Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)

1934-03-24 / 24. szám

XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 március 24. 24. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 86 és 102 Főszerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Előfizetési dift Egész évre _ 12 pengő |j Félévre _ ____ 6 pengő A lop megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1'60 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter scales hasábon mlllimélersoronként 10 filler. ÁUástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint ■ nyflttér soronként 60 fillérbe kerül. A hazug skót. A „skót utazónak“ mór a háború előtt is jól megfizetett tolle, egy gya­lázatos röpiratban foglalkozik a ma gyár revízió kérdésével. Seaton Wa­tson nrat, vagy hogy álnevét említ- síik, Scotns Viatort nem kell bematatni a magyar közvélemény előtt. Már a háború előtt olyanok zsoldjában állott, akiknek machinációja hozzájárult a monarchia szétrombol ásóhoz. A béke szerződések atán sokáig tetszelgett a célt ért sajtógladiátor mesében s nem egyszer keserítette meg a Tria­nonban feldarabolt Magyarország agmgy is eléggé szomorú életét. Most feltette a koronát Seotus Via­tor az ő eddigi ravasz machinációira. Asoq a napon, amikor Rómában a három miniszterelnök aláírta a római egyezményt, megjelent a magyar re­víziós törekvések ellen egy röpirat, amelynek szerzője Seaton Watson. Ez a förmedvóny válasz akar lenni gróf Bethlen István angliai felolvasó aljára s keresztezni igyekszik azt a békemódositásra törekvő elhatározást, molynek élén Sir Robert Gower áll s felsorakozik mellette az angol par­lament magyar csoportja. Seotus Viator röplapjával érdemben foglalkozni annyit jelentene, hogy komolyan vesszük az ő hitvány csel­szövéseit. Szemet hunyni azonban nem lehet az. ilyen átlátszó tendenciájú cselekmények előtt, mert ha még ma is akad valaki, aki azt merészeli állítani, hogy a „magyar nép nem kívánja a békeszerződések módositá- sátu, az vagy őrült, vagy valamelyik afrikai vad törzs tájékozatlanságával nézi a magyar ügyet Van még egy eset: a megfizetett toll, melynek pénz­éhes vezetője gyakran mindenre ké­pes. Mily szomorúság fog el bennün* két, hogy ez a Seaton Watson nevű röpiratszerkesztő annak az angol nem­zetnek a tagja, melynek részéről annyi megértést, jószándékot, ttgy- ^ buzgalmat s határozott fellépést ta­pasztaltunk a magyar igazság mellett. Honfitársairól s az angol politika kiváló tényezőinek felvilágosodásáról és ügyünk mellett történt lándzsa- töréséről állítja Seaton Watson, hogy e mögött „óriási mennyiségű tokaji bor, fácánvadászatok és egyéb csáb- eszközök húzódnak meg“. Hogy mi található az ő röplapjának megszer­kesztése mögött, erról nem beszél Seatou Watson, de talán beszélnie sem kell. Véglegesen elintézett dolog szerinte az a tény, hogy „népszava­zásról pedig szó sem lehet“. Lássuk hát, miként képzeli ez a gyűlölködé­sében s indokolatlan haragjában meg­enyhülni nem tudó angol újságíró a magyar kérdés kifejlődését. Várni azok halálát, akik még ismerték a történelmi Magyarország életét, várni, amíg magába zárja a magyar föld mindazokat, akik nem a Seaton Wa­tson által megálmodott és a béke­szerződések asztalán valóra váltott Csonkamagyarország eazmekörében BziUetfek és éltek. Mily mélységes tévedés b helytelen irányú befolyáso­lás lükröaik vissza ebből az ellensé­ges irányú ábrándozásból. Ez a megrendelt röplap s mind­azok, akik mögötte állanak, ugylát- szik, érzik a magyar igazság dübörgő útját. Minden jel erre mutat. Ezt igazolja az. átlátszó, de ördögien go­nosz tanácsa, amely a röplap zára­dékában foglal helyet. „A magyarokat a területi viták határozatlan időre való kikapcsolására kell bírni. Eset­leg azzal az ígérettel, hogy majd ké- sőbb , . . nyugodtabb légkörben . . . ekkor gok minden lehetséges less, ami most lehetetlen.4 Tévedtünk. Ez a mézesmadzag korántsem oly ördö­gien gonosz, mint ahogy az első pil­lanatra láttuk. Inkább sötét és ostoba, mert feltételezi sgyrésst, hogy Ma­gyarország szemét hosszú időn át be lehet kötni az ígérgetések papiroB- rongyáva.l, másrészt elő merte Seaton Watson terjeszteni aa elé az angol közvélemény elő, amelyik megtes tesitője a becsületnek s bele merte vonni ebbe az undorítóan átlátszó csal ve télbe azt a francia közvéleményt, amely lovagiasságáról s tisztességéről ismeretes a világ közvéleménye előtt. Seaton Watson „ígéret programmja“ annál megdöbbentőbb, mert önmaga nyugtatja meg — bizonyára a kisan- tant körébe tartozó — inspirátorait és barátait, hogy „aa ilyen ígéret semmire Bem köteles és időt enged a jelenlegi viszonyok megszilárdítá­sához4. Ki csorbult, hasznavehetetlen fegy­verek esek már a magyar igazsággal szemben. A kisan tant magyarellenes arzenálja nagyon fogytán lehet ptár eszközökben, ha még mindig csak a békeszerződések utáni idők gyűlöl­ködő légkörében bevált, de közben megroisdásodott eszközökhöz tudnak csapán folyamodni. Seaton Watson személye is elszürkült, érvei meg­buktak, mert minden gondolkozó tő tudja már Európábzn, hogy nem a mai állapotok megrögzítésére, hanem a régi nyugalmi helyzet feltámasz­tására kell minden igyekezetét for­dítani. Dr Dulin csúfos veresége a szekszárdi városházán. A volt birkózó városatyát könnyen két vállra fektette a polgármester. A hangos népvezérnek megint visszafelé sült el a kapanyele. Hiánytalanul vonultak fel az ellen­zéki képviselőtestületi tagok a keddi városi közgyűlésre. Harminchét ügy szerepelt a tárgysorozaton és ezek közt volt egy, a múlt évi szekszárdi kiállítás elszámolása is, amelyben a nagy bajkeverő panamát szimatolt. Akasztást, kivégzést akart rendezni és szüksége volt rá, hogy a háta mögött legyen a terrorkórus, amely a nagy népboldogitó intésére nyomban feBzitsdmeget kiált. Dr Dalin ez okból berendelte hát összes híveit. Szokott modorában kezdett szavalni. Illegette, billegette magát. Hol fuvo- lázott a hangja, hol meg recsegett. És ahogy azt a lapjában, a Tolna­megyei Hírlapban is állandóan csinálja, ez alkalommal is burkolt gyannsit- gatásokkal kezdte. Majd a valótlan adatok és a mások bemocskolására szánt hamis következtetések egész sora röppent ki müfelháborodásra toraitott szájából. Háta mögött ülő félrevezetett jóhiszemű híveinek egyre sttrüsbödő helyeslése volt a visszhang a könnyelmű vádaskodásokra. Aztán megpihent egy kicsit és szétnézett maga körül a teremben, hogy bezsebelje hívei éljeneit és elismerő pillantásait. Ugyanúgy, mint annak idején, mikor még birkózó volt. Bizonyára az aránában akkor is ilyen tapsraéhesen fordult a porondot kö­rülfogó közönség felá. Ahogy mosolyogva leste a hatást, nyomban lecsapott rá a polgármester. i Az igazság mindennél erősebb lóvén, nem került nagy fáradságába ki­mutatni, hogy dr Dalin adatai és azokból levont következtetései mind valótlanok. Az igazság erejével aztán pár pillanat alatt szabályosan ngy két vállra fektette a kiérdemesült birkózót, hogy az szinte nyekkent egy nagyot és meg sem bírt moc­canni. A közgyűlés közönsége helyes­léssel vette tudomásai a polgármester bravúrját, Dalin pedig csak mosoly­gott, zavartan, sáppadtan, mint a csinytevésen rajtakapott gyerek és agy látszott, mintha elfanyarodó ar­cáról ezek a gondolatok tükröződtek void a vissza: — Ejnye, a fene egye meg ezt a Vendel Pistát. Hisz ez goromba em­ber, aki vissza is üt, ha bántják. Ezután minden különösebb emóció nólkül folyt le a közgyűlés, melyről részletes tudósításunk a következő: A közgyűlés az Országos Testnevelési Tanács ki­tüntetéseinek átadásával kezdődött. Szekssárd leventeügyének két buzgó munkását, Stocker Géza vezető fő­oktatót és Csankó Imre • főoktatót ugyanis a Tanács éremmel és dísz­oklevéllel tüntette ki. Érdemeiket dr Kliegl főjegyző méltatta és vitéz Ven­del István polgármester hazafias be­széd kíséretében adta át nekik az érmet és az oklevelet. Az ünnepi aktuson az O. T. T. Bárdossy elő­adóval képviseltette magát. A tárgysorozat Megszavazott ezután a képviselő­testület a Balatoni István volt szek­szárdi kösgyám sikkasztásával meg­károsított Zsmán Jánosnak és ögv. Ribling Istvánnénak az 1935, illetve az 1936. évi költségvetés terhére összesen 2400 P t, majd kimondta, hogy az üzemi tisztviselők szolgálati viszonya nyugdíjjogosultság tekinte­tében a közigazgatási tisztviselőkével azonos. A kishasionbérlők érdemes­ségének megállapítására és egyéb ügyek intézésére alakítandó és a polgármester elnöklete alatt működő bizottságba kiküldték Malonyay Ele­mér, Székely István Majsai és Szűcs János Fuksz képviselőtestületi tago­kat. Kisebb vita volt az apaállatok beeaeraésére vonatkozó gazdasági fel- Ugyelóségi átirat tárgyalásánál, melyre vonatkoaóan elhatározták, hogy ked*. veiményes kölcsönnel beszerzik a tenyésiállatlátszámhoz még szüksé­ges apaállatokat. A vásári rendtar­tásról szóló szabályrendeletet akként módosították, hogy a vásári helyek lefoglalásánál elsőbbségük van a hadi­rokkant iparosoknak és kereskedők* nek, akiknek működési idejét a töb­biekkel szemben kétszeresen kell szá* mitani. A házaló kereskedelmet sza­bályozó rendelkezés is változáson ment keresztül, mert kimondták, hogy a hadirokkantak Ssekszárd területén szabadon házalhatnak. A vámszolgá­lat ügye is változáson ment keresz­tül. Rémi vita volt az apaállattartási költségek tárgyalásánál. A polgárság ugyanis sokallva a fedestetési dijakat, a szom­szédos községekbe viszi állatait. Tak­sonyi János Heimann azt kívánta, bogy a város az apaállatok élelmét számítsa • piaci árnál olcsóbban, * gondozó nyugellátása pedig ne as állattartási költségeket, hanem a vá­ros háztartási alapját terhelje. A pol­gármester erre azt az ajánlatot tette, hogy vegye az állattartó polgárság a saját kezelésébe az apaállatokat, szabja meg és szedje be agy a fe- deztetési dijakat, amint jónak látja. A vároB az élelmezéshez szükséges rétet is hajlandó rendelkezésre bo- csájtani. Az ellenzék azonban ezt a megoldást nem akceptálta, hanem a dijak leszállítását kérte. A közgyűlés a fedeztetési dijat 4 pengőben álla­pította meg. Az nj vágóhíd ópitósónél egyes magáncégek által elfogyasztott viz- mennyiség dijának megállapítása után a Szekszárd Szálló bár- léinek lakbér- és vizdij• csökkentési kérelme került a képviselőtestület elé. A pol­gármester ismertette a kérelmet, majd ama javaslatát, hogy az ügyben 90 nsp múlva hozzanak határozatot, ami­kor a miniszteriális bizottság mun­kája alapján a közüzemi dijak csők­Egyes szám ára 12 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents