Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-10-17 / 81. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG I 1934 október 17. A »eksiárdi vároaháia udvarán vasárnap délelőtt nagy érdeklődés mellett tartotta a Nemseti Legitimista Néppárt sásslébonté propagandagyü- lését, amelyen sokan megjelentek a vármegye előkelőségei, a katolikus Í >apaág köréből és a Sseksiárdon akó Független Kisgasdapárt tagjai kösttl is. Es ntóbbiakat siemmel lát« hatóan kellemetlenül érintette Grieger Miklósnak Eckhardt Tibor ellen a Sseksiárdon ismertetett válasstójogi tervesetból folyó valamint Ulain kép« viselő ellen intéseit támadása. A gyűlés a vármegye lakossága nemes hagyományainak megfelelően minden aavaró incidens nélkül sajlott le, amely körülmény ékes bizonyítéka Saekssárd népe politikai érettségének és méltóságteljes viselkedésének, —- amellyel a vele ellenkeaő véleményen levők politikai felfogását is nyuga­lommal meghallgatja. A gyűlés le* folyása a követkelő volt: Vitéz Makray Lajos nyitotta meg a gyűlést. Üdvözölte a veiéreket és a megjelent kösönséget. Magasszár- nyalása bessédben vásolta a gyűlés célját és fejtett ki olyan gondolato« kát, amelyek felülemelkedtek egy párt politikai korlátain. Asial keidte beszédét, hogy isig-vérig magyar gondolatot fognak kifejteni. Ast akar­ják, hogy a király hűség politikai erő legyen, hogy essel előkéssithessék, hogy a törvényes király elfoglalhassa trónját, mert easel less ai eseréves magyar alkotmány teljes és esiel esünik meg a magyar élet történelmi erejének síéttörtsége és csonkasága. Szükség van aa orsság teljes és égési alkotmányosságára, amely jelenti a nemietet, a ssent koronát és a ki* rályt. A némáét asonban nemcsak aa, amely itt, esek között a csonka trianoni határok köaött sínylődik, hanem jelenti mindazokat, akik Saent István koronája országainak területén laknak. Ezután kifejtette, hogy miért ala­kítottak ők egy uj politikai pártot, bár jól tudják, hogy ea a nagy gon- -dolat nem fér el egy politikai párt keretei köaött. Nem lett volna ssólási jogunk — mondotta — és mert min« den esame sorsa a parlamentben dől el, aaért kellett pártot alakítani. Ve« lük siemben állók kiépítették had­állásukat és nem elég osak, hogy miséaünk és imádkozunk a királyért, hanem a politikai erővel saembe kell állítani a politikai sserveakedést. Tudjuk ugyan azt, hogy minden pártban nagyszámú hívei vannak a jogfolytonosságnak, asonban szüksé­gét éressük annak, hogy ezeket aa elemeket egy táborba gyűjtsük, hogy aa egység erejével érvényesíthessék aa ő óhajukat. Tiltakozik aa ellen, hogy egységbontóknak tartsák a jog­folytonosság híveit, akik a törvényes király táborában vannak. Csak egy egység lehet és ea a saent koronában való egység. Esután vitába száll as­zal, hogy időszerű e a király kérdéssel foglalkozni. Ha nem időszerű a ki rálynak trónra ültetése, mert aat el­lenzik ellenségeink, úgy nem lehet aa a reviaió kérdése sem, mert annak Ugyancsak ellenzői aa antanthatalmak. A királykérdéssel állandóan foglal- koanak ma aa európai hatalmak. Elő kell késaiteni tehát nekünk magya­roknak a király visszatérésének útját, meg kell szüntetnünk aa egymás kö* aötti szakadékokat, akár tetsaik, akár i nem tetszik a külföldnek, mégis