Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-05-30 / 41. szám

XV J. évfolyam,

Szekszárdi 1934 május 30.

41. szám.

Szerkesztfiség ta kiadóhivatal:

Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dili

Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő

Fő

szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS

Felelős szerkesztő:

BLÁZSIK FERENC

A lap megjelenik minden szerdón is szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők.

Hirdetések Arait

A legkisebb hirdetés dija 1*60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Álláskeresőknek 50 százalék kedvezmény.

A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint.'a nyflttér soronként 60 fillérbe kerül.

Púi szó a „patkány“ Dsyhöz.

Irta: Egy pirtonklviili kormánytámogató választó.

£ lap mait heti .számában a hajót elhagyó politikai patkányokról megjelent cikket nagyjából magnókévá tesszük ugyan, mintán azonban a megyei ellenzéki lapban ugyanakkor egy | njabb és még haragosabb cikk jelent meg e tárgyról, ngy értem, hogy nekünk, a vitán és pártokon kívül állóknak is szót kell kérnünk ebben az ügyben.

Öreg legény vagyok és sok mindent megértem. Olyan komédiát azonban, amilyen most folyik az ellenzék egyes berkeiben, még sohasem pipáltam. Nem kisebb dologról van aió, mint arról, hogy e berkek lakói ssem- kápráztató felfedezéssel lepték meg az országot 1 Mondják és Írják, hogy a magyar kormáoy és pártja élén nem Gömbös Gyula, hanem Szüléimén- császár szigetvári holtteste nyargal s az igazi Gömbös Gyula valamely titokzatos lélekvándorlás utján eltűnt.. . De hová ? Azok közé a túlnyomórészt bukott képviselőjelöltek közé, akik uj hajót ácsolnak. Akik pajzánkodó emberek és akik e kedvtelésük közben vígan forgatják késeiket mindenkiben, igy magában Gömbös Gyulában is. Mert Gömbös Gyula — úgy látszik — igen kedveli ezt a ránézve nyilván szenve- dőleges szórakozást . ..

Engem úgyse, cifra eset ez 1 Ma fölényes gúnnyal „ész- és pénzbőséget“ követelnek „mellbőség* helyett, holnap szerelmet vallanak, hogy holnapután menny köves haragj uk kai sújtsák azt az uj kapitányt, aki fel mert ülni az „őslakók rozzant hajójára“ és aki oda meri csalogatni őket, a busbizalmatlan magyarokat! Ez a politika „haragszomrád“ játék váltakozó felkinálkozáBaival kezd a magyar belpolitika isteni színjátékévá válni.

Nagyon vidámitó dolgok volnának ezek, ha nem volna mögöttük egy súlyosan bántó, sót sértő feltevés magával Gömbös Gyulával szemben. Végtére, ha egy kormány férfin, kényszerhelyzetben, ideig óráig, egy oly párt kizárólagos támogatását, melytől érzésben és gondolatban távol áll, elfogadja — még meg lehetne érteni. Ámde közel négy esztendőről van szó, amely alatt Gömbös Gyula félreértést nem tűrő határozottsággal és ismételten kijelentette a párttal való kapcsolatainak őszinte voltát és komoly együttműködési szándékát. Nem súlyosan sértő e ennek ellenkelőjót feltételezni arról az államférfiról, aki a megtestesült egyenesség éB őszinteség ? I Már pedig az ellenzéki cikkíró ezt teszi. Sőt még tovább is megy l Annak az alig félreérthető gyanújának is kifejezést ad, hogy Gömbös Gyulára a pártot — nyilván felülről — rákényszeritették 1 Ez több, mint merészség, melyet szó nélkül

hagyni nem lehet / (Kiváncsiak vagyunk a saerző kimagyarázkodásaira! A szerk.)

Mi nem tagadjuk, hogy a kormánypártban vannak elemek, melyeket jobban szeretnénk ott nem látni. De hát mutassanak nekünk akárhol a világon nagy pártokat, ahol ilyenek nincsenek I A lényeg az, hogy a kormányzőpárt túlnyomó többségét vagy foglalkozása, vagy egyenesen exisztenciális érdeke az agrár irányzat megerősödéséhez köti,&mii az ellenzéki pártok egyikéről sem lehet ily mértékben elmondani. Az az állítás tehát, hogy ez a párt az agrárirányzat érvényrejuttatásában a legkisebb nehézséget csinálná a kormánynak, egyenesen frivol valót lanság /

Sem a pártok, sem azok összetétele nem örökkévaló. Hiszen, ha a mai képviselőházat tekintjük, úgy

abban az első nemzetgyűlés tagjainak ■ 10 siáaalékát sem találjuk fel 1 A választások személycserét jelentenek és az igy lesz esután is. Uj erők bevonulásától osak a gyávák félhetnek, a hazájukat sierető és féltő magyarok azonban nem. Sőt ellenkezőleg, minden jóérzésü magyarnak azon kell lennie, hogy uj, értékes erők vonuljanak be aa ország házába. Ezt kell kívánnia a jelenlegi kormánypártnak is. Ezt joggal követelhetjük is tőle I

Csak aat nem kívánhatjuk, bogy olyanoknak adjon siállást, akik már bejövetelük előtt a gazdájukat kiverő tót hangján kiabálnak .. ,

Egyebekben pedig azt hieaiük, hogy úgy a miniszterelnökre, mint pártjára egyenesen sértő annak feltételesése, hogy az ilyen átlátszó és naiv ugratásoknak felülnek 1

Utolsó magyar istentisztelet a hidasi református templomban.

Szomorú vasárnapi szenzációja az országnak, hogy az utolsó istentiszteletet tartották a hidasi magyar református templomban, mert ott a magyarság annyira kipusztult, hogy a templomot nem tudják tovább fenntartani. Az egész magyar sajtó fel— sikolt ez eseménynél, hisz ez azt jelenti, hogy szú rágja a nemzetet, amely bftuös módon pusztítja magát.

Zokogó magyarok gyűltek össze vasárnap a kis templomban, ahol Lombos Alfréd bonyhádi tiszteletes a 91. zsoltár eléneklése után evangéliumot olvasott, majd elmondotta a kétszázötven évvel ezelőtt alapított gyülekezet történetét. Magyarok alapították Hidast, ahová Mária Terézia svábokat telepített, majd rácok is jöttek a községbe. Azután lassan fogyni kezdtek a magyarok, egyre kevesebb volt az udvarokban a gyerek, egyre kevesebb magyar lépte át a hidasi templom küsiöbét. Ezer- kilencszázban már nem volt Magyar- hidasnak önálló lelkésze, de még mindig kétszáz magyar élt a vidéken. Harminc évvel ezelőtt még 185 magyar élt Hidason, ma már egy sincs. .

Felolvasta ezután a prezsbitérium határozatát, amely szerint a hidasi msgyar templomot átadják a helybeli németajkú ifjúságnak kulturház céljaira azzal a kikötéssel, hogy ősz- ssejöveteleiken magyar énekkel, vagy szavalattal emlékezzenek meg a szent I hely magyar eredetéről.

Megtérítettek ezután az utolsó ur/H<C

vacsorára, melyet Csik Endre mó- rágyi lelkész osztott ki, majd átadták a templom hatalmas régi kulcsát Várőczi János lelkésznek, a német gyülekezet papjának. 0sik Endre szomorú, könnyfakasztó prédikációja után felhangzott a bucsuzsoltár, majd kivonultak a hívek, hogy elbúcsúzzanak az árva harangtól, a földbe- süppedt temetőtől, ahol csak néhány behorpsdt, alig látható Bir jelzi az ott élt magyarok emlékét.

A temetőben Váróczy János beszélt. Anyák, gyermekek és apák összesüritett bánata nyomja itt árva szivünket — úgymond — mert most a nemzet egy részét veszítettük el. Vezessen minket az elhalt magyarok szelleme, adja az ég, hogy ez a föld maradjon meg magyarnak^

A temető mellett megcsendült a kis harang, melynek párját ágyúnak vitték a háborúba. Harangsió után Lombos Alfréd fellépett egy kőre és elmondta a harang temetésére irt eme bucsuversét:

HARANGBUCSUZTATÓ.

Magyarhidas napsütötte dombján Áll a templom elhagyottan, árván; Haranglábja ugyan itten állna,

Sőt az Urnák hiven megszolgálna,

Ám a régen elköltözött hívek Ma már másutt hódolnak Istennek S nem is halljuk a teljes harangpárt, Mert az egyik a harcmezőkön járt,

Mig a párja itt maradva árván, Elhagyottan néha meg is szólván,

Párja után zokogva sirdogált,

Mig csak végre a szive is megállt.

Messze, messze Nagymagyarországon De sok templom áll ma ilyen módon... Elnémult a harangjuknak nyelve Akár csak a magyaroknak lelke;

Avagy pedig, hogyha meg is szólnak S bus magyarok oda vándorolnak:

Nem úgy búgnak a feldúlt hazában Amint egykor régen, hajdanában.

Bizony simák, fájón felzokognak:

»Miért nem adsz békét a magyarnak Isten, kihez örökké szól szavunk? ígérd meg, hogy mi is feltámadunk,«

Ez a harang egymagában is még Hozzád kiált ma könyörülő ég;

Mintha most a többiek nevében A Te fiad, Krisztus szellemében Haldokolva hívná szent nevedet- U ram, u-ram. u-ram vár nemzeted.

A bonyhádi templom tornyán újra Feltámadva szól majd Halleluja,

És ha ismét az egész hazában Magyar népünk örvend szabadságban S megkondulnak az összes harangok:

Ez a harang (s még ujjongni fogl

De ujjongnak egykor ott fenn is még.

— Ha megnyílik felettünk a nagy Ég — Hőseinknek elszállott lelkei . . , Visszaadják harcmezők terei Megdicsőült vértanú-testüket,

Hogy imádják áldó Istenüket,

Aki ott fenn fogadja a nagy kart,

Amely kérdi: óh áldd meg a magyart. Akkor is majd, ha a magyar föld reng És itt minden harang is belezeng:

Ez a[harang — elhihetjük szentül — Ujjongni fog s áldón belecsendül!

A nagy hatással előadott búcsúztató utáu még egy konduláe és szétoszlott a szomorú gyülekezet. A megrázó esemény, a hidasi utolsó magyar is- teutisatelet hirére összegyűlt közönség pedig reiignáltan tárgyalta a magyarság gyilkos, halálos veszedelmét, az egykét, hangoztatva, bogy a magyarságnak hitet, bizalmat és erót kellene merítenie a jövőre, hogy visszahóditsa pozícióját, mert e bizalom és erő nélkül biztos vesztébe rohan.

Hősök

emlékünnepe.

Vasárnap országszerte megható ünnepségekkel hódoltak a világháború folyt)mán megdicsőült hőseink emlékének. Vármegyénk hsasfias közönsége íb kivette részét a kegyelete» megemlékezésből és minden község áhítattal bernit le azok érdemei előtt, akik életüket áldozták a basáért.

Szekszárdon a leveutezenekar ébresztője figyelmestette a közönséget a nagy napra, melynek jelentőségét a különböző felekezetek templomaiban tartott istentiszteletek keretében méltatták. Tizenegy órakor kezdődött a Szent Imre ligetben a hazafias ünnepély, ahol ott voltak a hatóságok, testületek, iskolák, egyletek és több ezer főnyi kösöoség. A le- ventesenekar Hiszekegye vezette bo a kegyeletes aktust, majd a Szekszárdi DaloBkör énekelte Murgácz Kálmán „Millió a csillag“ cimtt hazafias dalát, amelyet a leveutezenekar számai követtek. Klézli István nagy hatással szavalta Gyóni Gázának Őrségen, Ének a gránicon és Rab maEgyel szám ára 12 fillér*