Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-08-01 / 59. szám
XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 augusztus 1. 59. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG mrUlNKJLNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési difi Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legklaebb hirdetésdl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon milltmélersoronkénl 10 filier. Állástkeresőknek S0 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám«, ellegyzésl, családi hír, valamint a nyfittér soronként 60 fillérbe kerül. Magyar munka. Akár csak egy jó nótának, az első Nemzeti Mnnkahátnek akkordjai is állandóan viBsz&OBengenek fülünkbe. Egyre dndoljnk magánkban azt a tanulságot, hogy ennek a nemzetnek meg kell becsülnie a reális munkát. Ereznie kell, hogy belső és külső vágyainak teljesülése a munkától függ. Gyönyörűen fogalmazta meg a nem* zeti munka himnuszát Gömbös Gyula, a mi ékesszavu miniszterelnökünk, aki a sajtó munkásai előtt többek között a következőket mondotta: A Nemzeti Munkahét a nemzeti munkaterv elgondolásából fakad és abba harmónikusan beleilleszkedik. A nemzeti munka: nemzetépités, a Nemzeti Munkahét pedig ünnepélyes emlékeztető arra, hogy az év minden hetében és a hét minden napján öntudatosan, keményen és vállvetve kell dolgoanunk az uj Magyarország felépítésén. A munka a legszebb testvériség : az alkotás testvérisége, a nemzeti munka pedig az igazi magyar ember legnagyobb öröme és kötelessége, mert vele az alkotó testvériség közös munkája, az örökélettt nemzet céljait szolgálja. A Nemzeti Munkahét a magyar nép egyetemének ünnepe, a földmivelés, ipar és kereskedelem egymásrautaltságának és felbonthatatlan sorsközösBégének a szimbóluma, amelynek eszmei keretét és tartalmát a szellemi élet teremtő kultarmunkássága biztosítja. Ezek a gondolatok reális programm- pontok. Ez a nehány mondat tervrajza a magyar jövőnek, mert össze- sűrűsödik abban minden megszentelt szándék, amit ez a nemzet a szivében hord. Ez a programm — D’Annunzio szavaival élve, — „diadalra akarja juttatni a való igazságot, amelyet egy belátásnélküli hideg ember (Wilson) tizennégy tompa szeggel kereaztrefeszitetttt. Azaz : meg akarja valósítani a minden magyarok boldogulását a Danavölgyben. Ez a politika, a munka politikája az, amely meg akarja szerezni a magyar nemzet számára a teljes egyenlőséget a többi nemzetek sorában, hogy ne maradjunk továbbra is az uborkafára felkapaszkodott szomszédság szolgái. Rá akarja nevelni a nemzetet annak belátására, hogy minden tagjának, még a legvagyonosabbnak is, első és legszentebb kötelessége a munka. A magyar ifjúságnak akar helyet zoritani az élet terített asztalánál, s ___________________________________ Gö mbös Gyula miniszterelnök szavaiból kiérzik, hogy föl akarja sza- baditani a dolgozó magyar tömegeket. Hogy mikónt a többi nemietek, amelyek beleviszik a magák sajátos géniuszukat munkarendszerükbe, a magyar munka is hirdesse a nemzeti öntudatot. „A munka a legszebb testvériség.“ „Magyarnak lenni ma annyi, mint szenvedni. ..“ Vájjon nem milliók érzésének visszhangja ez a két mondat? A miniszterelnök szárnyaló szavaiban a dolgos hétköznapok proerrammmegyei laptársunk két cikket is hoz. Miután e cikkek az ellenzéki iparosmozgolódás teljes fiaskóját mélyen elhallgatják, de még inkább mivel az egész kongresaausról oly képet adnak, mely félrevezetésre alkalmas, a kongresszuson történtekre röviden mégegyszer ki kell térnünk annál inkább, mert ennek szükségességére a vármegye különböző részeiből részt- vett kisiparosok is rámutattak. Szekszárd, Bonyhád, Bátaszék, Paks stb. iparosai — egy-két kivétellel, mely szőszerint veendő — egyaránt tanúsítják, hogy a kongresz- saus, különösen annak legfontosabb, ünnepélyes része igen emelkedett hangulatban folyt le, ahol úgy a kormány képviselőjét, mint őrffy Imrét az iparosok tb. országos elnökét, nagy ovációk• ban részesítette az egész ország kisiparossága. Elhisszük, hogy ez laptársunk informátorának nem tetszett, de az nem menti fel őt a tárgyilagos hírszolgálattól. Egyébként mi sem jellemzőbb a cikkre, illetve az informátorra, mint egy közbeBzólás regisztrálása, mely a legnagyobb tájékozatlanságot árulja el. Egyik vidéki iparos olvasónk figyelmeztetett arra, hogy őrffy éppen a szabad kisipari érdekképviseletek önkéntes egyesülését sürgette, miután a törvényes és országos érdek- képviselet — az Ipartestületek Or- I szágos Központja — tudvalevőleg már évek óta tényleg működő szerv, amelyet tehát a törvényhozás „megcsinált^ A szabad Bzervek egyesítését csak maguk az érdekelt kisiparosok vihetik keresztül jól és erre buzdította őrffy a jelenlevőket óriási tetszésnyilvánítások közt. (Nem tételez- I hetjttk fel a közbeszólóról, hogy az ját találja meg a magyar. Azt a pro grammot, mely rendkívüli jelentőséget biztosit a Nemzeti Munkahétnek, melynek során a munka végrehajtóját, a magyar munkást kell elsősorban keblünkre ölelnünk. Olyan politikának a hirdetése ez, mely minden dolgozó magyar ember számára a tisztes megélhetést, a rendes ruhát és megelégedett családi életet jelenti. A Nemzeti Munkahét megteremtette a magyar munka szolidaritásának nagy gondolatát, mely átmenet a mi számunkra, a szebb jövő felé. nagyratörő fascista, ki erőszakkal akar összekényszeriteni autonom kisipari szerveket 1 A szerk.) Folytathatnánk a cikkek oélzatos és kirívó botlásait. Ezt nem tesszük, mert tudjuk, hogy az elfogulatlan kisiparosság úgy az országban, mint megyénkben is tisztában van az ilyen híradások egyéni háttereivel. Mégis fel kell vetnünk a kérdést: vájjon a jólinformáltság, vagy a jóhiszeműség hiányát igazolja-e az a tény, hogy a cikk sürgeti azt a közszállitási szabály rendeletet t amely már hat nappal előbb megjelent és oly rendelkezéseket tartalmaz a kisipar javára, amely nemzetközi viszonylatban is párját ritkítja és amely a kisiparnál nagy örömet, a gyáriparnál pedig óriási ellenkezést váltott ki 1 Ilyen cikkeket írni nem nehéz. Az iparosság érdekeiért állandó nehéz harcot vívni bizonyára nehezebb dolog. örffy Imre az utóbbit választotta. Tessék megkérdezni az ország kisiparosait Debrecentől Veszprémig és Szombathelytől Békésig 1 Bizonyára ez ad erőt neki és e miatt nem válaszolhat egyébbel, mint mosolygással egy-két okvetetlenkedő „politikus'1 kisiparosnak. Mi legalább ezt tanácsoljuk neki és kérjük minden magyar kisiparos nevében, hogy ne veszítse el a kedvét. Nem hiába mondta a győri ipartestület elnöke felköszöntőjében: „Hej, ha nekünk több őrffy Imrénk lenne 1 Hol lennénk már akkor 1“ Befejezésül és tanulságul: az ellenzék képviselői közül egyetlen egy sem tartotta érdemesnek az országos gyűlésre elfáradni I Hogy íb mondta örffy a kisiparosoknak Kecskeméten: »majd jönnek választáskor“. szekHúrd vidékének sombúl Irta: 0r Hollós László, a Magyar Tudományos Akadémia 1. tagja, A grőf Vigyázó Sándor és Ferenc-vagvou jövedelmének felhasználásával kiadta a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, 1933. Ez a mupka 1386 faj gombát sorol fel, köztük száznál több olyant, mely a tudományban eddig ismeretlen volt. Az uj gombák leírását külön folyóiratokban latin nyelven is közölte a szerző, a külföld számára. (A közönség, amely legfeljebb a piacon előforduló néhány faj gombát iameri, azt is csak látásból, nem is sejti, hogy több mint hetvenezer faj gomba ismeretes földünkről [pontosan 74,324 faj, melyek Sacoardo, Sylloge Fungorum (1882—1931) 25 kötetes munkájában latin nyelven vannak leírva.]). A legtöbb szekszárdi uj gomba gombostűfejnél kisebb, többnyire osak két három tizedmilliméter átmérőjű, gyakran bonyolódott szerkezetű göm- böcske, mely különböző növényeken él és csak mikroszkóppal állapítható meg neme és faja. Ezzel a mikroszkóppal a milliméter két és félesred- része még pontosan mérhető és a kiosiny gomba finom szerkezete jól tanulmányozható. „Szekszárd vidékének gombáidban a „Bevezetés“ és „Irodalom“ után „Konyhakerti éa más termesztett növényeinken meg gyümölcsfáinkon élősködő gombák, a gazdanövények magyar nevei szerint betűrendben felsorolva“ vannak. Ezután következik „A Szekszárd piacán 1912 óta észlelt gombák betűrendes névsora“ hatvan fajjal. Végre a dolgozat főtömege az 1386 faj gomba, mindegyiknél utalás az irodalomra, ahol a részletes leirás megtalálható. Csaknem minden egyes gombánál adva van termő talaja és a friss példányoknak termő ideje és igy keresése, megtalálása meg van könnyítve. Közérdekű voltánál fogva, álljon itt mutatvány gyanánt mint aktualitás a sárgadinnye egyik betegsége: (83. lap, 529. szám.) (Gloeospo- rium lagenarium (Passer.) Sacc. et Roum. Rabenh. Krypt.—Fl., I., Abt. VII., p. 469. A szekszárdi piacon árult sárgadinnye (Cucumis Meló L.) héján, némely év szeptember első felében igen gyakori, máz években teljesen kimarad. A héjon barna, besüppedő foltokat okoz, melyek gyakran összefolynak. A be- mélyedt héj olyan, mintha csiga rágta volna ki. A besüppedt gödrökben számos apró, pontszerű, halvány rózsaszínű spóratömeg látható. Spórái hosszukások, hyalinok, egysejtűek* 16—18 v 5—6 p. méretűek. A gomba a sima, sárgahéju sárgadinnye fajtákat támadja meg legjobban. A szinte simahéju, kis zöld Martichére-n ritkán találni. A cser- hajun, a turkesztánon a legnagyobb I ritkaság. Ha a dinnye héját nagyon A kecskeméti országos iparoskongresszusról Egyes szám ára 12 fillére
