Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)

1933-11-15 / 90. szám

HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 102 Előfizetési diji Egész évre _ 12 pengő || Félévre_______6 pengő Fő szerkesztő: SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC A lap megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellem! részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Hirdetések árai: A legkisebb hirdetés dl|a 1 pengő. A hirdetés egy 60 milliméter széles hasábon mlllimétersoronként 10 fillér. Álláskeresőknek 50 százalék kedvezmény. A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a nyllttér soronként 60 fillérbe kerül. Őszi dal. Irta: Jánosi György* Alomra vágyó természet lehajtja már deres fejét és betakarózik ezer- szinü, hulló falevéllel. — Altatódala varjukárogás. Fakó napfény világit mellette, mint haldokló mellett a pis­logó mécs. Felette szürke felhők vo­nulnak el, mint a rossz napok em­lékének árnyai a merengő arcon. Ez az ősz. ősz. A szép, bánatos, hervadó ősz. A nyár után hirtelen érkező, hamar eltűnő, rövid ideig tartó. A hideg forrásban meg se nézheti díszruháját, már is lehullik róla, mint a szerelmi vallomás, amelyet a hajnal tesz a hegyek lábainál a harmatfátyo'os rét nek. Milyen szép I Istenem 1 Milyen nagyon szép is az ősz, az élet ősze, az együttmaradás utolsó pillanata, amikor küszöbön vár már az elvá­lás: örökre. Hogy akit szerettünk, akinek Bzivébe beleharangozott a mi szivünk dobbanása, aki nélkül mit se ér az ólet, elváljék, eltűnjék a közeliinkből, mint az alkony attól pi rosra csókolt égi táj, ott a jegenyé­ken túl. Milyen szép ! Istenem ! Milyen na­gyon szép is az ősz ... Az utolsó rózsalevél, amelyen nincs más üze­net, mint annak a harmatnak az em­léke, amelyet régesrégen felsxítt az éhes nap, mint a könnyet az arcról a feledés, mint a gyászt a lélekről a hit. Milyen szép az ősz, Isten derűs arcának utolsó mosolya: az esküvői menet a temető kapujában 1 Mennyi szín, mennyi virág még, milyen pa­zar pompa! Fent a magasban, lent a rögök közt, közel és távol! Füg­göny legördttlés előtt kigyúl vala­mennyi, csillár: pókháló fonálon az ezüstgömbbé nőtt harmat és játszik a napsugárban, mintha lengetné az örökkévalóság szele, mint a tó mozgó tüköré a nádasok közt, tavaszi reggel. Milyen szép I Istenem! Milyen na­gyon szép is az ősz . .. Egy csók, egy simogatás még. Egy vágyó, forró, tiszta tekintet még és a láthatár köd jéből uj díszlet suhan elő, fázós, egy­hangú, rosszul mázolt, kopott, avult kép . . . És Táborul a sivár csend a hegyi patak dermedt tükörére és nincsenek sehol a nyíló virágok és a mézszedő méhek, összezsugorodik és didereg a dal nagy szünjele . .. Azt mondják, hogy a nemzetek élete is évszakokra oszlik. Bizonyos, hogy ez igy is van. Van idő, amikor virágfakasztó, tékozló tavasz tündérregéi ssövődaek rá a nagy fonalseregre az idő takácsmA helyében. Ilyenkor sarjad és alakul a bölcBŐdal. Van idő, amikor forró napfényben ring az aratásra váró dús vetés és harsogó fürj pattog a meleg barázdákon. Ilyenkor fogam- zik a hősi dal a dús, vértől duzzadt Bzivek dobogásából. Van idő, amikor őszre fordul az élet nemzeti fénye. És van idő, amikor a hó és a hideg beszélget a nincstelenség sivataga felett. tozkodás, ez a cinkosok Bzabad ga­rázdálkodása, megölt volna más nem­zetet. Minket megtanított dacolni, várni és tűrni, hogy a magunk idején ott jelenjünk meg az örök magyar tavasz reggeli napfényé vei, ahol elvárja tőlünk a magyar becsület. Ennek a komor megérkezésnek szent készülődése az a sok megpró­báltatás, amely rajtunk esett. A nem zet egységének hatalmas gondo I lata, a gondolat egyre sikeresebb megvalósulása a nemzet történelmi elhivatottságának uj megnyílván nulása, hitvallás arról, hogy élünk és-élni fogunk, mert soha többé nem engedhetjük meg a nemzet erőinek tékozló szétforgácsolődását senki kedvéért sem olyan időkben, amikor minden azon fordul meg, hogy a nemzet egy és egységében erős és hatalmas legyen. Azt mondják, hogy ezek az év­szakok sorra váltakoznak a legdicsóbb magyar múlt színes világában és nem egyszer ért őszi fordulóra, amikor már csak a halál, a tél bontogatta feléje denevérszárnyait és készült a nagy temetésre a táj. Azt mondják, hogy Mohi és Mohács egy-egy le tépett levélre irt téli üzenet arról a halálról, amelybe nagyon sok nemzet belesodródott a történelem nagy szín­padán. Azt mondják, hogy Trianon egy hatalmas Birverem, amelybe a magyar dicsőség lehervadt leveleit sodorta a szél és már csak a harang és elhantolás késik. Késik, de nem sokáig 1... Mondják, de nem jól mondják. A mi életerőnk nagyobb, mint amilyet az emberi értelem át képes repülni. A mi lendületünk itt a magyar örök kévalóság sodrában hatalmasabb, mint amilyet elakasztani lehet. Csapzott fejjel, nagy küzdelmeinkben lihegve, de örökifjan álljak a magunk el- hivatásának és rendeltetésének min­den súlyát. Még le sem hullt a levél, máris bontogatja rügyeit az örök magyar tavasz az ezeréves ágon. Még el se jött, mert sohasem jön el számunkra a tél, máris üde veté­sek gyönyörű, zöld tengere lobog a ledönthetetlen élet szántásain. Nincs magyar ősz! Nincs ma­gyar halál... Minden, ami ezt mondja, látszat, amely mögött diadalmasan dobog a magyar nemzet hős szive, hogy hirdesse a kétségeskedőknek a nem hal ványuló magyar életet: az örök magyar tavaszt. S ha volna, aki ebben kételkednék, gondolja végig az utóbbi idők for­rongó, kavargó eseményeit. Azokat a sorsdöntő napokat, amelyekben a súlyos sebet nyert nemzet odaterttlt a pokol jegyeseinek műtőasztalára és annyit vesztett egy gonosz béke ne­vében, amennyit egyetlenegy tisztes­séges háború sem vett el tőle. A béke, 1 ez a tehetetlen áldozatokon való ősz­Az egész ország ünnepelte Budapesten Gömbös Gyulát Százezrek megmozdulása A Nemzeti Munka tizenöt pontja Százezrek hallgatták vasárnap a Vezérnek, Gömbös Gyula miniszter- elnöknek megnyilatkozásait. A Nem zeti Munkahét megnyitása százezer- számra hozta össze a vidéket a fő­városba és a nemzet fővárosának népe az egész országgal együtt he­lyeselt a Nemzeti Egység elveinek, amelyekről a Vezér hitvallást tett. Meggyőzően, cáfolhatatlanul magya­rázta meg Gömbös Gyula az egész országnak, hogy az Egység alapja a Nemzeti Munka, amelynek irány­elveit ezekben kodifikálta: 1. Az a nemzet, amelynek fiai a munkát szeretik, megbecsülik és szor­galommal Űzik, a nemzet legnagyobb értékét védik. 2. Csak az a nemzet állja meg a népek ádáz küzdelmében helyét, amelynek minden tagja becsületes munkában tölti életét. 3. Mindegy, kérges tenyérrel vagy csiszolt ésszel keresed kenyeredet éB gyűjtőd vagyonodat — mindenképpen magyar testvér vagy. 4. Olyan jövedelmet, mely nem munkából származik, csak egészség­telen életet élő nemzetek tűrnek meg. 6. A munka előfeltételeit biztosítani és a munkát harmóniába foglalni vezetőid hivatása, akik céltudatosan visznek előre, a nagy közösség javára. 6. A nagy közösség javát azok munkálják legjobban, akik kiemel kedó alkotómunkát végeznek. Ezeket ne irigy, de igenis szeretetet sugárzó szemmel nézzed és örülj érvényesü lésüknek, segítsd őket, mert igy ma­gadon és nemzeteden segitesz, j 7. Ha bármiféle foglalkozásod vagy I munkahelyed van, érezd sorsközös Bégedet másokkal, kiknek előrejutása a te érvényesülésedet is jelenti. Ezért szüntelen ápold a termelési ágak szolidaritásának gondolatát. 8. Ha mások munkájának gyü­mölcsét reád bízzák, vigyázz reá éB légy hü sáfárja a magyar veríték­nek, magyar hírnévnek. 9. Ne akarj mohón meggazdagodni. A mohóság mások kárát, végezetül a te károdat jelenti ób igy ártasz mindnyájunknak, 10. Ne keressétek munkátokban a könnyű érvényesülés útját. Az igy elért sikerek elpuhitanak. A puha embert az élet vihara majdan elsöpri. 11. Vállalkozásod alapja a realitás legyen. Ha sikereid vannak, ne fe­ledkezzél meg munkásaidról, akiknek adni annyit jelent, hogy nemzeted­nek adtál. 12. Amikor magadnak dolgozol, akkor is a nemzetnek vagy napszá­mosa és az államé, amely megvéd és tőled védelmet vár. 13. Végezz mindig becsületes mun­kát, mert állandó sikert csak ez biz­tosit. 14. Versenyezz nemes versenyben vetélytársaddal a munkában. Ez ne­mesit. Tisztességtelen verseny neked árt legtöbbet. 15. Ha ninozenek a munkádban sikereid, elsősorban magadban keresd a hibát és elkeseredésedben ne cseréld fel becsületes szerszámodat gyáva jaj­gatással és mások okolásával. A miniszterelnök beszédét a rádió is közvetítette és a „nemzeti munka- ! szózatot0 lelkesedéssel hallgatták nem- j csak Budapesten, hanem az ország minden Barkában. Egyes szám ára 10 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents