Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-07-07 / 52. szám
XVI. évfolyam. Szekszárd, 1934 Julius 7. 52. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER‘MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dlji Egész évre _ 12 pengő || Félévre _______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdón és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések órait A legkisebb hirdetés dl|a 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér, Állóstkeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hír, valamint (a nyílttér soronként 60 fillérbe kerül. Etatizmus és költségvetés. Irta: dr Búd János nyug. miniszter, országgyűlési képviselő. A világ kataklizmában van és máról-holnapra csodákat vár és mi egy év alatt — megindultunk a javulás utján. Láttunk itthon sikereket és eredményeket, akár a tehertétel csökkenését tekintem az adósságok terén, akár azoknak a piacoknak megszerzését, amelyek a mai autarchikuB elzárkózás mellett jelentkesnek. Ezek mind nagy erófeszitéseket jelentenek és mind gyttmölcsösőleg kell, hogy kihassanak az ország érdekében. A népszövetségi jelentésekre hivat- kostak némelyek, amikor a mai gazdasági helyzetünket bírálták. Én sokra tartom a nemzetközi szervek tanácsadását, de azokban van valami egyoldalúság és ez az egyoldalúság mindig az agrárállamok felé jelentkezik. Kern igen hallottam, hogy azt a tanácsot adták volna az ipari államoknak, hogy ne fejtsék ki a maguk agrárautarchiáját, amelyet kifejtenek és amelyből származik tulajdonképpen az a rettenetes baj és zavar, amely a nemzetközi gazdasági politikát jellemzi. A kormány, 1934—35 i most élet- belépett költségvetésével, tanúságot tesz arról, hogy számol az országnak a világgazdaság következtében előállott erőviszonyaival. Tudom, hogy fel fognak merülni olyan hangok, amelyek egyeB tételeknek a csökkentését kifogásolják, a másik oldalon pedig olyan észrevételek, amelyek az egész költségvetést sokallják. Különösen ha a kösigazgatási költségvetést nézem, azt látom, hogy a kormány és a pénzügyminiszter nagy erőfeszítéseket tett, hogy itt az egyensúlyt megteremtse és megállapíthatom, hogyha az üzemeknél nem volna az a tehertétel, amely a vasutak forgalmában az egész világon jelentkezik, akkor tulajdonképpen ma jórészt kiegyensúlyozott költségvetésünk lenne. Ha a költségvetések kialakulását és struktúráját nézem, akkor lehetetlen nem számolnom azzal az átalakulással, amely az utolsó évtizedekben az államok tartalmát és jellegét illetőleg végbement. Ne higy- jük azt, hogy a költségvetések magas ssintje tisztán a mai idők szülötte. Ez már attól az időszaktól kezdődik, amelyben az etatizmus erősebben kezdett benyomulni az egész kormányzásba. Attól sz idótól kezdődött ez, amikor a társadalom mindinkább kezdett szabadulni az általános jellegű feladatok megoldásától, amikor a közoktatás állami feladattá lett, amikor egyre inkább kívánták, bogy a közegészségügy államilag kezeltessék, amikor jöttek a nagy munkák, esek végeredményben mind hozzájárultak a költség- vetések színvonalának emeléséhez. — Alig volt költségvetésünk 1890-től 1910-ig, — tehát huss év alatt, — amely legalább 100 százalékkal ne emelkedett volna, de több ágasat van a költségvetésekben olyan, amely idők során 200—300, sőt még nagyobb szásalékkal is emelkedett. Mentői jobban kibontakozik az államnak, mint politikai egységnek, — magába ölelve gazdasági, kulturális, szociális és egyéb feladatköröket — egy szintetikus és magasabbrendü organizmusa, annál nehezebb helyzetbe kerül az államháztartás és a magángazdasági élet egymáshoz való viszonya. Innen származnak a disz- proporcionaiitások. És, ha hisszük is, hogy ezen a téren lehet bizonyos eredményeket elérni — nagyon helyes, ha a kormány ezen az nton megy és tovább próbál, ahol csak lehet, lefaragással, egyszerűsítéssel állam egész szervezetében megaz takarításokat elérni — ássál legyünk tisstában, hogy ennek aa aránytalanságnak megszüntetésére egyetlen egy nt van: mentői kevesebb feladatkörnek az állam adminisztrációjába való átvitele. Ha ea nem történik, akkor az egyensúlyt nem lehet megteremteni. De amikor a másik oldalon aat látjuk, hogy sajnos, ai államnak — éppen elóbb jelzett mivoltánál fogva — a feladatkörei napról-napra bővülnek, amikor azt látjuk, hogy az államnak olyan feladatkörökkel kell megküzdenie, amelyeket azelőtt nem ismert az élet, akár az egyes rétegek adőssági viszonyainak rendezését, akár as értékesítés kérdését, akár az inségmunkákat atb. veszem, amelyek mind döngetik a kaput, minden költségvetésnél — akkor nem lehet letagadni és el nem ismerni a kormánynak aat az érdemét, hogy ezeknek a feladatoknak megoldása mellett is, az egész vonalon, meg tudta teremteni az egyensúlyt l Tudtuk előre... Irta egy mindenféle adót és közüzemi díjét fizető házigazda. Annyira tudtuk, hogy formálisan meg is jósoltuk: a városházi ellenzék a városi háztartás és közüzemi dijak terén elért eredményt, amelyről még csak fogalma sem volt addig, amíg azt a szekszárdi kerület képviselője be nem jelentette — magának fogja vindikálni. Pedig az ellenzék a miniszteri bizottság közzétételéig azt sem tudja, hogy ez a nagyszabású eredmény mily módon és mely intézkedésekkel jött létre. De legyünk megértők és belátók. Ismerjük el az ellenzék érdemeit is: sokat panaszkodott, sírt a magas terhek miatt. De vájjon, volt-e Szekszárdon valaki, aki ezt nem tette volna 9 Csupán csak a panaszkodás módjában volt különbség. A polgárság komolyabb része tárgyilagos érvekkel, a városvezetés jó és rossz oldalainak egyforma meglátásával kívánta a terhek csökkentését. De voltak olyanok is, akik állandóan könnyelmű, sőt „bűnös" gazdálkodást emlegettek, botránnyal fenyegettek és a jóhiszemű, de tájékozatlan embereket hol nyíltan, hol titkosan (az utóbbit többször) izgatták. Nem átallották túlzott, hamis híreket elhelyezni a fővárosi sajtóban. És mi lett az eredmény ? Az, amit májusi beszámolójában dr Örffy Imre országgyűlési képviseld elpanaszolt. Ezek a hírek voltak az okai annak, hogy a városra exisz- tenciálisan fontos állami segélyt a pénzügyminiszter nem í akarta folyósítani és CBak keserves, hosszas utánjárással lehetett a város bistos csődjét jelentő segélymellőiést elkerülni. Ez az o érdemükI Hogyan is mondta dr örffy Imre még május elején? „Amint az iparos székhássegély utalványozásánál is jelentkeztek utólag érdemükre hivatkozók, ugyanúgy lesz a városi dolgok rendbehozatalánál is." íme, itt vannak 1 A történelmi hűség kedvéért meg I kell itt jegyeznünk ezt és hogy lap- | volna" ? 1 társnők amaz állítása, mintha dr Örffy Imre a Péter-Pál napján tartott be- saédében „kizárólag saját magának vindikálta volna a dolog érdemét", nem felel meg a valóságnak, hiszen éppen ő utalt arra, hogy az eredmény elérésében a város vesetóségének is komoly érdeme volt. Az az ugratás pedig, amellyel a várost és képviselőjét a vármegyével szeretné szembeálli- tani, annyira átlátssó és naiv, hogy nem is reflektálunk reá. Dr örffy Péter-Pálkor kijelentette^ hogy a város lakossága érdekében eljárt volna, ha arra nem is kérték volna fel, sőt akkor is, ha arra kérték volna, hogy ne tegye. Indokát ennek laptársunk adta meg, mikor nagyon helyesen megírta róla, hogy „ez kötelessége volt". Hát akkor miért tiltakoztak örffy felkérése ellen 9 Egyébként megnyugtathatjuk a rossz emlékezettel bírókat, hogy már az 1932. év őszén, tehát amikor a városi ellenzék még a világon sem voltt örffy írásban és sióval felhívta a pénsügyminisster figyelmét a szekszárdi közterhek tarthatatlanságára s a városi képviselőtestület közismert döntése után a miniszteri bizottság I azonnal ki is szállt Szekszárdra. Mindezek után pedig nem kell-e mosolyognunk l azon a nagyszabású állításon, hogy 1 „as ellenzék hatalmas megmosdulása nélkül mai napig semmi sem történt Valótlan újsághírek Egység bátaszéki szervezete választmányáról. Vettük és minden kommentár nélkül közöljük az alábbi levelet: A Nemzeti Egység bátaszéki szervezetének elnökségétől. Nyilatkozat. A Nemseti Legitimista Néppárt e hó 1-i bátaszéki propaganda gyűlésével kapcsolatban több budapesti napilapban és a Dombóváron megjelenő Tolnamegyei Hirlspban olyan közlemények jelentek meg, hogy a gyűlés után a Nemseti Egység bá- taszéki szervezetének választmánya ülést tartott, amelyen kimondta feloszlását s hogy testületileg belépett g Nemzeti Legitimista Néppártba. A Nemzeti Egység bátaszéki szervezetének alulírott vezetői kijelentjük, hogy az ezen újságokban megjelent s nyilvánvalóan tendencióausan beállított cikkek ssemenszedett valótlanságok. Szervezetünk választmánya ülést nem tartott, annál kevésbé mondhatta ki feloszlását, még kevésbé azt, hogy testületileg átlép a Nemzeti Legitimista Néppártba. Est nemcsak testületileg nem tette, hanem a mai napig egyetlen tagunk sem jelentette be pártunkból való kilépését. Bátassék, 1934 julius hó 5 én. A Nemseti Egység bátaszéki községi szervezetének pecsétje. Michóly Mihály Pongrácz Lajos főtitkár. elnök. Egyes szám ára 12 fillére
