Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-12-30 / 103-104. szám

XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 december 30. 103—104. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési diji Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden.szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklámr. eljegyzési, családi hír, valamint a . nyiltiér,3QU>nként 60 fillérbe kerül. mm A magyar nemzet belső egysége. Irta: dr Hagym&ssy Zoltán. Egy nemzet feladatainak meghatá I rovásánál mindig abból a tényleges helyzetből kell kiindulnunk, melybe az a történelmi kialakulás folytán jutott. Ha van nemzet, amelyre nézve Borsdöntő, hogy élete irányát miként szabja meg, agy a magyar nemzet, az, mely a világháború, a forradal eh mák, a trianoni diktátum és a gazda­sági világválság folytán abba a ki"' mondhatatlanul nehéz helyzetbe jutott, hogy minden idők legnagyobb nep^* : zeti és egyéni teljesítményét mérlegbe kell vetnie, ha magának jobb sorsot és jövőt akar kiküzdeni. Nem könnyű tehát az aa ut, mely előttünk áll s minden hazafias érzésű magyar embernek önmagában, saját személyére nézve is fel kell állítania a felelősség kérdését, hogy magatpc? tása megfelel-e a nemzet egyetemes érdekeinek s est a mélyen lelkiisme? retbe vágó kötelezettséget mindig szeme előtt kelltartania.. Nem szabad soha számításon kívül hagynia, hogy az egész világra nehezedő súlyos megpróbáltatáson kivűl egy igazság- tálán béke fojtogató bilincse szakadt reánk, egy élet-halálharc jutott osz­tályrészünkül, amit — ha nem. aka­runk becstelenül elpusztulni — férfias erővel, fegyelmezett lélekkel, minden megpróbáltatást tűrő rendíthetetlen akarattal, testvéri szeretetben és sors- közösségben kell megvívnunk, hogy nemzetünket, mi magunkat és család jainkat megmenthessük és méltók legyünk ezeréves hírnevűnkhöz. Meddő dolog a, világválság éá belső, bajaink okait kutatni 4b a felelős­séget hánytorgatni, 'melyek volta­képpen megcsonkitottságunkban gyö­kereznek s a gyógyulást sem vár­hatjuk a nemzetközi fórumoktól, sem egyedül a kormánytól, hanem első­sorban önmagunktól s a mi magatar­tásunkban, munkánkban, kitartásunk­ban, fegyelmezettségünkben, meg­szorított igények melletti életünkben nyugszik a megoldás kulcsa. Az ilyen világválságok természet­rajzához tartozik, hogy megpróbál­tatásokkal, szenvedésekkel és egzisz tenciák pusztulásával járnak s hosszú ideig tart, mig a gazdasági egyen­súly helyreáll. Minden nemzet önmagát igyekszik menteni, önmagát ellátni és saját belső anyagi erejével biztosítani polgárai megélhetését s annyira megssoritja igényeit, hogy elzárkózik a termények és áruk szabad forgalmától, lehetőleg mindent maga akar előllitani, amire szüksége van. A magyar nemzet is kénytelen-kelletlen ezen helyzetbe jutott s az önellátási rendszerrel a nemzetek életének egy formája indult meg, mely a tervgazdálkodás­sal, a termelés és fogyasztás irányí­tásával és a javak arányos, célszerű elosztásával kívánja polgárai létét biztosítani. A mezőgazdasági állam sajnálatos tünete, hogy a háborúk és az anyagi válságok súlyosabban érintik, mint az ipari államokat. A háború alatt és után a mezőgazdasági állam tőke­készletei hamar kimerülnek, az állam jobban eladósodik, mert a háború ipari felkészültségét, nyersanyagait Óriási áldozatokkal tudja csak elő­teremteni, mert mezőgazdasági minő­ségénél fogva egyébként is tőke­szegény, évenként csak egyszer ter­mel, mig az ipari állam többször is megforgatja tőkéjét, amiből az kö vetkezik, hogy a válság folyamata hosszabb, tőkegyűjtése lassúbb s a kibontakozást a foglalkozási ágak létfeltételeinek kölcsönös biztosításé val és aránybahosatalával tudja elérni, úgyhogy egyiket sem szolgáltathatja ki a másiknak, mert ha valamelyiket aránytalan előnyben részesítené a másikkal szemben*, úgy mindegyik nek, de főként a' nemzet egyetemé­nek ártana. Nyilvánvaló, hogy az ilyen válsá gok csak kölcsönös belátással, meg­értéssel és méltányossággal küzdhetők le s ennek felismerése az a korszerű tünet, mely a nemzetek belső szellemi és akarati egységének mégvalósitá val, a lelki és anyagi erők össze­fogásával s arányos kiegyenlítésé­vel, mint egyedüli lehetőséggel igyek­szik a rendkívül súlyos viszonyokat könnyíteni s az egész nemzetközösség számára a boldogulás feltételeit meg- i teremteni, azon meggyőződéstől vezé­reltetve, hogy a belső egység az, mely biztosítja azt, hogy más népek­kel szemben is alárendelt helyzetbe ne jussunk. Sokan, nagyon tévesen, csak úgy értelmezik a nemzeti egységet, hogy elég, ha a revízió szempontjából va­gyunk egy felfogáson, ellenben a belső politikai széthúzásnak szabad tere van. Nem is kell hangsúlyozni, hogy mennyire ferde ez a felfogás, mert csak égy pillantást kell vetni a német, olasz és török egységre, mingyárt szembetűnő, hogy mig ezen nemzete két a bolsevista, szóciálista világ­nézetek és egyéb pártok szétszaggat- ták, nem volt sem tekintélyük, sem külpolitikai súlyúk, ellenben belső egységük megteremtése óriási hatal mat, lelki és anyagi erőt adott mind­három nemzetnek s egyszerre kiemel­kedtek, mint olyan tényezők, melye­ket respektálni kell. A magyar nemzetnek is legnagyobb feladata tehát belső egységének meg­teremtése a maga sajátos viszonyai és történelmi fejlődésének figyelembe vétele mellett s az olasz, német és török példák általánosságban, nagy­szerű Útmutatóul szolgálnak a belső egymásra-találásnak ób a nemzeti társadalom olyan szervezete megváló sitásának, amely nem osztályok, fele­kezetek és foglalkozási ágak szerint tagozódik, hanem azok felett fog össze a nemzet egyetemes céljai megváló sitásáért. Megválthatjuk őszintén, hogy a leg­nagyobb és a legnehezebb . munka ezen a téren vár reánk, mert itt kell megküzdenünk a legtöbb akadállyal. Elsősorban fajunk öröklött hibái­val, amelyeket az évszázadok ön­védelmi küzdelmei sajnálatos módon tápláltak; a széthúzással, visszavo násaal, gyülölséggel, a magalátó ön­zéssel, mindazokkal a rosszlulajdon- Ságokkal, amelyeket nagyjaink közül gróf Zrínyi Miklós a költő és gróf Széchényi István a legnagyobb ma­gyar, hazaszeretetük egész mélységé­vel és fájdalmával, de egyúttal bátor nyíltsággal vetett szemünkre. Ssinte bámulatos az a szabadság, amellyel nálunk sokszor a legkeve­sebb hozzáértéssel sem birók végig gázolnak a legbölcsebb, a leghaza­fiasabb, a legönzetlenebb s a, magyar fajért és népért életüket is 4 feláldozó vezetőembereink nemes szándékain is. Mindnyájunknak meg kell szívlelni a nemzet legnagyobb tanítómesterei­nek intéseit s „ne engedjük szabad­ságunkat annyira, mint gróf Zrínyi Miklós mondá, hogy „nem örömest adjuk magunkat a dieoiplinába s szolgaságnak tetszik a jórend s rab­ságnak a regula“ s bízzunk azokban, akik hivatottak a vezetésre s egész szívvel és lélekkel szolgálják nemze­tünk ügyét. Ha a nemzet tagjai egyéni, egy­mástól eltérő felfogással vannak az állammal,' vallással, erkölccsel, csa­láddal és a gazdasági élettel szemben, akkor sohasem lehet a belső egységét és kdiső tekintélyt megteremteni s nem tud ez a sokat szenvedett nem­zet 'jobbsorsot elérni. £s a nemzeti egység nem jelző, hanem egy történelmi Bzükségszerü- B.ég, a magyar nemzet létfeltétele s egész életünket, egész állami beren­dezkedésünket erre az uj életformára kell átalakítanunk. Meggyőződésem, hogy a magyar -egység munkájának vezetése a mi miniszterelnökünk kezében bölcs, ön­zetlen, mélységesen hazafias és egye­dül a magyar nép boldogulását célzó erős kezekben van. Adná a Mindenható, hogy az egy­ségnek a szelleme, a vezetők iránti bizalom szállja üteg minden magyar lelkét, szabadítsa meg az önzéstől, pártvissálytól és fogjon össze bennün­ket a nemzeti öntudatra való ébre- I désben és lelki megújhodásban, ál- j dására egy egységes, szabad és büszke I Magyarországnak. Bankérdek és gazdaérdek. Irta: dr Peslhy Pál, ny. igazságügyminiezter, országgy. képviselő. A legutóbbi gazdarendelettel kap­csolatosan több oldalról azt állították, hogy bankérdekeket szolgál és csak kisebb mértékben szolgálja a gazdák érdekét Ez a téves beállítás a nagy közönség egy részénél helytelen fel­fogásra ad alkalmat, ezért szűkéé gesnek tartom, hogy ezt a kérdést alaposabban megvilágítsam. Tekin tettel pedig arra, hogy a közelmúlt eseményeinek vizsgálata nélkül most említett nézőpontokat sem lehet birá lat tárgyává tenni, igy főbb voná­sokban ezekre az eseményekre is kitérek. _ Az európai államok autarchikus berendezkedése mellett kénytelen Volt Magyarország is ennek a gazdasági politikának az útjára lépni. A zart gazdálkodás rendszere mellett a ter­melés belső erői felduzzadtak, min­den ország főbb termelvényében bizonyos fokozatos túltermelés követ kezett be, ami a kínálatot növelte, az árakat csökkentette, majd a ke­reslet erős visszaesésével egy bizo­nyos immobilitás következett be. Kifelé csökkent, vagy majdnem telje­sen megszűnt az export s miután Magyarország agrárjellegű és a ter­melés súlypontja a mezőgazdaságon van, ennek következtében leghama­rabb az agrártermékeknél jelentkezett | a tulprodükció, az áresés, a hányát­I lás és természetesen a mezőgazdaság prosperitása visszaesett, a gazdaságok egyrésze immobillá vált. Az ország vezető tényezői a mu­tatkozó jelenségek fontosságát kellő időben felismerték s miután azt is tudták, hogy ezek nálunk is, más államokban is csak átmeneti jelensé­gek, bár több évig tarthatnak, már évekkel ezelőtt a cselekvés terére léptek. Mérlegelni kellett azt, hogy a kormányzat hagyja elárverezni az immobil gazdákat, vagy bízva a jelen­ségek átmeneti jellegében, átmeneti moratoriális intézkedéseket tegyen. Tekintettel arra, hogy az elárverezés veszélye sok ezer család létét veszé­lyeztette s ez a munkanélküliség állandó növekedése mellett nem volt kívánatos, természetesen közérdekből az utóbbi megoldást választották. Ennek az elhatározásnak az ered­ménye á földteherrendezési akció, majd az első gazdarendelet és most legutóbb az Imrédy pénzügyminiszter ur által kiadott uj gazdarendelet. A mezőgazdaság prosperitásának csökkenése a a földárak csökkenését is magit után vonta s a hitelező bankok érdeke itt kettős szempontból kapcsolódott fbe ebbe a kérdésbe. Egyrészről kevesebb lehetőség nyílt a kamatok és törlesztések behajtására, másrészről mindinkább csökkenő fede­Egyes szám éra 20 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents