Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-10-10 / 79. szám

XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 október 10. 79. szám. Szerkesztőséi; és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési di|i Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések áraii A legkisebb hirdetés dija 1*50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 finer. Állástkeresőknek S0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Hagy lelkesedéssel ünnepelte Bétaszék a beszámoló beszédére odaérkezel! dr firffy Imre képviselőt. Eddi* soha nem tapasztalt ndetstttel fogadták dr Őrffyt kerületének déli községei. Dr órffy Imre orssággyülési kép viselő október 6. és 7-én Bátaszéken tartózkodott. Fogadtatása és a köz­ségben való tartózkodása olyan lelkes és ünnepies külsőségek kötött folyt le, amire Bátaszéken még nem volt példa. A vasútnál. A szombat esti vonattal érkezett képviselőt elkisérte Papp József, az Ipartestületek Országos Központjának elnöke és dr Lippay István főtitkár is. A beérkező vonatot, a képviselő érkezését váró százakra menő közön­ség harsány éljennel fogadta. Ott volt dr Kővágó Péter kanonokkal az élen a társadalom minden rétege, az ott működő egyesületek kiküldöttei, az ipartestület elnöksége, a vezető emberek és a község elöljárósága tel­jes számban. őszi Adorján főjegyző üdvözölte a képviselőt hatásos beszéddel, amely után Liebhauser Annus nyújtott át neki rózsacsokrot. őrffyt ez a lelkes és hatalmas fo­gadtatás szemmel láthatólag igen kel­lemesen érintette és megindult sza­vakban adott örömének kifejezést. Majd Jednákovits Ferenc ipartes­tületi elnök üdvözölte Papp József IPOK elnököt, akinek Trázer Mici nyújtott át virágcsokrot. Ezután kocsira szálltak a vendé­gek és bevonultak kíséretükkel az ipartestület székházába. A hosszú kocsisor élén bevonuló képviseló mellett lelkesen tüntetett az útvonalon felsorakozó közönség. Az ipartestfllet udvarán nagy tömeg élén Klósz Antal épitőmeBter köszöntötte a vendégeket. A tiszteletükre rendezett vacsorán Kóbor Antal ipartestületi jegyió Ud vözlő szavaira dr űrffy Imre kö­szönte meg a meleg fogadtatást, majd Papp JóiBef tartott értékes előadást a kisiparosok szociális helyzetének javítására irányuló törekvésekről és arról, hogy ezen törekvések leglelke­sebb támogatója éppen dr őrflfy Imre. Műkedvelők díszelőadása. Vacsora után a bátaszéki műked­velők a vendégek tiszteletére egy operettet adtak elő. A budapesti ven­dégeket kellemesen lepte meg az a rutinos előadás, amit a bátaszéki mű kedvelők még operett előadásban is produkálnak. Minden szereplő és a ■énét szolgáltató Gaszner-zenekar is elsőrangút nyújtott. A termet isufo- lásig megtöltő közönség lelkesen ün­nepelte a képviselőt és an iparosság vezetőit. Valóban meglepő volt az a falrengető taps, ami Jednákovits Fe­renc ipartestületi elnök üdvözlő be- Bzéde után a „telt ház“ közönségé­ből, mint egy emberből kirobbant. Jól esett látni, hogy egy belépődíjas előadásra ilyen rengetegen jöttek ösz- sze, hogy tüátessenek képviselőjük mellett, aki annyi sok ügyes bajos dolgaikban volt segítségükre. Ez az este is megmutatta, bogy a hálátlan és rögös politikai pálya útja is meg­tenni a bála virágait, ha arra a po­litikus érdemeket szerez. A beszámolón. A beszámoló vasárnap délelőtt volt, kedvezőtlen