállással kellett elérni Ódombóvárt és Bátaszékig utazni. Ekkor már töltőkályhával fűtötték a kocsikat. Először a szakaszban helyezték el ezeket. Az egyik sarokban égetett, a másikban fagyasztott. Majd a kocsi alatt helyezték el és csöveit felvezet ték a szakaszon át ki a szabadba. 1897 novemberében a Sárköz is helyérdekű vasutat kapott: Szekszárd és Bátaszék közt. 1908-ban Erdéllyel a volt Alföldi Vasúton át (Nagy­várad—Szabadka—Baja—Bátaszék— Ujdombóvár) a Dunántúl déli része és Fiume gyors összeköttetést nyert. 1911 ben Pécs jött közelebb Szek­szárdihoz a Bátaszék—Pécs közti helyiérdekűvel. A háború után har­minc évvel azelőtt meg sem álmo­dott iramban fejlődött vasútvonalunk. A vonatok számát szaporították, a sebességüket fokozták, közvetlen ko­csikkal megkönnyítették a fővárosba utazást és onnan a visszatérést. Belházy Ernő. Esyészsésvédelml körzetek. A belügyminiszter a vidék elhanya­golt egészségügyi viszonyainak a megjavítása céljából a kormányzati politika egyik legközelebbi feladatául a falvak egészségügyének a fejlesz­tését tűzte ki. Elgondolása szerint ugyanis nem elég, ha a falvak el vannak látva gyógyító orvossal, ha­nem a lakosságot a betegség meg­előzésére és az egészség megóvására, is ki kell tanítani. A kormány ezt a óéit a nagyobb költséget igénylő intézmények mellőzésével hatósági orvos alá rendelt egészségügyi védő­nők és kezelőorvosok segítségével szándékozik elérni, akiknek köteles­sége az egészséges életmódot és be­rendezést a falusi nép körében is­mertté és népszerűvé tenni, oktató és felvilágosító működéssel a nép­betegségek terjedésének gátat vetni, fertőző betegségek járványszerü ki­törését és tovahuroolását leküzdeni, végül szegénysorsu betegek rendes ápolását és gyógykezelését biztosítani. Mivel a közeljövőben vármegyénk is sorra kerül, az egészségvédelmi kör­zetek megszervezése tekintetében a vármegye 1000 pengőt fordít a szer­vező munkára. Rupp Lili halála. Lapunk egy barátja, Abay Nemes Gyula írja, hogy egy jóságos lélek, a szegény emberek támasza és fáj­dalmainak átérsője, meghalt. Tolna vármegye volt szülőhelye, de nem­csak a paksi szegények, de a buda­pestiek is érezték az ő jótékony kezét, amíg élt. őszinték voltak a könnyek, amelyek a fővárosi bazilika boltívei alatt az ő rekviemjén kibuggyantak a szemekből. Hosszabb ideig Budapesten lakott Rupp Lili. Minden év őszén lejött Gerjenbe a szüretre és azután Paksra ment, ahol a késő ősz végéig maradt. Intézte gazdasági ügyeit, szabad per­ceit pedig azzal töltötte, hogy a paksi szegények ügyében buzgólkodott. Lel­kes munkatársa volt ő Virág Ferene püspöknek, az egykori paksi plébá­nosnak, HagymásBy Károlynénak, Becht Ödönné főszolgabirónénak a Az alispán a szegénysorsu kisgazdákért. Egyes szám ára 12 fillér. A szekszárdi vasút 50 éves

Next

/
Thumbnails
Contents