Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-29 / 67. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1934 augusztus 29. TANKÖNYVEK minden iskola részére beszerezhetők n Molnár-féle m. Könyo- fa popIrheresKedérében Telefon : 37 Szekszárd, Kaszinó-bazár Telefon : 37 ■ kodjunk, hanem fogjunk össze anal a komolysággal, amely a magyar jövő összekovácsolását megkívánja. Horgos-, nyilas-, kaszáskeresztes őrültségek csak még nagyobb veszedelmeket okozhatnak a hazában, ahol mindenkinek a vállán ott a trianoni kereszt. Nekünk as a kötelességünk, hogy ai ősi magyar keresltet, az apostoli kettői keresztet emeljük minél magasabbra és vigyük addig, amig ki nem tüshetjttk a hármas halomra. Mi keresstes jelszavakkal senkinek a földjét nem akarjak elvenni, hanem fanatikus, elkeseredett, vallásos, konok elhatárolással, ■lámitó aggyal dolgosunk ai orsiág minden lakosának a boldogulásán, egységbe való tömörítésén. Ha visszanézek ai utolsó két évre, életem legnehezebb két évére, meg kell állapítanom, hogy a földmivelés- Ugyi és pénzügyminiszterrel együtt a legkétségbeejtóbb feladatot oldottuk meg. Az orsiág olyan volt, mint egy bezárt sötét sióba, melynek nem volt sehová összeköttetése, áruit termel* vényeit nem tudta kivinni, eladni sehova. Sikerült előbb Ausstria felé az ablakokat kinyitni, később Olaszország, Svájo és Németország felé és megragadtunk minden alkalmat, ahol értékesítési lehetőség volt. Lehet, hogy mások jobban tudták volna megcsinálni nálunknál. Azonban nyugodt lelkiismerettel kijelenthetem, hogy amit csináltunk, az a maximuma volt annak, amit meg lehet csinálni. És ez annál inkább is áll, mert hiszen nagyjában nem emberi erőktől függő eseményekkel, hanem vi* lágjelenséggel állottunk szemben. És csak úgy mehettünk előre, ha minden ember megtette a kötelességét. Ez AU a jövőre is, mert hÍBi a haza érdekében sokat kell dolgozni és sokat kell gondolni kötelességeink száz százalékban való teljesítésére, amely hivatva van megteremteni a nemzet belső egységét. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: ne bántsuk az Ipart azért, mert az agrártáreadalom bajban van és azért, mert az agrártársadalom olcsón kénytelen eladni és drágán vásárol. Hiszen köztudomású, hogy Széchenyi István és Kossuth Lajos óta mindig azért küzdött minden politikusunk, hogy legyen magyar ipar. Most hogy megteremtettük iparunkat amely minőségben, leleményességben, szolidságban nem áll a külföldi iparok mögött, nem kell szégyenkeznünk miatta. Hisz a magyar ipar is a mi osaládunk tagja és ha megtagadaók és beszüntetnék, máris drágán kap* nők a külföldi iparcikkeket, amelyek* nek nem kellene a magyar versenytől félniük. Egyébként íb olyan népsűrűségű állam, mint a mai Magyarország, tisztán földmivelésből megélni nem bir, iparosodnia is kell. Viszont, ha az ipar tagja a család- j nak, legyen jó testvér, ne adja drágán a termelvényeit. Tartsunk tehát ebben a kérdésben is össze, mert ha « tekintetben nincs meg a jó összhang, a gazdasági irigység romlásba dönt bennünket. A kereskedelem Igen nehéz helyzetben van, ezinte a végsőkig küzd a létért, mert az agrártermények ára oly kicBi, hogy abbój. még a termelő igényei •emV kielégíthetők. Nem szabad elfeledni ugyanis, hogy Magyarországot a kereskedői tették naggyá és hogy a magyar gabonakereskedők azelőtt a világ legelső kereskedői közé számítottak. Józan fővel senki sem mondhatja, hogy a kereskedelem fölösleges, mert hisz a békeidőkben éppen a magyar gazda érezhette, milyen nagy áldás a becsületes kereskedelem. A kisipar az ország leg- szánalomramóltóbb gyermeke, úgymond dr Fabinyi Tihamér, mert egyéb nehézségei mellett két malomkő között őrlődik. Ezek egyike a gyárak versenye, a másik pedig a fogyasztóképesség csökkenése. Tudom, hogy