idő miatt a moziban. A 800 ember befogadására alkalmas ha­talmas teremben ember.ember hátán szorongott, még így sem fárt el min­denki, aki hallani akarta országos hírű és nagyszerű képviselőjét, akit a terembe léptekor percekig ünnepelt az egybegyült hallgatóság. Micbáli Mihály üdvözlő szavaira a képviselő elmondotta beszámoló be­szédét körülbelül a következőkben : Örífy beszámolója. Kerületem gyakoribb látogatásá­nak oka az, hogy több mondanivalóm van, mint eddig volt, de több meg­hallgatni valóm is. Egyébként is báta széki pártszervezetem hivott s ennek eleget tenni mindig kötelességemnek tartottam. Az elmúlt Idők kísértései. Beszámolón a politikusnak lehetet­len saját személyét kikapcsolni, miért is elöljáróban legyen szabad egy-két egyéni, szubjektív közlést tennem. Az elmúlt idők a politikusok részére bátran voltak a kisértések idejének mondhatók. Bevallom ma, hogy ami­kor láttam a bajokat és a hibákat s hallottam hű választóim nem jelen­téktelen részének állandó biztatását: „menj ellenzékbe!“, komoly belső hzrcokkal vívódtam. Ma örülök, hogy e harcom önmagámmal úgy dőlt el, hogy helyemen maradtam. Tisztáb­ban látom, mint valaha, hogy olyan rendkívüli válságokba sodródott nem­zetnek, amilyen a magyar, nemcsak a külpolitikában, hanem a belpoüti kában is egész más elveket kell ér­vényre juttatnia, mint normális idők­ben. A legfőbb belpolitikai irányelv. A belpolitikában, — mint már igen sokszor, de mindig nem elégszer mondtam, — egyetlen helyes utunk van: az erők egyesítésének érdeké- I ben minden áldozatot meghozni. Ez nem elvlelenség, hanem a kisebb érdekek alárendelése a legmaga­sabb szempontnak: a magyarság megmentésének. Etért helyeslem a miniszterelnök ur belpolitikájának azt az egyik főtételét: letompitani, ha KIi'it, megszüntetni a pártellentéteket. Nem rajtunk, hanem túlnyomórészt személyi szempontokon, sőt nem egy­szer a helyi jelöltek beosvágyán mú­lik, hogy belbéke után áhítozó pol gárok a párlvillongáeok izgalmainak vannak kitéve olyankor, amikor ne­kik is és az országnak is nyugalomra lenne szüksége. Komoly panaszra ok még niocs, mert világszerte elismert tény, hogy Magyarország szenvedései ellenére is a rend, a polgári béke, a munka oázisa lett. Ha mást nem tudtunk volna elérni, ezzel is nagy lépést tettünk volna a végsó cél, a teljes nemzeti újjáéledés érdekében. Legutóbbi ittlétem óta a gazdaság politikai kérdéseken kívül két, álta- lános politikai tárgy lépett a köz­érdeklődés homlokterébe. A választójog kérdése. Az egyik a választójog. Megmond­tam többször: a titkosságnak nem vagyok ellensége s bevezetését el­kerülhetetlennek látom és helyeslem. El kell ismerni azonban, hogy azok­nak, akik e kérdés szabályozásának rövid időre való elhalasztását helyén­valónak tartanák, vannak igen ko moly, megszívlelendő érveik. Ez azon­ban most már aligha lesz lehetséges s minthogy a számottevő pártok és a kormány egy véleményen vannak abban, hogy az uj választójogi tör­vény célja és eredménye nem lehet a magyarság hatóerejének gyengü­lése s hogy ennek elkerülésére min­den biztosíték helyes, nem kétlem, hogy a törvény megalkotása nagyobb bonyodalmak nélkül is lehetséges lesz. A királykérdés. A másik kérdés, mely a politikai közvéleményben ismét erősebb hullá mókát ver, a kirilykérdés. Ebben a kérdésben megillapitieom szerint ör­vendetes tünet észlelhető, t. i. az eddig ellentétes felfogások lényeges közele­dése, mert az egyik oldalon azt mond­ják, hogy első a nemzet, második a király, a másik oldalon pedig azt, hogy ha a nemzet érdeke úgy kívánja, jöjjön a restauráció. Szemben ezzel a belpolitikai hely­zettel, a kérdés külpolitikai nehéz ségei változatlanul fennálltnak. Ezért, de meg különösen azért, mert a ma­gyar királynak sohasem szabad egg párt királyának lenni, nem tarthatom szerencsésnek az olyan p&rtalakuláet, amelynek fő vagy pláne kizárólagos programmja a királykér­dés. Az ilyen pártmozgalmak tehát részben feleslegesek és részben ártal­masak is. A kormányzó ur Jubileuma. A« államfői kérdéssel kapcsolatban térek ki a kormányzó ur 15 éveB jubileumára is. Rám ennek a jubi­leumnak nemcsak azért van igen nagy hatása, mert egyike vagyok az aktiv politika terén immár igen kisszámú (alig egy tucatnyi) kormányzéválasztó törvényhozóknak, hanem aiért is, mert as én saerény közéleti működésem teljesen egybeesik ezzel a 15 éves időszakkal. Horthy Miklós megválasz­tása nagy, igen nagy szerencséje volt a nemzetnek s valóban nem kíván­hatunk egyebet az Úristentől, mint azt, hogy öfőméltósága még igen soká vezesse a magyar nép nehés vizeken járó hajóját. A gazdaságpolitika Irányelvei és eredményei. A miniszterelnök ur rádiószőzatá- ban a munka becsületéről s a ki­zsákmányolás elleni védelemről elhangzott, komoly szavak bizonyára kerületemben is meleg fogadtatásra találtak s ez elvek mellett magam is komoly színvallást teszek. A kor­mánynak a terményértékesitós tekin­tetében kifejtett erőfeszítéseit ma már mindenki elismeri s reméljük, hogy a búza után sikerülni fog a mi vi­dékünkön ennél is fontosabb állat- és borkivitel kérdését is előbbre vinni. Pénzpolitika. Az inflációnak meggyőződéséé el­lensége vagyok, de a pénztartozások súlyának enyhítését feltétlenül helyes­nek tartom. Itt azonban csak olyan szabályozást lehet helyesnek tartani, amely a hiteléletet nem bénítja meg. A javulás e téren nem tagadható. A mezőgazdasági termelés rentabilitásá­nak visszaállítása nélkül elpusztulunk. Ez mély meggyőződésem, annál in­kább is, mert az én egyéni sorsom is ettől függ. Ipar, kereskedelem. .Nem szabad a magyar kereskedel­met sem mostoha gyermekként ke­zelni. Találékonyságától és becsüle­tességétől függ a magyar agrárius sorsa is. Sokat dolgoztam a kisipa­rosokért és fogok is még, mert a nemzeti társadalom egyik főtartó osz­lopának tekintem ezt az osztályt. A külpolitikai helyzet. Szükségesnek tartom választóim rö­vid tájékoztatását a külpolitikai kér­désben is. Mint a külügyi bizottság tagja, élénk részt vettem a magyar külpelitikai irányelvek megvitatásá­ban és örömmel állapítom meg, hogy a fővonalvezetésben a kormány és aa ellenzéki pártok közt teljes az egyet­értés. A szabad kéz, — a puskapor szárazon tartása, — itt a vezérszem­pont és az, hogy pillanatnyi elő­nyökért nem szabad a magyarság lelke mélyén élő és megmentéséhea nélkülözhetetlen aspirációkat feladói. Bir ellenségeink szervezkedése aa utóbbi időben nagyobb mérvet öl­tött, emiatt nyugtalankodni nem sza­bad és nincs jogunk nagy [bará­taink iránti bizalmatlankodásra. Ellenségeink sservesked ése azonban Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents