Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-11-25 / 93. szám
XV. évfolyam. Szekszárdi 1933 november 25. 93. szám. TOLNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKENT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épliletében. Telefonszám: 85 és 1021 Főszerkesztő: II Felelős szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS || BLÁZS1K FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. ^ .. I Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illető 3gész evre _ 12 pengő || Felevre __ — _ c pengő | ^ közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árait A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. - A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mllltmélersoronként 10 fillér. Álláskeresőknek 60 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzést, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. A gazdajavaslatról. A gazdajavsslat kérdéséről a kép viselőházban sokan bestéinek. Meg kell állapítanunk azonban, hogy ebben a sok beszédben kevés az érték. Hozzá nem értő laikusok polemizálnak a kormány intézkedéseivel, nem mulasztván el kifejezést adni a mostani napokban nagyon divatossá vált bankellenes hangulatnak is. Kevesen domborítják ki azt, hogy a kormánynak a gazdák érdekében tett intézkedései mily óriási jelentőségűek és főként a 10 holdon aluli gazdákra valóságos életmentés, akiknek ez a javaslat módot ad arra, I hogy a mai alacsony terményárak mellett is rendbehoshassák gazdaságukat és legalább részben kiheverjék azokat a bajokat, amelyekbe a konjunktúra idején a 600,000 koronás búzaárak mellett, számítás avagy kellő előrelátás nélkül alkalmazott beruházásokkal, főként gépek vásárlásával kerültek, ellenben erősen kiélezik azt, bogy e gazdarendelet a bankokat juttatja kedvesményekhez. Ennél a hangulatkeltésnél meg kell állnunk már egyszer néhány percre. Ha a bankokat megkérdezték volna ennél a kérdésnél, ügy ások igen szívesen lemondtak volna arról, hogy a 30—40- szeres megterhelésen felüli birtokmegterhelésekből a nekik eső részt az állam megtérítse. A statisztika meg fogja állapítani, hogy ezekből a megtérítésekből a bankoknak vajmi kevés hasznuk less. Elfelejtik a sió nokok azt is, hogy megkülönböste- tendők lennének a bankok megjelölésénél a budapesti nagy bankok és a vidéki intésetek. Azt lehet mondani, hogy a gasdarendeletben a nagy bankoknak érdekeltsége vajmi kevés. A nagy bankok kihelyeséBei a viasz- le számitolásokon kívül zálogleveles kölcsönökből, vagy engedményezett jelzálogjogokból áll, amely utóbbinál a gazdarendelet minden hátrányát az engedményeső intését viseli, a zá'og- leveles kölcsönöknél pedig változás nincB, azok továbbra is a kölcsön igénybevételénél kikötött feltételek szerint fizetendők. A gazdarendelet egész terhét tehát a vidéki takarékpénztárak, intésetek és ssövetkesetek viselik. Akkor, amidőn a kamatláb az állami hozzájárulással együtt ra mér sékelteiett, a vissslessámitoió intésetek mégis teljes nyugalommal számítják azt a visszleszámitoláei kamatot, amit a 8°|0 os kamatnuximumnál alkalmastak. Vannak visszleszámitoló intézetek, amelyek 2°|0 os kamatmar ssot élveznek még mindig akkor, amikor a vidéki intézetek csak brnttó l°j o kamatnyereséghez jutnak. Hogy miként mdják abból az sdót, a liszt- viselői fizetést és egyéb rezsijüket fizetni, azzal ások a honatyák, akiknek óriási része s .vidékről, került ki, egyáltalában nem törődnek. Ebben az irányban nem hallottunk semmiféle felszólalást, sem a bizottsági tárgyalásoknál, sem a képviselőház nyilvános vitáinál, pedig ha fontos a gasdabösönséget megmenteni az ősz szeroppanástól, ngy nem lehet kö zömbös az ország egyetemére az sem, bogy a vidéki intézetek nem rop pannak-e öBsze, ismét az ő nyakukba vágott újabb teher alatt. Vidéken nemcsak eladósodott gazdák vannak, de vannak olyaook is, akik hosszas, verejtékes munkájukból megtakarított filléreiket akár részvé nyék alakjában, akár betétek formájában a vidéki pénzintézeteknél helyezték el. Ha az állami gondoskodás az adós megmentése érdekében meg tette azokat a lépéseket, amelyeket az állam ereje megengedett és amelyeket a kormány szakértelme szűk ségesnek látott, ngy elengedhetetlenül szükséges oly irányú intézkedés is, amely a vidéki intézetek és azok magánhitelezői érdekét is megvédi és szem előtt tartja. A mammutbankoknak és központoknak sokféle olyan alkalmnk van jövedelmük fokozására, amelyek a vidéki intézetek részéről lehetetlenek. A budapesti nagy intézetek tőkeerejüknek megfelelőleg a Nemzeti Bank hitelének óriási részét igénybe vehetik. A vidéki intézeteknek a helyzetük e tekintetben közismerten nehezebb és igy a vidéki intézeteknek 1 és 1|a°[o kai magasabb kamatot kell fizetni azon pénzek után, amelyek a Nemzeti Bankból kerülnek ugyan ki, de a nagy bankok közvetítésével, visszleszámitolás utján jutnak hozzá juk. Vannak olyan intézmények is, ahol a Nemzeti Bank hitelét csakis a központ élvezi és ezen hitelek 2°|o kamattöblettel kerülnek vidéki szerveikhez. önkéntelenül felmerül a logikusan gondo bozó előtt, hogy a gazdarendelet 1Ia°|o os kamatkülönbözetét miért kell, mindt-nfále előzetes intézkedések és közterhek emelkedése következtében, de a gazdasági viszonyok foly tán jelentékeny veszteségekkel sújtott, vidéki intézeteknek viselni teljeB ősz szegében és miért nem lehet legalább annak egy résiét a jobb helyseiben lévő, kevesebb kockázattal és a forgalomhoz mérten kevesebb rezsi- hányaddal dolgozó visszleezámitolási intézetekre áthárítani ? S mikor e kérdés felett gondolkozunk, meglep bennünket az a letargikns állapot, amelyben a vidéki intézetek vannak és csodálkozunk a vezetőkön, akik összetett készei állnak és néznek a nagyon is kétes jövőbe. De meglep bennünket az az indo- lenciassámba menő viselkedés is, amelyet a vidékről felkerült és a vi dek vállain felemelkedett képviselők ■ elfoglalnak. Amidőn a szakértelem I nélküli felszólalók döngetik a bankok kapuit, amikor az egységespárti korifeusok és az ellenzék vezére, Eckhardt Tibor lépten- nyomon a bankok felé irányítják támadási nyilaikat, akkor egyetlenegy hang sem akad, mely egész őszinteséggel kijelentse, hogy sem az egységespárti képviselőknek, sem az ellenzéknek kritikája nem vonatkozhat a vidéki intézetekre és vagy nem merik, vagy csak a kényelem szempontjából nem teszik, hogy a vidéknek igen nehéz helyzetben lévő gazdasági szerveit a nagy bankkal szemben védelembe vegyék és oly rendelkezéseket igyekezzenek életbeléptetni a kormányhatalom ut ján, amelyek a vidéki pénzintézetek érdekében az egyenlő elbánást, az igazságot és méltányosságot juttatják érvényre. Amikor e következtétesekhez eljutottunk, jól esett hallanunk a szerdai ülésen dr Pestby Pálnak, a gyönki kerület képviselőjének tárgyilagos és szakszerű felszólalását, amely amellett, hogy a gazdarendeletnek a gazdák érdekét szolgáló fontos részeit igen világosan domborította ki és kifejezésre juttatta, hogy nem szabad a gazdák érdekében tett intézkedéseket más társadalmi osztályok részéről ellenséges vagy kártékony lépésnek tekinteni, — mert hisz a gazdák vagyoni talpraállitása egyidejűleg a másfoglalkozásuak egymásból folyó megsegítését is jelenti, — volt bátorsága annak a leszögezé- séhea is, hogy az adósságoknak elengedése vagy a kamatok meggondolatlan mértékben való leszállítása a hitelélet összeomlását és a hitelezői- gáltatás megszűnését jelentené. Nem volt ebben a beszédben sem utalás a vidéki intézetekre és az azokban tömörült kis tőkések érdekeinek védelmére, de volt mégis egy megállj szó azok résiére, akik a gazdarendelet intézkedéseit szeretnék esetleg egyéni eladósodásuk érsésének hatása alatt oly irányba terelni, amely valóban ebben az országban nem egy kibontakozást, de egy felfordulást éB a hitelélet megrázkódtatását okozná. Szükség lenne arra, hogy a magyar parlamentben több oly szakszerű beszéd hangoznék el, mint dr Pesthy Pálé volt. De szükség volna arra is, hogy az ország hatalmas ssámu vidéki pénzintézetei ne nézzék összetett kézzel, letargikus álomba merütten, semmit sem téve, hogy mi történik, de emeljék fel tiltakozó szavukat és azt juttassák el képviselőikhez, azok utján a kormányhoz, hogy a leg- energikusabban ellent kell állni minden olyan törekvésnek, minden olyan rendelkezésnek, amely a vifléki hiteléletnek kipróbált, etikai alapon működő gasdasági szerveit a pusztulásnak kívánja kitenni, mert nem a bankvezetőknek, de sok százezer hitelt igénylő adósnak és filléreit összerakó állampolgárnak érdeke fűződik ahhoz, hogy a magyarországi vidéki intézetek védelmet és támogatást | nyerjenek. —r. Vármegyei tanitógyülés. A Tolnavármegyei Általános Tanító Egyesület november 23-án délelőtt 10 órakor a vármegyeház nagytermében tartotta közgyűlését, amely a a Himnusz éneklésével kezdődött. A magyar imádság elhangzása után Schlenker Mihály mondotta el elnöki megnyitóját, amelyben nagyon ügye sen festette meg az iskolának azt a feladatát, hogy bevigye a telkekbe a jobb jövő reményét. Az elnöki megnyitó kspcsán üdvözölte az ülésen megjelent dr HagymásBy Zoltán főispánt, dr Perczel Béla alispánt, a kultuszminiszter képviseletében megjelent dr Halmos Andor kir. taofe'- ügyelőt, Rákos Istvánt, a Magyarországi Tanítók Országos Szövetségének elnökét, Galla Endrét, az Állami Tanítók Országos elnökét és Horváth Ignácot, az egyesület örökös diszelnökét. A köszöntöttek közül elsőnek dr HagymásBy Zoltán főispán válaszolt, aki — mint mondotta — örömmel jött erre a gyűlésre, mert azt tannlta meg, hogy a tanítóság és a közigazgatás az, amely leginkább munkálkodbatik a nép lelkttletének irányításában. A tanítóságot a nemzet első katonáinak tekinti, akik legeredményesebben munkálkodhatnak a nemzeti egység mindenekfeiett álló nagyszerű gondolatának kiépítésében. Es az egyesület a felekezetiig széttagolt nemzetünk fiait egységbe tömöríti. Ettől az egyesülettől váija, hogy a nemzeti munka érdekében lankadatlan lelkesedéssel dolgozzanak és ebben a küzdelemben őt, mint a a kormány képviselőjét mindig maguk mellett találják. Dr Perczel Béla utalt arra, bogy a közelmúltból a tanítóság az ő felfogását igen jól ismeri. Ismételheti tehát csak azt, hogy a tanítóság hazafias munkája iránt a legnagyobb elismeréssel van és készséggel ajánlja fel ő is ezen munkában támogatását. A főispán és alispán köszönő szavai nagy tetssést váltottak ki, amely után dr Halmos Andor mondott rövid kössönetet. Rákos István hatalmas beszédben szólott ezután a tanítósághoz. E sőben dr Hagymássy Zoltán főispán és dr Percsel Bála alispán szavaiba kapcsolódott be és leszögezte, hogy a magyar tanítónak a nemzeti egység megteremtése munkájában óriási feladata és elkötelezettsége van. A magyar tanítónak nem szabad arra tekinteni — mondotta — ■ hogy a mai mostoha viszonyok között ! nebéa és gondterhes a megélhetés. I A magyar tanítónak el kell felejEgyes szám ára 10 fillér»
