Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-03-15 / 21. szám
Hetenként kétszer megjelenő keresztény politikai és társadalmi lap. SzerkesztBség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Teleionszím 85 és IQ2. Előfizetési dl): Félérre ______6 pengi. | Egész évre______12 pengS. Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS. Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC. A lap raegj.l.alk minden sscrdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részéi illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon millimétersoronként 10 fillér, Állást keresőknek 50 százalék engedmény. — A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hir, valamit t a nyilttér soronként 60 fillérbe kerül. Március Idusán. Irta: dr Magyarász Ferenc 0. Cist. Heureux qui ... Se nourrit d'espérance et s’abreuve d’oubli, Lamartine. A francia költő boldognak mondja azt az embert, aki elvonni a piac zajától, lerázza magáról a világ porát, reménységgel táplálkozik és felejtést iszik reája. Csakugyan nagy jelentősége van mindkettőnek, a reménységnek is, a felejtésnek is az ember életében. A reménység a jövőre van beállítva, a felejtés a múltat törli ki emlékezetünkből. Mi volna az ember élete reménység, meg felejtés nélkül ? A múltnak visszatérő nyomasztó emlékeitől egy percre sem tadnánk ssabadnlni, a jövő borús felbőin keresztül egyetlen vigasztaló napsugár sem fürösztené lelkünket. Előre nem tekinthetnénk, hiszen a jelennek minden gondja, baja, szenvedése kísérteties méretekben növekednék meg a jövő ködös és kétes távolában; de hátra sem nézhetnénk, mert a múlt emlékei még így is, még mint emlékek is csak kétségbeesésünket növelnék. Kell tehát lennie reménységnek, mely oly szépen dendül ki az Ember tragédiájának legvégén és kell lennie felejtésnek is, melyet a régi görögök költői fantáziája üditő forrásként helyezett a boldogságnak eli- ziumi mezői elé: az üdvözöltek előbb a Léthenek, a feledésnek vizéből ittak 8 úgy mentek be, minden keserű, bántó omlóktól menten, a boldogság honába. Még a nemietek életében is nagy szerepe és súlya van ennek a két lelki tényezőnek, a reménységnek, a feledésnek. Még a nemzetek élete sem igazodik tisztára az anyagi világ nehézkedési törvénye szerint és miként az egyénnek, úgy az összességnek életébe is belejátszanak azok ar metafizikai erők, melyekhez tartozik a reménység és a feledés íb. Még a költő is rácáfol saját magára, mert alig hogy tép elődő, két- ségeskedő lelke kimondta, bogy hazája jövőjében nincsen reménység, emberien érző szive mégis biztató reménysugárért fohászkodik. Nekünk magyaroknak is kell reménykednünk a jobb jövőben, tágra nyilt szemmel kell fölfogni minden biztató sugarat, mely a jelennek ködén átcsillámlik, nem szabad ernyedten megadnunk magunkat sorsunknak, nem szabad veszni hagynunk azt a lelki rugalmasságot, mely a tatárjárás után második honalapitót nevelt IV. Bélából, mely nem en gedte beletemetni a mohácsi szóba a nemzet élniakarását, mely megszólalt Rákóczi tárogatóiban és föl kergette a győztes honvédeket a br&- nyiszkói magaslatra meg a szenttamási sáncokra. Da felejtenünk íb kell. Felednünk minden visszavonást, irigységet, féltékenykedést, önzést, szóval a magán- és közéletnek, az egyéni és honpolgári életnek azt a sok árnyékvona- lát, mely oly gyakran borította homályba a legfényesebb korszakok ragyogását. Felednünk kell, amit mások ellenünk vétettek, amit mi vé tünk mások ellen, ngyis hamsr elfelejtjük, hogy igy bákejobbot nyújtva egymásnak, vállvetett erővel iparkodjunk valóra váltani a reménységet és megépíteni a jobb jövendőt. Rs itt, a jobb jövő gondolatánál, ki kell mondanánk, hogy a nemzetnek nem elég a reménység és nem szabad mindent felejtenie. Nem elég a reménység, mert az csak érzelem, érzelmeken pedig nem épülhet föl egy országnak az élete. Nem elég a reménység, mert azt csak tettek válthatják valóra, férfias, Szekszárd város lakosságának tudvalevőleg legnagyobb gondját a viszonyok változtával egyre elbirhat- lanabbá váló közüzemi járulékok képezik. Ez okból újabban egyre többen keresték fel a város országgyűlési képviselőjét, hogy kövessen el mindent e járulékok caökkenthetése érdekében. Dr őrffy e feladatnak, mely nem volt könnyű, nagy agilitással látott hozzá. Még a múlt év novemberében részletes előterjesztést tett a pénzügyminiszternek, a melyben rámutatott arra, hogy a házadé pótlókoláea folytán a közüzemi dijak viselése katasztrófális helyzetbe hozta a vidéki városok lakosságának jelentékeny részét. Éppen ezért őrffynek a hasonlóan érdekelt városok képviselőivel együtt az volt egyik legfon- tOBabb akciója, hogy a közüzemek létesítésére felhasznált kölcsönök ka állhatatos, áldozatos, öntudatos, hősies tettek, kitartó küzdelmek, egyetértő és együttműködő erőknek megfeszítése. Es nem szabad mindent felejtenünk. Vissza kell gondolnunk ama napokra, melyeket őseink az ő vérük piros betűivel ünnepként írtak be történelmünk lapjaira. Emlékezetünkben kell tartanunk az ő szent példájukat, melynek tanulsága belevilágít a későbbi századokba. El kell zarándokolnunk ahhoz az oltárhoz, ahol az ő hazaszeretetük áldozati lángjai lobognak, hogy az ' önzésnek, a nem zetietlen érzésnek, az anyagelvüség nek mai jéghideg napjaiban lelkünk újra föl tudjon melegedni. Ez a visszaemlékezés a feledésnél is nagyobb érték, mert ez caodamód erősiti a reménységet. Ez természetes is, hiszen a hősök és ősök tettei nek köszönhetjük, hogy él magyar s áll Buda még s igy az emlékezetben megtaláljuk a jövő biztos zálogát is. No feledjük el tehát, magyar testvérek, ne feledjük el márcins tizenötödikét, ujitsuk föl e nevezetes nap emlékét, kövessük a nyújtott példát, fogjunk össze türelmes egyetértéssel, küzdjünk és szenvedjünk, hogy jogunk legyen remélni Ez a márcins idusának soha nem halaványu'ó tanulsága. I matainak mérséklését minden erővel elérje. Ez most tudvalevőleg sikerült, miért is őrffy az elmúlt héten megkezdte tárgyalásait a bel- éB pénzügy minisztériumok illetékes osztályainak vezetőivel s ezek alapján részletes tervet dolgozott ki. Amint halljuk, őrffy tervét szerette volna a nagy nyilvánossággal közölni, de ez a gyüléstilalom folytán nem volt lehetséges, miért is a városi képviselőtestület számos tagjának kérésére az e téren kifejtett működését és elgondolását, egy, a városi képviselőtestület választás előtti tagjaiból álló értekezleten fogja is mertetni e hó 14-én este. Erről az értekezletről, amely elé a város egész közönsége érthetően nagy érdek- lődéssel néz, a legközelebbi számunkban részletesen be fogú ok számolni. A népművészeti tanfolyam ünnepélyes berekesztése Becsen. A sárközi népművészetet fölélesztó decsi népművészeti tanfolyam be- rekesstése f. hó 12-én délután történt meg ünnepélyes keretek közt. A tanfolyam anyagából készített kiállítás fényes bizonyságot tettanégy- hónapos tanfolyamon elért kiváló szép eredményről. A szebbnél-szebb régies hímzések igasolták a Bárközi lányok és asszonyok istenadta tehetségét. Délután *A4 órakor érkezett meg Szévald Oszkár alispán, a vármegyei népművelési bizottság elnöke, dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő, a vármegyei népművelési bizottság ügyvezető elnöke, dr Haidekker Béla szolgabiró és Rsitzi Péter vm. népművelési bizottsági titkár társaságában a decsi kulturházba, ahol Balogh János községi főjegyző üdvözölte az alispánt, aki azután élénk érdeklődéssel tekintette meg a kiállítás anyagát, a rajzokat, a szép decsi szobát. Majd kezdetét vette a tanfolyam záróünnepélye. A deosi Petőfi- dalkör Szegheő István ref. iskolai igazgató-karnagy vezetése mellett régi magyar dalokat adott elő szép hang- színezéssel, majd Ady Endre A Duna vallomása cimü szép költeményét Arany Dezső szavalta el hatásosan. Ezután a tanfolyam minden tiszteletet megérdemlő lelkes vezetője számolt be az eredményről, a sárközi népművészet külföldön is ismertté tétele érdekében tett intézkedésekről, hálás köszönettel adózva a m. kir. kormánynak a tanfolyam anyagi támogatásáért, úgyszintén Szévald Oszkár alispánnak és dr Halmos Andor királyi tanfelügyelőnek a tanfolyam fölkarolásáért. Elismeréssel adózott Wallacher László rajztanár és dr Wallacher György iparművésznek, kik mint magvetők a multévi tanfolyamon működtek közre, úgyszintén Fekete Gizella tanítónőnek, Var- sádi Andor festőművésznek és Bogár AndráBnénak, kik a folyó évi tanfolyam előadói voltak. Háláját nyilvánította Arany Dines ref. lelkésznek és nejének a tanfolyam sok-sok munkájában szeretettel közreműködésükért s a vármegyei gazdasági egyesületnek a tanfolyam iránti meleg érdeklődéséért és Decs község elöljáróságának mindenkori jószívűségéért. A tanfolyamvezetői beszámoló után a dalárda adott elő magyar dalokat, majd Tóth Vica szavalta el a „Magyarok síinfóniája“ cimü költeményt hatásosan, mig a tanfolyam leánynövendékei régi decsi nótákat daloltak el. Köociöl Erzsébet a tanfolyam hallgatói nevében mondott köszönetét a tanfolyam vezetőjének, majd dr Halmos Andor kir. tanfelügyelő méltatta | a tanfolyam nemzeti jelentőségét, fölEgyes szám ára 16 fillér. Dr őrffy Imre képviselő maga vette kezébe a víz- és csatornadijak mérséklésének ügyét.