j visszatér a király és akkor ne talál jón itt pártoskodó nemzetet, hanem találjon haaasaeretetben össaefogó hü séges alattvalókat. A királykérdést nem tekinti Habsburg-kérdésnek. Aa utolsó törvényes király utódáról van saó és arról, hogy az lépjen a trónra, akit megillet. Nemzetünket meg kell menteni a királyválasztás veszedel­métől. Ne merészelje senki sem azt állí­tani, hogy a magyar főhatalom mos­tani hordozójával szemben akarjuk hazahoani a királyt. Mi a kormány­zóban aa alkotmányosság legfőbb biz tositékát, a magyar erő, a magyar erények gyönyörű kikristályosodását és jövőnk sorsának a szó legteljesebb értelmében való kormánysóját látjuk és nem ellene, hanem aa ő segítsé­gével akarjuk trónjára ültetni a ma gyár királyt. Essel a gyönyörű lendülettel fe­jezte be vitéa Makray Lajos úgy tartalomban, mint formában és elő­adásban gyönyörűen megkonstruált bessédét, amely messze túlhaladta egy elnöki megnyitó határait és amely úgyszólván minden tekintetben erősen elnyomta a további felszólalók fejte­getéseinek hatását, mert aa elnöki megnyitó minden pártssenvedélytől mentesen a királykérdés gondolatát ideális magaslatban fejtette ki. Orieger Miklós szólalt fel ezután, nagy elismeréssel adózva Makray beszéde iránt. ők — úgymond — azért jöttek Tolnába, hogy fokozzák itt a magyar­ság örökös királya iránt a hűség érzését és kifejtsék azokat a módo­satokat, amelyekkel az egyedüli ki­rály fejére joghatállyal helyezhetik a magyar koronát. Ha a mi legitimiz­musunk nem volna egyéb, csak érzés és rajongás, akkor is tisateletet ér­demel. Ezután Károly király tragé­diájáról beszélt, aki olyan király volt, hogy békét kívánt, tele volt jóaka­rattal és a magyar néppel együttérzett. A nép érdekében óhajtják a restau­rációt. Majd elmondotta, hogy miért legi­timisták és miért ellenségei a dikta­túrának és hogy át vannak hatva a demokratikus érzésektől, mert az szabadságot jelent, mig a diktatúra bilincsbe veri az ember testét és lel­két. A magyar nép nem volt soha­sem hive a diktatúrának. Egyetlen­egy diktatúrát élt át, a proletár diktatúrát. A mai parlamenti rend­szert látszat - páriámén tár izmusnak tartja és a miniszteri felelősséget illu aóriusnak, ami nem váltható apró pénzre. A restaurációban látja a de­mokrácia alapját, de aa ő legitimiz­musukban a szociális gondolat is erŐBen kidomborodik. A történelem azt bizonyítja, hogy a királyok inkább voltak demokra­ták, mint aa egykori karok és rendek. De legitimisták azért is, mert a sza­bad királyválasztást veszedelmesnek tartják. Az a küzdelem, amely vala­mely királyt trónra emelne, aat ered­ményezné, hogy királyunk lenne felség nélkül, mint ahogy most királyság vagyunk király nélkül. Elismeri, hogy a Habsburg-uralomhoz a magyar nemzetet szomorú emlékek is füaik, de nem tartja indokoltnak a múltra való visszatekintést. A Habsburg- restauráció eszméje ma a magyar nemaeti öncéluság maximumát jelenti, tanuk arra Benes, Titulescu és Jef* tics, akik készségesen beleegyezné­nek, hogy ea a nemaet saéttépje ma­gát a királyválasztás harcában, csak aa ellen tiltakosnak minden eszköz ael, hogy a törvényes király jöjjön vissza, mert egyedül csak ettől fél­nek. Bones saerint a magyar legiti­mizmus a régi nagy Magyarországot jelenti. Ausztriával való kapcsolatot tartja ma legelőnyösebbnek Magyarországra nézve. Nem kell félni attól, hogy a hat és fél milló osztrák elnyomja a vele társuló nyolc millió magyarsá­got. De aa Ausztriával való kapcso­lat nemcsak politikai eredményt, de kenyeret is jelent a magyaroknak, mert Ausstria a mi mezőgazdasági terményeinknek legjobb felvevő piaca. Mai függetlenségünkre nem lehe­tünk büszkék éB boldogok lennénk, ha nem értük volna meg ezt a poli tikai függetlenséget, amely külpoli­tikailag legnagyobb elnyomást jelent, mint amiben a 400 éves Habsburg- uralom alatt valamikor is részünk volt. Az olaszok és az angolok nem ellenzik a restaurációt. Franciaország ingadozik még, Németország és a kis- antant ellensége csak a jogfolytonos ságnak, mert abban az első az An­schluss meghiúsulását látja, megrab lóink pedig féltik az ölükbe hullott koncot. Esután Eckhardt válasstójogi ter­vesetével polémiáéit és ezt a legna­gyobb mértékben elhibásottnak tartja úgy a hat évig egyhelyben való la kás, mint a közsegélyben részesülők­nek a választójogtól való megfosztó sát, valamint a kis pártok lemészár­lását és végül a prémiumos rendszert illetőleg. Arra szólítja fel Eckhardtot és pártját, hogy lépjen be nyíltan az Egységes Pártba és ne játssza vidé­ken az ellenzéki politikus szerepét. A kartellek letörését kívánja és erő­sen támadja Ulain képviselő szere­pét, aki vidéken kisgazda és a kis emberek védőjének öltözékében tet­szeleg, mig Budapesten a valuta­csempészek és Ruttkay Udó ügyei­nek szószólója az államkincstárral szemben. A magyar nép együtt eBett el a királlyal és együtt járja a kál­váriát, úgy Iobz tehát feltámadás, ha a nemzet együtt támad fel a királlyal. őrgróf Pallauicini György beszéde elején azt fejtette ki, hogy a nemzeti egységet a szent koronán keresztül akarja a legitimista párt elérni. Ke­vés érdeklődést és hatást ért el a Nemzeti Egység Párt jelvénye ellen irányított támadásával. Azzal fejezte be beszédét, hogy reálpolitikát hir­detnek és az a szándékuk, hogy Franciaországot felvilágosítsák a res­tauráció és a revizió szükségességé­ről és meggyőzzék, hogy ez a leg­hatalmasabb eszköz az Anschlussal szemben és ez biztosíthatja a békét nemcsak a Duna medencéjében, de egész Európában. Sziics József Fekete, a kisgazdák néhány, sokszor hangoztatott pana­szát újította meg és arra hívta fel gazdatársait, hogy tartsanak össze, hogy a legitimista pártban teremtsék meg a nemzeti egységet. Dr Schwetz Elemér rövid beszé­dében azt hangoztatta, hogy a legi­timista párt a királyhűség szolgála­tába akarja állítani a magyar népet. Gróf Sigray Antal, akit mint Ottó­nak magyarországi képviselőjét mu­tattak be a közönségnek, azt fejte­gette, hogy a legitimizmus nem egy pártnak a programmja, hanem kell, hogy kívánsága legyen a nemzet egész egyetemének, hisz a király felül áll a pártokon. Ezt a cél el­érésére minden eszközzel hirdetni is kell, hadd lássa a külföld, hogy a legitimizmus a magyar nemzet eleven hűsége. A maga részéről kijelenti, hogy a törvényes királyság helyre­állításán dolgozik együtt a Magyar Nemaeti Néppárttal és ha a törvény- hozás ezt a kérdést mingyárt elejé­ben megoldotta volna, akkor már nemcsak, hogy nem volna ez a párt, hanem a revízió kérdése is meg volna oldva. Hangoztatta, hogy Anglia és Franciaország nélkül nincs revízió, majd rámutatott arra, hogy a német orientáció milyen veszedelmeket rejt magában. Elmondotta, hogy Ottó nem idegen, éppúgy magyarul érez, mint bárki más és ismeri ennek a nem­zetnek minden érzését, fájdalmát^ ha­gyományait. ők a restaurációt a most meglévő ideiglenes alkotmány szerinte Kormányzó hozzájárulásával az egész nemzet érdekében kívánják megol­dani. Helyre akarják állítani a ki­rályságot, trónjára odaültetni a ma­gyar királyt, aki a nép akaratát mindig a legnagyobb tiszteletben fogja tartani. Vitéz Makray Lajos mondott ez­után köszönetét úgy a megjelent kö­zönségnek, mint a legitimista gyűlésen szereplő politikusoknak. A MAVART és n Közönség A magyar kir. postától az autóbusz- közlekedés irányítását a Magyar Vas­utak Autóközlekedési Vállalata rt. vette át az év elején. Szívesen láttuk est a változást, mert úgy véltük, hogy egy részvénytársaság egy ily kereskedelmi vállalkozást minden bü­rokratizmustól mentesen úgy tud ve­zetni, hogy abból a nagyközönségnek csak feltétlen kényelme és haszna fog származni. Örvendetesen tapasztaltuk az uj vállalkozó tevékenységében, hogy az átvétel után azonnal a menet­dijakat mérsékelte, újabban pedig azt, hogy oly menetek állíttattak be a folyó hó 7 tői május 14 ig érvényes menetrendbe, amelyeket eddig me­gyénkben különösen nélkülöztünk. Ezek ismeretében nagyon meglepett bennünket a rendkívüli esetekre vo­natkozó intézkedésekben megnyilvá­nuló fejetlenség. Szekszárdról Fülöpszállásig közle­kedik egy autóbusz kocsi. Pénteken megtörtént, hogy Fülöpszállás és Da­naföldvár között ezen autóbusznak valami géphibája támadt. Az autóbusz vezetője nem értesítette Dunaföldvárt, mert a személyzetnek arra állítólag nincs felhatalmazása, hogy gépromlás esetén a postai telefont, vagy távirati utat vehesse igénybe és kérhesse kisegítő autóbusz küldését. így tör­tént, hogy a Fülöpszállásról 15.18 órakor elinduló autóbusz, amelynek 16 óra 12 perckor kellett volna Duna földváron lennie, még 18 órakor sem érkezett b9 Dunafőldvárra és az uta­sok, akik minden fedél nélkül két óra hosszat várakoztak az autóbusz érkezésére, nem tudták, hogy az autóbusszal mi történt, mikor fog beérkezni és egyáltalában lesz-e to- vábbindulás, Szekazárdon pedig hiába várakoztak az autóbuszon érkezők hozzátartozói, mert a MA VART itteni vezetősége semmiféle felvilágosítást nem tudott adni, még azt sem, hogy az autóbusz Danaföldvárról elindult e? Arról tettek említést a kérdezőskö- désre, hogy egy segélyautóbusz elin­dult, de mint az utasoktól értesül­tünk, ezen autóbusz csak a szekszárdi vámig ment ki. Két órai késéssel indult tehát Duoaföldvárról az autó­busz. Az utasok abban reménykedtek, hogy 6 óra helyett 8 órára érkeznek be Szekazárdra. Az történt azonban, hogy az autóbusznak Tolna körül elfogyott a benzinje. Gyalogszerrel és kölcsönkért kerékpáron hosszas áll­dogálóé után sikerült 6 liter benzint dr Csalogovic« Jóisef maieami igu- gatónak, valamint Horváth Ignác ny. igaiga tó-tanítónak, a Polgári Olvasó­kör elnökének a könyvtáraioba át- engedásáárt a válautmáoy kösiönetet saavaaott. Legitimista zászlóbontás Szekszáríon.

Next

/
Thumbnails
Contents