Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-09-08 / 70. szám

XVI. évfolyam. Mai lapszámunkban bentioglaltatik a „Tolnámégyei Gazda“ Szekszárd, 1934 szeptember 8. ______________70. szám. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dl)i Egész évre _ 12 pengő || Félévre ___ _6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZS1K PERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dllak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Álláskeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám», eljegyzési, családi hír, valamint a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. Devizáért értékesít­jük terményeinket. A magyar kivitel örvendetes emel­kedése ebben az évben ia tovább tart éa az első hét bőnapban huszonöt millió pengővel volt nagyobb expor­tunk értéke, mint a múlt esatendő első bét hónapjában. A kiviteli több - letet asonban eddig csak úgy érhet­tük el, hogy az export túlnyomó része árucsere formájában bonyolódott le, vagyis a kivitt árucikkek ellené­ben mi íb behoatunk a külföldről többet, mint az előző esztendőkben. Minthogy továbbá a legtöbb külföldi állammal elszámolási viszonyban ál­lunk, mert tartósáéban vagyunk az előző időkből, a kivitelnek egy jelen­tékeny része nem készpénz ellenében történik, hanem ngynevesett kliring- forgalomban, vagyis a kivitt porté­kánk árát nem kapjuk meg kész- pénifizetésben, vagyis valutákban, hanem csak a behozott áruk vétel­árára, valamint régebbi árutartozások törlesztésére ssámolják el azt javunkra. Egyrészt ez az árucsere, másrészt a klíringelszámolás volt az oka annak, hogy kiviteli felesleg mellett is az ország gazdasága az exportból alig tudott valutához jutni. Est a körülményt nehésményezte állandóan Tyler népszövetségi pénz­ügyi szakértő, amikor ismételve reá­mutatott arra, hogy a magyar kül­kereskedelem nem termel elegendő devizát és igy az ország devizahely­zete nem tudott megjavulni. Már pedig rendkívül fontos gazdasági helyzetünk javulása ssempontjából, hogy az ország elegendő devizához jusson, vagyis elegendő külföldi fize­tési eszköz felett rendelkezzék, ami lehetővé teBzi, hogy nyersanyagszük­ségletünket beszerezhessük és hogy ezenfelül a külföldre okvetlenül de­vizákban teljesítendő fizetéseknek megfelelhessünk. De a devizakészlet növekedése a magyar pengőérték állandósága és megszilárdítása érde­kében is nagyon kívánatos. Ai újabb időben devisahelyzetünk javulására lényegesen jobbak a ki­látások. Ugyanis a magyar agrár­termékek nagyszerű minőségi fejlő­dése következtében, valamint a gyen­gébb gabona-világtermés miatt a kül­föld igen élénk érdeklődést tanuBit a magyar busa, tengeri, gyümölcs, to­jás, baromfi, főzelék, szőlő, vaj, toll és a különböző magvak iránt, amely cikkeket a legjobb minőségben most már Magyarorsságon tudja besserezni. A külföldnek ez a fokoaédó kereslete most már lehetővé teszi nekünk, hogy megválogassuk, milyen piacra Biállit- sunk esekből ai értékes cikkeinkből. Még pedig az érkező vételi ajánla­tokból elsősorban siókat vesszük te­kintetbe, amelyek devizában való fiietŐBt kínálnak. Vannak egyes cik­keink, amelyekért még olyan orszá­gok is devizában való fisetést haj­landók teljesíteni, amelyekkel ssem- ben kliringmegállapodáBnnk van, ame­lyektől tehát csak elsaámolást, de nem kőaspénit követelhetnénk as txportált cikkekért. Példán! Svájc már frankokért hajlandó tőlünk busát vásárolni. Ekként a magyar kivitel jóval nagyobb résié bonyolódik le majd deviaafiietés ellenében, mint as elmúlt két esatendőben, vagyis ex­portunk most már nagyobb mértékben fog deviaát termelni és eszel az or­szág devizahelyzete erőteljes javulás­nak indul. Természetes, hogy a magyar kül­kereskedelem lebonyolítására és inté- sésére rendelt szervek és pedig a Külkereskedelmi Hivatal, valamint a Magyar Nemieti Bank elsősorban azt a kivitelt támogatják és moidit- ják elő, amely devizafiaetés ellenében bonyolódik le. Az export révén be­áramló devizákat azután célszerűen tudjuk felhasználni a belföldi terme­lésben szükséges nyersanyagok és félgyártmányok bessersésére, vala­mint sióknak a külföldre sióié fize­téseknek a teljesítésére, amelyeket a transzfermoratórium alatt is feltét lenül devizákban kell teljesítenünk, amilyen például a népssövetségi köl­csön kamatsaükségletének a feléréssé. A devisák ellenében lebonyolítandó kivitel a termelőkre nésve is elő­nyösebb, mert az exportőr as áru ellenértéke fejében kapott deviiáért magasabb ál folyamot kap a Nemieti Banktól, úgyhogy viszont a maga résiéről is jobb árat tud fiaetni a gazdának as txportált termények fejében. Gazdaságilag és pénzügyileg jelen­tős fordulat a magyar kivitel deviia- termelő erejének ez a növekedése. Bizonyítja, hogy a külföldi pieook a magyar termékek nagyszerű minősé­gét meg tudják becsülni és ez buz­dításul szolgálhat a magyar gaida- társadalomnak arra, hogy mentői jobb minőségű termények előállítására tö- | rekedjenek. UJből fizetik a vltézségl érem pőMIlalt. Gömbös Gyula minissterelnök a honvédelmi tárca országgyűlési tár­gyalásai alkalmával tartott besaédei- ben többiiben kijelentette, hogy mi­helyt az ország pénzügyi helyzete megengedi, gondoskodni fog a vitéz - ségi érem pótdijak újból való folyó­sításáról. A legutóbb tartott minisztertanács a honvédelmi miniszternek a vitéz- ségi éremdijak folyósítására vonat­kozó javaslatát elfogadta ős az ott hozott határozat alapján a honvé­I del mi miniszter recdeletet ad ki, amelynek értelmében az igényjogo­sultak részére — amennyiben kérel- meaik — visszamenőleg es év julius 1-től kesdve a legénységi arany vi- téiségi éremmel kitüntetetteknek havi 20 pengő, a legénységi I. osztályú esüst vitésségi éremmel legalább há­romszor kitüntetetteknek havi 10. P, a legénységi I. osztályú ezüst vitéi- ségi éremmel kétszer kitüntetettek­nek pedig havi öt pengő vitézségi érempótdijat fog folyősittatni. Újságírás és valóság. Nagyon komoly és okos emberek is hajlandók annak kijelentésére, hogy az újságírásban van valami, ami kö zelebb áll a költéssethez, mint a valésághos. A nagy Rákosi egyszer a vezércikkről azt mondta, hogy az költemény prózában, amelynek nincs más célja, mint az, hogy gyönyör­ködtessen és egy magasabb erkölcsi felfogás irányában elindítson, tehát nem esemény, vagy hiteles történet. Egy kiváló felelős sserkeBztő a riport­ról állapította meg aat, hogy az a mindennapi élet porszemeiből készí­tett művészi bomba. Ugyanez a köz­gazdasági rovatra jegyeite meg, hogy az az élet bölcse. A köznyelv már nem ilyen finom. Az kereken kijelenti, hogy az újság mind hazugság és messze áll a való­ságtól még akkor is, amikor napi eseteket ir meg. Bizonyítékokat is sorol fel. S csak nagyon kevesen, talán csak maguk a beavatottak tud­ják, bogy milyen nehéz kenyér az újságírás és hogy milyen hallatlan nagy nemzeti érték az ujBág, ponto­san a valóság szempontja számára. Az újságíró a mindennapi esemé­nyek hőse, vagy a mai nehéz idők­ben mártírja. Újságot írni annyit je­lent, mint állandó vessélyben élni. Az újságíró szédítő magasságokban jár egy ssál deszkán, látnia kell min­dent és vigyásnia arra, hogy le ne suhanjon. Nincs ideje arra, hogy meg­álljon, hogy megpihenjen, rohannia kell, hogy együtt rohanjon az élettel és nem egysser félrelép. Újságíró és ujságirás nélkül holt város lenne az élet, amelynek falai köaött vakon tapogatóznának az emberek és buk­dácsolnának egymáson keresstttl. Ha valaki belépne egy újság sser- kesatőségébe akkor, amikor még min­den anyag nyers állapotban, vagy megsaületés nélkül hever ssertesaét, elcsodálkozna azon, hogy micsoda siörnyü szellemi munka, saints a gondolatok szakadatlan villámsoro­zata folyik ott. Emberek, akik nem érnek rá mosolyogni, Bsomorkodni, vagy a mindennapi kenyéren töpren­geni, aa elme minden elképzelhető megfeszítésével figyelik, keresik az anyagot, amely testet ölt és ízlésesen felöltöaötten jelenik meg a kelekben, mint lap. Hírek, levelek, valóságos éa költött történetek, utópiák és lég­üres ajánlatok hemssegnek aa aszta­lon, minden pillanatban berreg a te­lefon éa e bábeli aUrzavarban nem szabad elvesateni a szellemi egyen- iulyt és ast as éleslátást, hogy a nagy szeméthalmazból csakis a gyöngy­szemek kerüljenek a nyilvánosság elé. A legkisebb hírtől kesdve a leg­súlyosabb vezércikkig a lap hasáb­jain minden halálosan komoly ón valóság... Halálosan komoly és valósági Es nem áll 1 — mondod, kedves olvasó — és a lelked végigrepül mindaaokon a történeteken, amelye­ket mint tanú végignéztél. Eszedbe jut as a gyilkosság, amit te másként ludas, mint ahogy a lap megirts, vagy valami más dolog, amit te más­ként ludas, mint ahogy a sajtó fel­tárja ... Csak ast felejted el, hogy eseményekben és dolgokban minden ember más kidomborodott vonást talál ssembeötlőnek, lényegesnek és aa újságírás nagy müvésaete éppen abban áll, hogy azonnal megragadja az eseményben és a dolgokban a lényeget, amire a közvélemény osak nagy utánjárással, vagy soha sem esimélne rá. Mindannyian jól tudjuk ast, hogy a bírót, amíg ítéletét tiszta és nyu­godt lelkiismerettel megboshatja, ren­geteg aprő-oseprő mellékes körülmény vezetheti félre, vagy befolyásolhatja. A magyar bíróság nemesen kiváld lelke szinte mérföldekre magasodik ki a mindennapi élet felé, mégiB a sok megváltoitatott ítélet amellett ásói, hogy ugyanabban a dologban más ember más lényeget lát, más­ként fogja fel ugyanazt. Ai újság­író a közvélemény bírája, események feltárója és akkor tartjuk jónak, ha úgy írja meg as eseményt, ahogy legtöbben látják, tudják, holott sí duó ficiunt, non est idem, nem egy- sser az közelíti meg leghívebben a valóságot, akire ast mondják, té­vedett. Az bizonyos, hogy ha valaki Pe­tőfi cenzorának szemüvegén át mér­legeli az ujságirás és a valóság egy­máshoz való viszonyát, akkor odajut, ahova az a cenzor, aki tudjuk, a disznótorról szóló vers tölteléke ellen háborodott fel legjobban. Aa is bi- zonyos, hogyha valaki egy cikkben, vagy hírben felvetődő nevéről azt véli, hogy az egész újság arról a névről szól, nem jut tovább, mint az. zz egyszeri vénkisasszony, aki azt Egyes szám ára 12 fillére

Next

/
Thumbnails
Contents