Tolnamegyei Ujság, 1933 (15. évfolyam, 1-104. szám)
1933-11-08 / 88. szám
Mai lapszámunkban bentfoglaltatik a „Tolnamegyei Gazda*« f,‘ XV. évfolyam. Szekszárd, 1933 november 8. __________«fent. TO LNAMEGYEI ÚJSÁG HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Szerkesztőség' és kiadóhivatal: I Főszerkesztő: Szekszárdi Népbank épületében. Telefonszám: 85 és 1021 SCHNEIDER JÁNOS Felelős szerkesztő: BLÁZSIK FERENC Hirdetések Arait A legkisebb hirdetés dija 1 pengő. — A hirdetés egy 60 milliméter WPI—. P .. . ............... . J széles hasábon mllllmélersoronként 10 fillér. A l ap megjelenik minden szerdán és szombaton. I Álléstkeresőkhek 50 százalék kedvezmény. i-----— ■■■■■ ------------ J Előfizetési dijak és hirdetések, valamint a lap szellemi részét Illetői A hírrovatban elhelyezett reklám-, eljegyzési, családi hír, valamint a Eg ész évre _ 12 pengő || Félévre — — — c pengői közlemények a szerkesztőséghez küldendők. | ny fillér soronként 60 fillérbe kerül. Előfizetési dijt kegyünk külsőnkben is magyarok. Szép, felemelő gondolata a Társadalmi Egyesületek Szövetségének, hogy a munka tiszteletére hetet szentel. A munka hete szerencsés kere- tül fog szolgálni ahhoz, hogy mindazt, amit a magyar kézmüvesipar, művészet, kereskedelem a múltban és a szomorú jelenben termelni kó- peB volt éB képes, azt összegyűjtve tárja minden érdeklődő szeme elé. Nagy lendítő ereje van egy ilyen csoportosításnak, főként, ha a mozgatója nem annyira az anyagi haszon, hanem az önzetlen magyarság, a munka megbecsülése és igaz szeretető. Ezúttal természetes, hogy csakis ez hatja át az egész gondolatot és igy minden reményünk meglehet, hogy a munka hete az országos keleteket nemcsak méltóan fogja kitölteni, de még az ország határain túl is nevet, tekintélyt és elismerést fog szerezni a magyar alkotóképességnek és tehetségnek. Hogy nem fog nyomtalanul elmúlni ez a munkahét és hogy erkölcsi áldását éreztetni fogja még elmúlása után is sokáig, a, kétségtelennek látszik. Még pedig nemcsak az érdeklődés nagyságával és általánosságával, hanem a szövetség ama mozgalmával is, amely a magyar ruhának, a magyar viseletnek akar a munkahét alkalmából propagandát csinálni. Pályázatot is hirdettek ilyen viseletre. Mind a férfiak, mind a nők számára, a mai viszonyokhoz megfelelő, gyakorlatilag is használható, ízléses és olcsó, de mégis magyaros ruhaformákat óhajt a Szövetség, hogy igy még a külsőségben is kövessük Gárdonyi Géza közismert mondását: „magyart a magyarnak“. Nem szabad ezt a gondolatot lekicsinyelni. Azok talán, akik a mai időket nem tartják alkalmasnak az ilyen mozgalmakra és azt hiszik, hogy nem lehet többé eltüntetni azt a szürke sablont, amely a gyáriparon keresztül az egész világot az unalom és a szintelenség köntösébe bujtatta és akik oly hajlamosak egy ajkbiggyesztéssel „paszomántos haza fiasságnak“ mondani és ezzel el is intézni ezt kérdést, azoknak nem mi fogunk felelni. Felel Lady Snowden, az angol volt pénzügyminiszter felesége, aki több ízben járt nálunk és mint a magyar ügy lelkes barátja, kereste a módját, hogyan lehetne legkönnyebben a segítségünkre lenni. Mikor néprajzi múzeumunkat végigjárta, Lady Snowden, végigmutatott az üvegszekrényeken. Ki kell nyitni ezeket a szekrényeket. Ennek a sok szépségnek, drágaságnak, igazi művészetnek nem üvegszekrényekben, nem múzeumban van a helyük, hanem odakint az életben, az utcán, az élő emberek testén. Ha ezt meg tudják csinálni, mingyárt jelleget kap a magyar utca, ami meglepi, megkapja, idecsalja és itt tartja majd az idegent is. Mert ilyet nem láthat sehol máshol, csak itt és ma azt keresik az emberek, amit sehol máshol nem találnak éB láthatnak. De mingyárt másképpen fog gondolkozni a ki- CBÍnylő felületesség, ha meggondolja, hogy az angol hölgy mondásában nemcsak igazság, nagy igazság van, de rengeteg tény íb. Ha csak azt a harmincmillió pengő kütönbösetet vesszük íb, amivel idegenforgalmunk még mindig hiányban van, a mi külföldön elköltött pénzünkkel, ha csak ennyivel tudnék is fellendíteni idegenforgalmunkat, már ez íb rengeteget jelentene közgazdasági életünkre. Hát még ha más szempontokról sem feledkezünk meg. Ha az idegen megismerésére és barátságára is gondolunk, akit először csak a kíváncsiság vezet hozzánk, hogy megismerjen és megszeressen bennünket és aztán a magyar ügynek lelkes szószólója legyen tulajdon hazájában is. Mindez a lehetőség ott szunnyad a Szövetség gondolatában, mint magban a tavaszi újraéledés pompás növénye. Azért nem szabad lekicsinyelni ezt a mozgalmat, sőt mindenkinek oda kell hatnia, hogy az minél hatalmasabb, sikeresebb lendületet vegyen. Ha az évszázados harcok elpusztították épitkezési emlékeinket, amelyek csodája idevonzhatná az idegeneket is, vegyük segítségül népmű vészetünket és úgy igyekezzünk minél több magyar jelleget adni belBŐ és külső életünknek. Ez nemcsak a mi magyarságunkat fogja megerősíteni, de ama idegenek irántunk való szeretetét is, akiknek barátsága nagy szolgálatokat tehet a mi elnyomott igazságunknak. Ebből a szempontból ítéljük meg a Társadalmi Egyesületek Szövetségének nemes kezdeményezését. S mivel ez mindnyájunk érdekét szolgálja, hassunk oda, hogy az minél teljesebb mértékben sikerüljön. Ez a siker a magyar ügyet szolgálja és ezt van hivatva teljes diadalhoz segíteni a Szövetség hazafias elgondolása; Csak rajtunk múlik, hogy a i szép tervből mielőbb valóság vál- ■ hasson. Hfóe&yszer a klshaszonbérlőkről. Az a féltékenység, amellyel örffy Imrének a kishaszonbérlők érdekéhen évek óta kifejtett tevékenységét ellenfelei nézik, kezd valóban mulatságos lenni. Ezek az urak mindent, ami előnyös a kisbérlőkre, a maguk, ami nem kedvező, azt örffy számlájára Írják. Bár a közvéleménynek megvan a maga ítélete a politikai fegyverhasználat e módjáról, nem lesz érdektelen egy kimondottan ellenzéki lapnak, az „Igazságának e tárgyban legutóbb megjelent cikkéből ezt a pár sort idéznünk: a Mielőtt újra imánk erről a kérdésről, üdvözöljük Őrffy Imre képviselőt, aki az országgyűlés pénzügyi bizottságában a gazda- adósságok fizetésének szabályozó sáról szóló rendelet tárgyalásánál szót emelt a reformföldesek érdekében. Igaz, hogy még a kormány lapjai sem emlékeztek meg erről a fontos dologról, de ez nem kisebbíti örffy Imre képviselőnek az érdemét, aki akár az Igazság cikkeiből, akár a néppel való érintkezéssel szerzett tapasztalataiból megismerhette, hogy ez a kérdés rendkívül fontos. A reformföldesek tízezrei köszönettel vannak ezért iránta és mi kérjük velük együtt, hogy a reformföldesek fizetéseinek szabályozása kérdésében ezt a felszólalását kövessék a többi lépései is. Magyarázza meg a többi kormány- tényezőknek, hogy ezt a kérdést sürgősen meg kell oldani, mert a megoldást a legszélesebb rétegek gazdasági boldogulása, társadalmi békéje követeli.« Ennyit a cikkből. A »többi lépés« máris útban van. Hozhatnánk Örffy hosszú interpellációját a kisbér- lök földadója ügyében. Hogy nem I tesszük, annak oka az, mert meg- ■ győződésünk szerint az érdekelt kis- j emberek most már megint tudják, I hogy ki az igazi érdektelen barátjuk. A Magyar Revíziós Ligáról. Elmondotta Bodnár István. Naponta olvaB legalább nehány sort a közönség erről a szorgalmas, tevékeny egyesületről. Szomorú tényként kell azonban megállapítanom, hogy édeskevesén, legfeljebb csak a közelebbről beavatottak tudnak arról a lelkes, önfeláldozó hazafias munkáról, amely ennek a kifelé zajtalanul dolgozó egyesületnek belső műhelyében történik. A Magyar ReviziÓB Liga, mint va- I lami szomorú fűz, a magyar nemzet- | nek megásott sir közepéből tört elő. A porig alázott magyar fájdalom volt a tápláló gyökere. Magyar könny öntözte. S ha volt verőfénye, ez a soha fal nem adott szebb magyar jövő hite és reménye volt. Kicsiny mustármagból igy nőtt terebélyes fává. Önzetlen, lelkes kertészkezek irányították növését. S ma már messze szétterülő, a remény zöld színében pompázó ágai alatt egy egész országnak kínálja az enyh3t adó megnyugvást. Ha reánézünk, tudjuk, látjuk, hogy napról-napra érik a magyar gyümölcs, a várva-várt szebb magyar jövő. S hogy ennyire jutottunk, ez legelsősorban a Magyar Revíziós Ligának az érdeme. Ionén kelt először szárnyra az a bűvös sző, amely ma már bejárja az egész világot. Revíziót hirdetett ez a Liga már akkor íb, amikor annak hirdetése még —• bátorság volt. S amikor a politikai célkitűzések nemzeti lobogójára még nem volt szabad, vagy legalább eszé- lyesség aranygombnak, messze elcsillogó lándzsának felfűzni a Revízió szót 1 A Reviziós Liga pótolta ki azt, amit egy kifelé élni akaró nemzetnél nem pótolhat semmi. Az évszázadokon át nem létezett magyar diplomáciát, amelynek hiánya talán leginkább elősegítette a nagy magyar bukást.Hiányzottodakint minden felvilágosító, barátokat szerző képviselet. A kétfejű sas szárnya eltakarta a magyar trikolort. Csak akkor tudták meg odakinn a nagyvilágban, hogy élünk, amikor már: eltemettek 1 S hogy nem haltunk meg, élni akarunk, ez pedig egyenesen a Magyar Revíziós Liga utján jtftott á világ tudomására. Könyvek, röpiratok százai, nyomtatványok százezrei mentek és mennek innen ma is szerteszét. Hiteles térképek ezrei korrigálják a rettenetes csalást, amikor homokbuckák lettek feltüntetve magyar határőrzésre alkalmas hegyekül s vadvizárkok lettek kinevezve hajózható folyókká. A Liga boszorkányos szemorvosi ügyességgel szedi le a világ szeméről a hályogot. Ne higyje senki se, hogy immár százötvenhárom angol képviselő hirdetné az angol képviselőházban a magyar feltámadást, a revíziót, ha tisztánlátását ez a Liga s az általa szerzett jóbarátok vissza nem adják. Ma már a világ majdnem minden nagy városában Ott- vagyunk b mondhatom úgyis, hogy — otthon vagyunk I Angol írók, képviselők, ezredesek, elfogulatlan külföldi tudósok, még — franciák is, tokiói egyetemi tanárok, amerikai szenátorok, világlapok mi értttak dolgoznak, Írnak, lelkesednek. Drága jó szomszédaink sok száz milliókat költöttek és költenek ma is propaganda célokra, uj hazugsággyárak berendezésére. De az igazság aranypénzének kezd ma m'ár — ázsiója lenni. S ez a tisztán csengő aranypénz a Liga révén került bele a világforgalomba. S most azt kérdezzük, hogy volt mindez lehetséges ? Mit kért, mit adtunk érte jutalmul, vagy fízettség gyanánt a Ligának ? Rövid a felelet: Semmit 1 A Magyar Reviziós Liga az egyedüli társadalmi egyesület, amely még tagd'jat sem szed. Talán két éve megindította mégis a „Reviziós Pengő“ mozgalmat, bizton ramélve, hogy a Magyar- országon még ma is itt élő 8—9 millió magyar ember közt akad talán egy millió, aki azt megveszi ? Uraim, hölgyeim, nem akarok — kellemet Egyes szám ára 10 fillér.
