Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-12-02 / 95. szám
XV. évfolyam Szekszárdi 1933 december 2. 95. szám. TOLNAHEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: II Felelős szerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Hirdetések árait I A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter ___egy w sz éles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. Előfizetési dili I ' ! ' ■ Állástkeresőknek 60 százalék kedvezmény. .. _ I, _ ' , I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-, ellegyzésl, családi hir. valamint a ggesz évre — 12 pengő || relévre_ — — C pengő | közlemények a szerkesztőséghez küldendők. I nyíl ttér soronként 60 fillérbe kerül. Trianon és nz ifjúság. A budapesti egyetem, a tudomány felszentelt csarnoka a felizgatott ke- dályek hullámzásának, hangos tűn* tetteknek és izgalmas jeleneteknek színhelye volt a minap. A felsőfokú oktatás és a tudományos kutatás céljaira szolgáló épületek csendjét háborgó indulatok szokatlan hangja verte fel és ezek az események éré* lyes lépésre indították az egyetem dékánját és rektorát, A magasabb érdekek szempontjából meg kell érteni és méltányolni kell az egyetemi dékán és a rektor lépését, mellyel gondoskodtak a veszélyeztetett rend biztosításáról, mely nemcsak az egyetemi oktatáB zavartalan menetének nélkülözhetetlen előfeltétele, hanem feltétlenül szükséges alapja egy mü veit nemzet életének és munkájának is. Tiszteletben tartva az egyetemek régi hagyományokon nyugvó önkormányzatát, mégis csak helyeselhetjük az alkalmazott intézkedéseket. De ugyanakkor éppoly megértéssel fordu lünk az egyetemi ifjúság felé, mely nemcsak szereplője, de egyúttal szenvedő részese is ezeknek az izgalmas eseményeknek. Bizonyára lesznek sokan, akik rideg szigorúsággal mondanak ítéletet az egyetemi polgárok felett, mivel a csendes és szorgalmas tanulás helyett hangos tüntetésekkel és egyéb, egyetemi oktatáshoz nem méltó cselekményekkel zavarták meg a, tanulás rendjét s.a köz nyugalmát. Pedig aki ismeri ennek a mai magyar ifjúságnak szociális helyzetét és nehéz küzdelmeit, bizonyára megértéssel mérlegeli az egyetemen lefolyt eseményeket. Lehet-e rossznéven venni Csonkamagyar ország mai ifjúságától, ba kedélyét állandóan izgatják a bi zonytalan jövő eléje meredő problémái 8; ha türelme fogyatkozik ama nehéz életkörülmények közepette, melyek a jelenlegi ifjúság létét annyira meg keseritik. Már régen elmúltak azok az idők, amikor az egyetemi tanul mány a gondtalan és boldog fiatalság korszakát jelentette, amikor az egyetemi hallgató abban a biztos tudatban készülhetett vizsgáira, hogy azok sikeres letétele után kenyeret, elhelyezkedést talál. A mai egyetemi ifjúság a legkeményebb küzdelmeken, nélkülözéseken, sovány koszton és fütetlen szobákon keresztül jut el a keservesen megszerzett oklevélig s mikor kezében van hosszú évek meg feszitett munkájának eredménye, akkor szembe találja magát az elhelyez kedés nehézségeivel s arra a tudatra, kell ébrednie, hogy a trianoni csonka országban nincsen számára hely. Le het-e csodálkozni, ha , ez az ifytság nem képes mindig pontosan beleilleszkedni a fegyelemnek szigorúan elébeszabott keretei közé és felizgatott kedélye. — a .fiatalos vérmérséklettől hevítve — néha tulcsap a korlátokon ? Esek a tények természetesen nem adhatnak teljes felmentvényt az egyetemen legutóbb lejátszódott esemé nyéknek, csak azok magyarázatául szolgálhatnak. A magyar közvélemény változatlanul a régi szeretettel és meg értéssel viseltetik a nemzet jövőjének hordozója, az ifjúság iránt, mely talán a legkeservesebben érzi a Trianonban reánk mért szörnyű csapás következményeit. Mert elsősorban ennek az ifjúságnak az életlehetőségeit, a megélhetését, a jövőjét, a lelki nyu galmát rabolta el e kegyetlen békeszerződés, elsősorban ezek előtt a magyar ifjak előtt zárta el az irodák, a hivatalok, a gyárak kapuit. Akik tehát a szigorú bíráló szemével nézik az ifjúság elkeseredésének mindenesetre sajnálatos kirobbanását, elsősorban mondjanak ítéletet ama béke fölött, amely ezt az ifjúságot az őt megillető gondtalanságból a nyomo ruság és az elkeseredés szélére jut tatta. Levél a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Url A „Tolnamegyei Újság“ f. 22-i számában „Elhibázott hang“ cimen cikk jelent meg, amelyre a gazdatársadalom nevében reflektálni kivá nők. Nemcsak mint a Vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke, de mivel a szóbanforgó OMGE igazgató- választmányi ülésén én is részt vettem és fel is szólaltam, kötelességem nek tartom, hogy a gazdatársadalom érdekében szót emeljek és megállapítsam, bogy az ott elhangzott felszólalások tárgyilagosak és szakszerűek voltak és a gazdatársadalom, valamint a- nemzet egyetemes érdekeit szolgálták. Az OMGE mint soha, úgy most sem tért el a régi hagyományoktól. A szónokok mint mindig, most is tárgyilagosan és szakszerűen szóltak hozzá a gazdavédelmi rendelethez. Ha elhangzottak is szavak, amelyek némi keserűséget árultak el, ez nem a kormányrendelet ellen irányult, hanem annak hiányossága ellen és csak egyéni véleményt fejeztek ki. Minden magyar gazda elismeréssel adózik a magyar kormánynak, hogy végre napvilágot látott egy olyan rendelet, amely hivatva van a gazdatársadalomnak jelenleg igen súlyos helyzetén segíteni. De mivel ezen rendelet a gazdák megsegítését tűzi ki célul, mi sem természetesebb, hogy maga a gazdatársadalom módot és alkalmat keres arra, hogy ezen rendelet hiányai pótoltassanak és kivitelének módja olyan legyen, hogy minél kedvezőbben szolgálja a gazda- társadalom érdekeit. Ezen alkalommal is az őszinte kritika jogával élt, semmiféle politikát a vitába bevinni nem akart, a felelősséget vállalja, kész a kormány ily irányú törekvéseit honorálni, de kötelessége a gazdatársadalom érdekeit mindenkor és mindenkivel szemben hangoztatni. Meg vagyok győződve, hogy a magyar kormány jóakarattal fogadta az OMGE választmányi ülésén elhangzottakat, a kritikát állja és az elhangzott panaszoknak helyt fog adni. Eismerem, hogy a gyűlésen elhangzott erős kritizáló hangok nem voltak alkalmasak a Nemzeti Egység szolgálatára, de viszont az is biztos, hogy a napilapokban megjelent cik kék sem szolgálták azt az egységet, amelynek megteremtése éppen a kormányelnök legfőbb célja. Apáti-puszta, 1933 november 26. Kiváló tisztelettel: Báró Fiáth Tibor. * Annál inkább is készséggel adtunk helyet a fenti levélnek, mert báró Fiáth Tibor vármegyei gazdasági egyesületi elnök urnák az OMGE gyűlésen elhangzott beszéde és a nagy számban megjelent tolnamegyei birtokosok ottani szereplése ment volt minden szenvedélyességtől és valóban a jogos kritika hangját hallatta a gazdatársadalom érdekében. Nagyszokoly Ünnepe. Fényes ünnepség színhelye volt vasárnap Nagyszokoly, ahol dr H »gy- mássy Zoltán főispán adta át a köz ségi képviselőtestület díszközgyűlése keretében Kiss Lajos ref. lelkésznek m. kir. kormánytanácsossá történt kinevezéséről szóló