Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-12-06 / 96. szám

2 TOLNAMEGYEI ÚJSÁG 1933 december 6. apátplébános egyszerű, szívből jövő szavakkal köszönte meg Bodnár Ist­vánnak, Sípos Ernőnek és mindazok* nak önzetlen fáradozásait, kik ennek a felejthetetlen estnek megrendezésé* ben közreműködtek. Olcsó utazás a budapesti fiazdagyülésre A Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége a háborút követő években évi nagygyűlését as OMGE közgyű­lésével egyidejűleg, ugyanakkor dél­előtt tartotta meg, csak az alapsza bály szerű adminisztrációs ügyeket tárgyalva, hogy az OMGE és a GEOSz gyűlésein megjelenni kívánó tagok Budapesten való tartóskodásának költ­ségei csökkentessenek. Bár a gazda társadalom anyagi helyzete ma sem kedvezőbb, mégis a Nógrád-Hont vármegyei Gazdasági Egyesület, va­lamint ezen egyesülethez csatlakozó tizenhárom gazdasági egyesület óha­jához képest a Szövetség végrehajtó­bizottsága f. évi november hó 17-én tartott ülésén úgy határozott, hogy a GEOSz ezévi nagygyűlését az OMGE közgyűlésétől különválasztva f. évi december hó 10 én (vasárnap) d. u. 4 (négy) órai kezdettel tartja meg Budapesten a Köztelek nagyter­mében, amelynek — a Szövetség adminisztrációs ügyeinek letárgyaláea mellett —• főtárgy a a hazai mezőgazdaság súlyos helyzete könnyítését célzó in­tézkedések megvitatása lenne. Miután a GEOSz ezen nagygyű­lésének az a célja, hogy a gazdatár­sadalom hivatott vezetői a gazdatár­sadalom széles rétegeinek nézetét, el­gondolását, panaszát megismeije, a GEOSz ezen nagygyűlésén a fent- hivatkozott végrehajtóbizottság hatá rozata folytán nemcsak a GEOSz kötelékébe tartozó egyesületek által kiküldött öt hivatalos tag vehet részt, de ezen egyesületek minden tagja is, akik e nagygyűlésen fel is szólalhat­nak. A vidéki gazdák Budapestre való felutazását elősegítendő, az OMGE a MÁV vonalain alsóbb kocBiosztályi jegy váltására jogosító igazolványo­kat eszközölt ki, amelyek darabon­ként 1 P előzetes beküldése mellett az OMGE titkárságánál (Budapest, IX., Köztelek-utca 8 szám) beszerez­hetők. Ugyanakkor tartja a Baromfi- tenyézztők Országos Egyesülete Buda­pesten a nemzeti baromfikiállitást, amelyre a kereskedelmi miniszter 50°/o-os vasúti kedvezményt engedé­lyezett a kiállítás megtekintésének kötelezettségével. Ezen igazolványok darabonként 1*30 pengő beküldése | mellett az OMGE titkárságánál ngyan- I csak beszerezhetők. Levél o Szerkesztőhöz. A Tolnamegyei Újság egyik mi­napi számában az igen tisztelt Szer­kesztő ur, azzal a kis hírünkkel kap csolatban, hogy a szerény kis kék- szintt ibolya virág immár harmadszor virít ez évben határunkban, annak a véleményének adott kifejezést, hogy bármily kedves dolog légyen is ez a tény, mégis azt gondolja, hogy ilyen nagy helyen, mint Dunaföldvár, talán más dolgok is történnek néha- néha. Ha tűnődve elgondolkozom e valóban helytálló megállapítás fölött, önkéntelenül lenyűgöz az abban rejlő igazság súlya és ereje s helyt ad annak az igyekezetnek, hogy im most tegyük jóvá, amit annakidején el­mulasztottunk. Az alábbiakban be­számolunk hát mindama hírről és újságról, melyek a legutóbbi idők folyamánDunaföldváron megtörténtek. * 1. hír. Polgári Lövészegyesület lő- vészvereenye. (Hősök emlékversenye). Természetes s mindenki által tudott dolog az, hogy arról, mit mindenki tud, miről mindent ismerünk — ha­csak különös jelentősége nincs a do­lognak — nem érdemes hosszasan írni. így arról adunk hát hirt, ami­ről csak kevesen, — hogy népiesen fejezzem ki magamat, — csak a ki­választottak tudnak. Nem írunk most tehát a Polgári Lövészegylet nagy­szabású .. . finom vacsorával, jó bo rocskával egybekötött tisztújító köz­gyűléséről, melyen annakidején ha­tártalan lelkesedéssel megválasztották újból a régi tisztikart és kijelölték az uj év programmját. Nem írunk erről, csak a programmról és annak szemmel nem láthatott megvalósí­tásáról. Kevéssel a közgyűlés után felme­rült az a régóta vajúdó terv: a Hő­sök napján pompás ünnepélyt, lövész- versenyt kell rendezni. A terv meg­születése után — miként ez szokás — megalakult egy szükebb körű albi­zottság, a rendezőbizottság. Első mun­kája az ünnepség tervének kidolgo­zása volt. Olyan ünnepség lesz ez, — hangoztatták a beavatottak, — amilyen még nem volt Földváron. Az ünnepséget megelőző napon meg­kezdődik már. Tehát: Előző este zenés lampiónos, fáklyás felvonulás lesz. Másnap korán reggel zenés ébresztő rázza ki ágyukból jó pol­gárainkat és a reggeli órákban a Hősök szobra előtti téren ünnepi is­tentisztelet, ünnepi szentmise és ün népi szónoklatok. Ezt követi a ver­seny, természetesen pazar külsőségek között. A verseny után kerülnek ki­osztásra a rendkívül értékes és szo­katlanul nagyszámú dijak (úgymint: serlegek, tálak, tárcák, érmek és emléklapok) A verseny közben az ingyen büffénél ebéd, frissítők álla nak a vendéglövészek részére, majd a verseny végeztével ünnepi dísz­vacsora, ünnepi programmal és ün­nepi köszöntőkkel. Ekkor fényárban úszik majd az egész község. Reflek­torok világítják meg a Dunapart régi és újabb templomait meg a csonkatornyot. A Duna fölött pazar tűzijáték színes rakétái pattannak szét és az uj hid, miként a csonka- torony ódon bástyái színes bengáli fényben ragyognak, honnét tárogató hangja ringatja álomba késő éjfél felé a csodálatos ünnepség után közsé­günk boldogságtól mámoros, bár kissé fáradt lakóit. Valljuk meg, csodálatos terv volt. Hire messze elhatolt. A rendezőbízott ság tagjai mindent a legpontosabban kidolgoztak. Készültek a meghívók. Ssétküldettek a körözvények a világ minden tája felé. Az utolsó napok­ban azonban nagy rémület támadt. Valamiről megfeledkeztek. Hol is le­gyen hát a tulajdonképpeni lövész­verseny ? —Hol van a lőtér ? — Ja, a lőtér! — Mondogatták. Lám erről mindenki megfeledkezett. Bizony ilyen nincs 1 — Legfeljebb azt a kis göd­röt, tán hajdani dögtemetőt szokták annak nevezni, hol a leventefegyve­reket próbálják ki. Mivel pedig e kérdés a kitűzött versenynap előtt alig egy héttel merült fel és azt mindenki beláthatja, hogy versenyre alkalmas lőteret elvégre is két-három Bap alatt még sem lehet a semmiből elővarázsolni, mit tehetett a szegény önkéntes rendesőbizottság ? . .. Le­mondott a versenyről. Igaza van. Arról már csak a kegyetlen sors mostohasága tehet, hogy még lőterttk sincs megfelelő. 2. hír, Dunafőldvárl Atlétikai Club. A fentiekhez hasonlóan nagyszabású dolognak ígérkezett a Danaföldvári Atlétikai Giub programmja is. Min­denki egyetért velem bizonyára ab ban, hogy semmi kétség sem fűződ hét ama megállapításomhoz, hogy a DAC footballcsapatát járásunkban egyik legjobb és megyénkben is jó csapatnak mondom. Számos előző mérkőzése tehet tanúbizonyságot ere­jéről, jó játékáról. S lám, mégis — eléggé szangvinikus körülmények közt történt újjászületése után — aránytalanul rövid idő múlva semmit sem hallunk felőle. Mi ennek az oka? Nem más, mint egy újabb, parányi feledékenység. Kérdezem: Mit tegyen egy footballcsapat, ha mérkőzésre ké­szül és mikor már minden együtt van, ellenfél, elég jó játékosok, labda, sőt közönség is — és nincs hol ját­szania. Nem nagy dolog, csak éppen a íootballpilya hiányzik. Azt mond­ják ugyan, hogy van Dunaföldváron footballpálya, én is láttam, sőt merem állítani, hogy részleteiben miniatűr játékot is láttam rajta. Azért mon­dom, hogy miniatűr, mert miniatűr pályán csak ilyent lehet játszani. Azért mondom, hogy részleteiben, mert az egyik mérkőzés idején nagy szárazság lévén, minden egyes alka­lommal, valahányszor a labdába rúg­tak, az az érzésem támadt, hogy egy gránát csapott le és a nyomában fel törő por pillanatokig jóindulatúan mindent eltakart. Egy ízben éppen esős délelőttre következő délután volt meccB. Pompás látvány volt a pálya. Csak úgy ragyogott, csillogott, mintha csupa gyémántból építették volna. A rossz nyelvek megállapították, hogy amit láttak, az inkább sárpóló mér­kőzés volt, mint football. Lehet, hogy igazuk is volt. Kérdem hát újra, nem volt-e igaza a DAC-nak. ők footballisták és nem vizipoló játéko sok és nem is gránátokkal lövöldöző tüzérek, legkevésbé pedig miniatűr játékosok. Lám itt is az az átkozot­tul kegyetlen sors a hibás, aki meg­feledkezik minduntalan legelemibb kötelességéről. Ha van egy község­nek csapata, úgy vélem pályáról is kell gondoskodni. 3. hir. Oltsunk tüzet Nincs hely sehol a világon és nincs község ha­zánkban, hol meg ne remegne az em • berek szive, ha felrikolt a vészkiál­tás: „Tűs van!“ Még a legtökéle­tesebben megszervezett tűzoltó tes­tületek mellett is örök probléma az, miként lehetne — munka időben íb — rendszeresen biztosan elfojtani a feltámadt vészt, a tüzet, vagy loka­lizálni, hogy terjedése okozta nagyobb veszedelem elkerülhető legyen. E cél­ból sok helyütt az országban az ön­kéntes tűzoltó testületek mellett kü­lönféle egyesülések alakultak meg. Tagjaikat kiképezték éppen úgy, mi­ként a hivatásos tűzoltókat, hogy baj esetén használható segéderőként mű­ködhessenek közre. Fontos e probléma különösen akkor, ha a nyári munka­időben a község lakosai, köztük a tűzoltók is, kint dolgoznak a község határában ób nincs otthon más, csak az, akit a hivatása a községben tart. (Ezek lennének a tagjai is a hasonló szervezeteknek.) E bajokat, mint min­denütt, Dunaföldváron is érezzük. Egy napon meghívót kapunk, hogy jelenjünk meg a Kaszinó nagytermé­ben, hol határtalan lelkesedés köze­pette kimondta az ott egybegyült ifjúság, hogy egy az önkéntes Tűz­oltó Testületet támogató szervezetet létre kell hozni. Gyönyörű volt a megindulás. Sajnos mingyárt a kez­det kezdetén felmerült egy súlyos probléma. Megalakuljon-e az egye­sület most mingyárt, vagy csak egy későbbi ülésen. Nagy vita támadt, melynek hevében újabb bonyodalmak születtek meg. Válasszanak-e elnök­séget, főelnökkel, tiszteletbeli elnök­kel, társelnökökkel, elnökkel, alelnö- kökkel s többi nélkülözhetetlen tiszt­ségekkel együtt, vagy egyelőre elé­gedjenek meg amolyan szükebb szer­vezőbizottsággal ? Csak a késői órák­ban sikerült e sok buzgalmat eláruló vitát azzal bezárni, hogy egyelőre mindenesetre alakítanak egy bizott­ságot. Ez a bizottság kijelöli, kiket vegyenek fel a szervezetbe és majd egy későbbi ülésen döntenek afelől, hogy egyesületet alakitsanak-e, vagy csak úgy társuljanak a tagok min­den alapszabály és külső forma nél­kül és ettől függ majd, elnökséget választanak e majd, vagy megelég­szenek a szerényebb ügyvezetőség- gel is ? Megvallom, már az első pillana­tokban is kétségbe vontam, hogy e csodálatos alakulat képes lesz-e va­laha . . . nem tüzet oltani ... de egyáltalán megszületni is. Csak a tűzoltó testület mindannyiunk által szeretett vezetőjének türelmét csodál­tam. Azonban mégis tévedtem, mert ez az egyesület mégis tudott oltani, ha nem is valóságban lobogó lángo­kat és vésztjósló tüzet, de az első ülés lelkesedését tökéletesen el tudta fojtani tagjelölteinek szivében, amit későbbi ülései is bizonyítanak, mely­nek egyikén (a legutolsón) a tűzoltó testület vezetőjén és még egy iíjun kívül csak saját személyem volt jelen. Lám kedves Szerkesztő ur, mennyi minden történt itt Dunaföldváron azóta, hogy legutolsó nagyobb u*«- leményemet elküldtem. S beli hibát követtem el, hogy akkor tént nem emlékeztem meg a tö tekről, de talán most sem késő mindegyike itt él még élénken i annyiunk tudatában. Soraimhoz hozzáfűzném még ne haragudjon meg közlemény senki sem rám, különösen aso akiken megfordulhatott volna, mindez ne igy történjen meg haragodjon tehát senki sem, nemcsak én csodálkozom, net én bámulok el méltán néha Dr ISQUM RDRM tüzifatelepe, SZEKSZARD Telefon 21 Keselyűs! ut Telefon 21 Elsőrendű, száraz bükk, gyertyán, cser, szil, nyár, hasáb és dorong tűzifa Aprított gyertyán és szil! Villanyerőre berendezett fdrészelő- és faapritó-telep 707 Megrendelések a telepen, valamint a telep vezetőjénél, Fekete Géza lakásán, Szent László ;utca 14. szám és Weisz Andor ujsigiizletében eszközölhetők. Dorogi és tatai tojásszéni valamint óbudai l-a diókoksz kapható Sipos Ernő elhárította saját sze­mélyétől ai elismerést és Törley Bá- I lint solti földbirtokost éltette. Tia éra ntán dr Htgymássy Zol* I tán, dr Percsel Béla és Bodnár 1st* I ván visszautazott Sieksiárdra.

Next

/
Thumbnails
Contents