Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-06-20 / 47. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda" ~XV1. évfolyam; _________~_________ Szekszárd, 1934 junlus 20. 47‘ 8Iám* TO LNÁMÉTújság HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztői; és kiadóhivatal: Főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Hirdetések árait Szekszárdi Népbank éptlletében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési di|* Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő SC HNEIDER JÁNOS BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetést dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. A legkisebb hirdetés dija 1 '50 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként to filler. Állástkeresőknek 80 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint • nyflltér soronként 60 fillérbe kerül. A világ mezőgazdái eddig soha nem látott méretű kon- gressiasra gyűltek össze Budapesten. Éppen ennek a kongresszusnak a feltűnő látogatottsága bizonyítja, hogy a mezőgazdaságnak világszerte jelentkező bajai még ma sem szűntek meg, még ma is súlyos anyagi nehézségekkel kUzd az a termelő osztály, amely kenyeret ad a millióknak s aa ősi rög mellett élve elsősorban őrzője, fenntartója és továbbplántilója az államfenntartó erényeknek. A világháború befejezését követő esztendőkben sokféle válság rázta meg az emberiséget, de ezek közül legmakacsabbnak éppen az agrárválság mutatkozik. Az agrárkérdés mindenesetre ma világprobléma s elsősorban sorsprobléma nekünk, magyaroknak, hiszen csonka országunk csaknem száz százalékban agrárország s éppen a trianoni békeszerződés kegyetlen intézkedései következtében a világ egyetlen országá nak se kellett gazdaságilag annyira átszervezkedni, mint éppen Magyar- országnak. Érre célzott Kállay Miklós föld— nevelésügyi miniszter is, amikor beszédében rámutatott arra, hogy még nemrégen is ötven milliós fogyasztási, területnek volt Magyarország a gócpontja, ma pedig csaknem ugyanazon a művelhető területen csupán nyolc millió ember számára termelünk. Ha felvetjük a kérdést, hogy miért csak nyolc millió ember számára, akkor a választ az egyes államok gazdasági elzárkózásában találjuk. A világ a békekötések következtében szigetekre szakadt, amelyek között a báboruelőtti érintkezés élénksége megszűnt. A legtöbb állam arra rendezkedett be, hogy úgy a mező- gazdaság, mint az ipar területén az önellátás gondolatát valósítsa meg, vagyiB azt a törekvést, hogy belső szükségleteit a belső termelés segítségével fedezze. Ez a helyzet nem vezetett egészséges állapotokhoz a ezért merült fel tavaly a londoni gabona- konferencián a vámbéke gondolata, amely azonban sajnos, nem valósult meg. Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter érdekes beszédében több különösnek látszó jelenségre mutatott rá. Bebizonyította, hogy a nem agrár államokban a gazdáknak sokkal jobb dolguk van, mint az agrárállamokban, mert termelvényeikért meglehe tősen magas árakat kapnak. Viszont megfordítva, az agrárjellegű államok ban aránylag, az iparnak megy job ban, mint a mezőgazdaságnak. Az agrárjellegű országokban tehát az a sokat emlegetett agrárolló igen tágra van nyitva, ami annyit jelent, hogy aránytalanul drágák az iparcikkek a mezőgazdasági termelvények árához képest. Egy másik fontos szempontra is felhívta a miniszter a kongresszus figyelmét s ez a kapitalisztikus termelési módnak bevooása a mesőgaz daságba. A következmény is ugyanaz, mint az iparban. A gyári termeléssel versenyezni nem tud a kézműipar, ezért elnyomorodik s a kisiparosok ezrei és ezrei mennek tönkre. Ugyan úgy a kisbirtokos a kapitalisztikus termelési módszer áldozatául esik, mert csekély tőkéje miatt nem tud versenyezni s ő is elpusztul. Ez azonban nemcsak gazdasági kérdés, hanem elsősorban nemzeti kérdés. Helyesen mutatott rá a löldmivelésügyi miniszter arra a tényre, hogy Európában a kisemberek földje egybeforr létükkel, sőt sz egész nemzeti történelemmel is. Ha a parasztot elszakítjuk földjétől, ha gyökértelenné tesz szűk, akkor ezzel bizonyos fokig a nemzeti talajból is kiszakítottuk. Elvesszük tőle azt az anyagi alapot, amelyre a paraszti nemzedékek élete épült évszázadok óta, de ezzel az anyagi alappal együtt elvéss az a lelki alap is, amely a földmives osztályokat minden államban a nemzeti megbishatóság, a hazaszeretet s az ősi, romlatlan erények hordozóivá tette. Amikor tehát a mezőgazdaság bajaival foglalkozunk, akkor tulajdonképpen nemcsak gazdasági kérdést tárgyalunk, hanem nemzetpolitikai kérdést is. A Gömbös-kormány felismerte ezt az összefüggést, már akkor, amikor a nemzeti munkaterv pontjaiban ráirányította az egéBS ország figyelmét a magyar föld és a magyar nép nagy sorskérdéseire és a telepítés problémájára. Nem lehet tehát azt mondani, bogy vakon áll nánk szemben a kor követelményeivel, legfeljebb arról lehet szó, hogy világosan felismert és meglátott szán dókáinkat miként tudjuk csekély anyagi erőinkkel megvalósítani. Ha van kérdés, amely a magyar nép szivéhez közel áll, akkor a mezőgazdaság kérdése ez. Reméljük, hogy a Budapesten ülésező Mezőgazdasági Kongresszus, ez a nevezetes esemény sokban hozzá fog járulni a mezőgazdasági kérdések nemzetközi tisztázásához és annak a barátságos légkörnek a megteremtéséhez, amely egyedül teszi lehetővé a nagyobbarányu nemzetközi közeledést és ezzel a bajok bizonyét fokú gyógyítását is. Kormánypárt-ellenzók. A megyei ellenzéki hirlap legutóbbi — tizenhatodiki — számában vezető helyen tiltakozik az ellen, hogy a Kisgazdapárt a Nemzeti Egység Pártjával fuzionáljon és híresztelésnek mondja az erre vonatkozó tárgyalások pertraktálását. Különösnek tartja egyúttal gróf Zichy Já nosnak a Kisgazdapárthoz intézett azt a felszólítását, amellyel ellenzéki együttműködésre hívja fel a kisgazdákat. Mi ezzel a tiltakozó cikkel szemben hivatkozunk a „Szabadság“ nak, a vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztésében megjelenő nagytekintélyű. és komoly ellenzéki újságnak — tizenhetediki — számára, ahol erről a témáról vezércikkben szó szerint ezeket olvashatjuk: „Eckhardt Tibor a párt vezére a kormánnyal bizonyos elvi alapokon való együttműködés lehetőségéről, Ulain, az alvezér paklizásról beszél. Eckhardt Kisvárdán még tiltakozik ez ellen a gyanúsítás ellen és fogadalmat teBz az ellenzékiség mellett, Budapesten pedig már az együttműködés lehetőségéről szónokol. Elvi alapon. Ismerjük már az ilyen elvi alapokon való együttműködést. Hazánkban ez azt jelenti, hogy a parlament ben a párnázott miniszteri ajtók mö gött megvan a szives egyetértés, a falusi népgyüléseken pedig kigyót- békát kiáltanak a kormányra. Nincs elvi alapon sem együttműködés, sem kormánytámogatás, paklisás, vagy elvfeladás, csak ellenzékiség van, Mégis miért kell hát kérni az ellenzéki Független Kisgazdapártot az ellenzékiségre? Nem hisz Zichy János ? Vájjon miért nem ? Biztosan oka van reá. Vagy csak a kölcsönt adja vissza? Lehet, Jogos. Tartozik is ezzel a kéréssel. Egy-két évvel ezelőtt a Keresztény pártot kérték a harcos Független Kisgazdák, hogy lépjenek nyíltan ellenzékbe. S ime, mit tesz Isten ? Alig egy-két év s az udvarias és szalonképes (hiszen van benne gróf és báró is) Független Kisgazdapárt módot ad, hogy a kereszténypárt visszaadhassa a szives invitálást. De mit bzóI ebhez a magyar nép?“ A „Szabadság“- nak, ennek a pompásan értesült ellenzéki újságnak a fentebbi megállapításai szinte teljesen összevágnak öiffy Imrének junius tizedikén az őcsényszöllőhegyi beszámolója alkalmából tett eszel a kijelentésével : Szívesen látunk mindenkit, aki a pártunkba jön, csak azt nem tartjuk őszintének, ha egyesek Budapesten közelednek a Nemzeti Egység Pártjához és barátkoznak a kormánnyal, a vidéken pedig népszerűség hajhászásból szidják a kormányt. Tehát csakugyan úgy áll a dolog, ahogy azt mi már előzőleg lerögzítettük. Bárhogy próbálják is ezt tagadni a kisgazdapárti újságok. A nép érzi ezt, kiismerte a népboldo- gitó politikusokat. Annyira kiismerte, hogy a földmives társadalomnak a Kisgazdapárttól való elhidege- dése most már országos tünet. Mindezek tények, letagadhatatlan tények akkor is, ha a kisgazda veEgyes szám ára 12 Villára zérek vicinális nagyságoktól származó híresztelésnek mondják is a kisgasda taktikának ezeket a mosolyra késztető érdekes megnyílót» kozáasit. Cserkészközgyülés. A cserkészélet egyik lényeges része a szabadban való élet, a kirándulás, a táborozás. Sajnos, ilyen célra nem sok alkalmas helyet talál az ember. Különösen áll ez Szekszárdra. A Sötétvölgy, vagy a Dunaerdő túlságosan messze van egy rövidebb kirándulás számára. Pedig a cserkészek szempontjából olyan helyre volna szükség, ahol az ifjúság szabad délutánját tölthetné el kellemes testet-lelket erőaitő- és üditő kirándulással, játékkal. Valamikor ideális hely volt ilyen szempontból a Vámerdő, ahol Szekszárd. közönsége sok majálisnak élvezte derűjét, a cserkészek pedig később,, amikor az erdőt kivágták, sok kedves őrsi búvóhelyet találtak ott. Est a területet asonban — azt kell mondanunk, hogy sajnos — a közkórbáz kulturterületté változtatta és igy a régi időkből megmentett osekély kis romantikának is vége lett. Hol vannak ma már a régi kedves majálisok? Pedig sokkal költségesebbek a mulatságok, amelyekkel magunkat kárpótolni kívánjuk. Ha már a felnőtteknek is hiányzik egy közelfekvő és könnyen megközelíthető, egészséges és költségeket nem jelentő kiránduló- hely, mennyivel inkább áll ez a cserkészekre, akik úgy vannak mint au indiánok, akiktől elvették a pusztát. Ezen a hiányon kívánt segíteni a tolnamegyei cserkész intéző bizottság, élén vitéz Makray Lajos pápai ka» marással, amikor — egyelőre bérletként — megszerezte a Holt-Siótól határolt szigetet és azt a megyei cserkészcsapatok céljaira kívánja berendezni. Az intézőbizottságot az a szándék vezette, bogy a megyebeli cserkészr csapatoknak állandó táborosóhelyet biztosítson, azért idővel a 11 kataszi- trális holdnyi rétet fáBitani fogja, a visi élethez éB sporthoz szükséges csónakhásat, fürdőhelyet szándékozik létesíteni, a fiuknak alkalmat akar adni, hogy kint a szabad természetben tölthessenek minél több időt, halászhassanak, kertészkedhessenek, sportoljanak, egyszóval igazi fiús életet élhessenek. Minthogy — Bajnos — e célra a. mostani gazdasági viszonyok kösött az intézőbizottság nem rendelkezik kellő fedezettel, Szekszárd intelligens közönségéhez fordul, hogy évenként egy filléres kirándulást szervezzen a. cserkészparkba, ahol maga is szórakozzék és ezzel egy gyönyörű gondolatot segítsen megvalósítani. Erre való volt a vasárnap délután rendezett kirándulás is, amelyen igen sokan vettek részt, bizonyságot téve
