Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-05-09 / 36. szám

TOLNAMEGYEI ÚJSÁG term A, korán érő, nem röpítő fajtát kell' majd a Pinceszövetkezet által létesítendő mintaszőlőtelepen tenyász- teni. Emellett asonban ültetni kell nagyburgundit, esetleg kékfrankost is, hogy a kedvezőtlenebb évjáratok borát fel lehessen javítani. A nagy­burgundi pompásan terem nálunk, hissen a párisi világkiállításon a Ke­gyes Tanitórend dunántúli szőlőbir- tokán termett nagybnrgundija vitte el as első dijat. Hassnos tanácsokat adott régre a fehér fajokat, a fajtissta ültetést ille­tően is Marton főfelügyelő, akinek tanulságos előadását lelkesen meg« éljeneste a nagyszámú polgárság. A polgárság kívánságai. Boross Zoltán igazgató köszönte meg a közönség nevében is Marton fejtegetéseit, majd — mint a pol« gárság kívánságát — felolvasta az alábbi határozati javaslatot és kérte dr örffy Imrét, a kerületnek a gyű­lésen jelenvolt képviselőjét, hogy azokat terjessze a kormány elé és amennyiben módjában van, adjon felvilágositást a helyi vonatkozása kérdésekre is. A határozati javaslat pontjai a kö* vetkezők: 1. A basa árának legalább 15 P- ben való megállapítása. 2. A bor árának legalább a mai színvonalon leendő fenntartása. 3. Bikatartás ügyének rendezése. 4 Adóbehajtások elhalasztása, in« dokolt esetben a termények betaka­rításáig, nehogy a kényszereladások­kal az árak essenek. 5. Őszi szénkénegezéshez olcsóbb szénkéneg kiutalása. 6. Az iparcikkek árának csökken­tése a kartellárak letörésével. 7. Mintaszőlő felállítása Szekszár- don a Pinceszövetkezet utján, hogy onnan olcsó és megbisható ojtóvesz- ssők, ojtványok legyenek beszerez* hetők a minőségi termelés előmoz­dítására. 8. A helyi vonatkozása ügyek ren« dezése. Nem is nyugszom azért, amíg ez meg nem lesz. (Éljenzés ) A helyi vonatkozású ögyek kerültek ezatán sorra. Esekre áttérve örffy óriási érdeklődés közben fog­lalkozott Szekszárd város legégetőbb bajaival. Ha csapán röviden tartok is szem­lét — ngymond — e bajok igazi kntforrásainál, ezeket a kereskedelmi és ipari élet hiányában, a borterme­lés válságában és a lakosság tatter­helésében látom. Ezattal csak erről az utolsó kérdésről kívánok szólni. Ezekről a terhekről beszélni — mondta Örffy — nem könnyű fel­adat, mert a helyzet súlyossága és a demagógia igen el mérgesítette a hangalatot. Nekem különösen azért is nehéz, mert országos ügyek in­tézése céljából választottak meg és hiba lenne a helyi pártok har­cába beleavatkozni, amit különben most sem teszek meg. Ne kérje tehát tőlem senki, hogy egyes kérdésekben egyik, vagy má­sik párt mellé álljak, mert ezt még a legjobb híveim kedvéért sem teszem meg. Engem személyi szem­pontok nem vezetnek és bár ellen­feleim szeretnék ezt a közvélemény egy részével elhitetni, mégis remé­lem, hogy ez az átlátszó és valótlan trükk a szekszárdi polgárság józan­ságán hajótörést fog szenvedni. A szekszárdi asztalos­mester esete. El kell ezeket a dolgokat részle­tesen mondanom, nehogy agy járjak ezzel is, mint a Szekszárdi Ipartestü let ügyével. (Halljak, halljak I) Isme­retes — folytatta örffy — hogy a szekszárdi ipartestület a jobb idők­ben szép palotát emelt magának és ennek a révén eladósodott. Hogy a szegény és sok gonddal küzködő ipa­rosainkon segítsek, sok hónapos ke­mény küzködés után, melynek során majd lejártam a lábaimat, segélyt verekedtem ki a szekszárdi ipartes­tüknek. Mikor aztán megvolt a se­gély, előállott egy szekszárdi asz talos mester és jegyzőkönyvi köszönetét szavaztatott magá­nak, fűnek-fának azt mesélve, hogy ez az ő érdeme és hogy ezt nem örffy, hanem ő csi­nálta. (Nagy derültség. Felkiáltások: ismer­jük azt a kis önzetlent.) Biztosan most íb lesznek olyanok, aklik azt mondják majd, hogy a viz- dijcsökkentést nekik lehet köszönni. Pedig ma még azt sem tadják, hogy mi lesz, holott én ezt gazdatársaim­nak már most elmondom. Közel két éve hangoztattam igen sok szekszárdi barátom előtt, hogy a szekszárdi vá­rosházi, közüzemi kérdést a minisz­térium által kiküldendő központi szakértői vizsgáló bizottság munkája nélkül megoldani nem lehet. Éppen ezért ennek a gondolatnak az el­sőbbségét magamtól elvitatni nem engedem. (Halljuk, halljak.) Elmon dóm tehát saját tanulmányaim ered­ményét, amelyet minden tekintetben igazolt az itt járt miniszteri bizott­ság vizsgálati anyaga és véleménye. Most is azt mondom, amit a kép­viselőházban és a kormánynál any- nyiszor mondtam: a háztulajdon a jelenlegi terheket el nem bírja és biztos tönkrejatás elé néz. Ezért szó­laltam fel a házadó és pótlékainak a súlyossága ellen és ezért teszek meg mindent a Szekszárdon valóban elvisel­1934 május 9. hetetlenül terhes közüzemi di­jak mérséklése érdekében. E téren komoly és nagy munkát végeztem, mert nem sajnáltam a faradságot, hogy a város anyagi helyzetét alapo­san áttanulmányozzam. E< a feladat — országos elfoglaltságom folytán — nem volt könnyű, de úgy éreztem, hogy ezt a munkát el kellett végez­nem. Beismerem, hogy munkám kez­detén sokkal sötétebbnek láttam a helyzetet, mint ahogy ma látom. Es azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének bajok. A főbaj a lakosság kereseti viszonyainak és a város lé- lekszámának alacsony volta. Igazi javnlás csak ezen a téren állhat be. Mintán asonban a helyzet sürgető beavatkozást igényel, hozzá kell látni a terhek kíméletlen kezű csökkentéséhez. (Zajos helyeslés.) A szekszárdi közüzemek, kü'önösen a vizdij magassága semmi szín alatt sem tartható fenn. Itt hibák történtek, amelyeket szépíteni ma már senkinek sem ér­deke. A legnagyobb hiba az volt, hogy a lakosság, sőt a képviselőtes­tület sem tadta, mily terheket fog a vízmű, a háztulajdonosokra róni. Amellett igen nagy hiba, hogy., a viz mii olyan terheket visel, amelyek nem tartoznak reá. A vízmű nem szolgálhat arra, hogy a költséges városi adminisztrációt kisegítse. (Felkiáltások: Teljesen igaza van 1) Ennek a rendszernek sürgősen meg kell szűnnie. Eddigi tanulmányaim alapján biztosra veszem, hogy a viz- dijak mérséklése nem fog akadályokba ütközni. Meg kell szüntetni a legkülső fivezet vizdlját teljesen, az is­tálló vizd'jat is el kell törölni s az egész városban 7» óval mérsékelni kell a dijakat. (Hosz- szantartó éljenzés.) Ha erre a város közönsége rászánja magát, én is el fogok követni mindent hogy ez meg is történjék és biztosra ve­szem, hogy ez meg is lesz. Természetesen nagyon vigyázni kell arra, hogy ez a művelet ne jelent­sen a másik oldalon a pótadónál újabb terheket. El kell tehát követni mindent, hogy a városi háztartás egyensúlya a közüzemek segélye nél­kül is fenntartható legyen. Itt a ta­karékosság és állami segély fog segíteni. (Éljenzés.) Az utóbbi tekin­tetében máris igen erős akciót fejtek ki és remélem, hogy nem eredmény nélkül. Ehhez azonban a város egész társadalmának a támogatására van szükségem és nem a megtörtént hibák kikiabálására, ami a kor­mányt esetleg visszatartja a ko­molyabb segítéstől. (Igaz, úgy vanl) Az ilyen működés hozhat pillanatnyi sikereket befelé, de a város összesé- gének súlyosan árt és éppen ezért ettől mindenkit nagyon óvok. Általában azt tanácsolhatom az itt megjelent földmives társadalomnak — mondá beszéde vége felé örffy — keresse a többi társadalmi osztály segitBégét és ne az ellentéteket ku­tassa, amelyre egyesek uszítják. En­nek csak kárát láthatta eddig a földmives osztály, hisz amióta nyug- talanitása fokozottabb mértékben tör­ténik, a földmives társadalom bajai csak nőttek és e társadalmi osztály sok barátja állt félre, mert nem bírta hanggal. Végül csak azt tanácsolha­tom Önöknek, végzé beszédét örffy, hogy azt, aki féltékenykedik és nem Dr örffy Imre felszólalása. A közönség éljenzése közepette je­lent meg a szónoki emelvényen dr örffy Imre orssággyülési képviselő és megkössönve Marton főfelügyelő előadását, arra kérte a gazdákat, hogy a bortermelés kérdésében ne legyenek makaosok, hanem kövessék a szekértő tanácsokat. Majd nagy figyelem közepette válaszolt az elő­terjesztett és elfogadott javaslat egyes pontjaira. Búzatermésünk —— mondotta — a szárazság folytán, sajnos nem lesz olyan, hogy nagyobb j kivitelre számíthassunk. Csodálom, hogy az eső elmaradása miatt en­gem, mint a kerület képviselőjét nem vontak eddig még felelősségre azok, akik mindig kritizálnak. (Nagy de­rültség.) Es a körülmény, miután a kiviteli árkülönbözet nem fogja ter­helni az államot, egymaga is meg­akadályozza, hogy az eddigi katasz­trofális búzaárak fennmaradjanak. A cél: boletta nélkül is elérni a ter­melési költségeket, abban az esetben is biztosítva van, ha jó termés lenne, mert OlaszorBság, Ausztria, Német­ország éB Svájc átvenné a várható termésfeleslegnél nagyobb mennyisé­get is olyan áron, hogy arra az ál­lamnak nem fog kelleni ráfizetni, mint eddig. A bornál a belső fogyasztás emelkedése meg­indult. Ennél a nagynehezen kihar­colt borfogyasztási adócsökkentés (melynél örffynek nagy része volt. Saerk.) óriási szerepet játszik. Szekszárd pinceszövetkezete fejti ki ezen a téren a leg­eredményesebb tevékenységet az országban. Ez annyira elismert tény, hogy a többi pinoeszövetkezetek ilyen irányú működése Bzinte eltörpül mellette. Boldog vagyok, úgymond dr örffy, nemcsak azért, mert ezt a szövetkezetei én harcoltam ki a kormánynál, de azért is, mert csak a vak nem látja ennek a szövetkezetnek a bor­árak kialakulására való kedvező köz­reműködését. Sok függ itt is a ter­més mennyiségétől, mert a szekszárdi vörösbor világ­hírét vissza kell harcolni. F A pinceszövetkezet Urmöséből is világcikket kell csinálni és ez sike­rülni is fog, ha összefogunk. A kor­mány nem engedi minden borvidé­ken a csemegeszőlő fejlesztését, a szekszárdinál azonban különös súlyt fektet rá A kemény, nagy ssemü és télen kitünően elálló fajtá hoz kell itt a legsürgősebben áttérni, mert ezeket a tél végén és tavasz- szal óriási áron lehet értékesíteni. (Nagy helyeslés.) A bikatartás rendezése ügyében — folytatta to­vább örffy — már eljártam a bél­és pénzügyminisztériumban éB min­den reményem megvan arra, hogy a tervezett és méltán sérelmezett rend­szert elejtik és a polgárság túlnyomó réssé által kívánt átalányosási rend­szert vezetik be. (Éljenzés.) A termények betakarításáig az adóvégrehajtások kiméletesebb módját magam is igen helyeslem és erre indokolt esetben meg is van az alkalom. A magyar gazda régi baja ugyanis, hogy nem tud akkor eladni, amikor a termény­nek jó ára van, hanem a legtöbb­ször kényszerhelyzetben kell produk­tumaitól megválni. Az állam legelső kötelessége tehát, hogy fisetési ha­lasztás és az értékesítés megszerve­zése révén segítsen a polgárságon. A szénkéneg és rézgálic árának letörésére komoly intézkedé­seket tett a kormány, hiszen az olasz rézgálic beengedése, az állami szén- kéneggyár újbóli Usembehelyezésé- nek máris komoly jelei mutatkoznak, melyeket tovább kell fejleszteni. Erre van is kilátás. (Élénk helyeslés.) A kartellek uralmának letörése az egész világon megindult, de balga ember az, aki azt hiszi, hogy ez könnyű munka. Erről egyébként áldozó­csütörtöki politikai beszámolóm­ban fogok részletesebben beszélni és erre a beszámolómra a gazdá­kat pártkülönbség nélkül meg­hívom. A mintaszölő felállítása ügyében már tárgyaltam a földmivelésügyi minisztériumban éB annak létesítését most már biztosí­tottnak is látom. Kérem azonban szőlősgazda társaimat, hogy mind­nyájan törekedjenek az ott látottakat meg is tanulni. Életem egyik főcélját érem el — úgymond örffy — ha a szekszárdi bor értékesítésének és ami legalább oly fontos: a bortermelés helyes irányba való terelésének a kérdését megoldáshoz segítettem vinni.

Next

/
Thumbnails
Contents