okiratot. Ugyanekkor adta át Fábry László ág. h. ev. lelkész dr Dencz Ákos ország1 gyűlési képviselőnek Nagyszokoly község díszpolgári oklevelét. Az ünnepélyt a ref. dalárda éneke én Bankó Sándor főjegyző üdvözlő beszéde után a betegen fekvő dr Szabó Elemér főszolgabíró helyett dr Petz Endre szolgabiró nyitotta meg | és felkérte dr Hagymássy főispánt a kitüntetési okmány átadására. A főispán szép szavakban méltatta Kiss Lajos 40 éves egyházi szolgálatát, amellyel a legfelsőbb elismerést is kiérdemelte. Kiss Lajost ezután Bankó Sándor főjegyző a község, Bödők Giziké a ref. nőegylet, Kálmán Janő dr m. kir. kormányfőtanácsos, egyházmegyei falügyelő a külsősomogyi egyházmegye, Eőri Szabó Dezső dombóvári ref. lelkész a lelkészegye- süiet, Kiss József falsőnyéki reform, tanító a tantestület, Gratzl Gyula magyarkeszi plébános és Bay Sándor r. kát. tanító a r. kát. egyház nevében üdvözölte. Az Udvöz'ésekre a kitüntetett meghatottan válaszolva köszönte meg a legfelsőbb kitüntetést. Utána Fábry László ág. h. ev. lelkész adta át magasszárnyalásu szép beszéd kíséretében dr Danes képviselőnek Nagyszokoly köaség díszpolgári oklevelét. Györke Sárika pádig a nagyszokolyi hölgyek nevében Dénes Akosnénak és Dencz Adólkának egy-egy szép virágcsokrot nyújtott át. Dr Danes ÁkoB szívhez szóló szép beszédben köszönte meg díszpolgárrá történt megválasztását és az erről szóló oklevelet átvéve ígéretet tett, hogy a község további fejlődéséért lelkesen fog a jövőben is dolgozni. A ref. dalárda éneke után dr Petz szolgabiró a díszközgyűlést bezárta. Az ünnepély után a községháza összes termeit megtöltő ünneplő közönség a ref. templomba ment, ahol Eőri Szabó Dazső dombóvári ref. lelkész méltatta könnyekig megható szép beszédben Kiss Lajos 40 éves lelkészi munkálkodását. Az istentisztelet után tartotta meg dr Dencz Ákos beszámoló beszédét, amelyet Gönczi Pál ref. ig.-tanitó köszönt meg s indítványára a gyűlés a nemzeti egység vezérét, Gömbös Gyula miniszterelnököt és a nemzeti egység elnökét, Sztranyavszky Sándort táviratilag üdvözölte, a kerület országgyűlési képviselőjét pedig további bizalmáról biztosította. Ezt követően a Fábián-féle vendéglőben 100 terítékes bankett volt, ahol számos felköszöntő hangzott el. Este a leventék műkedvelői előadást, majd táncmulatságot rendeztek. A slmontornyal haszonketles S)raim talán inkább vadászati szaklapba valók, de mégsem egészen, mert mint alább bizonyítani igyekszem, csupán a tolnamegyei aktualitás bírt azok megírására. A Tolnamegyei Újság olvasói tulnyomórész- ben vidéki, sőt falusi emberek, esek közt sok a vadászember, de más természetbarátok is érdeklődőek talán a tárgyalt kérdés iránt. — Nem személyi hírként és nem is a „Ritka vadászszerencse“ cimü közlemények közé sorolva írom meg azt a tényt, amelyről különben a vadászati szakirodalom és a napisajtó is megemlékezett, hogy t. i. Fried Pál simon- tornyai bőrgyáros gróf Wimpffen György simontornyai erdejében, hol a vadászati jogot bérli, az őszi bőgés alkalmával oly szarvasbikát lőtt, melynek páratlan 22 ágú agancsa 10 kg és 60 dekát nyom. A közelebbi leírástól és vadászati szakkifejezésektől igyekszem tartózkodni, nehogy a laikus olvasókat túlságosan untassam. A pompás agancsot különben joggal boldog tulajdonosa felküldte az agancs - kiállításra és ott szépsége és értéke felett szakszerűen ítélkezni fognak, ennek nem kívánok elébe vágni. Mindjárt hangsu'yozom, ha Fried Pál vagy mis ezt a bikát Gemencben Egyes szám ára 10 fillér.
