Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-16 / 99. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 december 16. 99. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési dija Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlllimélersoronként 10 fillér. Állástkeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nytlttér soronként 60 fillérbe kerül. A revízió adventié. Irt»: Jánosi György. Nem lehet szó nélkül elmenni amellett a nagyszerű és eredményeiben páratlan propaganda munka mellett, amelyet gróf Be hlen István, volt magyar miniszterelnök Angliában a békereviaió érdekében kifejtett. Ün népi mámorban nsaik a lelkünk. Pe dig ez az angliai nt csak egy ütőkártya abban a nagy játszmában, amelyre a mi egész életünket tettük fel b amely innen is, tnl is olyan erőfeszítéssel folyik, amilyen egy kis háborúval felér. A végső siker nem kockázatos. Az igazság mellett köny- nyü, ellene nehéz, szinte lehetetlen, de bizonyos, hogy eredménytelen a harc. Ami minket több, mint örömmel tölt el, az nem gróf Bethlen István propaganda utjának tartalma. Mi már régen tisztában vágjunk mindazzal, ami felől az angol közvéleményt meg kell győzni. Mi tudjak, hogy a Dana— Tisza medencét egészséges irányban a béke és jólét biztosítására csak Nagymagyarország határainak, terű leti épségének fenntartásával lehat vezetni a nemzetek fejlődésének, kölcsönös megbecsülésének utjain. Mi tudjuk, mert 15 éven át éreztük, hogy egy borzalmas béke a legdere kabb, legnemesebb fajt siralomházba vetette egy olyan csonka földdara bon, amelyen elegendő levegőt sem engednek táplálásunkra. De nem tudják ezt a nagy Angliában, nem tud ják ezt azok, akiknek kényszerítő szavára nyomornságnnk pohara megtelt. Most ez a politikai élet minden vonatkozását halálos komolyan vevő, páratlanul értékes kormány, élén Gömbös Gyulával, programijává tette a békereviziót. Óriási súlyt és jelentőséget nyert ezzel a revízió, mert egyfelől az egész nemzet életcéljául szentesítette, másfelől a magyar miniszterelnök tetterős, alkotó szándékának közepében ki vihetövé tette az Isten akarata. Nem költészet, nem érzelgős szóvirág a revízió. A revízió Gömbös miniszterelnök f’s kormánya, ezzel együtt az egész nemzet becsületbeli Ügye. Meghatralni, ellapotíiani, mellék útra terelni nem lehet f — Megbosszulná ez magát mindörökre azon a nemzeten, amelyik nem tűri tovább, hogy egy rongy, egyoldalú szerződés gyalázat-bélyegét hordozza homlokán, mint a fegyecc, olyan bűnért, amelyet nem követett el, olyanok részéről, akik meg nem érdemelték elkobzott javait. Odatul azt lódítják az immár felülni nem hajlandó Európa fülébe, hogy Magyarországon a békereviziót az arisztokrácia, mint uralmon lévő osztály és nem a népzöm követeli. A politikai füllentés ezen kínos badarságán velünk együtt mosolyog — az érdekeltek kivételével — egész Európa, Tudják, jól tudják, hogy nálunk nincs osztályuralom. A szabad érvényesülésnek, egymás értékei megbecsülésének korát éljük. — A nemzetet a legrátermettebbek vezetik, akik köré a jók és hívek csoportosulnak. Tudják, jól tudják, hogy a revízió a magyar népzöm millióinak mindennapi imába fog lalt óhaja. Lent nyomor és szegénység, amelynek viszonylagos enyhülése a Gömbös kormány érdeme. De nyomor és szegénység minden vonalon. Es ezt elsősorban annak a Trianonnak köszönhetjük, amely oda ajándékozott minket áralók kényére- kegyére, mint valami rabszolgát, akinek emberi jogai nincsenek. Ha tudnák, hogy a népzöm elkeseredése olyan nagy, revíziós vágya olyan éles. hogy a tizkörmével kész volna nekimenni azoknak, akik elvették és bitorolják drága területeinket. Nekimenni, ebben a percben, hogy ne is reviziót, de bosszút álljon mindazért a tenger szenvedésért, amit tnl éB itt e nemzetnek okoztak... Az utszéli koldusnak Is nemzeti hitvallása az, hogy ki kell erőszakolni minden áron a békereviziót, külön ben nóhány esztendőn belül össze ros- kadunk. Élni, v*gy meghalni 1 Ez itt a kérdés. Élni Nagy-Magyarországban !... Meghalni nem fogunk. Mert van annyi eszünk, hogy a harcmező becsületes hősi halálát válasszuk inkább, mint bevárjuk, hogy egy újabb tranoni étvágy pecsenyéje számára süssenek fel bennünket... S a harc mező elesettjei nem halnak meg ... Odatul az ellenpropaganda zümmögő legyei, szerénytelen moszkitói odamerészkednek, arra a területre, ahol — úgy sejtik, népszavazásra kerül a sor. Csörtetik a kardot és annyira kiabálják a háborút, hogy most már csak épp az hiányzik, hogy meg is ijedjünk. Elszomoritéan szá nandó ez az erőlködés. Szánandó, mert a fábaszorult féreg hiába fenyegeti a fát: a kisantant kardja nem igen fogja oldalbafnrci Európát. Szánandó, mert a jog és igazság helyreállítása a statusquo alapján és csak azon az alapon ós módon történhet, ahogy az elcsatolás; vagyis sétáljanak • megszállt területről ki azok, akiknek nincs ott semmi keresnivalójuk. Ha pedig nem sétálnak ... talán mi, talán nem mi, Isten tudja ki, de valaki, meg fogja ezt nekik mondani, de aki megmondja, annak lesz is arra hatalma, hogy szavainak érvényt szerezzen. Az bizonyos, hogy mi nem félünk, mert látjuk, hogy a világrendezó hatalom égi vaskeze, a trianoni gazság utolsó sárkányköly- keit fojtogatja s akik Isten kezének súlya alatt elvesznek, azoknak feltámadása nincs, amint bizonyos az, hogy az igazság győz. Zúgj bele hát advent, revízió ad ventje a rab magyar éjbe 1 Kopogtass be á magyar szivek aranyajtaján szent kép, Nagy- Magyarország | képe $. te magyar megváltás képe 1 j Jöjj el mi hozzánk, akik bízva és hittel mfgjünk feléd, eléd. Jőji, békereviaió, te vergődő életünk egyei I len vágya ; jöjj békerevizió, te, az | igazság srcán laten kezének felírása; j jöjj, békerevizió, te az ezeréves, hős ' magyar nemzet napja, élete 1 Jöjj békerevizió, deríts arcunkra, életünkre fényt, sorsunkra áldást, hozzon utunk- ra újabb ezredévet 1 Saüntesd meg panaszunkat, gyógyítsd meg sebeinket, engeszteld ki szivünket... Jöjj, békerevizió. Az alispán időszaki jelentése. Dr P e r c z e 1 Béla alispán a f. hó 19-én tartandó törvényhatósági bizottsághoz intézett időszaki jelentésében legelőbb is a szedresi hősi emlékmű leleplezéséről emlékezett meg, majd hosszasabban foglalkozik az október hó 8—10-ig rendezett szekszárdi kiállítással, amelyen Tolna vármegye magas fokon álló mezőgazdasági, fejlett ipari, kereskedelmi és kulturális élete került méltó módon bemutatásra és amely úgy erkölcsi, mint anyagi tekintetben méltán sorakozhatott a másutt rendezett nagyobbBzabácu kiállítások mellé, megyei életünkben pedig egyedülálló volt. A mezőgazdasági, gyümölcs- termelési, borászati, a magas fokon álló állattenyésztési, továbbá az ipari, kereskedelmi, erdészeti, iakolaügji, művészeti háziipari és népművészeti osztályok anyagának ismertetése után örömmel állapítja meg az alispáni jelentés, hogy a kiállítás egyik legérdekesebb pontja a „Sárközi Bokréta“ volt, amely nálunk soha nem látott nagyszáma közönséget vonzott a sportpályára. Alsónyék, Boeyiszló, Decs, Kéty, Koppányssántó, öcaény, Sióagárd és Varalja községek dalos, táncos fiatalsága egyrészt tanúbizonyságot tett e magyar hullára ősisé- géről, másrészt a nép egyszerű fiainak magas fokon álló kulturérzéké- ről. A kiállítás — úgymond az al ispán — a maga nagyvonalúságával és érdekességével Szekszárdon igen tekintélyes népmoigalmat idézett elő. Budapestről és az ország különböző részeiből — Pécsről, Kaposvárról és Székesfehérvárról — négy „Filléres“ vonat és kedvezményes utazási lehetőség hozta ide a látogatókat, vármegyénk összes helyiségeiből pedig szintén sok ezerre menő érdeklődőt láttunk ezeken a napokon. Az alispán végül a kiállítás megrendezéséért a Falu Országos Föld- míves Szövetség vezetőségének mou dőlt őszinte köszönetét és a legteljesebb elismeréssel emlékezett meg azon érdemekről, amelyeket á ren dezésnek sok fáradsággal járó, nagy körültekintést igénylő és minden te kintetben sikeresnek mondható munkájával Szekszárd megyei város élén vitéz Vendel István polgármester szerzett magának. Megemlékezik azután a jelentés a Revíziós Liga október 22-i gyűléséről, amelyen SzekBzárd lakossága impozáns módon tiltakozott a meg. szállott területen élő magyarság el- I nemzetietlenitése ellen, j November 12 én tartotta meg a Bonyhádi Testnevelési Bizottság Peresei Mór 48-es honvéd tábornok emlékére emelt emlékműnek leleplezési ünnepélyét a mai nehéz gazdasági viszonyok által indokolttá tett legszűkebb keretekben. Célja ezzel nemcsak Perczel Mór emlékének megörökítése, hanem azon keresztül a mai nemzedék és ifjúság hazafias tüzének felgerjesztése is volt, tudatában annak, hogy a jövőben előttünk álló nagy nemzeti célok megvalósításához az erőt csak a múltból rendelkezésünkre álló erkölcsi értékeinkből meríthetjük. A jelentésnek ez az első réssé a Rátkay László emlékére rendezett danaföldvári ünnepély ismertetésével végződik. Jelenti azután az alispán, hogy a lefolyt időszakban a közigazgatás menete zavartalan és teljesen kielégítő volt. A közbiztonság és közrend terén a lefolyt időszakban említésre méltó esemény nem történt, ások állapota az egéss vármegye területén általában kielégítőnek mondható. A téli munkanélküliség a mező- gazdasági munkások körében eddig még nem volt ésslelhető. Mutatkozik egy kis mérvben a vármegye nagyobb községeiben az ipari munkások között s azt a lehetőség szerint megyei közmunkák biztosításával lehet majd enyhíteni. Nagybányai vitéz Horthy Miklósné által megindított gyűjtési akció a vármegye területén folyamatban van és az alispán a törvényhatósági bizottsági tagok nemes szivéhez appellál, kérve, hogy tehetségükhöz mért adományaikat az ínségesek javára ezen akció keretében leróni szíveskedjenek. A községek« ben a helyi bizottságok megkezdték munkájukat és a segélyezést megindították. A gazdavédelmi rendelettel kapcsolatos intézkedések minden zökkenő nélkül tétettek meg. A lakosság általában véve örömmel és megnyugvással fogadta a kormány intézkedéseit és igyekezett a nyújtott kedvezményeket igénybe is venni. A vármegye háztartási helyzete kielégítőnek mondható, amennyiben a folyó évben minden fennakadás és újabb kölcsön igénybevétele nélkül tndta úgy a nyugdíjasok járandóságait fizetni, mint egyéb szükségleteit fedezni. A vármegyei közalapok vagyoni helyzetének ismertetése után közli a jelentés, hogy a vármegye 117 községe közül csak 7 község zárszámadása volt szenvedő, összesen 41 897 Egyes szám ára 10 fillér*
