Tolnamegyei Ujság, 1934 (16. évfolyam, 1-101. szám)
1934-01-13 / 4. szám
XVI. évfolyam. Szekszárdi 1934 január 13. 4.1 szám. Tolnamegyei újság HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pőszerkesztő: Felelős szerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 SCHNEIDER JÁNOS BLÁZSIK FERENC Előfizetési diji Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető 1 közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dl)a 1 pengd. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül.- Nem akadályozható meg a magyar revizió gondolatának térhódítása. Benes és Tiiulescu a kisantant jelenlegi két vesetője a közeli napok ban két oldalról íb olyan kritikában részesültek, amelyet magatartásukkal a legteljesebb mértékben meg is érdemeltek. Ezen a ponton kétség nem is foroghat fenn, hiszen, amikor egész Európa azon töri a fejét, hogy a békét miként lehetne a mainál biztosabb alapokra helyezni, ez a két po litikns oly könnyen kimondja a „bábom" szavát és örökösen fenyegetőzik, hogy Magyarország békés revíziós törekvései mindenképpen fegyveres összetűzésre fognak vezetni. A lényeg abban áll, hogy Benes és Titulescu veszedelmes magatartását Enrópaszerte kezdik észrevenni. — Lord Snowden az angol munkáspárt volt kincstári kancellára, egy hírlapi cikkében Benes és Titulescu politikai szereplésével foglalkozik. Meg- '"?fila|úija, bogy azokban á'káróá csel- szöváDyekben, amelyek ma Európa | békéjét legelsősorban fenyegetik, ók ketten játsszák a főszerepet. Fenn- hangon hirdetik, bogy nem tűrnek semmiféle békemódositást, amelynek következtében valamit vissza kellene adni az Ausztriától és Magyarországtól elrabolt területekből. Mindketten bejelentették, hogy harcolni fognak a békeszerződések felülvizsgálása ellen. „Ezért ők Európa veszélyes emberei" — állapítja meg Snowden. Ebben a megállapításban, ha a cikk előbbi gondolatmenetével összevetjük, az is bentfoglaltatik, hogy Snowden hajlik a békeszerződések revíziója felé, hiszen Benes és Titulescu azért kapta meg a „veszélyes" jelzőt, mert ők a békeszerződések felülvizs gálását ellenzik. Ha a „Sunday Chronicle" ben megjelent cikk ténymegállapításai kemények is, legalább stílusában megtartja azokat a szabályokat, amelye két a nemzetközi újságírás igénybe szokott venni, ha vezető államférfiakról emlékszik meg. Egészen más hangnemben van írva azonban Henry de Chambonnak a „Revue Parle- mentaire" január hó 1-én megjelent számában közölt cikke. Francia szokástól eltérőleg ez a cikk nemcsak ténymegállapításaiban kérlelhetetlen, hanem a gorombaságig őszinte is. Henry de Cbambon nagy figyelemmel kísérhette a két kisantant állam férfiú politikai cselszövényeinek te- kervényes útját, mert olyan karakán módon vagdossa fejükhöz a legmeg cáfolhatatlanabb vádakat, hogy csak győzzék kivédeni. A francia iró cikke lényegében az ellen tiltakozik, hogy Benes és Titulescu a francia támogatásban bízva tegyék meg fennhéjázó nyilatkozataikat és nyugtalanítsák háboruB fenyegetéseikkel Európát. Nem rösteli Henry de Chambon Titulescut több kellemetlen dologra figyelmeztetni. Elsősorban arra, hogy lehet csehszlovák állam, de nincs csehszlovák nép. Másodsorban, hogy a francia ifjak nem azért haltak meg, hogy a háború után pár évvel Benes éB Titulescu urak döntsenek döntőbírókként a béke és háború kérdéseiről. Azután talán azt sem ildomos dolog TiluleBCU urnák elfelejteni, hogy Románia külön békét kényszerült a köz ponti hatalmakkal kötni és így semmi joga nincs ahhoz, hogy a háború győzteseihez számítsa magát. Henry de Chambon valósággal felháborodik azon, hogy két ország vezető politikusai diktálni akarjanak Európában, holott ezek az országok létezésüket, illetőleg megnagyobbodásukat elsősorban a franciák kegyének köszönhetik, illetőleg annak a másfél millió francia halottnak, akik ott maradtak Észak-Franciaország és a távol kelet mérhetetlen csatamezéin, ízléstelenségnek tartja Henry de Chambon, hogy a román és cseh fennhéjázás francia hazafiak kihullott véréből táplálkozzék és abban a biztos reményben fenyegetőzzék Benes és Titulescu, hogyha minden kötél szakad, majd odaáll megint mel léjük Franciaország és megvédi azo kát a kicsinyes érdekeket, amelyekhez tulajdonképpen igazában semmi köze sincs, hiszen azok CBak Románia és Csehszlovákia különleges érdekei. — Hat ez a várakozás az, amelyben Henry de Chambon szerint Benes és Titulescu keservesen csalódni fognak. Kereken kijelenti, hogy egyetlen egy francia sem lesz hajlandó meghalni egy román—magyar, vagy bármi más viszály miatt. „Es ha holnap kitűnnék, hogy az érdekelt lakosság akaratából folyó- lag a béke biztosítása érdekében mellőzhetetlen a határok bizonyos módosítása, mi franciák követelni fogjuk önöktől, hogy ennek eleget tegyenek", — mondja Henry de Chambon. Magyar szempontból — bár cikké nek minden megállapítása nagyon jól esik szivünknek —• ez a legfontosabb és legmegnyugtatóbb pontja Henry de Cbambon egész gondolat menetének. Mi is úgy érezzük és az idők hangulatának fordulásából azt olvassuk ki, hogy békés eszközökkel megvalósítandó, igazságos revízió ellen egyetlen nagy európai nemzet sem fogja a fegyverek erejét szögezni. Főleg az nyugtat meg bennünket, hogy ezt egy francia ember tollából olvashatjuk, hiszen Francia- ország egészen a legutóbbi időkig a leghajlithatatlanabbul védelmezte a békeszerződések változhatatlanságá- nak elvét. A fejlődést megállítani azonban nem lehet és az a külpolitikai dinamizmus, amely az európai népeket az érdekek és érdekellentétek szövevényes útvesztőjében mozgatja, legutóbb már olyan eleven erőket hozott létre, amelyek biztos reményt adnak a revizió gondolatának konkrét formában való felvetésére és megtárgyalására. Ez az azonban, amit Benes és Titulescu urak egyelőre megérteni nem akarnak, de reméljük, ha még egy pár ilyen figyelmeztetésben lesz részük, már hajlamosabbak lesznek a vesztes államok igazságos kívánságainak komoyabb megvizsgálására. Ajánlkozás, vagy kritika? Ellenzéki laptársunk legutóbbi számában furcsa kis közlemény látott napvilágot. Tüntető rokonszenvvel számol be egy ismeretlen lap cikkéről, amely Gömbös miniszterelnök urat arra biztatja, hogy a „ le vitéz • lett" rendszer katonáit rúgja félre és induljon el „uj gárdával". Hát igen, ebbe az uj gárdába való besoroztatás titkos álma ma sokaknak, akik csintalankodnak ugyan, de rögtön jó fiukká válnának, ha — megkínálnák őket egy kormánypárti mandátummal. . . Rögtön el felejtenék a hordó tetejéről útnak engedett meny dörgései két az ellen a kormány ellen, amelynek — úgy látszik — csak az a hibája, hogy nem őket választotta gárdistákul I Nem először csíphettük meg az ellenzéket ilyen nem szolid ajánlko- záson. A „Gömböst nem bántani, a pártot ütni" jeligéjű levelek célzata is ez volt 1 Csak ott történik a számításban hiba, hogy a miniszterelnök ur látja ám a lólábat 1 Reméljük, a választókösönség is 1 Műsoros-est syermekballettel a »önki föílmnúzlum Ma. Aki Gyönk valódi arculatát, belső lényét ismeri, annak tudnia kell, ki és mi az a Nöthling Géza és a Mes- tyán Rudi. Most ez a kettes trióvá fejlődött, majdnem azt írtam, hogy triumvirátus, ha nem volna a harmadik, uj fenomén bájos leány: Iszer Izabella szabadságos ballettáncosnő, aki mellesleg egy gyönyörű, poétikus női mesterség, a tü művészete terén is kontárkodik és kreál ruhacsodákat. Ot harmadik helyen említettem, pedig a siker oroszlánrésze az övé, hogy 60 gyermek kerek 500 pengőt táncolt, muzsikált, énekelt és szavalt össze minden nagyobb emóció és ’ pumpolás nélkül a gimnázium rangemelése érdekében. A Nőegylet elnöknője, dr Tüske Béláné, megtiltotta e sorok írójának, hogy az ő eredményes munkájáról megemlékezzék, tehát ettől eltekintve, térjünk át a műsor ismertetésére. Az első szám egy prológ volt, amelyben a természetrajzi, irreden- tista és költői gondolatok csak úgy rajzottak. Rajongva hívták a szerzőt a lámpák elé, de csak a lámpa alá jöhetett megköszönni a tapsot. A prológot Bucsky Ibolyka csevegte el kedvesen és értelmesen. Nöthling Géza református gyermekkara énekelt azután négy hsDgon, kedves, németes kiejtéssel jő magyar dalokat. Ezt a számot dicsérni annyi volna, mintha magyaráznék, mily szépen ragyog tiszta pünkösdi baj nalon a nap. Aki nem ismeri Nöth ling Gézát és tanítványait, az akkor se értené meg a dicséretet. Következett egy gyermekballet, amelyben Talapa Bözsike, Gaál Erzsiké, Kecskeméti Mariska, Schmidt Emiké, Genh Margitka, Gutermuth i Amika, Nagy Bózsike és Gerth Zsu- | zsika (vagyis részben német fö dmivea leánykák) valódi, lenge, rózsaszínű ballerináknak egyformán öltözve táncoltak, frenetikus tapsvihart keltve. Hihetetlen, amit heteken át fáradhatatlan munkával produkált az apró gyermekekkel a balletmesternő. Dieszberger Katóka, Ernőd Tamás „Regetó" cimü versét szavalta. Tehetséges előadását és a kedves arcát övező arany haj-aureolát bámulva, sokan hangosan felsóhajtottak: Ha ezt a szegény Jakab láthatná I Most vitéz Márky Jancsi jelent meg a színpadon és remekelt harmonikájával, mintha csak nagyszé- kelyi német legény volna és nem a nagymagyar főjegyző fia. Ezután Steits Culi, Mayer Noémi, Baki Editke, Sziráczky Kató, IkuBz Jutka, Gutermuth Babi és Dieszberger Culi mint fekete-fehér pierettek táncoltak és nehéz eldönteni, erőltetett mackós groteszkságuk nem volt-e még bájosabb, mint rózsaszinrnhás iskolatársaik könnyed gráciája. A következő szám Mestyán Rudi (az ifjabb) és Gyula négykezes zongorajátéka volt. A két gimnazista mesterien utánozta az egész hires Mestyán-banda indulóit és hopsz- polkáit az utolérhetetlen Rudi-stílusban. Megint a gyermekkar lépett fel és aratott sikert. Ezúttal az anyanyelvükön is énekeltek ráadásul egy nótát, de mintha magyarul jobban tudnának a kis németek! Az ntolsó szám az „Ólomkatonák díszszemléje" volt. UgylátBzik, hogy a balletmesternő az uriszabósághoz is ért, mert az általa varrt piros és kék egyenruhákban kitünően festettek és mozogtak Böcz Lodcí, Sza- meth Krisztina, ifj. Illgenn Baba, Gschwindt BözBike, Binder Valika, Kniesz Mancika, Müller Gréti, HalbEgyes szám ára 10 fillér.
