Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-06-27 / 49. szám

XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 junlus 27. 49. szám. TOLNANEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNT POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Peleifis szerkesztő: BLÁZS1K FERENC Szerkesztfiség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS E , ' TTL ... I A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Ioflzciésl dili _ , _ I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét llletfi Egész évre — 12 pengő || Félévre_ — — o pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dlla 1’60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélcrsoronkénl 10 filler. Állástkeresfiknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint'! nyflltér soronként 60 fillérbe kerül. Iskolaév vékán. Ab iskolák kapni bezárultak, a templomé pedig kinyílnak, hogy be- fogadja a tanulókat, a tanítókat és a ssttíőket, kik bevonultak oda bá­lát adni a Mindenhatónak ama vég­telen sok testi-lelki kegyelemért, amellyel as elmúlt iskolai esztendő­ben végigkísérte ókét. Hisszük, hogy a hála éneke őszinte szivekből fakadt, hiszen tanulónak, Biülőnek, tanítónak éppen elegendő oka volt hálásnak lennie a kegyel­meket osztogató Úristen iránt. — Á tanuló megköszönte, hogy van szü­lője, aki a nevelés nehéz munkájá­ban az iskoláztatás megfisethetetlen áldásait és áldosatait is Bzivesen vál lalta magára és hogy van tanítója, aki lelkének dús kincseit vele kö­zölte. A szülék megköszönték, hogy e minden testi éB lelki, fizikai és morális, anyagi és szellemi erőt meg­értő időben is jutott még annyi, amennyit maguktól megvonva gyér mekeik taníttatására fordíthattak. A tanitók is hálát adtak az Istennek, hogy a jobb jövő előkészítésének leg­ideálisabb és legfontosabb munkájá­ban, a jövendő nemzedék nevelésé ben serénykedhettek. Elmúlt az iskolaév és kezdődik a vakáció, a tanítványok és tanitók számára a megérdemelt pihenésnek, az uj munkához való erőgyűjtésnek ideje. Csak a szülőknek nincsen vaká­ciójuk, csak a gondnak nincsen pi­henője, csak az áldozatnak nincsen szünete, csak a távolabbi jövőbe te­kintő szemből nem sugárzik a za­vartalan örömnek fénye. — Mert a szülő méltán kérdezheti, hogy ha vé­get is ért megint egy munkaév, váj­jon mit hoz a legközelebbi esztendő, mit hoz a közeli, vagy távoli jö­vendő ? Nem azt kérdi a szülő, hogy ki­sebb lesz-e a terhe és könnyebben eBÍk-e majd az ő áldozata, mert a szülői szív teherbiró képessége és áldozatkészsége együtt nő a terhek­kel, melyeket viselnie kell. Olyan az, mint a pálmafa, melyről a régiek azt hitték, hogy „aub onere ereseit", vagyis annál inkább növekszik, men­nél nagyobb terhet raknak rája. De igenis azt kérdi a szülő, a ta­nító, az ifjúságnak minden lelkes ba­rátja és nem ntolsó helyen maga az ifjúság is, hogy ez a sok fáradság, jóakarat, áldoiat és reménység meg hozza e vájjon a maga gyümölcsét, lesz-e mód az elhelyezkedésre, lesz-e majdan állás és kenyér. Még egy évtizeddel ennekelőtte azt hajtogattuk, hogy nem kell minden­kinek okvetlenül a lateiner pályákra tódulnia, hogy az értelmiség ne zár­kózzék el az elől a kényszerű és mégiB üdvös gondolat elől, hogy gyer­meke az ipari és kereskedelmi pá­lyán esetleg jobban boldogul, mint a lateiner pályákon. De ma már ezt a tanácsot is kétkedve kell adnunk és kétkedve fogadják a ssülők is, hiszen a kereskedelem és ipar jobban pang, mint valaha és a kereskedő és iparos maga már nem is a megélhe­tés nehésségeivel, hanem valósággal a kétségbeeséssel küsd. A minden rendű és rangú iskolák pedig csak úgy öntik a tanulókat, a kilátástalan jövendőnek e fiatal gla diátorait, akik ballagásukkor ast ir hatnák buosuüdvöaletttl az elhagyott iskolának homloksatára: Morituri te salutant... Esz, erő és szent akarat — egy átoksuly alatt: vájjon a költő, kit a klasszikus ókorban nvatestt-nek, jós nak neveztek, nem erre a mai korra mondotta e eme szavait ? De nem, ne szóljon erről ajakunk | Most hálát kell lengenünk, nem pe­dig panasst. Most az öröm ideje van és nem a siralomé. És a hálaadás imádsága egyúttal a reménységé is, az Istenbe vetett bisalomé, mely soha meg nem OBalatkozhatik. — Hiszen Szt. Ambrusnak és Sst. Ágostonnak hálaéneke is, mely most százezrek­nek ajakáról hangsott föl temploma­inkban, első akkordjában a hála ér­zelmét szólaltatta meg, a végakkord­ban azonban az Istenbe vetett remény ségben és bisodalomban csendült ki. Hála az elmúlt évért zárta be az iskola kapuit, reménység és bisalom egy jobb és ssebb jövendőben nyissa meg szivünket Isten további kegyelme előtt: ez a Te Deum igazi értelme. Dr Magyarász Ferenc. Az ul gazdasegitő rendelet teljesítette a klsbérlőh régi vágyát. őrffy kerületének kisbériéire je­lent előnyt vármegyénkben, ha­nem számos más községben is, ahol a kisbérlők nem is tudják, hogy idegen kerület képviselő­jének köszönhetik az elért ered­ményt (Mórágy, Szálka, Duna- szentgyörgy, Harc stb.). A mezőgazdaságunknak a leg­utóbbi években nyújtott segít­ségek közül egyik legfontosab­bik volt a kisembereknek adott fóldadómentesség. Annak a kis­gazdának ugyanis, akinek föld­jénél a kataszteri tisztajövede­lem összesen nem tett ki többet 100 koronánál, az állam a föld­adót elengedte. Ezt az előnyt azonban csak a kisbirtokosok élvezték, a kis­bérlők nem. A szekszárdi kerü­// let képviselője dr Orffy Imre ezért, de meg annálíogva is, mert kerületében több ezer kis­bérlő van, két évvel ezelőtt egy országos akciót indított, amely­ről a pesti lapok ismételten be is számoltak s amelyeknek célja kisbérlők földadómentességének kivívása volt. Őrffy célját a ta­valyi gazdasegitő rendeletben nem tudta elérni, aminek főoka az volt, hogy a pénzügyminisz­tériumban kiszámították, hogy az ország összes kisbérlőinek földadója tekintélyes összeget tesz ki, amelyet az állam a mai költségvetési viszonyok mellett nem nélkülözhet. őrffy erre uj haditervet ké­szített. Hogy összeegyeztesse a kincstár és az ő kisbérlőinek ér­dekeit , megváltoztatta akciója ke­reteit és hivatkozva méltányos­ságra, mely szerint különbséget kell tenni a bírói határozattal megállapított és a felek szabad egyezkedésén alapuló haszon­béri feltételek közt, továbbá hi- j vatkozva arra, hogy a kincstár jóval kevésbé érdekelt, csak azoknak a kisbérlőknek földadó­ját kérte elengedni, akiket az Országos Földbirtokbiróság jut­tatott bérlethez. Az erre vonatkozó rendelke­zés-tervezetet, mely egy év óta képezte a szakminisztériumok és politikusok vitáinak tárgyát és „őrffy szakasz“ elnevezést nyert, most végre magáévá tette a kormány és a 33-as bizottság is és az a vasárnap megjelent rendelet 2. §-nak c) pontjaként jogszabállyá vált. Nem érdektelen megjegyez­nünk, hogy a rendelet nemcsak E helyütt meg kell említenünk, hogy a boletta elejtését és a busa árának külkereskedelmi egyességek utján való bistositását orsságsserte örömmel fogadta az egész közvéle­mény. Az ekként biztosított maga­sabb busaárak a mesőgasdaség ko­moly megsegítését jelentik. Kétség­telen asonban, bogy a boletta elej­tésével a kormány elesett ama for­rások lege ró sebbi kétől, amelyek ed­dig a mezőgasdaság megsegítésére ssolgáltak, ami vissont a megsegí­tettek körének ssttkebbre ssoritását vonta maga után. Es, valamint a bor­árak tekintetében tavaly óta beállt javulás volt oka annak, hogy a kor­mány eredetileg a ssöllőterületek. föld&démentességét teljesen meg akart*, ssüntetni. A ssöllőbirtokos kerületek képviselői, ások köst az elsősorban megyénk képviselői mindent meg­tettek, hogy legalább a kis ssöllő'- birtokoaok részére biztosittassék ez a kedvezmény. — Ez a kizárólagos szöllőtalajokra nézve sikerült is. Igen kívánatos lett volna asonban, ha si­került volna e kedvezményt a törté­nelmi borvidékek nagy termelési költ­séggel és kis termésátlaggal dolgozó | összeb bortermelő résiére bistositani, ahogy azt az említett képviselők " I nhniinHAlc. A kirakodóvásárok és a kövezetvám el­törlését kérték a szekszárdi kereskedők vasárnapi gyűlésén. Az OMKE szekszárdi kerülete és a Szekszárdi Kereskedelmi Kassinó együttes rendezésében Müller Albert kerületi társelnök és Pirnitzer Ede kereskeskedelmi kaszinói elnök veze­tésével rendkívül látogatott gyűlést tartottak, amelyen az OMKE köz­pontja és a helyi hatóság is képvisel­tette magát. Müller Albert nyitotta meg a gyű­lést. Üdvösölte a megjelenteket, majd a helybeli kereskedelem nehás hely­setét vásolta, hangoztatva, hogy ami­kor a mesőgazdaságnak segítséget nyújtott a kormány, szükséges a kereskedelemnek, elBŐBorban a mező- gasdasági vevőkörrel dolgosó keres­kedelemnek gyors és hathatós meg­segítése is. Nádor Jenő, as OMKE kösponti titkára tartott etután előadást a leg­fontosabb aktuális kösgasdasági kér­désekről. Megemlékezett a szövetkezeteknek legutóbb nyújtott támogatásáról, majd azokat a momentumokat csoportosí­totta, amelyek joggal engednek a hely­zet javulására következtetni. Utalt » vasút személy- és teheráruforgalmá- nak emelkedésére, a fizetésképtelen- ségek ssámának csökkenésére, a ma­gyar export fejlődésére. Mindetekkel ssemben nem javult még eléggé a helyset, bár a kormány a sokfajta adót kevesebb ssámu adónemekké vonta össze áttekinthetőbb összeállí­tásokba foglalta egybe az ezekre vo­natkozó jogszabályokat. Foglalkozott az u. n. irányított termelés legújabb rendsserével, hangoztatva, hogy Bemmi körülmények kösött sem ssabad az irányításnak a hatalmi szóval való kónyszerbeavatkozáBÍg mennie. Az agrárolló kérdésének tárgyalá­sánál kimutatta, hogy ha a mező­gazdasági cikkek árát nem lehet a Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents