Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-06 / 96. szám
2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 december 6. apátplébános egyszerű, szívből jövő szavakkal köszönte meg Bodnár Istvánnak, Sípos Ernőnek és mindazok* nak önzetlen fáradozásait, kik ennek a felejthetetlen estnek megrendezésé* ben közreműködtek. Olcsó utazás a budapesti fiazdagyülésre A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége a háborút követő években évi nagygyűlését as OMGE közgyűlésével egyidejűleg, ugyanakkor délelőtt tartotta meg, csak az alapsza bály szerű adminisztrációs ügyeket tárgyalva, hogy az OMGE és a GEOSz gyűlésein megjelenni kívánó tagok Budapesten való tartóskodásának költségei csökkentessenek. Bár a gazda társadalom anyagi helyzete ma sem kedvezőbb, mégis a Nógrád-Hont vármegyei Gazdasági Egyesület, valamint ezen egyesülethez csatlakozó tizenhárom gazdasági egyesület óhajához képest a Szövetség végrehajtóbizottsága f. évi november hó 17-én tartott ülésén úgy határozott, hogy a GEOSz ezévi nagygyűlését az OMGE közgyűlésétől különválasztva f. évi december hó 10 én (vasárnap) d. u. 4 (négy) órai kezdettel tartja meg Budapesten a Köztelek nagytermében, amelynek — a Szövetség adminisztrációs ügyeinek letárgyaláea mellett —• főtárgy a a hazai mezőgazdaság súlyos helyzete könnyítését célzó intézkedések megvitatása lenne. Miután a GEOSz ezen nagygyűlésének az a célja, hogy a gazdatársadalom hivatott vezetői a gazdatársadalom széles rétegeinek nézetét, elgondolását, panaszát megismeije, a GEOSz ezen nagygyűlésén a fent- hivatkozott végrehajtóbizottság hatá rozata folytán nemcsak a GEOSz kötelékébe tartozó egyesületek által kiküldött öt hivatalos tag vehet részt, de ezen egyesületek minden tagja is, akik e nagygyűlésen fel is szólalhatnak. A vidéki gazdák Budapestre való felutazását elősegítendő, az OMGE a MÁV vonalain alsóbb kocBiosztályi jegy váltására jogosító igazolványokat eszközölt ki, amelyek darabonként 1 P előzetes beküldése mellett az OMGE titkárságánál (Budapest, IX., Köztelek-utca 8 szám) beszerezhetők. Ugyanakkor tartja a Baromfi- tenyézztők Országos Egyesülete Budapesten a nemzeti baromfikiállitást, amelyre a kereskedelmi miniszter 50°/o-os vasúti kedvezményt engedélyezett a kiállítás megtekintésének kötelezettségével. Ezen igazolványok darabonként 1*30 pengő beküldése | mellett az OMGE titkárságánál ngyan- I csak beszerezhetők. Levél o Szerkesztőhöz. A Tolnamegyei Újság egyik minapi számában az igen tisztelt Szerkesztő ur, azzal a kis hírünkkel kap csolatban, hogy a szerény kis kék- szintt ibolya virág immár harmadszor virít ez évben határunkban, annak a véleményének adott kifejezést, hogy bármily kedves dolog légyen is ez a tény, mégis azt gondolja, hogy ilyen nagy helyen, mint Dunaföldvár, talán más dolgok is történnek néha- néha. Ha tűnődve elgondolkozom e valóban helytálló megállapítás fölött, önkéntelenül lenyűgöz az abban rejlő igazság súlya és ereje s helyt ad annak az igyekezetnek, hogy im most tegyük jóvá, amit annakidején elmulasztottunk. Az alábbiakban beszámolunk hát mindama hírről és újságról, melyek a legutóbbi idők folyamánDunaföldváron megtörténtek. * 1. hír. Polgári Lövészegyesület lő- vészvereenye. (Hősök emlékversenye). Természetes s mindenki által tudott dolog az, hogy arról, mit mindenki tud, miről mindent ismerünk — hacsak különös jelentősége nincs a dolognak — nem érdemes hosszasan írni. így arról adunk hát hirt, amiről csak kevesen, — hogy népiesen fejezzem ki magamat, — csak a kiválasztottak tudnak. Nem írunk most tehát a Polgári Lövészegylet nagyszabású .. . finom vacsorával, jó bo rocskával egybekötött tisztújító közgyűléséről, melyen annakidején határtalan lelkesedéssel megválasztották újból a régi tisztikart és kijelölték az uj év programmját. Nem írunk erről, csak a programmról és annak szemmel nem láthatott megvalósításáról. Kevéssel a közgyűlés után felmerült az a régóta vajúdó terv: a Hősök napján pompás ünnepélyt, lövész- versenyt kell rendezni. A terv megszületése után — miként ez szokás — megalakult egy szükebb körű albizottság, a rendezőbizottság. Első munkája az ünnepség tervének kidolgozása volt. Olyan ünnepség lesz ez, — hangoztatták a beavatottak, — amilyen még nem volt Földváron. Az ünnepséget megelőző napon megkezdődik már. Tehát: Előző este zenés lampiónos, fáklyás felvonulás lesz. Másnap korán reggel zenés ébresztő rázza ki ágyukból jó polgárainkat és a reggeli órákban a Hősök szobra előtti téren ünnepi istentisztelet, ünnepi szentmise és ün népi szónoklatok. Ezt követi a verseny, természetesen pazar külsőségek között. A verseny után kerülnek kiosztásra a rendkívül értékes és szokatlanul nagyszámú dijak (úgymint: serlegek, tálak, tárcák, érmek és emléklapok) A verseny közben az ingyen büffénél ebéd, frissítők álla nak a vendéglövészek részére, majd a verseny végeztével ünnepi díszvacsora, ünnepi programmal és ünnepi köszöntőkkel. Ekkor fényárban úszik majd az egész község. Reflektorok világítják meg a Dunapart régi és újabb templomait meg a csonkatornyot. A Duna fölött pazar tűzijáték színes rakétái pattannak szét és az uj hid, miként a csonka- torony ódon bástyái színes bengáli fényben ragyognak, honnét tárogató hangja ringatja álomba késő éjfél felé a csodálatos ünnepség után községünk boldogságtól mámoros, bár kissé fáradt lakóit. Valljuk meg, csodálatos terv volt. Hire messze elhatolt. A rendezőbízott ság tagjai mindent a legpontosabban kidolgoztak. Készültek a meghívók. Ssétküldettek a körözvények a világ minden tája felé. Az utolsó napokban azonban nagy rémület támadt. Valamiről megfeledkeztek. Hol is legyen hát a tulajdonképpeni lövészverseny ? —Hol van a lőtér ? — Ja, a lőtér! — Mondogatták. Lám erről mindenki megfeledkezett. Bizony ilyen nincs 1 — Legfeljebb azt a kis gödröt, tán hajdani dögtemetőt szokták annak nevezni, hol a leventefegyvereket próbálják ki. Mivel pedig e kérdés a kitűzött versenynap előtt alig egy héttel merült fel és azt mindenki beláthatja, hogy versenyre alkalmas lőteret elvégre is két-három Bap alatt még sem lehet a semmiből elővarázsolni, mit tehetett a szegény önkéntes rendesőbizottság ? . .. Lemondott a versenyről. Igaza van. Arról már csak a kegyetlen sors mostohasága tehet, hogy még lőterttk sincs megfelelő. 2. hír, Dunafőldvárl Atlétikai Club. A fentiekhez hasonlóan nagyszabású dolognak ígérkezett a Danaföldvári Atlétikai Giub programmja is. Mindenki egyetért velem bizonyára ab ban, hogy semmi kétség sem fűződ hét ama megállapításomhoz, hogy a DAC footballcsapatát járásunkban egyik legjobb és megyénkben is jó csapatnak mondom. Számos előző mérkőzése tehet tanúbizonyságot erejéről, jó játékáról. S lám, mégis — eléggé szangvinikus körülmények közt történt újjászületése után — aránytalanul rövid idő múlva semmit sem hallunk felőle. Mi ennek az oka? Nem más, mint egy újabb, parányi feledékenység. Kérdezem: Mit tegyen egy footballcsapat, ha mérkőzésre készül és mikor már minden együtt van, ellenfél, elég jó játékosok, labda, sőt közönség is — és nincs hol játszania. Nem nagy dolog, csak éppen a íootballpilya hiányzik. Azt mondják ugyan, hogy van Dunaföldváron footballpálya, én is láttam, sőt merem állítani, hogy részleteiben miniatűr játékot is láttam rajta. Azért mondom, hogy miniatűr, mert miniatűr pályán csak ilyent lehet játszani. Azért mondom, hogy részleteiben, mert az egyik mérkőzés idején nagy szárazság lévén, minden egyes alkalommal, valahányszor a labdába rúgtak, az az érzésem támadt, hogy egy gránát csapott le és a nyomában fel törő por pillanatokig jóindulatúan mindent eltakart. Egy ízben éppen esős délelőttre következő délután volt meccB. Pompás látvány volt a pálya. Csak úgy ragyogott, csillogott, mintha csupa gyémántból építették volna. A rossz nyelvek megállapították, hogy amit láttak, az inkább sárpóló mérkőzés volt, mint football. Lehet, hogy igazuk is volt. Kérdem hát újra, nem volt-e igaza a DAC-nak. ők footballisták és nem vizipoló játéko sok és nem is gránátokkal lövöldöző tüzérek, legkevésbé pedig miniatűr játékosok. Lám itt is az az átkozottul kegyetlen sors a hibás, aki megfeledkezik minduntalan legelemibb kötelességéről. Ha van egy községnek csapata, úgy vélem pályáról is kell gondoskodni. 3. hir. Oltsunk tüzet Nincs hely sehol a világon és nincs község hazánkban, hol meg ne remegne az em • berek szive, ha felrikolt a vészkiáltás: „Tűs van!“ Még a legtökéletesebben megszervezett tűzoltó testületek mellett is örök probléma az, miként lehetne — munka időben íb — rendszeresen biztosan elfojtani a feltámadt vészt, a tüzet, vagy lokalizálni, hogy terjedése okozta nagyobb veszedelem elkerülhető legyen. E célból sok helyütt az országban az önkéntes tűzoltó testületek mellett különféle egyesülések alakultak meg. Tagjaikat kiképezték éppen úgy, miként a hivatásos tűzoltókat, hogy baj esetén használható segéderőként működhessenek közre. Fontos e probléma különösen akkor, ha a nyári munkaidőben a község lakosai, köztük a tűzoltók is, kint dolgoznak a község határában ób nincs otthon más, csak az, akit a hivatása a községben tart. (Ezek lennének a tagjai is a hasonló szervezeteknek.) E bajokat, mint mindenütt, Dunaföldváron is érezzük. Egy napon meghívót kapunk, hogy jelenjünk meg a Kaszinó nagytermében, hol határtalan lelkesedés közepette kimondta az ott egybegyült ifjúság, hogy egy az önkéntes Tűzoltó Testületet támogató szervezetet létre kell hozni. Gyönyörű volt a megindulás. Sajnos mingyárt a kezdet kezdetén felmerült egy súlyos probléma. Megalakuljon-e az egyesület most mingyárt, vagy csak egy későbbi ülésen. Nagy vita támadt, melynek hevében újabb bonyodalmak születtek meg. Válasszanak-e elnökséget, főelnökkel, tiszteletbeli elnökkel, társelnökökkel, elnökkel, alelnö- kökkel s többi nélkülözhetetlen tisztségekkel együtt, vagy egyelőre elégedjenek meg amolyan szükebb szervezőbizottsággal ? Csak a késői órákban sikerült e sok buzgalmat eláruló vitát azzal bezárni, hogy egyelőre mindenesetre alakítanak egy bizottságot. Ez a bizottság kijelöli, kiket vegyenek fel a szervezetbe és majd egy későbbi ülésen döntenek afelől, hogy egyesületet alakitsanak-e, vagy csak úgy társuljanak a tagok minden alapszabály és külső forma nélkül és ettől függ majd, elnökséget választanak e majd, vagy megelégszenek a szerényebb ügyvezetőség- gel is ? Megvallom, már az első pillanatokban is kétségbe vontam, hogy e csodálatos alakulat képes lesz-e valaha . . . nem tüzet oltani ... de egyáltalán megszületni is. Csak a tűzoltó testület mindannyiunk által szeretett vezetőjének türelmét csodáltam. Azonban mégis tévedtem, mert ez az egyesület mégis tudott oltani, ha nem is valóságban lobogó lángokat és vésztjósló tüzet, de az első ülés lelkesedését tökéletesen el tudta fojtani tagjelölteinek szivében, amit későbbi ülései is bizonyítanak, melynek egyikén (a legutolsón) a tűzoltó testület vezetőjén és még egy iíjun kívül csak saját személyem volt jelen. Lám kedves Szerkesztő ur, mennyi minden történt itt Dunaföldváron azóta, hogy legutolsó nagyobb u*«- leményemet elküldtem. S beli hibát követtem el, hogy akkor tént nem emlékeztem meg a tö tekről, de talán most sem késő mindegyike itt él még élénken i annyiunk tudatában. Soraimhoz hozzáfűzném még ne haragudjon meg közlemény senki sem rám, különösen aso akiken megfordulhatott volna, mindez ne igy történjen meg haragodjon tehát senki sem, nemcsak én csodálkozom, net én bámulok el méltán néha Dr ISQUM RDRM tüzifatelepe, SZEKSZARD Telefon 21 Keselyűs! ut Telefon 21 Elsőrendű, száraz bükk, gyertyán, cser, szil, nyár, hasáb és dorong tűzifa Aprított gyertyán és szil! Villanyerőre berendezett fdrészelő- és faapritó-telep 707 Megrendelések a telepen, valamint a telep vezetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent László ;utca 14. szám és Weisz Andor ujsigiizletében eszközölhetők. Dorogi és tatai tojásszéni valamint óbudai l-a diókoksz kapható Sipos Ernő elhárította saját személyétől ai elismerést és Törley Bá- I lint solti földbirtokost éltette. Tia éra ntán dr Htgymássy Zol* I tán, dr Percsel Béla és Bodnár 1st* I ván visszautazott Sieksiárdra.