amit a kormány eddig a kisiparnak tett, még mindig nem elegendő, de több, mint amit tehetett. A kisipar iránt nagy érdeklődéssel viseltető képviselők segítségével (felkiáltások: éljen dr őrffy Imre) lehetőleg igyekezett a kormány a kis* ipari sérelmeket orvosolni és a most életbe léptetett közBzállitási szabályzat révén a kisiparnak igen jelentékeny munkaalkalmakat biztosított. Remélem, — úgymond a miniszter — hogy a kisipar ezeket a munka- alkalmakat meg is ragadja. A közlekedés és utpolitika ismertetésénél meg kell említenem — úgymond dr Fabinyi, — hogy miniszternek nem volt még kevesebb pénze útépítésnek, mint nekem és ennek ellenében én építtettem meg a legtöbb bekötő utat. F. hó 31-én különben tárgyalás íb lesz ebben a kérdésben Tolna vármegye székhelyén a vármegye tízéves útépítési pro- grammja ügyében, amely mindenesetre előbbre viszi Tolna vármegye utügyeit. Óriási fontosságú, hogy utainkat jókarban tartsuk. Azért az utak fenntartása a kormánynak külön gondoskodása tárgyát képezi. A nyugathoz az idegenforgalom révén az utak jósága kapcsol bennünket és ezen a módon ismeri meg országunkat és népünket a külföld. Hiszen ha ezen a réven a háború után úgy ismertek volna bennünket, mint most, akkor Trianon sem következett volna be. Viziutakról Is gondoskodni kell. Megnéztem a Sió itteni helyzetét és ezen az alapon módot fog találni a kormány arra, hogy a torkolati rész rendbehozassék. Hiszen ennek a megyének létérdeke, hogy terményei a Sió utján minél rövidebb utón kerüljenek a Dunára, eltekintve attól, hogy a Budapest- Balaton összeköttetés a Sión keresztül milyen élénk életet jelentene itt. A Sió hajózhatóvá tételének a leglelkesebb szószólója egyébként dr I Pesthy Pál ó Exoellenciája, akinek j a párt többi, a Balatonnál is érdé- | kelt tolnamegyei képviselővel együtt j sikerült a kormányt meggyőzni a I még hátralevő szabályozás égetően sürgős voltáról. (Nagy éljenzés.) Megköszönte végül a miniszter a simontornyai választóknak azt a támogatást, amelyben a Nemzeti Egy* ség kiépítésének munkáját részesítik. A viharos hatást keltő beszéd után percekig ünnepelte a hallgatóság dr Fabinyi Tihamért, majd dr Temesváry Imre hasonlította össze a 3°/o os pótadóval dolgozó Simontornyát a tiszántúli polgárságnak az ő kerületében is előforduló 225% os pótadójával és nagy dicsérettel emlékezett meg a Fried- féle bőrgyárról, melynek fejlődése és sok különféle munkaalkalma oly tekintélyes jólétet biztosit a lakosságnak. Ismertette azután a kormánynak a pénz értékállósága érdekében kifejtett munkásságát, majd elmondotta, hogy Gömbös Gyula akként kíván a mezőgazdaságon segíteni, hogy a hitelélet biztonságát ne veszélyeztesse. E munkában oroszlánrésze van Pesthy Pálnak is. Pesthy Pál beszámolójában szerényen elhallgatta a saját érdemeit. Et kell tehát róla mondani, hogy ó a Siószabályozás legnagyobb apostola. — Kerületének azért is kell őt támogatnia, hogy ő ezt a munkát az ő nagy politikai súlyával minél hamarább megvalósíthassa, hiszen a miniszterelnök a Balaton vidékét a Sión keresztül akarja fellendíteni és ez ennek az egész vidéknek az erős gazdasági fellendülését jelentené. Kérte, hogy ebben a gondolatban tömörüljenek a választópolgárok a miniszterelnök, a Nemzeti Egység éB Pesthy Pál háta mögé, mert a cél az, hogy az egész nemzet egységes legyen. A helyi vonatkozásainál fogva is nagy fontosságú beszédet követte a zárszó, melyet dr Illgenn Aurél kerületi pártelnök mondott, lendületes szavakban köszönte meg a választók impozáns érdeklődését. A népgyülés után a községházán tisztelgő küldöttségeket fogadott a kereskedelmi miniszter, dr Pesthy Pál pedig őt felkereső választóinak különféle ügyes-bajos dolgait hallgatta meg, felvilágosítást adva azok elintézésére. Közebéd követte a beszámolót a simontornyai nagyvendégló emeleti termeiben, amelyek szűknek bizonyultak a sok jelentkező befogadására, mert Simon- tornya népe pártkeretekre való tekintet nélkül részt akart venni az ünneplésnek ezen a részén is. Legelsőbben dr Hagymássy Zoltán főispán mondott lelkeB hangú pohár- köszöntőt Horthy Miklós kormányzóra, majd Holik Sándor, a Nemzeti EgyBég Pártjának simontornyai elnöke Fabinyi miniszterre ürítette poharát. Dr Fabinyi Tihamér költői szépségű beszédben köszönte a megtiszteltetést és az országra nehezedő bajokat vázolva éltette az ifjúságot, amely hivatva van az átmenetileg elvesztett határok visszaszerzésére. P. Szabó Szerafin ferencrendi guar. dián, simontornyai plébános dr Pesthy Pált éltette, mig dr Pesthy Pál az ország jövő boldogulása elhivatott vezérének, Gömbös Gyulának az üdvére ürítette poharát, kérve a kereskedelmi minisztert, vigye el Simon- tornya egész népe üdvözletét a miniszterelnöknek. Pillich F erenc gyógy, szerész a vendég képviselőket üdvözölte és ezt az üdvözlést a megjelentek nevében dr őrffy Imre országgyűlési képviselő viszonozta, Simon- tornya jövőjére, üdvére ürítvén po. harát. Végül Fried Imre kormány- főtanácsos, gyártulajdonos mondott köszönetét a miniszternek azokért az elismerő szavaiért, amelyekkel az iparnak a magyar közgazdasági életben elfoglalt szerepét oly elismerően méltatta. A társaság a legkedvesebb hangulatban még soká volt együttes bájos epizódja volt az ebédnek, hogy Árendás András, a simontornyai Független Kisgazda Párt elnöke a leghizeigőbb módon emlékezett meg asztalszomszédja: örffy Imre politikai működéséről. Látogatások következtek azután. A miniszter legelsőbben a Polgári Olvasó Egyletet kereste fel, ahol Diczy József elnök üdvözölte és a polgárokkal való hosz- szabb beszélgetés után átment a társaság az Iparos Egyletbe. Ott Holik Sándor ipartestületi elnök üdvözlője után hosszabb beszédet mondott dr Fabinyi. Ismertette a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyek a kisiparosság helyzetének a javítását célozták. A kormány elsősorban a kisiparosság pénzügyi terheit kívánta csökkenteni és erre szolgáltak azok a különböző adókedvezmények, amelyeket a kisiparosság kapott. A székházkölcsönöknél is jelentős kedvezményt nyújtott a miniszter a kisiparosságnak és most legújabban a közszállitási szabályzatnál életbeléptetett rendelkezések az uj munkaalkalmak szerzésénél adnak előnyt a kisiparosságnak. Az anyagbeszerzésnél is tekintettel van a kormány a kisiparosságra éB ugyancsak a kézműiparosság érdekében történt a kereskedelmi miniszternek az a gondoskodása, hogy a gyárszerüséget a legszigorúbb vizsgálattal állapítsák meg. Rámutatott még a miniszter arra is, hogy a kisipar hitelellátására szolgáló összeget háromszázezer pengőre emelték fel, ami a városok és községek hasonló összegű hozzájárulását figyelembe véve hatszázezer pengős hitelkeretet jelent a kisiparosság számára. Az egybegyttlt nagyszámú iparosság lelkesedéssel fogadta a miniszter beszédét, szeretettel vette körül úgy a minisztert, mint a Pesthy Pállal jött képviselőket is. Különösen figyelemmel fogadták Őrffy Imrét, aki közismert harcosa a kisipari érdekeknek. A Kaszinóban Pillich Ferenc elnök üdvözölte Si- montornya előkelő vendégeit, akik onnan átmentek a Fried-féle bőrgyárba. Magyarország ezen egyik legjelentősebb gyári vállalatának bejáratánál a tulajdonosok: Fried Imre kormányfőtanácsos és Fried Pál a mérnöki és tisztviselői kar élén fogadták a mi* nisztert és kíséretét. Fried Imre üdvözlő beszédében örömének adott kifejezést, hogy a gyár első ízben üdvözölheti falai között a kereskedelmi minisztert, Fabinyi Tihamér pedig a legnagyobb elismeréssel szólt e gyér* nak a magyar közgazdasági életben
